1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Friss topikok

Béndek Péter blogja

2013.01.03. 11:49 HaFr

A jó társadalom

A jó társadalom (alább egy picit még kifejtendő) alapja az én szememben, hogy a társadalom minden tagja a képességeinek megfelelő legnagyobb hozzáadott értéket nyújtja, amely még nem rontja a boldogságát.

Ez egy kellően homályos, de távolról sem értelmetlen meghatározása a prosperáló és tagjai lojalitására is méltán számító közösségnek. Két lába az egyének boldogsága és értékteremtési képessége. A társadalom feladata is ebből következik, ami nem más, mint a kettő feltételeinek összehangolására leginkább alkalmas (tágan értelmezett) politikai struktúra kialakítás. Ebben csak az egyik -- bár kellőképp súlyos -- szereplő az állam, de összességében fontosabb keretek a jogrend, a tradíciók, az erkölcsi univerzum, az oktatás, a kultúra, illetve mindennek az alfája: az egyének, valamint plurális -- önkéntes és a természetes -- társulásaik (a vállalkozások, az önkormányzatok, az iskolák, a családok, az egyházak, az önképzőkörök stb.). A boldogságok és az értékteremtési képességek összehangolási kényszere azt jelenti, hogy egyensúlyi helyzetet kell létrehozni közöttük. A társadalom ne támogasson olyan boldogság-koncepciókat (ha megtűrnie kell is), amelyek semmilyen értéket nem jelentenek a közösség számára, illetve ne kényszerítsen senkit olyan értékteremtésre (még ha néha meg is kell tennie), amely nem jár az adott személy elfogadható mértékű boldogságával.

Értékteremtésre berendezkedni annyit jelent, hogy a társadalom lehetővé teszi tagjai számára a boldogság és az értékteremtés egyensúlyának minél magasabb szinten való létrehozását. Ehhez oktatást, szabadságot és alkotási (munka-) lehetőséget nyújt, támogatja a kreatív életet (vállalkozások, művészetek, tudomány, tanítás, önművelés, esztergályozás stb. formájában), támogatja az önkéntes társulásokat, az egyén javát szolgáló természetes (pl. családi) vagy kvázi-természetes (pl. nemzeti) közösségek harmonikus működését (amíg az egyének javát, a boldogság és a értékteremtés lehetőségét szolgálják) -- miközben, hangsúlyozom, semleges marad az értékteremtéssel nem járó tevékenységekkel kapcsolatban. A liberális etatista felfogás szerint az állam és a politikai önkormányzatok maradjanak semlegesek minden értékválasztással szemben; a saját konzervatívabb nézetem szerint csak azokkal szemben legyenek semlegesek (passzívak), amelyek nem szolgálják a közösség értéknövekedését, minden mást viszont támogassanak, akarjanak, keressenek.

Ez nem utópia és nem politikai program. Ez a józan ész szava, ahogy én hallom. Egy társadalom úgy lehet stabil, gazdag stb., ha tagjai az értékteremtésre rendezkednek be, és ezt a saját belátásuk és személyes döntésük alapján, szabadságukat és boldogságukat megőrizve, ezeket kiteljesítve tehetik. A "legjobb" társadalom mind közül ott valósul meg, ahol a politikai rendszer minél magasabb szinten és minél kisebb hatalom bevetése mellett képes összehangolni -- nem kikényszeríteni! -- ezeket a törekvéseket.

Mármost nem tehetek úgy, mintha egyszerű volna definiálni, mit tekintsen egy társadalom értéknek, és mit nem, és az előbbiek között hogyan súlyozzon. De -- és itt szintén eltér a véleményem a liberális mainstreamtől -- minden társadalomnak mindenkor van egy intuitív képe erről. Én nem szeretném azonban ezt II. Fekete Györgyként innen, ahol írok, eldönteni. De világos, hogy a gazdasági értékteremtés a lehető legnagyobb hozzáadott (és kifizetett) érték mellett valósul meg. A művészi értékteremtés a megfelelő elismertség (tisztelet, kánon, vagy éppen ellen-kánon) függvényében, a mérnöki értékteremtés a növekvő hatékonyságon, a szülői értékteremtés egy boldog családban, általában minden értékteremtés a befogadók boldogságán és elégedettségén fogható meg, tehát valójában nem lehetetlen közelebb kerülnünk az érték fogalmához a befogadó (ha mindjárt valaki önnön maga) értékmeghatározása alapján. Ez az alapvetően gazdasági szemlélet (tágabban értett eladó-vevő viszony) köti össze az individuális és a közösségi oldalt ("a saját világomat és képességeimet adom egy jó szóért"), ami nekem roppant szimpatikus. Toleráns, sőt befogadó, mégis versengő és meritokratikus, átlátható, és semmi köze a szokványos politikai ideológiák erőszakos világához.

Nem hiszem bonyolultabb fantáziára és ennél bonyolultabb alapvetésre van szükség, ha a jó társadalom alapjait keressük. Csak hát elszoktunk a kereséstől, és ráadásul többet adunk a mítoszokra, mint a viszonylag egyszerű józan észre.

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr944993578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jun85or 2013.01.03. 14:00:15

"nem lehetetlen közelebb kerülnünk az érték fogalmához a befogadó (ha mindjárt valaki önnön maga) értékmeghatározása alapján"

Ezt - és a poszt tartalmát általában - én úgy fordítottam magamnak, hogy a jó társadalomban az emberek többsége a Maslow-piramis ötödik szintjét (önmegvalósítás, a jó értelemben) veszi célba.
Ez azonban olyan fokú önismeretet és mentálhigiénét feltételez, amihez képest a magyar társadalom 95%-a a kanyarban sincs.
Szerintem egyrészt azért, mert a piramisban csak szintenként lehet előre lépkedni, és sokaknak a második szint is - újfent és egyre inkább - gondot okoz.
Másrészt lásd be, hogy itt széles tömegek lettek arra szocializálva, hogy hazudjanak - elsősorban önmaguknak, önmagukról. Hogy is lehetne helyes önismerete azoknak, akiknek főleg csak ön-mítoszaik vannak? Egyáltalában, hol foglalkozott az elmúlt évtizedekben az oktatás azzal, hogyan kell helyesen megismerni magunkat, és ezen ismeret birtokában megtalálni és elfoglalni a helyünket a világban?

HaFr · http://hafr.blog.hu 2013.01.03. 14:01:59

@jun85or: Egyetértek, és gondolom,a kérdéseket sem kell megválaszolnom.

quantumboy 2013.01.03. 14:19:44

Jó ez, nem baj, hogy le lett írva, de sokkal jobb nem is lett tőle a világ. :)

Úgy értem: a cél elvont és messze van, az odavezető út meg abszolút ismeretlen.

Nem szidás ez, csak jó lenne már több kézzelfoghatóbb konkrétumot, cselekvési tervet olvasni a neten a magyar politika, társadalom, jövő témájában. Persze átgondolt elmélet nélkül se jó, mert úgy meg kapjuk az értelmetlen forradalmakat... :(

Dr.Bio74 2013.01.03. 14:37:17

Értem, de sántít, pedig nem is vagyok bölcsész.

"Mármost nem tehetek úgy, mintha egyszerű volna definiálni, mit tekintsen egy társadalom értéknek, és mit nem, és az előbbiek között hogyan súlyozzon. De -- és itt szintén eltér a véleményem a liberális mainstreamtől -- minden társadalomnak mindenkor van egy intuitív képe erről."
A társadalom tehát egységesen képes képet alkotni, mely a különböző csoportok által alkotott kép metszete vagy uniója?
Mert,:
" A liberális etatista felfogás szerint az állam és a politikai önkormányzatok maradjanak semlegesek minden értékválasztással szemben; a saját konzervatívabb nézetem szerint csak azokkal szemben legyenek semlegesek (passzívak), amelyek nem szolgálják a közösség értéknövekedését, minden mást viszont támogassanak, akarjanak, keressenek."
Ergo az aktuálisan hatalomra kerülő csoport adott képet fog támogatni éppen. Aztán jön a másik csoport aki másikat, mert az ő értékítélete meg olyan. Akkor most melyik is az értékteremtő?
De tovább menve, konzervatív oldalról jól néz ki, mert a konzervatív tehát beavatkozik az értékteremtésbe saját szempontjai szerint, a liberális meg úgy sem avatkozik bele, mert semleges kíván maradni.

A jó társadalom ? Szerintem az az alapja, hogy a társadalom tagjainak megvan a saját véleménye, ezen véleménye mellett ki is áll. De a vélemény különbségek miatt nem ugrik egymásnak, nem kívánja a másik kárát. Egyeztetni tudják a különbségeket és figyelni tudnak a saját életükre, és élet pozitívumaira.Szerintem a jó társadalom tagjainak többsége emberi beszélgetésre, sértések és ideológiai tagadások sulykolása nélküli beszélgetésre alapból hajlandó.
Számomra kicsit fordított, hogy a társadalom irányából, visszafelé határozom meg az egyénre szabott alaptulajdonságokat.
Az egyén boldogságának és értékteremtő képességének összevetéséhez pedig már tényleg nincs mit hozzászólnom.

kigyurt álat 2013.01.03. 14:51:05

Érdekes megközelítés, egyet is értek vele.

Khonsu 2013.01.03. 14:52:36

Eléggé elvontnak tűnik és nem valószínű, hogy a társadalom magától ilyenné válna, egyszerűen nem ilyen az emberi alaptermészet (tisztelet a kivételnek). Kikényszeríteni meg nem célszerű, mert abból még jó nem származott.

Kiinduló pontnak, gondolatébresztőnek azonban nem rossz. Mindenképp elismerést érdemel, hogy van aki a megoldást keresi és próbálja valamilyen szinten lefektetni az új rendszer alapvetéseit. Vallom hogy új, kidolgozott politikai/gazdasági eszmerendszer az a csodafegyver amire szükségünk van, addig csak a morgás marad sajnos.
Ezért csakis bátorítani tudom a szerzőt, hogy így tovább, és hátha más is követi a példáját nálunk és a világ más részein is.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2013.01.03. 14:54:47

@Dr.Bio74: Számomra kicsit fordított, hogy a társadalom irányából, visszafelé határozom meg az egyénre szabott alaptulajdonságokat.

Én se ezt teszem, legalábbis remélem. A szenvedés mindig ott van valóban, hogy akarjuk-e egyáltalán definiálni a társadalmat az egyének ad hoc interakcióin túl (tehát legitim lehet-e egyáltalán egy társadalmi program), aztán pedig, ha igen, akkor milyen legyen ez a definíció. Az enyém egy nagyon sekély (vékony) definíció, de mindenképp az a lényege, hogy a tágabban vett piac (nem az áru- és pénzpiac! de nem is az állam) határozza meg egy érték érték voltát.

Egyébként teljesen releváns volt a felvetésed.

kigyurt álat 2013.01.03. 14:55:53

@Dr.Bio74: "liberális meg úgy sem avatkozik bele, mert semleges kíván maradni."

Igen, és ekkor jönnek például a mónikashow-k, meg azok, akik szerint azért vannak ezek, mert ezt igényli a néző. A konzervatív meg elküldi ezeket a picsába, azzal, hogy nem kéne tovább hülyíteni a népet. Én az utóbbival értek egyet.

kigyurt álat 2013.01.03. 15:02:47

@kigyurt álat: apropó, ha jól tudom 2010 óta már nincs mónikashow, se józsibarát, bár tv-t nem nézek azóta se. Nem tudom ehhez van-e köze a kormányváltásnak valamilyen közvetett módon, de mindenesetre érdekes.

Khonsu 2013.01.03. 15:19:05

Ahhoz, hogy előbbre jussunk először le kell döntenünk bizonyos tabukat.

Általában az elképzelések egyén és társadalom viszonya körül forognak. Ez az egyik gondolkodás ami a múltból ránk maradt, de a világ túlhaladta.

A társadalom ugyanis nem egységes, csoportok alkotják melyekbe a legkülönfélébb szempontok szerint szerveződnek az egyének. A kommunikációs forradalom ezen csoportokat belső kapcsolatrendszerüket erősíti.
A hatalom döntései elég jól elhatárolhatóan csoportokat érintenek pozitívan vagy negatívan. Míg maga a demokrácia, köztársaság sem más mint a többségben lévő csoportok érdekérvényesítése a kisebbségben lévők fölött. Ez azonban a többségi csoportok között is feszültségek forrása, hiszen ők sem egyformák. Valljuk be, nem szeretik a csoportok, ha más csoportok akarják rájuk kényszeríteni értékrendjüket, akaratukat.

Merre a kiút? A társadalmat mint egységet el kell felejteni, és az új rendszert az önmagukat kormányzó csoportokra felépíteni.
Ehhez kell még néhány dolog, hogy működjön, de azt most nem fejtem ki mert hosszú lenne, majd talán tavasszal/nyáron :)

Dr.Bio74 2013.01.03. 15:24:17

@kigyurt álat:
Meg fogsz lepődni, ezeket meg egy rakás más igénytelen szart néz az emberek többsége szívesen. Ezen szarok elküldése két módon lehetséges:
- Emeld az emberek igényességét ( valójában a maunikasó függők száma fog csökkenni, megszűnni soha)
- Korlátozd be a műsort, hogy azok a "látványelemek", melyek vonzóvá tették, de valójában egyszerű vulgáris vackok, büntetéssel járjanak a műsor készítője felé.

A nép hülyítése pedig több szinten is zajlik, hogy ki mit küld el a picsába az legyen az ő saját véleménye. Soha sem szerettem, ha valakik (egyének) próbálják más egyéneknek hatalomból megmondani, sok esetben konszenzus nélkül, hogy mi jó, és mi nem ( még akkor is, ha olyan egyértelmű, mint a mónika show).

Ezért is vágta szerintem nagy fába a fejszéjét a post írója. Viszont nagyon jó az írás, mert elgondolkodtat, és láthatóan pozitív értékszemlélet mellett vonul végig.

Jolka40 2013.01.03. 15:45:00

Talán a "boldogság" szó helyett a "jó közérzet" kifejezést kellene használni. A boldogság nem permanens állapot. Attól olyan értékes, hogy csak pillanatokig tart.

Trompf · http://trompf.blog.hu 2013.01.03. 15:51:52

A boldogság szintje a magyaroknak meglehetősen szar világ viszonylatban is.

Hogy mi baszódott el hamarabb társadalmi mércével nézve, a boldogság szint avagy a hozzáadott értékek egyensúlyi állapota, nehéz megmondani, de az egyén szempontjából meglehetősen érdektelen is.

Az arány pedig csak egyre szarabb lesz.
Egyre több a boldogtalan, és egyre kevesebb a hozzáadott érték.

SünBalázs 2013.01.03. 16:02:06

@Jolka40: + @poszt:
a boldoguláshoz való jogot dobnám még hozzá. egyébként maximálisan egyetértek a poszttal, szavak szintjén rendben van. de szavak helyett tettek kellenek. igazi "nevelő" ereje, változtató hatása a látott cselekvési mintáknak és nem a mégoly szépen megfogalmazott szónak van..

Alkibiadesz 2013.01.03. 16:27:45

John Rawls: Az igazságosság elmélete, III. fejezet :)