Hadd pontosítsak, a közkeletűen baloldalnak nevezett internacionalista baloldalról (etatizmusról) beszélek, és nem foglalkozom a közkeletűen jobboldalnak nevezett nacionalista baloldallal (etatizmussal). Nem foglalkozom még a népszerűbb dolgokkal: a baloldal velünk élő múltjával, a Kökény Mihánytól és Szekeres Imrétől a Kormos Katákig ívelő nevetségesen gyenge, hiteltelen vezetésével, és nacionalista baloldali ellenfelének jól eltalált politikai forrásgazdálkodásával (ti. azzal, ahogy belakta és dominálja a magyar közéletet).
A sok kizárás után mi marad? A baloldal eredendő gondja nyilván az, hogy nem baloldali se a szó redisztributív (egyenlőségnövelő), se a szó emancipatórikus (jogkiterjesztő) értelmében (az identitásának egyikhez sincs semmi köze), és bár az előzőben erős versenytársa is van a nacionalista baloldalon (rezsicsökkentés, közszféra beharangozott béremelési hulláma), az utóbbi kidomborításához se bátorsága, se képzettsége -- tehát elesik a mindkettőben rejlő lehetőségtől. Az előzőhöz: nem egyenlőségnövelés megalapozatlan ad hoc béremeléseket és nyugdíjemeléseket adni, visszavezetni a segélyekkel és mentességekkel kombinált progresszív adórendszert, ha ehhez el kell adósítani az országot. Ez egyszerű szavazatvásárlás. Még eggyel visszalépve tehát, a baloldalnak nincsen olyan markáns gazdaságpolitikája sem, amely egyrészt felvehetné a versenyt a Fidesz nepotista-piacellenes-nacionalista gazdasági víziójával, másrészt megalapozhatná az említett egyenlőségnövelő koncepciót: azaz ha károsnak, populistának és hazugnak is tűnik a Fidesz gazdasági rendszere a bizonytalanok szemében, a tehetségtelenség, a parlagiság, és a képzelőerő teljes hiánya még inkább sújtja az internacionalista baloldalt. (Magunk közt szólva gazdaságpolitikát egyébként sem lehet négy évre csinálni. Aki ezt teszi, eleve sarlatán, és hogy még is ilyen kényszer van, az további pofon az MSZP-nek -- az ország politikai kultúrájától, amelyet -- további csavar -- viszont ő táplál emberemlékezet óta. A kör bezárult, az MSZP legnagyobb ellensége az a magyar választói gondolkodás és politikai kultúra, amelyet ő barkácsolt össze -- viszont a Fidesz használ ki tökéletesen.)
Az egyenlőség programja azért is elvárás az MSZP-vel és szatellitjeivel szemben, mert ezt követelik a választói. A "borzalmas tagsággal" és a szavazókkal nem lehetne (pontosabban a mai interbalos káderfalanx nem képes és meg se kísérel) elfogadtatni egy olyan modernizációs programot, amelynek egyik folyománya az állam hatáskörének szűkítése (antietatizmus) és a piac konszolidálása (a tulajdonosi szemlélet erősítése és az átlátható, produktív versenykörnyezet létrehozása) lenne, ezért ettől kezdve a komcsik maradékai beszorulnak abba a versenybe, amelyben a Fidesz diktálja a szabályokat. Ettől kezdve ugyanis az etatista pártok közötti verseny egész pályás letámadásba megy át: nem pusztán racionálisan gazdaságpolitikai (Békesi type), hanem "nemzetpolitikai" színezetet ölt. Ettől kezdve nem érv egy gazdaságpolitika mellett, hogy eredményes lehet - ha nem válik mindjárt olyan holisztikus nemzeti programmá, amelyben a külhoni magyarság képviseletétől kezdve a Brüsszellel szembeni kokikon és a magyar nép eredményeinek visszatérő ajnározásán át a vizes VB rendezésének elnyeréséért minden belejátszik -- és a gazdasági racionalitás a legkisebb súllyal. Ez sajnos az etatizmus hátránya (mármint, hogy a legszívesebben a nacionalizmussal lép társbérletre, és ebben a szocik veresége húsz évre előre garantált), tehát amíg az interbal nem tudja kitalálni az etatizmus más elvek mentén történő, hatékonyabb mozgósítását a szavazatszerzés érdekében, hanem megmarad szürkének, lábszagúnak, és hazugnak, addig esélye sincs. Ahogy az "ügyeit" is elfelejtheti, mert a választók már elfelejtették őket -- mielőtt még meg akarták volna tudni, mik azok.
Ja és persze, apróságok, nincsen identitás, nincsenek issue-k, és nincs "kommunikációs stratégia" sem, csak ostoba, visszataszító vartyogás -- ami nem csoda, ha nincs mit "kommunikálni", és nincs, aki "kommunikálni" tudna. A magyar nép -- amelyik szomjas a vezéri hangra -- csalódottnak tűnik ilyen pimf ellenfél láttán, a Népszellem lefelé készül mutatni a hüvelykujját Mesterházy vérző teste fölött.
