G. Fodor Gábor a Századvég stratégiai igazgatójaként nem eléggé érdek nélküli fél a kormány megítélésében ahhoz, hogy valóra válthassa másik énjének tett ígéretét, a "politikai gondolkodás" kontextusának létrehozását Magyarországon. Kár, mert tanúsíthatom, hogy tehetségesebb gondolkodó, mint kormánypropagandista, és nem rajta múlik, hogy ezt a kormányt propagálva nem tudja megérinteni a gondolkodás szféráit -- az viszont az ő döntése, hogy az előbbit választotta az utóbbi helyett. Ám legyen, ezért fájjon az ő feje!
A legutóbbi bejegyzésében ugyanazt a mélységet sikerült megütnie, mint a CÖF szintén nem éppen érdekmentes, viszont annál ostobább korifeusainak, akiket közpénzen fizet ez a kabinet azért, hogy kimondják: Orbán Viktor országa nem e világból való, hiszen "az Orbán-kormányt a történelmi jelentőségű társadalmi beágyazottsága miatt sem most, sem később nem lehet leváltani. Eltávolítani ezért csak manipulációval lehet." Magyarán bármi történjék is Orbánnal és a bandájával az elkövetkező években (sajnos, egyelőre években kell mérnünk), az amerikai befolyás mellett, a CIA, a Moszad és a tudjukkik segedelmével fog megvalósulni, és már most minden 18 éves első éves mérnök és 35 éves vállalkozó, akinek büdös az internetadó, és/vagy nem akarja, hogy közvetlenül kormánykézbe kerüljenek a szenzitív netezési szokásai stb., és/vagy mindenki más, aki nem akarja ritkítani a kapcsolattartást a haverjaival, külhoni szeretteivel, vagy háromszor meggondolni, hogy akar-e torrentezni, az mind rohadt komcsi (figyeljük a tapló jobbos gondolatmenet kecses kígyózását a százéves rögeszmék között). Mint ahogy az is az, aki a kormányt támadja (mert aki a kormányt támadja, az a nemzetet támadja, ahogy egy utolérhetetlen vendéglátós káder jelezte felénk a minap).
Mármost G. Fodor a maga erudíciójával ebbe a díszes, nem éppen voegelini közegbe kerül, amikor azt bírja mondani: Kezdetét vette a reaktivált szereplők zavarkeltése. Minden kommunikációs megnyilvánulás az elbizonytalanítást szolgálja, az egység (WTF???) megtörését. Politikai nyilatkozatok, komplett hírportálok és véleménycikkek segítik az események beérését, egy szektoriális különadó szabadságküzdelemre való lefordítása megépíti a dobogót, mindezt a »liberális demokrácia« frazeológiájába burkolva. Ha mindez működött Irakban, Egyiptomban, Kijevben, miért ne működhetne Budapesten is? Ezt hívjuk úgy, hogy »az univerzális recept alkalmazhatóságába vetett hit«.
„Ezt a kormányt feltételezhetően belső erők belátható időn belül nem fogják megdönteni. Ezen a ponton válik érdekessé az amerikai história és mindaz, ami ennek keretében történik. A szándék egyértelműnek tűnik, ezt hívjuk úgy, hogy »egy szuverén ország belügyeibe való beleavatkozás«.
Magyarán, bármit tesz az ellenzék, fizetett CIA-bérencé válik, még akkor is, ha nem is ellenzék, csak egy FB-on összeállt húszezres tömeg, amelyik nem bírja a korrupt, inkompetens, pofátlan kormányocskát, és ezt higgyük el annak a GFG-nek, akit véletlenül épp ez a kormányocska lát el stallummal, zsozsóval és feladattal. Elegáns. És akkor még nem beszéltünk arról, hogyha netán tényleg lenne egy ellenzéki megmozdulás, és/vagy új ellenzék érlelődne Budapesten, egy demokráciában akkor is a kuss lenne ezzel kapcsolatban egy kormányideológus legadekvátabb megnyilvánulási formája, mert a demokrácia már csak olyan, hogy az ellenzék szervezkedik, és hatalomra akar kerülni. Ahogy tette ezt Orbán Viktor is viszonylag büntetlenül a 2000-es évek derekától. Meg is lett az eredménye, mint Weimar tapintatának a sörpuccsokkal szemben.
Ami pedig ezt illeti: "Ebben az évben háromszor győzött órási fölénnyel a Fidesz. Mindent megnyert, amit csak lehetett. Kétségbevonhatatlan és hatalmas választói felhatalmazás áll mögötte. A három választás egyúttal megerősítette a korábbi intézkedéseket és egyben felhatalmazást adott a további kormányzati cselekvésre. Ezt hívjuk úgy, hogy “kormányzás demokratikus felhatalmazás alapján” -- van egy rossz hírem. A felhatalmazás a szó szoros értelmében valóban demokratikus, ahogy az eredménye is az, ám a procedúra nem jogállami. Márpedig, sajna, a Fidesz-ország inkább köszönhető a procedúrának (vagyis annak, hogy hogyan hozzuk létre egyszer aritmetikailag, másodszor pedig szociálpszichológiailag a többséget), mint a demokráciának (a többség puszta tényének), tehát ne tegyünk úgy, hogy csak a veretes demokrácia szón kérődzve megnyílik előttünk a népnek az ő hamisítatlan Orbán-hite.
Én tudom, hogy mindeközben a legutóbbi Századvég-divat szerint a procedúrát az eredmény legitimálja (vájtfülű olvasóimnak ajánlom a kellemes körbenforgás tényét!), tehát -- amit kevéssé tudnának cáfolni a think tankben -- nyugodtan elképzelhető egy olyan választási eredmény is, amely 15%-nyi szavazattal csinál kétharmadot, mialatt a választók 70%-ához csak kormánypropaganda jut el, és/vagy kiszolgáltatottak az ország legnagyobb foglalkoztatójának, az államnak, és biztos, ami biztos, konkrétan még be is fenyítjük őket arra az esetre, ha ellenzéki polgármestert választanának, de azért, kérve kérem, ne nézzünk eközben olyan ártatlan boci szemekkel a világba, mintha eljött volna a demokrácia incarnata közibénk, kedves Igazgató úr. Azért azt a kíméletet legalább tanúsítsa irántunk, hogy közben a pofánkba röhög! Szóval, demokrácia lehet, de jogállam nincs. Ahogy hatalom is van, de a hatalomgyakorlásnak nincs erkölcse. Pont, ahogy a jó öreg Schmitt zwar megírta. (Béndek Péter)
