1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Polgári konzervatív blog

2014.05.29. 12:42 HaFr

A devizahitelek ügye elsősorban nem jogi kérdés

A Liberálisok (Fodor Gábor) gazdasági főtanácsadója nyilatkozott a Klubrádiónak, és liberálisként és korábbi MNB-alelnökként megvédte a bankokat azoktól a "demagóg" érvektől, hogy a piacon kívül más erőknek is be kellene szállniuk a devizahitel-szerződések teljesítésével kapcsolatos mostani válságba.

Bodnár Zoltán, finoman szólva, "nem bontotta ki teljesen" az igazságot.

Úgy érvelt, mintha a bankok között Magyarországon nyílt piaci verseny volna, amelyben az ügyfelek érdekei szerint választódnának ki a jó és a rossz termékek. Ilyen verseny nem volt és ma sincs. A devizatermékeknek nem volt és nem is lehetett esélyük kiszűrődni, mert erős a gyanú, hogy azokat kartellszerűen, akár állami és MNB segédlettel öntötték a piacra a bankszövetségi alkuk nyomán. Sőt, vannak olyan hangok, hogy már egy-két évvel a Wall Street összezuhanása előtt valószínűsíteni lehetett egy ingatlanbuborékból előálló krachot, és annak -- ha nem is ilyen mérvű -- következményeit az olyan labilis fizetőeszközökre, mint a forint. Amit a legjobban a banküzemi alkalmazottak tudhattak. És ennek ellenére nyomták a terméket. Márpedig az ilyen körülmények között, rosszhiszeműen kötött szerződések vidáman megtámadhatók a bíróság előtt.

A főtanácsadó, ex-MNB alelnök magabiztosan sorolta, hogy a bankoknak mi mindent kellett már eddig is ad hoc adóként befizetni, és mennyire méltánytalan velük szemben menekíteni az állampolgárokat a saját döntéseik konzekvenciáitól. Másfelől a pártszakértőktől megszokott módon nem tette hozzá, hogy a bankok mennyit hárítottak tovább az ügyfeleikre a sarcokból, azaz végül is mennyi volt eddig a számított nettó veszteségük ezen a furcsa öszvér ügyön, amelyben valamiért összefolynak a főtanácsadó szemében a különadók és a devizahitelek, és amelyben a kormány és az állampolgárok egy platformra kerülnek a bankok nyúzásában.

Aztán az is kiderült, hogy a nyilatkozó egyfelől kifejezetten demagógnak tartja a tisztelettől alélt Dési műsorvezető egyetlen óvatos ellenérvét, hogy a tegnapi, de a mai magyar polgár is kiszolgáltatott a bankokkal szemben a szerződéskötés, a kondíciók és az átláthatóság frontjain, hiszen -- így Bodnár -- a banki termékeket és szolgáltatásokat pont olyan szigorú állami előírások szabályozzák, mint minden más árut. Másfelől a beszélő azt implikálta ezzel, hogy egy kézikapa megvétele megegyezik egy banki termék adásvételével a horderejében, átláthatóságában, a felek erejének szimmetriájában, és a maguk piacának nyitottságában. Nem egyezik meg. És a PSZÁF ("a szigorú állami előírások" kikényszerítője) sem képviselte maradéktalanul a banki ügyfelek érdekeit a devizahitelezés kapcsán. A bankokkal szembeni ellenőrzés kulcspontokon hiányos volt, ami a rendszertől elvárt állampolgári bizalom egyik fontos lábát ütötte ki a valóságban.

A rendszer másik lába, hogy az államnak az oktatási rendszerén keresztül fel kellett volna készítenie az állampolgárokat a prudens pénzügyi gyakorlatra, hogy azoknak esélyük legyen értő módon viszonyulni az elébük tett szerződésekhez, szintén hiányzott. Maradt tehát a banki becsületszó és a vágyak egymást erősítő hatása. Nos, ezekről meg tudjuk, mennyit érnek, meg is lett az eredménye a több oldalú hübrisznek.

A devizahitelek felvétele az említett körülmények között, az akkori minimum 6-7%-os, MNB diktálta és a többségében külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok által élvezett kamatkülönbözet mellett (ami a forint és a devizahitelek között tátongott), nem spekuláció volt a hitelkérők részéről, hanem az elérhető információkkal összhangban lévő racionális haszonmaximalizálás. Ahogy a bankok részéről is. Mármost milyen szerződések azok, amelyek teljesítése mára az előbbiek részéről teljes irracionalitásba fordul, míg az utóbbiak részéről az elérhető haszonnak csak a másik fél teljes egzisztenciavesztése szab gátat?!

Magyarán, ami 2008 óta történt, az "a körülmények jelentős megváltozása". És az, hogy a jogi gyakorlat tekintetbe veszi-e ezt, vagy inkább kitart a szerződések teljesítésének kötelezettségét előíró másik régi jogelv mellett, az pusztán ízlés és belátás kérdése. Mivel Magyarországon nincs precedens jog, a kérdés végső soron nem jogi kérdés. Hanem makrogazdasági és társadalmi kérdés. Azaz politikai.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr776227770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egyetmondok 2014.05.29. 16:43:28

Azzal egyet kell értsek, hogy "végső soron" politikai kérdésről beszélünk. Ez a végső sor azonban szerintem annyit tesz,hogy a politika kell döntsön végre...egy jogit,tetszik vagy sem, más kimenet nincsen.

S arra tekintettel, hogy ez az egész bármely értelemben (erkölcsi,makro-,és mikrogazdasági)- na jó,a NER létezése mellett:-))- a mai Magyarországot leginkább mérgező közösségi ügy,én még azt is el tudom képzelni,hogy visszamenőleges törvényhozással rendezze az állam az egészet, természetesen úgy,hogy a rendezésbe a svájci jegybankot,a svájci államot is előzetesen (nem utólag !) bevonja. (Másképpen úgyse mükszik.)

Éppen ezért nehéz szívvel bíznám ezt az egészet a Fideszre.

abdul hackeem 2014.05.29. 23:03:09

@egyetmondok: Miért vonódna ebbe bele a svájci jegybank, vagy svájci állam?

egyetmondok 2014.05.29. 23:30:59

@abdul hackeem:
Mert ehhez néhány vagon svájci frankra szükség van.

graphite 2014.05.29. 23:51:36

"Mert ehhez néhány vagon svájci frankra szükség van. "

A deviza alapú hiteleket forint betétekből helyezték ki a bankok, és FX Swap-al fedezték a nyitott devizapozíciót. Ha holnap átváltanák 180 - as forint árfolyamon az összes hitelt, a bank akkor nem veszítene.Ehhez az MNB engedélye kellene, mivel ez jelenleg jogszabályba ütközik. Kérdés, hogy abban az esetben javulna e fizetési hajlandóság?

abdul hackeem 2014.05.30. 15:58:27

@graphite: Köszönöm, én is a swap-re gondoltam.
@egyetmondok: A politikai kérdés tehát az, hogy a bankok által évről-évre folyamatosan realizált extraprofitból melyik párt mennyivel részesedett. Az általad említett döntés ennek függvénye.

egyetmondok 2014.05.30. 16:03:56

@graphite:
Leírták páran,jó hosszú,és összefügg ezzel a "Volt-e svájci frank a hitelek mögött egyáltalán?" kérdéssel az egész.
Én úgy gondolom, hogy de igen,veszítene,mint ahogyan veszített a végtörlesztéssel is.

graphite 2014.05.30. 20:35:09

@egyetmondok: Annyira nem vagyok szakértője a témának, de amennyire tudom, a devizát szintetikusan állították elő a bankok, mégpedig azért, hogy fedezzék a forint betétre fizetendő 10%+ kamatot a deviza alapú hitelből bejövő 7% kamattal. Ezért volt szükség deviza Swapra. Viszont jelenleg a HUF alapkamat 2.5%, tehát a legtöbb hiteles boldogan bevállalná, hogy felvételi árfolyamon forintosítsák a hitelét, MNB alapkamat + 5% - ért. A bank nem veszítene semmit, hiszen eddig sem nyert az árfolyamváltozásból, a hitelesek tőke tartozása drasztikusan lecsökkenne, és lehet, hogy jobb lenne a fizetési hajlandóság. De legalábbis az ingatlan nagyobb mértékben fedezné a hitelt.

egyetmondok 2014.05.30. 23:12:36

@graphite:
Amennyire én értem,ahhoz,hogy ez a történet a bankok könyveiből kivezethető legyen,ahhoz bizony svájci frank kell. Azt pedig be kell szerezni,s más áron,mint a mai, holnapi, holnaputáni forint árfolyam,nem lehet.
A számvitel lehet,valami tényleg virtuális holmi: szintetikus vagy sem,a könyvben,ha veszteséget van, azt valakinek be kell tenni. Vagy csőd: a bank éppen létező betéteseinek pénzvesztése.Ezt kell megfontolni.

Ennek a költségét kell a politikának megfontolni,s én erre mondom,hogy a maqyar állam 2010 óta elvesztette az ebben való fontol(gat)ás esélyét is.

abdul hackeem 2014.05.30. 23:51:10

@egyetmondok: A banknak sem kellett svájci frank a hitel kiadásához. Svájci frank alapon hitelezett. Ez azt jelenti, hogy svájci frankban tartja nyilván a tőkét, amit a könyveiben is így tart nyilván. A könyvelését pedig swap ügylettel hozza egyensúlyba. Ez pedig nagyon kockázatos dolog, + kamatváltozási kitettség. Ezt nem magyarázták el rendesen a polgároknak. (hozzá jön még a bankok profitmaximalizálása a jövőbeni árfolyamokkal)
A hitelkörnyezet miatt (és a felvevők hiteléhsége miatt) pedig a polgárok ezt választották -> szopóroller
Az MNB, bankfelügyelet stb. érthetetlen :-) módon (lásd fent) hagyta az egészet.

Ezek után a pénzügyi szabályozók változtatásával, a swap ügyletek kizárásával lehetne valamit kezdeni a hitelekkel. De az ilyen ügylet teljesen legális spekuláció a devizapiacon.

egyetmondok 2014.05.31. 15:49:42

@abdul hackeem:
Bizonyára így van. A kérdés az, hogy a bankok könyveiből hogyan lehet kivezetni ezt az egészet. Mekkora ennek a költsége,és azt ki állja.
süti beállítások módosítása