1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Ez a Mi Hazánk Mozgalom

Hirdetés

Friss topikok

Blogajánló

BÉNDEK PÉTER BLOGJA

2015.06.28. 18:54 HaFr

Szivárványos rendszer vagy rend?

Szivárványba öltözött a Facebook, no pressure, hiszen szivárvány vagy Kocsis Máté. Na ugye. Ki akarná az utóbbi billogot? Csakhogy a választás nem ilyen egyszerű, kedveseim.

A morális egyenlőség igézete, hogy tudniillik minden magatartásforma, amely fizikailag vagy a kifejezését illetően nem veszélyeztet egy másikat, egyenlő erkölcsi megítélés alá kell, hogy essen (hiszen az emberi szabadság fejeződik ki benne), liberális nézet. A nyugati civilizációban ez a nézet az adu ász, amellyel aligha állítható szembe semmi más, legalább hasonlóan sikeres reakciós vagy progresszív nézet. Az emberek morális egyenlőségének mindent felülütő tanából következik, hogy előbb-utóbb mindenféle emberi gyakorlatnak, ha megfelel a másik fizikai vagy nyilvánosságbeli veszélyeztetése tilalmának, el kell nyernie a jogi támogatást. Nem tehet ez ellen semmi és senki -- ez a hegemón logika.

Ebbe a keretbe illeszkedik a melegházasság mostani engedélyezése az USÁ-ban. Nem lehet szembeszegezni ezzel a különféle vallási vagy politikai konzervatív nézeteket vagy ízlésállításokat, mert ezeknek a világnézeteknek a fundamentuma, a (transzcendes és/vagy társadalmi) rend semelyik képzete nem versenyképes a liberális egyenlőséggel. Nincs ugyanis olyan (a morális egyenlőséggel szembehelyezhető, erős) elve, amely folyamatosan a társadalmi rend erősítését tenné szükségessé. Míg a morális egyenlőség az egyéni szabadság folyamatos növelését teszi szükségessé, addig a rend erősítését (pl. az egyéni szabadságokkal szemben) semmi sem teszi szükségszerűvé és feltartóztathatatlanná -- ilyen esetleg az lehet, ha megnő a nyugati félelem az iszlámmal és a bevándorlás jelentette további kulturális fenyegetéssel szemben. (Vö. Orbán.)

A probléma a liberális egyenlőséggel -- mi malőr -- ennek ellenére éppen csak annyi, hogy aláássa a szabadságot, amennyiben ismert módon nem képes egyértelmű hierarchiába rendezni az egymással ütköző szabadságjogokat. A szabadságjogok gyakori összeütközése arra utal (lám, a Supreme Court harminc éve ugyanezen alkotmány alapján, de gyökeresen más indoklással még elutasította a melegházasság gondolatát), hogy a jogok rendszerében nincsen rend. Ez köszönhető elsősorban annak, hogy a szabadság politikai kultúrájából és gyakorlatából kétszáz-kétszázötven éve fokozatosan taxatív ember- és alapjogi charták váltak, más szóval, a szabadság jogokká tárgyiasult, a jogok pedig lazán inkonzisztenssé váltak, miközben a szabadság gyakorlatát nem ismerő kultúrákba is így kezdtek behatolni, nagyobb káoszt okozva ezekben, mint jótéteményt. A szabadságjogoknak a legtöbb helyen nem volt fedezete a szabadság gyakorlatában, és ahol eredetileg volt (döntően az angolszász tradícióban), ott az államszervezet elhatalmasodásával a jogok szintén a társadalmi gyakorlat fölébe kerekedtek, tovább gyengítve a szabadság kultúráját. Lásd erről Scalia bíró ellenszenvezését a pénteki döntéssel. 

A szabadságunkból egyre inkább a szabadságjogok államilag szankcionált készletei maradnak meg, az állam gyarmatosítja a társadalmat szabadságának értelmezésében és megélésében is. A morális egyenlőség belül töredezett szabadságjogi rendszert hoz létre, miközben eloldozódik a társadalmi gyakorlatban gyökerező rendtől, és ezt a konzervatívok persze szomorúan látják. A melegházasság (pontosabban a társadalmi nem és a biológiai nem elválasztása egymástól, a házasság intézményének denaturalizálása és kiragadása a korábbi intézményes és erkölcsi rendből azon a módon, hogy egy másik -- egalitárius -- erkölcsiség fölébe helyezkedik a rendnek), olyan előrelépés a jogok terén, amely mögött nincsen hasonlóan karakteres előrelépés a szabadságjogok bővülő készletének összehangolásában. Az egyéni szabadságok elvi szinten gyarapodnak, de a szabadság tényleges gyakorlata vagy akár a szabadság megélhető összessége nem okvetlenül erősödik. A liberális individualizmus az egyéneknek teoretikusan nagyobb lehetőségeket ad, de a szabadság társadalmi rendjében nem hoz előrelépést, sőt nyugodtan mondható: az egyensúly további feszítésével és borogatásával a szabadság rendjének nagyobb fokú bizonytalanságát idézi elő, hiszen nem rak mögé új kötőanyagot vagy a helyébe új egyensúlyi elveket. A több személyes szabadság nem kötőanyag, hiszen csak a jogok közötti konfliktusokat erősíti.

Amikor konzervatívként szkeptikus vagyok a házasság kibővítésével kapcsolatban, elsősorban nem az egyéni szabadságjogok kiterjesztését és a korábbi renden esett újabb sérelmet bánom, pláne nem ízlésállításokat teszek, hanem az új egyensúly elveit keresem. És ezt jellemzően sosem fogom megtudni a liberális jogelméletekből, amelyek eddig sem voltak képesek a jogokat összekapcsolni az erkölcsi és társadalmi renddel -- azaz a jogokat a társadalom szabadságával --, hanem mindig is valamiféle spontán rendben hittek. Ám látjuk, hogy a spontán rend legalkalmasabb intézményét, a piacot sem voltak képes megóvni a hatalmi koncentrációtól -- azaz a spontán rend kialakulásában aligha reménykedhetnek a jogok területén sem. Akkor miben reménykednek, ami a rendet illeti? Mert én csak egyetlen dolgot látok: az államot. A liberalizmus az állam terjeszkedésének legnagyobb élharcosává vált a "demokratikus" Nyugaton -- a folyamat a középkor végén kezdődött, százvalahány éve egyre pregánsabb, a jóléti társadalommal bekapta a liberalizmust, és minden évvel előre halad. Amikorra az ember majd teljesen denaturalizálódik, dehumanizálódik, szabadon manipulálható és terminálható genetikai és kibernetikus szövetállománnyá válik az egyenlőség maximumát elérve, akkor az egyetlen állam fogja irányítani egyetlen digitális platformról, amely egyszer majd maga is autonómmá válik -- azaz megszűnik a szabadság. A jogok és állami kikényszerítésük fogják felemészteni.

Zizzent dolog eljutni ide a szivárványos valóságból, amely annyi szabadságot és személyes, megismételhetetlen élményt ígér? Ó nem, nem az. A humánus rend elvei kerestetnek. Ma még.

64 komment

2015.06.27. 12:31 HaFr

A PKP nem óhajt együtt utazni a szociális és nemzeti demagógiával

Egészen világos, hogyha lecsupaszítjuk róla a kényszerű kiigazítások és a korrupció vargabetűit, a Fidesz-politika egyetlen kombinált vájatba illeszkedik: ez pedig a szociális és a nemzeti demagógia.

A rezsicsökkentésről már a legelvakultabbnak is kiderült, hogy fenntarthatatlan, de tökéletesen megtette egy választási győzelemhez. A banki elszámoltatással gerjesztett antikapitalizmus, piac- és liberalizmuskritika legalább olyan fontos összetevője volt az akciónak, mint egy bizonyos igazság érvényesítése.

A kerítésről -- ahogy a belső- és külső ellenségképek korábbi verzióiról -- semmi mást nem lehet biztosan tudni, minthogy agresszívebben, mint bármilyen kérdőívezés és plakátkampány, összerántja a nemzeti félelmeiben érintett tömeget. Ugyanaz a funkciója, mint a pozitív előjelű, látszólag építő jellegű olimpiai kampánynak. Elsősorban ugyanaz.

A szociális és nemzeti demagógia mögött -- amit persze csábító, csak éppen teljes félreértés volna nemzetiszocialistának nevezni, még ha nem is nácit értünk alatta, hiszen szocialista vonásokat még elvétve sem tartalmaz -- a valóság azonban szociális válságot és nemzeti lecsúszást mutat. A demagógia értelme, hogy félrevezet, jól meglátszik itt is. A demagógia mögött a perverz -- és hasznosulását tekintve érdemtelen -- újraelosztás, a korrupció és a hatalmi tobzódás -- amely a költségvetési stabilizációnak is motivációja! -- az, ami valójában meghatározza az ország pályáját. Nem értek egyet Róna Péternek egy minapi konferencián elhangzott feltételes dicséretével, miszerint a kormány gazdaságpolitikája sikeres volna. Ez súlyos félreértés. Ha valami sikeresnek mondható, akkor legfeljebb a költségvetési (egyensúlyi) politikája.

A költségvetési hiány kordában tartása az egyéb területeken elkövetett, az EU túlzott deficiteljárása alól imigyen kicsúszó rombolásnak a leplezésére és megkönnyítésére szolgál. Gazdaságpolitikai győzelemről nem, legfeljebb a költségvetés kiadási oldalának hathatós megnyeséséről lehet -- ha valamiről -- beszélni. Egyedül a nyilvánvalóan inkompetens korábbi Simor-féle monetáris politika felváltásában -- furcsa mód éppen Matolcsy ténykedésében, amennyiben a kamatcsökkentési projektről van szó -- látok magáért való dicsérni valót. Egyébként nem értem, és sose értettem, mi az olyan mitikusan bonyolult az adózás szabályainak és az állami jövedelmek beosztásának, vagy ami azt illeti, a monetáris politikának az eredményes megtervezésében és végrehajtásában. Ez a mítosz még a szoci technokraták korából maradt ránk, és azóta is szívesen nyaljuk be mint a "szakmaiság" Mount Everestjét, a hozzá illő hegymászó hősöket tisztelve a képviselőiben. Megfelelő erkölcsi tartás, jövőkép és szakmai hozzáértés mellett a költségvetés-tervezésnek és a pénzügyi kormányzásnak eszközfunkciója lehetne csak. Az Orbán-féle országrombolásnak nem a hipertrofizált pénzügyi szakértelem, hanem a jó politikai kormányzás a megfelelő alternatívája.

Bármilyen csábító, a PKP nem fogja követni se a szociális, se a nemzeti demagógia útját. Talán nem oszt, nem szoroz ebben a pillanatban, hogy mi mit követünk, de jelzem azoknak, akik mást akarnak, mint az MSZP-LMP-PM-Fidesz-Jobbik metrófelújító-olimpiázó-kerítésépítő útját, hogy van remény. Rajtuk is múlik, hogy lesz-e belőle valóság.

78 komment

2015.06.26. 13:11 HaFr

Vigyázzunk, a menekültbűnözők elterelik kormányunk figyelmét...

... a Qaestor ügyről, amelynek során legalább 150 milliárdos csalás + közpénzből megtérítendő 220 milliárdos kár keletkezett;

... arról, hogy Hende honvédelmi miniszter még mindig nem mondott le, holott gyors egymásutánban a harmadik harcigép zuhant le;

... és arról, hogy az EU vizsgálódni kezdett trafikügyben, amelynek legutóbbi állomásaként Lázár János Sánta nevű barátja újabb több tízmilliárdos közpénzjuttatásban részesült (ennyivel ígért alá a piaci árnak, és kapta meg a koncessziókat), miután a szélesebb ismeretségi köre eleve mintegy 500 trafikra tett szert az utóbbi években;

... arról is, hogy Tiffán polgártárs maffiózókat rebesget a Fidesz közelében, és erre a látványra éppen Orbán polgártárstól várja a megoldást (valószínűleg nem egészen érti, mi folyik Magyarországon);

... no meg arról, a kormányhoz közeli személyiségük tudatalattija egyre aktívabb, és mind ide süllyesztik le a rendszeresen kapott jövedelmük egy részét, és mivel lesüllyesztik, nem is vallják be őket;

Hirtelen ennyi jut eszembe csak a menekülttenger hirtelen jött dagályára eső időszakból. Ravasz. Hát csoda, hogy ha ennyien jönnek, óhatatlanul elvonják a kormány, a rendőrség, a KEHI, az ügyészség, a NAV meg ilyenek figyelmét? Talán szándékosság is van ebben. A menekültbűnözők ott ártanak, ahol tudnak. Kérem, én szóltam.

47 komment · 1 trackback

2015.06.25. 18:42 HaFr

Jaj, de hát a Fidesz csak a Jobbikot gyengíti a kerítéssel

És akkor nézzük ezt a demagóg érvet is, fent a címben. A Fidesz a magyar történelem kevés függetlenségi periódusának messze legkorruptabb, legalávalóbb rezsimét építette ki. Kár rugdalózni, sikerült. Megértek minden magyar embert, hogy inkább választja a Jobbikot, mint ezt a csürhét. A Jobbik hamvas rasszizmusa, rejtegetett orosz kapcsolatai, EU-ellenessége és a majd vele megtekinthető tökéletes kormányzati zsákutca még nem tűnnek elég komoly veszélyforrásnak a népnemzeti érzelem kiáradó gyógyírjával szemben, amelyet egy Novák Előd-megszólalás, egy nagyívű Lukács László-elemzés vagy Gyöngyösi Márton lényegre törő interjúi képviselnek (pl. "a cigányok fenyegetik az országot", Newsweek Polska). A magyar empirikus alkat, szeret mindent kipróbálni, és ez még tényleg vissza van (mármint 1945 óta), miért ne. De ha látjuk is felderengeni a jövőt, a Fidesz-jelentette jelennel szemben bármi jöhet. 

Az önmagukat komoly felbólogatásokkal kísérő szakértő kommentelők szerint Orbán gyengít. Orbán az ellen-Vona, és aki nem látja ezt, és nem szavaz neki bizalmat ebben a komplex hadmozdulatban, az hülye. Szerintem meg nagyon nincs így. Orbán tönkretette az országot, és ennek néhány év után híre ment Pesttől távolabb is, az emberek elkezdtek elszállingózni a táborából, aztán már nem csak szállingóztak, hanem buszokat fogadtak, később csuklós buszokat, végül vonatszerelvényeket, és azzal álltak át Vona táborába. Mint mondjak, igazuk volt. Elegük lett az aljasságból. Orbán most az aljasságát igyekszik feledtetni az aljasság egy további dimenziójának megnyitásával, ami a várható 2018-ig zajló kampány a menekültekkel, a migránsokkal, és talán a déli szomszédainkkal szemben is. Vannak migránsok és vannak-e déli szomszédaink? Bizony vannak. És ellenségek? Az eszük tokját. Orbán ellensége a magyar népnek? Ez már megfontolandó.

A bevándorlási probléma hússzorosára való feldagasztása annyira tuti lépés az ilyen bezárkózó, sikertelen nemzet további őrjítésére, mint vagyunk, hogy jobb se kell. Talán nem lenne európai intézményrendszer a migráció kezelésére? Először a Cinege utcában lehetett koszovóit meg szíreket látni az egész kontinensen? Az ördögöt. Van intézményrendszer Európában, bizony. Sőt mi is aláírtuk az alapdokumentumait, köztük a híres Dublin 3-at. Van, de rosszul működik. Részint természetesen későn eszmélt Brüsszel az utóbbi évek mediterráneumi fejleményeit követően, részint Magyarország eleddig letojta a felkészülést a megfelelő intézményrendszer, befogadóállomások, határőrizet kiépítésének negligálásával, hiszen a külügyi apparátusa kivérzett, a menekültügy idáig is inkább börtönügy volt, plusz a pénz is kellett Lázár és Orbán barátainak, hadd  ne kelljen már ezt az ország érdekében elkölteni, van jobb helye. A magyar meg hagyta. Nagyszívű nép vagyunk, vigyék! Erre most mint derült égből a villámcsapás felordít a kormányzati csönd: emberek, rajtunk a tatár! Veszélyben a nemzet! Tipikus csaló banda. Takaróznak az olasz, a francia, a svéd, az angol esetekkel, amelyek minden szempontból összehasonlíthatatlanok a multikulturális nyomást tekintve, és eljátsszák, hogy a bevándorlókkal járó kötelező fogadó országbeli admin a magyar társadalmat fenyegeti!

Orbán nem ellen-Vona, a Fidesz meg nem a magyar szavazó utolsó mentsvára. Ha nem volna párt, amelyhez tartozom, és amelyre értelemszerűen szavazni fogok, gyakorlatilag mindenféle koalíciót szívesebben vennék, mint az orbánista Fideszt 2018 után. Ez persze legyen az én bajom, de előbb-utóbb mindenki előtt ott lesz majd ez a kérdés. Hacsak nem szavaznak a PKP-ra.

43 komment

2015.06.25. 08:48 HaFr

A nemzeti függetlenség a jobboldal kommunizmusa

A kerítéshez hasonló álcirkuszok abba az illúzióba ringathatják a jobboldal híveit, hogy Magyarország erős, szuverén, a saját érdekeit jól felismerő és követő állam. Nem az, éppen ellenkezőleg. Az, hogy Magyarország -- Olaszországnál és más bevándorlási "frontországoknál" is -- kevésbé tudja érvényesíteni akaratát egy neki kedvező európai összefogás kialakításában, pontosabban, hogy nem is tesz erre kísérletet, arra utal, hogy végletesen meggyengült az érdekérvényesítő képessége. Látványosan igazolja ezt, hogy a zsarolási manőver, amit bevet (Dublin III "felfüggesztése"), két órán belül visszapattan a Nyugatról, és már közepesen fontos tagállamok (mint Ausztria) tiltakozása eredményeként is megbukik, illetve ismét hazudozásra kényszeríti a komplett kormányzati propagandát.

Magyarország rendszeresen éppen úgy viselkedik, mint amilyen Orbán személyisége. Hőzöng, provokál, ravaszkodik, és elbukik. Azért, hogy fontosnak látsszék kifele és befele.

És közben folyamatosan gyengül, amelynek leplezésére újfent csak hőzöng, provokál, ravaszkodik, és elbukik. Miért gyengül? Mert szisztematikus építkezéshez, kitartó, értékteremtő munkához a kormányzatának se tehetsége, se erkölcse. Magyarország szuverenitását súlyos csapások érték ebben az öt évben, és fogják is érni még, nagyjából egyetlen okból: mert a kormányfő nem érti, hogy egy ilyen méretű ország erejét a gazdasági és kulturális értékteremtő képessége adja, és a klasszikus hatalmi politika reális lehetősége az értékteremtésre roppant csekély. Azzal, hogy köldökzsinórunk egy van, az pedig a Nyugathoz van bekötve tőkeellátásban (ideértve a külföldi magyarok hazautalásait is), a keleti nyitás úgy bukott meg, mintha nem is lett volna (hiszen semmit sem tudunk adni a lógó nyelvünkön kívül, amit más ne tudna könnyebben és jobban -- Paksba viszont a sok forgolódás után jól be is csípődött a nyelvünk), azzal, hogy az EU és a NATO részei vagyunk (ami nem egyoldalú szívesség feléjük, hanem olyan szövetségei rendszerek, amelyekből reálisan nem lehet távozni, és ha az amerikaiak csapatokat akarnak idehelyezni, akkor ide fognak helyezni), és gyanítom ugyanezen okok miatt kerítés is vagy nem lesz, vagy akkor lesz, ha a Nyugatnak is érdeke -- szóval mindezzel a sorsunknak csak igen kis szelete marad a saját kezünkben.

A hazai jobboldali törzsközönség egyszerűen nem látja Magyarországot a névértékén. Magyarország a Nyugat félperifériája, mindig is az volt, és a szövetségi tagságunkkal még inkább elszakíthatatlanul azzá vált. Nagyon kicsiny esély van rá, hogy valaha is versenyképes, egyenértékű tag legyen, de arra még kisebb, hogy teljesen kiváljon. A szövetségi rendszerünk arra való, hogy azt csináljuk, és viszonylag fennakadásmentesen csináljuk, amit elvárnak tőlünk -- amit a rendszer logikája diktál. És ebben a hierarchiában csak magasabb értékteremtő erővel, nem pedig nagyobb arccal, lehet előrébb lépni. Mármost a jobboldali törzsközönség nagy problémája az, hogy még mindig így a legjobb nekünk. A nyugati rendszeren kívül ennél csak rosszabb lehet. (Azért gondoljanak már bele egy csöppet: ha egy Egyesült Királyság méretű gazdaság -- a világ 7. legnagyobbja -- nem tud kiválni az Unióból, hogyan is tehetnénk mi ezt meg?! És hirtelen nem is tudom, hogy is áll a jobboldalon beharangozott nagy Cameron-Orbán barátság ügye? OMG.)

Látszik ez a nyűglődés abból is, hogy gyakorlatilag semmilyen pozitív doktrína nincs a jobboldalon a magyar függetlenségre. Ez pont olyan kiméra a jobboldalon, mint a szabad, egyenlő, önkiteljesítő emberek kommunista társadalma a baloldalon. Mindent ahhoz mérnek, mindent az alapján bírálnak, és ezzel teszik tönkre a valóságot. Tennék legalábbis.

166 komment · 1 trackback

2015.06.24. 21:05 HaFr

A bevándorlásdémon (zombitörténet)

Megvan a Fidesz számára az új csodafegyver, amelyet jó eséllyel egészen 2018-ig lehet pucolgatni, lesz olyan hatásos, mint a rezsidémon elleni harc, és talán olcsóbb is lesz, mint az utóbbi (amely, mint emlékszünk, részint a szolgáltatók lerablásából, részint közpénzből állt össze, és összevetve múlt, jelent és jövőt, Paks nélkül is százmilliárdos közpénzveszteség lehet -- egyszer kiszámolhatná valaki.).

Sajnos nem tudom komolyan venni ezt a szemenszedett hazugságot sem, amit a bevándorlással kapcsolatos fenyegetettségünk kapcsán előadnak azok, akiknek károkozását csak egy következő tatárjárás tudná perspektivikusan überelni, egyszerűen, mert nem tudok ezektől semmit komolyan venni, ami a nemzetért való aggódásban jut általuk kifejezésre. Azt, hogy Orbán, Finkelstein, Lánczi Tamás, Bayer, Garancsi és Semjén volnának a hazafiak ebben az országban (hogy egy reprezentatív mintát vegyek), az nekem pont annyira megfelelő B-kategóriás zombi történet, mint bármi, amire Hollywood a rosszabb pillanataiban képes, ilyen nincs, ezt a valóságot én semmilyen intézkedésük kapcsán nem lennék képes elhinni, még ha mindjárt az Armageddont tartóztatnák is föl, a Captain Hungary meg a crew. Nincs az a döntésük, nincs az a szavuk, amit elhinnék.

Magyarország társadalmi békéjét jelenleg kemény két-háromezer ágrólszakadt fenyegeti (ennél többnek esze ágában se lenne itt letelepedni), nem a családok szétszakadása és kivándorlása, nem az elszegényedés, nem a demokrácia tönkretétele, nem a kilométeres egészségügyi várólisták, nem az oktatás lezüllesztése, nem az, hogy az említettek és elvtársaik könyékig turkálnak a közpénzekben, nem az, hogy csak azt nem lopnak el, amit nem szégyellenek, miközben a relatív többség tapsol. Nem ez fenyegeti így szépen egészben. Hanem azok a nyomorultak. A mi keresztény kultúránkat. Hogy meg kell a szívnek hasadni. Gratula.

Még egyszer, lassabban. Lehet, hogy kell kerítés. Lehet, hogy jönnek majd többen is. De hogy ezek adják elő nekünk ezt színes digitálban, felfűzve erre az ostoba történetre a következő választási győzelmüket, na, az fáj. Erőst fáj.

Nem mintha ez a beteg európai bürokrácia szintén ne érdemelné a legteljesebb megvetésünket egy jó erős farbarúgás kíséretében. Hogy itt van egy kontinens, amely még mindig a világgazdaság negyedét adja, és összecsinálja magát néhány tízezer írni-olvasni is felibe-harmadába tudó csónakos ipsétől, legelső sorában azért, mert fogalma sincs önmagáról -- mert az értékrendje valahol elúszott Gibraltár előtt ki a semmibe, és maradt helyette Merkel meg Juncker, az a szoci EP-elnök, mi is a neve, meg a zöldek, ostoba rendeletek, impotens egyezkedési maratonok kávé-snack hegyeken, és leginkább a tétova semmittevés és a lecsúszás... na ez tényleg kemény. Nem is tud érvelni mellette senki: és tényleg, ha ilyen az ideál, akkor menjen szépen mindenki a pokolba. Megyünk is. Na de hogy ezt mind Orbán rágja a fülünkbe, és ettől legyen trendi...hát kérem... Na, ez botrány.

27 komment

2015.06.24. 12:10 HaFr

Németh Szilárd (népvándorlásbiztos) és a gepidák találkozása az MTV-n

Azokat a menekülteket, akiket valamilyen oknál fogva üldöznek vagy nagyon komoly háborús helyzet alakult ki az országukban, továbbra is fogadja Magyarország, hiszen ők az életüket mentik – mondta Németh Szilárd fideszes országgyűlési képviselő az M1 aktuális csatornán szerdán. Hozzátette: akiknél azonban a fő motiváció gazdasági eredetű, akik a jobb élet érdekében indulnak el, azok nem menekültek. Németh Szilárd úgy fogalmazott: a most zajló bevándorlás már gyakorlatilag egy népvándorlás, hiszen több millióan indultak el Európa felé.(MTI)

A kiváló Németh, aki a mostan már éppen leállítandó, de eddig is közpénzen refinanszírozott -- mert önkormányzatilag kezelhetetlen -- víz-, szemét, kéményseprés stb. (mindközönségesen a Nemzeti Rezsi, úgy is mint a Tökéletes Választási Fegyver, a.k.a. Szemfényvesztés) biztosa volt eleddig, utána pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elhappolta a birkózó szövetség elnökségét az eddigi elnök olimpiai bajnok elől, ma népvándorlás ügyben szakért. Helyes. Már csak ő hiányzott. Persze amolyan plagizátor szakértő ő is -- amely mesterség az eredeti értelmében sem ismeretlen a Fidesz legmagasabb berkeiben --, hiszen előtte már éppen nyolcan mozdultak rá a "népvándorlásra" mint kulcsszóra, ezzel is kiemelve Magyarország (konkrétan Orbán úr) drámai szerepét az történelem Történelem eztán következő mindent eldöntő fordulatában.

A népvándorlásról az jut a minimálisan művelt TV-néző eszébe is, hogy egy, ott nagy erők mozdultak meg, kettő, nagyon marcona alakok mozdultak meg, és három -- a legutóbbi során alakult ki Európa mai genetikai arculata. (Ja, ez utóbbi nem jut mindenkinek eszébe.) Ha nem tévedek, kicsit megkésve, még mi is ennek keretében vetődtünk e tájra. Szóval, csak mondani akarnám a rezsibiztos (birkózó- és népvándorlásbiztos) úrnak, hogy ha népvándorlásnak nevez valamit, abból mi -- legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján -- nem jöhetünk ki jól. Akkor mi valószínűleg el leszünk söpörve. Tehát ne fesse az ördögöt, bármennyi plusz szavazat is néz ki, mert ha tényleg megindul az ár, akkor Németh úr úgy fog elsüllyedni a kerítéssel együtt, hogy nem is emlékszünk majd rá, hogy voltak-e.

Egyébként meg az úrnak nyilván fogalma sincs semmiről, akárcsak azoknak, akiket papagáj üzemmódba állított a főnökük. Fogalmunk sincs ebben a pillanatban, hogy ami most folyik, az ténylegesen mennyivel népvándorlásabb a 70'es évektől zajló török, az utána kezdődött kínai, vagy a tíz éve zajló kelet-európai eredetű migrációnál (csak Európáról beszélve), amelyekben valóban milliók (értsd: sok milliók) mozdultak meg, és telepedtek le Nyugat-Európában (nem éppen virtigli "keresztények") akár véglegesen, akár egy eperszezon erejéig. De Németh urat nem azért tartjuk, hogy konkrétan bármihez is értsen. Őt azért tartjuk, hogy a "közszolgálati" média fel tudjon mutatni beszélni bármikor kész megbízható embereket, meg egy picit azért is, hogy ne mindenütt a nagy Őt kelljen látnunk. Aki éppen a Történelmet igazítja.

Európa -- ha nem éppen romokban, de -- rosszul fest. Junckert inkább nem kellett volna. Amihez -- rendszerint amerikai koprodukcióban -- nyúlunk (Líbiában, Egyiptomban, a Közel-Keleten, Ukrajnában stb.), abból vér, gyom és gaz hajt ki. A pénzügyi rendszert egy óvodás is kitalálhatta volna, a bürokráciát lassan egy bolsi pártállam is megirigyelhetné, a GDP-t meg majd a következő évszázadban kezdjük el masszírozni, ha ráérünk. A csónakos emberek elkeseredettek, Eritrea nem lesz jobb hely még egy darabig, és akár még szükségünk is lehet a kerítésekre. Ez mind igaz -- de értse meg a hazai slepp, ez a belátás meg még több tucat egy cseppet sem fogja jobb színben feltüntetni a magyar martalóc rezsimet. Soha. Semmilyen körülmények között. Az egész Európát ellepheti a Boko Haram, az Orbán-rendszer attól egy fikarcnyival sem lesz tisztességesebb.

Egyébként, ha fel is teszem, hogy a népvándorlásbiztos és környezete személyekre lebontva meg tudja állapítani a finom különbséget, és ki tudja szűrni azokat, akik az életüket menekítik, és nem egyszerűen az éhhalál szélén vannak (mondjuk, egy szíriai, de akárcsak egy líbiai kontingens esetében is elég nagy bravúr lesz), akkor is világos, hogy a menekülteket máris sikerült bezsúfolniuk a "megélheti magyarellenes bűnözők" egyre táguló világába. Ezzel is a magyar nép lelki egészségét és realitásérzékét erősítve, akárcsak ahogy eddig tették.

66 komment

2015.06.23. 11:53 HaFr

Üzenetet kaptunk egy tipikus nagyvállalkozótól

Egy FB-bejegyzésben olvasom:

< Egy keresztény nagyvállalkozó ismerősöm írja:
"A sok keresztény polgári barátra ismerősre gondoltam, akik jobbat érdemelnek.
Milyen jó lenne egy igazi konzervatív kormány ami igazi keresztény alapokon alapulna; ami harcolna a lopás es a mutyizás ellen; ami lelkességet és szeretetet sugározna es nem cinizmust, erőszakot, bosszút. Amit az irgalom és nem az izgatás motiválna. Ami nem direkt bosszantaná és felidegesítené az embereket, hanem nyitott szívvel keresne az igazságot.
Egy kormány, ami a természetet, a hagyományt tisztelné, nem pedig ami mindent letarol és dózeról, ami esetleg pillanatnyilag nem tetszik nekik. Egy kormány ami a kisvállalkozókat engedné virágozni es nem félni, de nem pumpálja a közpénzeket a haverok es sógorok zsebeibe.
Egy kormány ami hagyja tanárokat inspirálni a gyerekeket ideológia es erőszak nélkül. Egy kormány ami körül lennének gondolkodó, jo indulatú, az ország érdekét szolgaló emberek és nem újgazdag, pénzéhes félmaffiózók. Ami eléri a célokat türelmesen és konzultációval, nem pedig durvasággal.
Aztán felébredtem." >

Meg kell, hogy mondjam, hogy a sok ostobaság, a tétlenséget igazoló gügyögés, és az utcai stílus között, ami a FB-on szembejön, eleddig ezt a bejegyzését találtam a legelképesztőbbnek. Adott egy nagyvállalkozó, nota bene keresztény, aki nyilván itthon nagyvállalkozik, tehát (ki)használja a rezsimet, de emellett képes álomba önteni a saját gyávaságát és tehetetlenségét egy "jó" ország kapcsán, amit titokban különös erényként él meg. Álomba önteni, miközben még inkább ódát zeng a saját kettős életéhez, mindközönségesen, well, jellemtelenségéhez -- és mindezt a publikáló barát agyonönti a sokaknak, így nekem is kedves, de itt félrevezető kereszténységgel (maga se értve, mi is volna a "nagyvállalkozó" valós feladata ebben az országban), mert ettől mindjárt minden okés, és olyan megható. Ez igen, ez egy igaz ember, az én barátom! Ilyen nagyvállalkozókra volna szüksége az országnak! Na de kedves barát, várj..., nem inkább az a helyzet, hogy túlnyomórészt ilyen? A teszt: a nyilvánosság kongása.

Amikor a magukat ellenzékieknek tartók miatt az amúgy is felismerhetetlenül csorba erkölcsi rendszerünk léket kapva elsüllyed. Így dolgozunk közösen a magyar kultúrán, amelyet aztán a kormány féltőn véd a bevándorlóktól -- és joggal, hiszen valódi unikum vagyunk Európában. (Mielőtt a cím tévutakra vezetne bárkit, a nagyvállalkozót nem ismerem, nem nekem üzent, a bejegyzés apropóját egy FB-bejegyzésben találtam, az eset viszont szimptomatikus, és csak ezért írtam meg.)

57 komment

2015.06.21. 14:24 HaFr

A PKP-nek elég jó a stratégiája

Aki nem próbálta még a pártcsinálást kedvezőtlen nyilvánosság, hegemón pártszerkezet és társadalmi kiábrándultság közepette, az nem is tudja, milyen érdekes misszió az. Nem részletezem most se az apró vargabetűket, se az örömöket és sikereket, vagy az ismertség lapályán a kis dudorokat, elég hozzá, hogy jó ebben dolgozni, jó érezni, hogy az ember többet tesz, mint az összesség 99%-a. Ez bizony büszkeség, a jó lelkiismeret egyik forrása, amellett meg izgalom.

A PKP-nek elég jó a stratégiája, amely kb. három hónapos varianciával hozza az elgondolt útitervünket. Az előző évet nem boncolom most, 2016 közepéig viszont kb. a következő teendőink vannak:

-- 106 választókerületekbe eljutni és legalább helyi 5 fős csoportokat alakítani (kb. 20-ban megkezdődött vagy a nyár végéig megkezdődik a munka) -- minden választókerületben kampányolni fogunk és jelölteket fogunk állítani, illetve a kerületek közül kiválasztjuk a (kulturális értelemben) stratégiai jelentőségű (budapesti, nagyvárosi és nyugat-magyarországi középvárosi), illetve a listás szavazatmaximalizálás szempontjából kulcsfontosságú kerületeket, ahová a többi között is fókuszálni fogunk;
-- ismert és hiteles embereket "bevonzani" a párttal kapcsolatos csoportokba vagy fórumokra publikusan vagy nem nyilvánosan;
-- mivel a hivatalos nyilvánosságtól el vagyunk zárva (ezt hadd ne elemezzem itt), a nyilvánosság új csatornáit kell létrehoznunk (ilyen például az Ország Fája kezdeményezésünk, de jön más is) + keresünk egy jó politikai marketing céget, nem "ingyért".

Kicsit eltolva párhuzamosan:
-- pénzt kell szereznünk, 2018-ig összesen kb. 500 milliót, ennyi elég a saját intézményrendszerünk kiegészítéséhez;
-- a karácsonyig megszülető politikai programunk bevitele a nyilvánosságba;
-- vidéki és fővárosi közterületi beszédek/gyűlések meghirdetett menetrend alapján.

Aki ezek közül bármiben segíteni akar, szívesen vesszük.

Köszönjük a bizalmat, megszolgáljuk a többlet bizalmat. Üdv.

62 komment

2015.06.20. 13:16 HaFr

Miért rossz a kerítés?

Azért rossz, mert nem a funkciója adja az igazi súlyát, hanem a világos illeszkedése a kormány bezárkózó, etnicista, versenyellenes nemzetképéhez. Nem lenne semmi bajom a kerítéssel (pontosabban nem tudok jobbat), ha az egy egyébként nyitott, az emberek szabadságára és közösségeire, versenyképességére és kooperációjára épülő ország hangsúlyozottan kényszerű és hangsúlyozottan átmeneti válasza lenne egy komoly globális problémára, és közben a kormány nem a Nyugat ellen kérkedve, hanem vele együttműködésben dolgozna a hosszú távú megoldásokon.

De nem. Ez a kormány sportot űz a hibás nemzetstratégiai megoldásokból, semmi mást nem tart szem előtt, mint Orbán újraválasztását, hibát hibára halmoz*, amelyeket néhány év késéssel csak azok után szeret beismerni, hogy már rendre learatta értük a szavazatokat egy véleményében manipulált, bátortalan, polgárosulatlan nemzettől. Ez a kormány a legotrombábban hazug tényező a magyar nyilvánosságban, de pechünkre messze a legerősebb is.

Az ország süllyed, ami meglátszik a Pisa-adatoktól a fogyasztási statisztikákon keresztül az országban való puszta lét minőségéig zavaróan sok tényből. Aki ezt tagadja, az -- nem tudok mást mondani -- hazudik. Ez nem szemlélet kérdése, ebben az állításban összecseng minden tapasztalat, adat és szubjektív érzés. Sajnos Lázár János ötévente csak egyszer ismeri be ezt a tényt, és azzal sem tud mit kezdeni se a nyilvánosság, se az ellenzék. Mennyire kell még tönkremenni ahhoz, hogy az egyes (hatalmi relevanciával rendelkező) erkölcsi világokban fordulat álljon be a helyzet értékelésében?

*Ha már itt tartunk, nagyságrendileg súlyosabb probléma a versenyképességünk és a nemzeti összetartás szempontjából, hogy az elit gimnáziumok gyakorlatilag komplett osztályai mennek külföldi egyetemekre, majd vállalnak ott munkát -- ha ezek itthon maradnának és általában a kormány célja az oktatási és kutatási színvonal, illetve ezen keresztül a magyar etnikum értékteremtő képességének növelése lenne, akkor kevésbé kellene félni attól, hogy a képzetlenek munkalehetőségeit kik viszik el, elvihetnék akár a bevándorlók is, mit érdekelne minket. Sőt, akár hívhatnánk is őket.

260 komment