Hosszan mondjam vagy röviden? Hosszan: a blogban. Röviden: az értékteremtés fogalmát. (Nem a közgazdasági hozzáadott értékről beszélek, amit persze nagyon is jól ismernek és 27%-kal adóztatnak, hanem az ennek hátterében lévő értékteremtési képességről és értékteremtő tevékenységről.)
Egy példa. A Facebook a fejlettebb országok fiataljaink körében már egy ideje elkezdett visszaszorulni a különböző instant messaging platformokkkal (a WhatsUp-pal, a fotóküldő Scnapchattel) szemben, amelyek lehetővé teszik, hogy a posztoló ifjú polgárok ne hagyjanak digitális nyomot, és egyúttal kivédjék a lájkoló szülők árgus tekintetét és béna posztjait (és még bénább kommentjeit). De visszaszorul a FB (legutóbb a rendszeres felhasználóik számának csökkenéséről számoltak be) a közösségi alkalmazásokhoz képest is (ilyen az amerikai Pinger, a koreai Kakao Talk, a kínai WeChat, amelyek jobban teljesítenek az okostelefonokon, ami, lássuk be, nem nehéz). A SnapChat forgalmi értékét 2 és 4 milliárd dollár (!) közé teszik, ami egy darab zseniális ötletnek tudható be: hogy egy-két másodperccel a megtekintés után törlődnek a fotók, tehát "érzékeny" tartalmakat is meg lehet osztani kockázatmentesen.
Mármost erről szól az értékteremtés. Arról, hogy melyik nép szelleme és keze tud létrehozni egy Audit, egy Omega órát, egy londoni City Hallt, egy szingapúri Marina Bay Skypark-ot, egy Harvard egyetemet stb. Ötletek, folyamatos innováció, az emberi szellembe (nem az erőforrásba) vetett végtelen hit, vevő- és felhasználócentrikusság, szociális kompetenciák, a verseny védelme, mobilitás, könnyed érintkezés több idegen nyelven, magas szintű érintkezés angolul, jó modor, önbizalom, marketingerő -- és én nem vállalatokról beszélek, hanem mindenki személyes kvalitásairól. Az ilyen embernek van egyedül esélye megállnia a helyét a világban -- a saját erejéből.
Mármost nagyon figyeljen ide a kisember: ennek az embertípusnak pont az ellenkezőjét termeli ki a NER korrupt közmunkaalapú társadalma. Olyan emberek (a Főhadúr és talpnyalói, buta és tájékozatlan miniszteriális méltóságok, gazemberek és strómanjaik, élősködők és hatökrök, naivak és gyávák) vezetik és lakták be, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi kárt tesznek: fogalmuk sincs az érték nemzetközileg elfogadott fogalmáról, mégis értékekről papolnak, fogalmuk sincs a versenyről, mégis erről hazudoznak péntek reggeltől péntek reggelig, fogalmuk sincs egy nép iránti felelősségről, mégis erről szenvelegnek nap mint nap, fogalmuk sincs, mi lenne az ő hozzáadott értékük (hiszen csak elvesznek) -- radikálisan fogalmatlanok és kártékonyak.
Elmondom nagyon röviden, felcsúti-pápai agresszor nyelven, mi lenne a hozzáadott értékük: lépjenek le. Akkor is így tennék jól, ha ez a magyar nép őket választaná újra. Vegyék észre ennek a népnek a tragikus képtelenségét az önreflexióra, és ne használják ki azt: menjenek innen. Jelöljék meg azt az összeget, amit még el akarnának lopni (nem biztos, hogy megadjuk nekik, de megadjuk a lehetőséget az emigrálásra). Lépjenek le! Hagyják meg az esélyt a konzervatív újrakezdéshez.
Kisember, hát itt a vége. Minek elnyújtani mindenki kárára.
