1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)
" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

1000 A Mi Hazánk

Hirdetés

Friss topikok

Blogajánló

BÉNDEK PÉTER BLOGJA / PKonzervativok@gmail.com / POLGÁRI KONZERVATÍV PÁRT

2014.10.25. 15:25 HaFr

Miért fontos a vasárnapi tüntetés?

Azért, mert ha legalább kb. tízezer ember tényleg ott lesz, akkor a társadalom újra megérezheti, hogy van hatalma az autokratikus kormánya fölött. Visszaszerezheti a kezdeményezést, bátorítást adhat annak a reményt vesztett hat milliónak, aki nem szavazott a Fideszre, és egyúttal kijelölheti a kormányzás romlásának határait. Ha a jelenlegi torz nyilvánosság kényszerének is köszönhetően a társadalmi ellenzék képes meghaladni a százéves törzsi logikát, képes új témák és új szereplők mellett felsorakozni, és jól látható és kikényszeríthető határt szabni a szabadság további szűkítésének, nota bene a sajtó erre kapható része képes utána ezekkel az új (!) szereplőkkel megismertetni az ellenzéki szavazókat (ahelyett, hogy a tüntetés másnapját a rá nagyon is jellemző mély ostobasággal és udvaronci rutinnal behívná a stúdiókba a régóta süllyesztőbe való gyurcsányokat, szigetvárikat, és 30 és 100 éves kor között az összes mozgósítható maszopos kádert, megmondó embert és hasonszőrű újságírót), akkor talán (ismétlem, talán) kapunk még egy esélyt, mielőtt beteljesedne a kötcsei-paksi program ezen az országon.

De ehhez el kell menni. Kivéve a túl jól ismert pártos arcoknak és politikai celebeknek. Azok maradjanak otthon. Ez nem cenzúra velük szemben. Ez csak annak a tudomásul vétele, hogy eddig is képtelenek voltak, és ezek után is képtelenek lesznek visszalépni, nem rárepülni valamire, kihasználni, agyonbeszélni, és széttaknyolni azt. Ezután is képtelenek lesznek belátni a felelősségüket a jövőnkkel kapcsolatban: ami az, hogy elkotródjanak végre, és soha többé ne térjenek vissza a közéletbe. Ezért kell mondani nekik. És elmenni egy olyan tüntetésre, amelyet nem ők szerveznek.

Ui: Nem ők szervezik? http://mandiner.hu/cikk/20141025_gulyas_balazs_mszp_s_politikus_szervezi_az_internetado_elleni_tuntetest_a_facebookon

69 komment

2014.10.24. 10:51 HaFr

A jövő év lesz a végső? Utunk a pokolba

A kormányzat megkezdte a lázítást Amerika ellen, ahogy korábban már megkezdte a lázítást az EU ellen, amivel összeáll a Nyugat elleni szabadságharc frontja. Kövér László házelnök az Echo TV portréműsorában többek között arról beszélt, hogy Rui Tavares portugál zöldpárti EP-képviselő (akinek a nevéhez köthető az alapvető jogok magyarországi helyzetéről szóló, az EP által tavaly júliusban elfogadott jelentés) és az európai baloldal jelentős része a Kádár-rendszer baloldali ellenzéke lett volna, és azt gondolják, hogy diktálhatják a magatartási mintákat. Ebben az értelemben Brüsszel valóban Moszkvára emlékezteti – mondta a házelnök –, s ha ez az unió jövője, „akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan kellene ebből szép lassan, óvatosan, de kihátrálni”. Ugyanakkor meg van győződve, hogy ez nem lehet az unió jövője – tette hozzá.

Gulyás Gergely, jobb sorsra érdemes, de gyengének bizonyult fiatalember szerint Amerika cserben hagyta '56-ban a magyarokat (ami részint így volt, részint egy picit bonyolultabb ennél), de ami a lényeg, ugyanilyen ellenséges és igazságtalan mozzanatnak tartja a korrupt Orbán-rezsim reprezentánsainak kitiltását. Készül a mítosz a magyarellenes Nyugatról, amelyet kellő kormányzati propagandával nem lesz túl nehéz letolni az egyszerűbb, elszegényített, kiszolgáltatott magyarok torkán.

Az internetet korlátozzák (ma így, holnap bárhogy), a rendfenntartó szervek jelentős, egyharmados fizetésemelést kapnak a következő költségvetéssel, ami akkor is feltűnő, ha messzemenőkig rászolgáltak erre. Azzal, hogy Amerika bekeményített a magyar kormánnyal szemben, elébe vágott Orbán napirendjében a konfliktusok élezésének. Ha a nyugati kormányok, a "türelmes" Merkel vezetésével végre rászánják magukat a döntésre, és az EU véget vett a szokványosan impotens, késlekedő viselkedésnek, a magyar kormány olyan nyomás alá kerül, amely akár a piacunk és a valutánk összeomlásában juthat kifejezésre -- és ebben az esetben, amelynek bekövetkeztére egyre több jel mutat, Orbán nem meghátrálni, hanem előremenekülni fog: Moszkva karjaiba. Orbánnak az legeslegutolsó -- közvetlenül a halálos ágyán elmondott imát megelőző -- gondolata lesz a lemondás. A paksi számla ellentételezése maga az ország, és ezt a döntést már meghozta két éve. Olyan messze elment, hogy nem engedheti meg már magának a visszavonulást. Inkább sírba viszi a nemzetet megint egy évszázadra.

A magyar népet ebből az egészből nem érdekli semmi. Elkeserítő volt látni az október 23-i budapesti érdektelenséget, beleértve a szomorú, szegényes, gondolattalan, ízléstelen Blaha Lujza téri tüntetést, amivel a civil ellenzék bebizonyította a kormánynak (erre szolgált ugyanis a gumicsont!), hogy a legöntudatosabb, legmobilabb FB-közösség is csak ilyen fizikai megjelenésre és színvonalra képes az utcákon! Elkeserítő látni a parlamenti pártok önzőségét az ellenzékiség alakításában, a sajtó sztereotip ostobaságát az eseményekre való reakciókban, a jobbos tábor rendületlen ignoranciáját, és általában a helyzet kilátástalanságát. A magyar nép ismét megvette a soros jegyét a pokolba. A jövő évben valami nagyon rossz fog történni velünk.

341 komment · 2 trackback

2014.10.23. 21:11 HaFr

Az október 23-i beszédem

Honfitársaim, Barátaim!

Nem azért invitáltam Önöket ide ezen a napon elsősorban, hogy bíráljam a kormányzatunkat, hiszen Önök feltehetően nem lennének itt, ha a bizalmuk töretlen volna Orbán Viktor rendszerében. Aki pedig tévedésből vagy félreértésből kötött ki ebben az órában, ezen a napon, ebben a körben, azt elég emlékeztetnem csak az utóbbi napok történéseire, hogy – amennyiben ítélőképessége birtokában van – belássa: a kormány, bár kétségtelenül a helyén van, képtelen ellátni a feladatát. A magyar kormány nem kormányoz, hanem uralkodik; nem vezeti az országot, hanem visszaél a felhatalmazásával; nem épít, hanem rombol. Ma már abban sem vagyok biztos, hogy nem a vég kezdete az, amit most van szerencsénk átélni. És bár nem erről akarnék elsősorban beszélni, azért egy-két lényeges kérdés mellett nem lehet elmenni.

Várjuk a kormány – konkrétan a miniszterelnök – döntését arra vonatkozóan, hogy az életünket a nyugati kultúrkörben képzeli el, vagy valahol egy köztes állapotban, netán orosz szövetségben. A más tekintetben lefegyverzően őszinte miniszterelnök talányosan hallgat ebben a kérdésben. Talán túl korán kényszerül a választásra az eredeti terveihez képest, ki tudja. Az, hogy illiberalizmusról beszél, nyilván nem válasz erre a VÉGSŐ kérdésre. A nyugati kultúrkörből való egyértelmű kilépés ugyanis nemcsak egy kormányzati rendszer változását jelentené valamilyen autokrácia irányában: az olyan KULTURÁLIS törés lenne, amely SZEMBE MENNE 1100 év magyar történelmével.

A nyugati kultúrkör feladása éppen ezért lehetetlen vállalkozás. Orbán ezért bukott meg már akkor, amikor a sértettség kezdett el szólni belőle. Ez nem taktikai vereség, hanem – hogy úgy mondjam -- stratégiai. Egy hiú, elhibázott stratégia eredménye. Magyarország ugyanis a Nyugat része, ha ódzkodó, problematikus, meghasonlott és szenvedő része is. Ami legalább ennyire fontos: Magyarországot a Nyugat is saját részének tekinti, és ebből a hitéből aligha fog engedni amiatt, hogy egy politikai vezető sikerrel babonázott meg egy sokat szenvedett, a korábbi kormányai által elszegényített és cserbenhagyott népet.

Orbán politikája kudarcra van ítélve, és nekünk fel kell készülni arra, hogy egyaránt alternatívát tudjunk nyújtani a csalódott vagy a politikai képviseletét már régebb óta nem lelő polgárságnak. A Polgári Konzervatív Párt a szabadság, a közösségek hálózatának, az értékteremtő szabadpiacnak, és a korlátozott államnak a pártja. A szabadságé, a közösségek hálózatáé, az értékteremtő szabadpiacé, és a korlátozott államé. Mindenekelőtt azonban az EMBER pártján áll az őt a hatalmi gépezetnek hol csavarjává, hol olajozottan sikló alkatrészévé – de alkatrészévé -- degradáló Fidesz-politikával szemben. Magunkat azért mondjuk konzervatívnak, mert az autonóm emberi élet teljességét helyezzük a politikánk középpontjába. Nem vagyunk sem a gazdagok, a hatalmasok és a kivételezettek szabadságának libertárius hívei, sem annak a sötét, államelvű, az embert ellenőrzése alá vonó konzervativizmusnak a barátai, amelyet magunk körül látunk. Demokraták vagyunk, de a demokráciánál még fontosabbnak tartjuk az emberi autonómia ügyét, az emberi méltóságot, és az ember tehetség kibontakoztatását és megélését, amelyhez a demokrácia csak eszköz és biztosíték. Ám a demokrácia nem lehet végcél, mert akkor a hatalmi gondolat megint győz az ember fölött.

A legnagyobb gondunk a szabadság lemorzsolódása. Sőt, továbbmegyek: nem a szabadság lemorzsolódása, hanem az a tény, hogy a magyar nép java részének ez fel sem tűnik.

A szabadság lemorzsolódása ugyanis alig észrevehető egy olyan országban, amelyik nem szokott szabadsághoz. Ott a népnek nem tűnik fel, vagy nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy a kormányzat rongálja a nemzeti valutát, tudatosan rombolja az oktatási rendszert és a társadalmi kompetenciákat, radikális jövedelemátrendezést hajt végre sokak hátrányára és kevesek előnyére, alaptörvényben ássa alá egy társadalomnak a saját múltjáért viselt felelősségét, hogy ellenségnek kiáltja ki a társadalom politikailag aktív csoportjainak egy részét, és a magyar történelem legsötétebb lapjait idézve koncepciós pereket gyárt ellenük, egy másik részét viszont közpénzzel tömi; a tisztviselői korruptak, a korrupciót leleplező adóhivatali dolgozókat és újságírókat levegőnek nézi vagy fenyegeti. A szabadságot nem elég jól ismerő országban nem tűnik fel, ha a jogrendszer egységének és kiszámíthatóságának évszázados alapelveit semmibe veszik, a választási rendszert részérdekek szerint manipulálják, a médiát kormányzati szócsővé teszik, vagy ha nem tudják azzá tenni, akkor anyagilag vagy adminisztratívan ellehetetlenítik; ahol a jogállam leghatékonyabb védelmezői a nemzetközi szervezetek, ahol az internetet -- mint a független magánlét utolsó védvonalát -- megadóztatják, most talán csak egy plafon mellett, de holnap egy bizonyos személy kénye-kedve szerint, ahol szórják és lopják a közpénzt, keleti haramiákkal szűrik össze a levet, és az országgal az említett személy bármit megtehet.

Ez a magyar nép nagyobb része számára mind nem számít a szabadság csorbításának -- ismétlem, mert a magyar nép nagy része sajnos nem tudja, mi a szabadság.

A dolgunkat megnehezíti, hogy a személyes szabadság sosem volt a magyar történelem nagyjainak iránytűje, ők inkább beszéltek a nemzet szabadságáról, azaz a függetlenségről – ami nem csoda egy több évszázados függésben lévő országban. Annál nehezebb most a feladatunk, amikor meg akarjuk értetni, hogy személyes és közösségi autonómiák nélkül nincsen sikeres nemzet. Amikor Orbánék a hazánkra törő ellenségről beszélnek, olyan zsigeri ösztönökre és a függetlenség elvesztésétől való olyan félelmekre apellálnak, amelyeket mindenki ért. A személyes szabadság nyelvét viszont kevesen értik és kevesen értékelik: akik mégis, azok a polgárok. Ezek állnak most reménységem szerint itt mellettem. Azt hiszem, a polgárt sokkal inkább meghatározza az autonómia és a szabadság nyelvének ismerete, mint a tulajdon, a hagyomány, vagy bármi más. Én ebben a polgárságban gondolkodom Magyarország kapcsán. A missziónk adott, és nem éppen egyszerű: hirdetni és elterjeszteni az országban a szabadság iránti IGÉNYT. Aztán megteremteni és stabilizálni a szabadság fennmaradásának anyagi és szellemi FELTÉTELEIT. És csak amikor ez mind megvan, akkor várhatjuk, hogy a polgár képes lesz kiállni a jogállamért. A legnagyobb magyar, Széchenyi szerint sem jöhet létre a szabadság stabil intézményrendszere polgárosodás, anyagi és szellemi gyarapodás nélkül. Látjuk, Orbánék éppen ezt a társadalmi méretű gazdagodást akarják megakadályozni – mert tudják, hogy ez maga után vonná a szabadság és az autonómia meggyökerezését, és szembefordítaná a népet a központosító, korrupt rezsimmel. Inkább kiszolgáltatott helyzetben tartják a magyarokat.

Paradox helyzetben lennénk? Nem éppen. Csak éppen szokatlan az a helyzet, hogy szembe kell néznünk ezzel a ténnyel: nem lehet populista módon kormányozni. És nem érdemes populista szöveggel hatalomra jutni. Mert aki így tesz, az szükségképpen rosszat tesz a népnek. Az szükségképpen visszaél a hatalmával, lemond a közjó szolgálatáról, korlátozza a szabadságot, és szembefordul az európai társadalomfejlődéssel. És Orbán Viktor szembefordult mindazzal, ami értékes lehet számunkra.

A Polgári Konzervatív Párt közvetlen célja a szabadság mindenkire kiterjedő intézményrendszerének visszaállítása, megerősítése, és a demokráciának az autonómiák szolgálatába állítása. Ez más program, mint amiről ma 4 órától hallunk majd a Blaha Lujza téri demonstrálók körében, ahol szintén – nagyon helyesen -- a szabadság lesz a téma. A mienk ugyanis nem afféle tipikus program, amely valamilyen meghaladandó állapotból vezet valamilyen ideális állapotba, egy ideális – toleráns, felvilágosult – embertípussal a végén, és menet közben tökéletesíteni hivatott az embert és a társadalmat (habár magunk közt szólva intoleráns mindazzal szemben, ami szerinte nem toleráns és nem felvilágosult). Amiről én beszélek, az VISSZAtérés az ember teljességéhez – erényeihez, vágyaihoz, hiteihez és bizony hiányosságaihoz, a hiányosságainak elfogadásához --, nem előrelépés tehát, hanem visszatérés, nem haladás, hanem állandóság. Az állandósság teljessége. Az abba vetett hit, hogy az ember alapvetően ugyanúgy működik ma, mint kétezer évvel ezelőtt, csak a politikai rendszere okán mutat más képeket magáról. Mi nem hisszük ugyanis, hogy az ember nagy tömegekben javítható volna, azt sem hisszük, hogy egyenként tökéletesíteni őt politikai feladat volna, sőt azt gondoljuk, hogy minden rezsim akkor kezd el veszélyessé válni, amikor kitűz valamilyen nagy gondolatot az emberrel kapcsolatban, amelyet tömegeken akar kikísérletezni, legyen ez akár jobbos, akár balos kísérlet. Szerintünk minden embernek jól kell éreznie magát, hűnek kell lenni magához, magát kell adnia a társadalomban és szűkebb közegeiben a saját tehetségéhez mérten és a saját erkölcsi szintjén, miközben megkap minden lehetőséget önmaga szemlélésére és javítására.

A politikai lényegét tekintve persze mindez forradalmi újdonság. A politikának ebben a felfogásban a hatalom az emberért van és nem fordítva. Igen, pontosan így van, mi az állam lebontását és a közösségek rendszerének felépítését akarjuk elérni az ember érdekében, ahogy egyébként névleg – ha a gyakorlatban sajnos nem is -- az EU-nak is ez az eszménye.

A polgári konzervativizmus a mikro-, kis- és középvállalkozások, az ember életének értelmet adó közösségek, az autonómiák, a családok, az önkormányzatok, a szolgáló állam, és – végső soron – az értékes élet pártján áll. Hiszünk a nyugati civilizációban, a legkisebb rossznak tartjuk a demokráciát, és készek vagyunk ezeket megvédeni a „keleti nyitással” szemben. Életünket nem tartjuk jól élhetőnek önkényuralomban; nem hisszük, hogy néhány politikus, függetlenül a minőségüktől, jobban tudná, hogy mi jó nekünk, mint mi magunk; ezért készek vagyunk megvédeni és javítani a nyugati társadalomfejlődésben rejlő lehetőséget Magyarországon, amelynek a végén az autonómiák rendje áll. Nem csak azért, mert minden más versenyképtelen, szomorú országhoz vezet, hanem azért, mert szerintünk csak az olyan életnek van értelme, csak az olyan élet méltó az emberhez, amelyik megadja a szabad és felelős gondolkodás, a szabad és felelős élet lehetőségét. Ez ÍGY helyes, jó és szép. A politizálás – szemben az alkotó munkával, a családi élettel, az olvasással vagy éppen az álmodozással -- számunkra kényszer, de olyan kényszer, amelynek engedelmeskedünk, hogy elkerüljük az előbb említett élettől való megfosztatást. A társadalomért felelősséget érzünk, nem szenvedélyt. Az embertársainkkal civilizált kapcsolatban szeretnénk élni, nem nemzeti próféták által inspirált (bár közben szétrabolt) kommunában. A kormányunkról nem nagyon szeretnénk tudni, és a legkevésbé se szeretnénk, ha úgy betöltené az életünket, mint a jelenlegi. Szeretnénk, ha több közünk lenne a polgármesterünkhöz, mint a miniszterelnökhöz. A polgármesternél több a gyerekeink tanítójához. És a többi. Szerintem Önök pontosan tudják, miről beszélek.

Azért vagyunk most itt, hogy bejelentsük: részt kívánunk venni közéletünk formálásában, mert nem látunk olyan politikai képviseletet, amely megfelelne az ízlésünknek és az igényeinknek, amelyben megbíznánk, amelyet támogathatnánk. Jobb híján tehát létre kell hoznunk a magunk politikai érdekképviseletét, amelyben nagyon számítunk Önökre, rátok, akik itt vagytok most. Egy polgári párt nem lehet meg a polgárok támogatása és részvétele nélkül. Nem véletlenül nem vagyunk itt ma több ezren. Egyelőre kevesen vannak az ilyen polgárok. Mi csak akkor leszünk tényező, ha azok, akik értik a szabadság nyelvét, akik adóikkal eltartják ezt az országot, és az életüket nagyjából az államtól függetlenül, a maguk megválasztotta keretek között akarják élni, egyre nagyobb számban ébrednek föl, és támogatnak minket, sőt nem csak támogatnak, de elvárásokkal vannak irántunk, sőt nem csak elvárásokkal vannak, de hozzá is segítenek minket a saját részvételükkel ezen elvárások teljesüléséhez. Ehhez elég nagy és elég aktív közösséggé kell formálódnunk, amely adott esetben képes hallatni a szavát, képet megvédeni a tagjait, és képes sikerrel harcba szállni a hasonló gondolkodásúak szavazataiért. Olyan közösséggé, amelyet politikai otthonunknak tekintünk, és amelynek a lehetőségéből nem engedünk! Ha érdekel benneteket ez a vállalkozás, tartsatok velünk! 

62 komment

2014.10.22. 08:36 HaFr

Azoknak, akik otthon ülnek, és várnak

A szabadság lemorzsolódása alig észrevehető egy olyan országban, amelyik nem szokott szabadsághoz. Ott a népnek nem tűnik fel, ha a kormányzat rongálja a nemzeti valutát, tudatosan rombolja az oktatási rendszert és a társadalmi kompetenciákat, radikális jövedelemátrendezést hajt végre sokak hátrányára és kevesek előnyére, alaptörvényben ássa alá egy társadalomnak a saját múltjáért viselt felelősségét, ha ellenségnek kiáltja ki a társadalom politikailag aktív csoportjainak egy részét, egy másik részét viszont közpénzzel tömi, tisztviselői korruptak, a korrupciót leleplező adóhivatali dolgozókat és újságírókat levegőnek nézi vagy fenyegeti, ha a jogrendszer egységének és kiszámíthatóságának évszázados alapelveit röhögve semmibe veszi, a választási rendszert a saját pártja érdekében folyamatosan buherálja, a médiát kormányzati szócsővé teszi, vagy ha nem tudja azzá tenni, akkor anyagilag vagy adminisztratíve ellehetetleníti, ahol a jogállam leghatékonyabb védelmezői a nemzetközi szervezetek, ahol az internetet -- mint a független magánlét utolsó védvonalát -- megadóztatják, most talán csak egy plafon mellett, de holnap a kényük-kedvük szerint, ahol szórják és lopják a közpénzt, keleti haramiákkal szűrik össze a levet, és az országgal egy ember bármit megtehet.

Ez a magyar nép nagyobb része számára mind nem számít a szabadság csorbításának -- ismétlem, mert a magyar nép nagy része, nem tudja, mi a szabadság. De még azoknak a nagy része is otthon ül, és vár, akinek balsejtelmei vannak. Az indokok? Á, a politikusok mind korruptak, á, ezzel még elvagyok, á, nincs nekem erre se időm, se kedvem, á, majd csak lesz valahogy, á, nem akarok bajt hozni magamra. A legsilányabb válaszok egytől egyig. 

Ezek a honfitársaink, a többségetek, akik ezt a szöveget olvassátok, súlyosan tévednek, tévedtek. Az országot és az életeteket nem védi meg senki az itt lakókon, ennek az országnak a népén kívül. Orbán és bandája nem a védelmetekre szegődött, hanem a kifosztásotokra, az államunk a társadalom ellen fordult, visszaél a hatalmával, fittyet hány a közjóra -- és ti ültök, és vártok. Már a szelíd Szent Ágoston megírta, hogy az államok a legnagyobb rablóbandák, és annak ellenére, hogy annyi víz lefolyt azóta a Dunán (is), ti mit sem tanultatok ebből, hanem alávetitek magatokat egy újabb kísérletnek, ráadásul magatok biztosítjátok a kísérletezés alkalmas körülményeit. Orbánék úgy tudják elvenni a szabadságotokat, hogy nincs mögöttük idegen megszálló hadsereg, az egész folyamatban mindössze egyetlen szövetségesük van: a ti tunyaságotok. Felszámolják a nyugati társadalom- és államfejlődés vitathatatlan vívmányait (oka van annak, hogy a jogállamok kialakultak -- vérrel és vassal küzdött meg értük a nyugati ember), csak mert elhiszitek a primitív mantrát a nemzetről, a magyarság kivételességéről, a ránk törő ellenségről. Ha nem látnám nap mint nap, azt hinném, egy rossz kabaréban ülök. De nem. Gondoskodtok róla, hogy igazzá váljon.

Mit hozott nektek az Orbán-rezsim a szabadságotokért cserében? És megérte? Október 23. és 26-a között több tüntetés lesz a fővárosban, ahol minden értelmi és erkölcsi mérlegelés szerint meg kell jelennetek, ha esik, ha fúj. Nem gondoljátok, hogy a sok nyafogás, a másra (pl. rám) várás, és másra mutogatás helyett másokkal (pl. velem) együtt ki kéne lépnetek végre a szabadba? Nem akarnátok végre felelős, szabad polgárra várni, és büszke, szép életet élni?

Ui.: Rogánék törvényt módosítanának, hogy az EU-t megkerülve építhessük az oroszok által favorizált Déli Áramlatot. Egyre mélyebben fúrjuk magunkat az oroszok keblébe, rosszkor. (index.hu) A folyamat megállíthatatlannak tűnik, a végét nem tudjuk máshova tenni, mint a nyugati szövetségi rendszerből való kilépéshez. Lassan ez az egyetlen útja annak, hogy büntetlenséget biztosítsanak maguknak az elkövetett tetteikért.

Polgári Konzervatív Párt demonstráció és beszélgetés 2014. október 23. 14.30, Budapest XII. Királyhágó tér.

194 komment · 1 trackback

2014.10.21. 13:40 HaFr

Magyar Bálint végre levonta a politikai konzekvenciákat

Lassan eljutnak végre a lényegig:

"Magyar is aprította az ellenzéket rendesen. Szerinte ugyanis „az ellenzék siralmas állapota az, ami fenntartja a rendszert”. Az ellenzéknek – így a volt miniszter – a 2014-es választásba nem kormány- hanem rendszerkritikával kellett volna belemennie. De ez még nem minden.

A Fidesz domesztikálta az MSZP-t, az LMP-t és a Jobbikot – folytatta Magyar Bálint. „Ez a három párt lélegeztetőgépen van, kellenek a látszathoz, de sok vizet nem zavarnak.” Az Együttet a Fidesz azért nem domesztikálta, „mert nincs piaci értéke Bajnai visszavonulása óta”. A párt szerinte egy Petrasovits Anna-projektet mutatott be. A DK-t sem kell domesztikálnia a Fidesznek: Gyurcsánytól működik a párt, de ő egyben a korlátja is annak.

Azt is megtudtuk, hogy „az MSZP, az Együtt-PM és a DK közti összefogás egy közlekedőedény”, tehát csak egymás rovására tudnak erősödni, „ráadásul ez a közlekedőedény alul még szivárog is”. Bokros Lajos viszonylag jó eredménye azonban azt mutatja, hogy lenne igény ennek a meghaladására."

„Az ellenzéknek érdektelen vagyok, pedig nekik ezen a nyelven kellene beszélniük egy-egy kirobbanó ügyről. Az ellenzék azonban csak a tehetetlenségét és a szerencsétlenségét mutatja a folyamatos rinyálással, amivel nem a kormányképességüket, hanem a lúzerségüket mutatják. Hozzájuk tartozni ciki” – vont összegzést Magyar Bálint.

(hvg.hu)

29 komment

2014.10.21. 06:29 HaFr

A proletár konzervativizmus

Van az európai szellemtörténeten belül a konzervativizmusnak egy államelvű, szabadságellenes ága, amely -- nagyon kivonatosan -- a francia forradalmat követő restaurációs (ellen-forradalmi) konzervativizmussal kezdődik, a Vér és Föld organicista-völkisch gondolatában és Carl Schmitt vezérkultuszában folytatódik, majd valamelyest konszolidált formájában tovább él az amerikai dél keresztény-közösségi ideológiájában és az orbáni Magyarország etnicista etatizmusában. Ezt az általam sötét konzervativizmusnak nevezett közeget egyformán jellemzi az emberrel szembeni mély erkölcsi szkepszis és az embert megfegyelmező hatalmak, leginkább a nemzeti állam iránti lankadatlan sóvárgás -- ami miatt az utóbbi képviselte kollektívum bármilyen konfliktus esetén megelőzi az egyének akaratait és vágyait. A sötét konzervativizmus a felvilágosodás-ellenes európai gondolati hagyomány legpregnánsabb ága, de több is ennél. Mint jól tudjuk, politika is.

Nem azt állítom, hogy Szijjártónak vagy akárcsak Orbánnak bármiféle köze lenne von Haus aus ezekhez az ügyekhez. Az említett urak és közegük sokkal inkább egy ezzel látszólag ellentétes trendet, a tömegek lázadását és a csőcselék bosszúját képviselik a bármiféleképp értelmezett "természeti" renddel és a meritokratikus társadalommal szemben. A civilizációellenességet és a korrupciót általában. Minden proto-fasiszta mozgalomra nézve igaz azonban, hogy a magas elvek (jelen esetben a fent taglalt sötét konzervativizmus) megkívánják hordozóikat, az felgerjesztett alantas vágyakat ahhoz, hogy politikai erőre tegyenek szert, tehát a proletár konzervativizmus elegye -- nevezzük így a sötét konzervativizmus politikai élét -- a lehető legtermészetesebb folyománya az immár több mint két évszázados anti-aufklérista fejlődésnek. Ez Orbán és társainak közege: ők a feltörekvő, destruktív erő, amelynek hangra volt szüksége, és ezt megkapták a fizetett értelmiségüktől. Az erő és az akarat találkozott a sötét konzervativizmus világképével.

Orbánék a bomló szocializmus termékei, amelyben a káosz megnyitotta az utat az egalitarizmus tömegfelhajtó erejének, velük olyan (tehetséges, ám amorális) emberek jutottak térhez és időhöz, akik egyébként bármilyen radikalizmushoz készek lettek voltak csatlakozni csakhogy kitörjenek az (adott esetben a fürdőszobát is nélkülöző) alárendelt helyzetükből -- innen a félreértés Orbán folyamatos "köpönyegváltásával" kapcsolatban. A mai miniszerelnök köpönyege ugyanis ugyanaz, amelyik 25 éve: a radikalizmusé, a lázadásé és az erőszaké. Orbán képtelen építeni, képtelen intézményeket működtetni, de ez nem újdonság. A lényegi (emberi) vonásaiban semmit sem változott, mióta ismerjük. A politikát foglalkozásnak, mindvégig a társadalmi előrejutás és a meggazdagodás forrásának, közben pedig az establishmenttel szembeni bosszú eszközének tekintette.

A proletár konzervativizmus is radikális ideológia, a sötét konzervativizmus politikai vasökle, amelyet az ismert írástudók szállítottak le neki célracionális alapon. Orbán pont annyira nem keresztény, mint amennyire nem konzervatív, pont annyira nem polgári, mint amennyire sosem volt liberális, ellenben mindenbe hajlandó beletanulni, ami a hatalmát és egy aktuális közeg átalakítását szolgálja. A céljai évszázadokra szólnak, az útja folyamatosan konfliktussal teli. A proletár konzervativizmus kiváltképp alkalmas ideológia számára, mert illeszkedik az ország etatista és önámító politikai hagyományába, korlátozza a politikai versenyt, alátámasztja az emberek feletti ellenőrzés erkölcsi jogát, eszközévé tehet egy egyébként korrupt vallást, kitünteti a Vezér személyét, előtérbe helyezi az Akaratot (a decíziót) a Normával, a kivételest a törvénnyel, a hatalmat a joggal szemben, illetve kész minden hagyomány és érték elferdítésére, relativizálására vagy feláldozására a hatalom oltárán úgy, hogy közben elérte, a tömegbázisa mindezt az értékek helyreállításaként éli meg. Visszaél egy alapjaiban gyenge társadalom önvédelmi rendszerének hiányával.

A proletár konzervativizmus a kontinentális politikai hagyományok legsötétebbjeihez tartozik, amellyel szemben a polgári konzervativizmus a szabadságban, az intézményekben és a közösségek rendjében élő ember jó oldalát (és Istenbe vetett személyes reményét) igyekszik kidomborítani anélkül, hogy illúziót táplálna az ember radikális evilági jobbítása iránt, de ez szerencsésen elejét veszi annak is, hogy várakozásokat tápláljon bármilyen társadalomátalakító kalanddal kapcsolatban. Amilyen például a sötét konzervativizmus kollektivista megváltó politikája.

54 komment · 1 trackback

2014.10.20. 13:37 HaFr

Bérkaszárnya társadalom

Orbán büszkén nyomta orrba a versenyképes Magyarország maroknyi hívét a polgármesterei előtt: legkésőbb 2018-ra eltűnik az utolsó segélyezett ember is Magyarországról, munkára lesz indítva minden egyes ma még dologtalan kéz. (Emlékezzünk: a dologtalan kezeknél van sokkal rosszabb is, konkrétan a károkozó enyves kéz. A miniszerelnök figyelmébe. Legalábbis ne implikáljuk, kérem, hogy a serény munka okvetlenül értékteremtő munka is.)

Nem okvetlenül az számít, hogy mi fog ebből megvalósulni (szerencsére nem sok), hanem hogy mi lehet egy 21. századi miniszterelnök fejében egy ország népének sorsát illetően. A kétszintű szakképzés meghirdetése után immár hivatalosan is az alulképzettek és a közmunkások országa leszünk -- ez. És miért ez? Például, mert teljesen világos a miniszterelnökünknek, hogy az oktatási rendszer radikális javításán dolgozva leghamarabb is csak 15 év múlva mutathatna fel tartós növekedést a piaci foglalkoztatásban és a versenyképességben, addig meg nem szeretne várni, és különösen nem szeretne akár még veszíteni is egy valamikori választáson. Ha értéket kellene felmutatni a választási győzelemért, arra természetesen hosszú idő óta képtelen. A hatalmát viszont jól szolgálja egy elszegényített, kiszolgáltatott társadalom, amelynek döntő része állami pénzen tengődik, de adott esetben megfenyíthető ennek elvesztésével is. 

Orbán hatalmának fenntartásában momentán az EU-s pénzek játsszák a főszerepet, ezeket idővel kiválthatják az orosz eredetű pénzek, de végső soron a rendszer pacifikálásában hosszabb távon a röghöz kötött nyomorult embereké a legnagyobb szerep, akiket a KLIK tanít erkölcsre és idegen nyelven (sehogy), a közmunka köt a patrimonális rendszerhez, az állami egészségügy gyógyít, és az állami nyugdíjrendszer kísér a sírig. Életük egyik szakaszában sincs reményük a jobb életre. A Fidesz-rendszer szocialista bérkaszárnyájában kihúny a szellem, a lélek, a remény. A szabadság ideája mintha sosem létezett volna, rövidesen nem is tudjuk értelmezni. Minden trend erre mutat.

138 komment

2014.10.18. 12:22 HaFr

A Kedves Vezető csendben hurokba lépett

Szijjártó már megint nem tudja, mit beszél. Csaknem teljesen mindegy, hogy milyen bizonyítékai vannak az USÁ-nak az egyébként mindenki által tudottan korrupt magyar politikusokkal és államigazgatási vezetőkkel szemben, sőt annál rosszabb nekünk, ha nincsenek ilyen bizonyítékok -- ha elrendelik ellenük a harmadik világbeli diktatúrák (inc. Oroszország) keresztapáira szokványosan kirótt beutazási tilalmat, önmagában a tény veti vissza a rezsim image-ét oly mértékig, amelyen ők már sosem fognak tudni javítani. Amerika szerint az Orbán-kormányzat egy pimf diktatúra. És nem indokolja, mert mindenki tudja. És ahogy senkinek nem szükséges indokolnia, ha egy köztudottan cégéres gazembert nem enged be a házába, hiába megy el az aztán nyafogni a bíróságra. Irreleváns. Persze Amerika máskor meg éppen támogatja a diktátorokat. De sajna nem a NATO és az EU berkein belül.

Most olvasom a hvg.hu-n: "Nemrég derült ki, borzalmasan alakult a magyar ipari termelés augusztusban. Az elemzők jelentős növekedést vártak, ezzel szemben a termelés 5,7 százalékkal múlta alul a júliusit. Elsőre senki nem tudta, mi lehet az oka a megtorpanásnak, aztán, ahogyan a Portfolio.hu megírta, világossá vált, a német Audi a nyár utolsó hónapjában három hétre leállította a motorgyártást, pedig előzetesen még a termelés felfutása volt várható a német autógyár új termelési kapacitásainak üzembe helyezése miatt. A leállást az Audi nem jelezte előzetesen, ami szokatlannak mondható, ahogyan a világpiaci autóipari kereslet sem torpant meg, így az sem indokolta a csaknem teljes havi leállást. Forrásunk szerint ezzel a lépéssel érzékeltette azt Németország a magyar kormánnyal, mennyire függ a magyar gazdaság a németektől, ha egy nagy autógyár 3 heti termeléskiesése is ekkora zuhanást képes előidézni az ipari termelésben."

Elég döbbenetes, nemde? Lassan a helyére kerül a kormány. Reméljük, az ország nem.

Polgári Konzervatív Párt demonstráció és beszélgetés 2014. október 23. 14.30, Budapest XII. Királyhágó tér.

105 komment · 1 trackback

2014.10.18. 07:07 HaFr

A második legnagyobb baj: a silány kormányzás

John Lukacs Egyesült Államokban élő magyar származású (konzervatív) történész egy illusztrisnak szánt parlamenti történész konferencián a fővédnök Kövér fülének sejthetően disszonáns hangot ütött meg. Videón lejátszott előadásában az 1919-es Tanácsköztársaság kapcsán elmondta: a népbiztosok kétharmada zsidó volt, és bár ők egyáltalán nem képviselték a zsidóságot, ennek következményeként mégis felerősödött az antiszemitizmus. A katasztrófát nem lehet a zsidóság számlájára írni, a magyar társadalom gyenge, széteső volt, a nemzeti ellenállás erőtlen, Kun Bélát – a Tanácsköztársaság vezetőjét – a román hadsereg űzte ki az országból, és a Horthy Miklós vezette nemzeti hadsereg csak a román katonák távozása után nyert teret – fejtette ki. A Horthy-rendszer nem tudta úgy képviselni a nemzeti érdekeket, akár a nagyhatalmakkal szemben is, mint például a lengyel Pilsudski, a finn Mannerheim, illetve a török Kemal Atatürk rendszere - jegyezte meg.

Lukács szavaiból kiviláglik a mindennapos élményünk az Orbán-rezsimmel kapcsolatban: (amellett, hogy agresszív, hazug és korrupt) a realitásoktól elszakadva párját ritkítóan alacsony kormányzati képességeket mutat fel (amelyek természetesen nem keverendők össze a hatalomkoncentrációs gátlástalanságával). A "jó kormányzásnak" a nyomai sem valósulnak meg benne, amire mi sem jellemző jobban, minthogy egy minapi közéleti eseményen egy kormányközeliségéről ismert, egyébként viszonylag nyitott és értelmes politikai elemző képtelen volt egy kérdésre felsorolni a magyar kormány utóbbi két évéből három elismerésre méltó közpolitikai döntést, illetve mindarról, amit felsorolt két másodperc alatt kiderült, hogy épp az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit állít magáról (és amit a kormány híveinek többsége hisz). Ha joggal szidjuk az utóbbi száz év baloldali rezsimjeit, nem szabad elfeledkezni róla, hogy a jobboldaliak -- talán a Bethlen-kormányzás egy részét, esetleg a II. világháború utáni kisgazda-kormányokat leszámítva -- egytől-egyig inkompetensek, provinciálisak, erkölcstelenek és handabandázók voltak, és pontosan reprezentálják őket az olyan mai figurák, mint Szijjártó, a lelkét eladó Martonyi vagy Navracsics, az abszolúte cinikus Kósa és Rogán, a legrosszabb egyháziasságot felvonultató Balog, Semjén és Rétvári, a különféle rendű és rangú mamelukok, kóklerek és politikai bűnözők -- és persze mindegyikük kútfeje: Orbán. A jobbos zagy.

De megtehették, amit tettek, mert -- a konferencia egy másik előadóját, Gyurgyák Jánost idézve -- már száz éve is a politikai kultúránkban volt, hogy minél magasabb pozíciót töltött be egy politikus, annál valószínűbb, hogy hazudott, és fokozottan igaz ez az értelmiségre, amely a hatalomhoz közel állva egyre kevésbé képes megőrizni függetlenségét (ezért, teszem hozzá én, egyre kevésbé képes gátat vetni a politikusi cinizmusnak), és elévülhetetlen érdeme van abban, hogy a közös normáink elvesztek, és a politika normájává a hazugság vált. Mármost én ezt nem tudom másnak nevezni, mint a leglényegesebb, erkölcsi, értelemben -- hazaárulásnak.

És hát természetesen mindez az első legnagyobb bajunkból fakad: a szabadságunk rendre megtörténő, ostoba feladásából. Az átlag magyar száz éve képtelen átlátni a szoros összefüggést a nyomora és a politikai alávetettsége között. Mit érdekli őt a politika! Meg is érdemli ezért, amit cserébe kap. Lassú és kínkeserves a tanulásunk.

Polgári Konzervatív Párt demonstráció és beszélgetés 2014. október 23. 14.30, Budapest XII. Királyhágó tér.

56 komment · 1 trackback

2014.10.17. 20:29 HaFr

Október 23-án kötelezd el magad a szabadság mellett!

Október 23-a tökéletes nap arra, hogy a magyar polgár leszámoljon az Orbánhoz fűződő illúzióival, és a balos fenyegetés elmúltával merje végre vállalni saját eszményeit! A polgár eszményei a szabadság, a saját tehetsége szerint berendezett autonóm élet, és a szűkebb és tágabb közösségeinek védelme. Itt az ideje kiállnunk ezen eszményeink mellett! Köszönjük meg Orbán Viktornak, hogy lecsupaszította a ránk kövesedett baloldali államelvű hagyományt, úgyhogy immár mindenki számára világos: nem volt benne semmilyen érték, amelynek elmúlásán szomorkodnunk kellene, de ismerjük el egyszersmind: a miniszterelnök képtelen a teremtésre, képtelen érvényt szerezni a polgárok jóllétével szembeni kormányzati kötelességeknek, nem csinál mást, mint egyik autokráciából (a Kádáréból) egy másikba rántja az országot, amit csak azért tehet meg, mert lebecsüli a népét, és nem tud betelni önmagával!

Minden polgári érzelmű, önmagára büszke magyar megteheti immár, hogy számot vet azzal, amit adott ez a rendszer, és azzal, amit elvett. Mérleget vonhat harag és részrehajlás nélkül azzal kapcsolatban, hogy ilyen országot akar-e, vagy csak jobb híján választaná. De a jobbnak immár nincsen híja! Nem lehet takarózni se a balos veszéllyel, se a jobboldali alternatíva hiányával! A Polgári Konzervatív Párt kicsiny közösség, de közösség, amelyik arra vár, hogy felkarolhassa az autonóm, az országot a vállain vivő polgárság ügyét, és közösen, a gyökereinkre büszkén, valós alapra helyezzük magunk és a nemzet közös ügyét.

Ne érdekeljen minket végre az, amit a hatalom tesz magáért. Már tudjuk. Lépjünk ki a szokványos keretből, és hozzuk létre azt a politikát, amelyik az emberért van. Október 23-a jó alkalom arra, hogy megfogadjuk: nem hagyjuk magunkat vég nélkül, beláthatatlan mértékig alakítani. Mi magunk akarjuk magunkat alakítani. Hagyományokon állva, közösségekben, értékteremtő, polgári individualizmusunkra büszkén -- magunkért, a gyerekeinkért, a nemzetért, Európáért!

Gyertek el október 23-án 14.30-ra Budapest XII., Királyhágó térre megbeszélni a közös ügyeinket! Mert vannak.

38 komment