Szorítunk annak, hogy "beinduljon a gazdaság" 2014 májusa előtt (most függetlenül attól, hogy a mérvadó sajtó, MN, MH, HV, HT, HTV, MTV, MR szerint be fog akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből, mert az ilyen be szokott indulni egy kormány számára a választások előtt, és most se lesz másképp), tehát szorítok én is, de ez a szorítás kicsit emlékeztet engem az MSZMP kongresszusai előtti hangulatra annó, amikor a marxi diktum egyre rendszeresebben hanyatt esett, és érezhetően a tudat kezdte el meghatározni a létet. Ilyen aktív tudat szagot érzek most is a levegőben.
Sajnos a parancsuralmi gazdaságmodell sehol a világegyetemben nem működött idáig, ahol egy kicsit is komplikáltabb és legalább közepes fejlettségű környezetben akarta volna kipróbálni az ambiciózus politikus. Az ötvenes években se ment (emlékszünk, féloldalas iparosítás, aztán korrekciók, kollektivizálás, aztán korrekciók), és különösen nem ment a hetvenes-nyolcvanas években, amikor súlyos kölcsönökkel kellett megtámogatni az alacsony hatékonyságú nemzetgazdaságot. Na parancsuralom most még nincs, de ambíciók rogyásig, úgy, hogy még az ártatlan arcú gazdasági miniszterünk is oda tudott nyilatkozni egy magáncég minapi gyáravatóján (ahol hallatlanul nagy hozzáadott értékkel ezentúl tojástartót állítanak elő), hogy megnyugodva látja: a gazdaság a kormány által kijelölt úton halad. Remek. Mintha Faludi Lajost hallottam volna a régi-új Kossuth Rádióban.
Most aztán rimánkodhat minden sámán, kitartott akadémikus, gazdasági újságíró, miniszter, jegybankelnök a boomért, rossz viccel ebből csak a bummot fogják látni. A kormány idáig elvert alsó hangon vagy hatezer milliárd forintot a fixációinak finanszírozására, minden égi jelnek örül, amelyből robosztus növekedésre lehet következtetni (legutóbb a negyedéves GDP adatokat sikerült teljesen fals kerékvágásban betolni a lojális hadak szekértáborába, ami pedig a forint- meg a kötvénypiacot illeti, ez éppen semmit nem mond a gazdasági fundamentumainkról, hacsak annyit nem, hogy piszkosul nehéz lesz magunkat refinanszíroztatni ilyen beruházási ráta és külső feltételek mentén 3-5 éves távlatban, de ezt persze mindenki tudja, aki nem a Fehérlófiából olvassa ki a magyarok jövőjét.)
Inzert: Nem az elmúttnyócévet magasztalom.
És nem is annyira a nemzetközi bizalmat hiányolom, hanem a nemzeti értelmet. Azt a hallatlan felfedezést kéne megtenni, hogy a piaci logikánál nincsen jobb koordináló erő, a pénznél egzaktabb értékmérő, az emberi érdeknél hatékonyabb felhajtó ereje egy gazdaságnak. Legyen, az állam kicsit vegyen el innen, toljon be oda a vérmérsékletétől függően, de azt feltételezni annyi vérzivatar után, a 21. században (!, tiszta sci-fi már kimondani is), hogy a hívei kitömésén túl leginkább önmaga szobrával elfoglalt Orbán Viktor és ez a Matolcsy György nevű jóember "be tudják indítani" (quelle horreur!) a gazdaságot, és ez a tévképzet hatalmába keríthet egy fél országot, nos, ez olyasfajta rabulisztika, amelyhez csak Széles Gábor önjáró szélgenerátora fogható. Az egy négyzetméterre jutó dilettánsok és pancserek számában verhetetlenek lettünk, kész skanzen vagyunk ezek számára.
Várjuk a megváltást. Még néhány ezer milliárd meg se kottyan, csak hogy elérjük a vágyott áttörést, de hát így lett eltervezve nagy tehetséggel, elementáris erővel. És mindjárt itt is lesz három vietnami meg egy hátsó-indiai befektető, igaz, hogy Szijjártó repülőjegyköltségeit se fedezik még tíz évig, és igaz, hogy tizennyolcszor ennyien jöttek volna, ha előtte nem barmolunk szét mindent, de most végre itt vannak, egy nagyon magyar kormány nagyon tudatos gazdaságpolitikájának egyértelmű sikereként, na hát frászt a Bajnainak, aki a tönk szélére juttatott minket, és frászt a Nyugatnak, amelyik csak irigykedik a magyar narancson. Minden úgy van jó, ahogy a kormány csinálja, se előbb, se később, hanem úgy, ahogy a mágus érkezik, mindig időben.
És egyszer majd, ha eljönnek az ötszáz éve várt boldog békeidők, amikor minden okos és minden hülye a helyén lesz, különösen az utóbbiak meg be is lesznek ásva a combjukig, nehogy valamihez közel tudjanak férkőzni, majd ki fogjuk számolni, hogy mennyibe is került nekünk ez a várakozás arra, hogy beérjen "a magyar ember munkájának gyümölcse" -- attól félek, bitang nagy szám fog kikerekedni, de ez persze mit sem ront le a magyarság gőzelméből és a Fidesz-kormány dicsőségéből. Yes, kibeleztük magunkat, aztán boldogan húztuk a belünket az európai főutcán. Unorthodoxak voltunk, de legalább magyarok.