1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Friss topikok

Béndek Péter blogja

2017.08.16. 10:47 HaFr

Milyen is lenne az új világrend a "nemzeti" oldal szerint?

Kapcsolódó kép

A házelnök szerint még négy év kormányzással a Fidesz visszavonhatatlanná teheti a művét. Ez egy régebbi nyilatkozat, de minden nappal sürgetőbben vetődik fel a kérdés, hogy vajon mi is lesz visszavonhatatlan. Megy a kultúrharc Magyarországon, de a harc semmiféle új kulturális értéket nem látszik kitermelni se a szorosan vett artefactumok terén, se tágabban értelmezve, politikában, mentalitásban, gazdaságban.

Bőszen megy a balosok alázása a jobbos sajtóban és kommentfelületeken, de egyéb eredményét ennek, mint a hatalom megerősítése, nem nagyon látni. Mi az a híres jobboldali, "konzervatív", "nemzeti", reakciós értékrend, aminek visszavonhatatlan beverése kibontakozóban van itt? Mit tud ez a kormányzat, ami produktív új iránynak nevezhető? Mi származik a globalizáció, a liberalizmus, Európa stb. eszelős kritikájából -- miközben a temperált bírálatnak persze helye van? Miért találom ennyire szomorúan viccesnek, amilyen színvonalon a reakciós propaganda a Mandinertől a Demokratáig, a Magyar Időktől a 888-ig működik? Eltérő vérmérséklettel, de ugyanazzal az ürességgel. Konkrétan tehát mi az az új világrend, amelytől jobb lesz nekünk? Makro-, mezo- és mikroszinten, ha már.

Hát nincs ilyen természetesen. A white supremacist őrület Kárpát-medencei fiókintézményei nemhogy színvonalat, de koherenciát sem képviselnek a színvonaltalanság körül. Ahogy a poszt-bolsi rendszerkritika csak agonizálni képes a küszöbön, úgy a reakciós elme is hetet-havat összehord, de részint a szellemtelensége, részint az ízléstelensége, részint az erkölcstelensége miatt semmi maradandóra nem képes -- hiszen az agresszió az idővel elszáll. Mire képes a reakciós gazdaságtan? Mit tud a reakciós képzőművészet? Mit tud a reakciós szociolőgia? Ezek a -- mellesleg -- üres halmazok. Mi az az erkölcs, amelynek a kapitalisták kapzsiságát meg kell fékeznie? Hogyan teremt ez társadalmi rendet és gazdasági rendszert? Mi a helye a kereszténységnek ebben az egészben? És mit értsünk e kereszténység alatt? Mi ez az egész tohuvabohu azon túl, hogy néhány zavart elme gondolkodni kezdett?

Ha az embernek nem lenne túl sok baja az országunkkal, elég lenne választani a legyintés és a félmosoly között. De így csak azt tudom mondani: a reakciós hatalomféltésben részt vehet bárki, aki nem szégyell. A kialakult színvonal nivellálni fog közöttük. 

21 komment

2017.08.15. 16:44 HaFr

Magyarország: hanyatlás és hazudozás

Képtalálat a következőre: „magyarország válságban”

A hanyatló nemzetek hazudnak (magukról maguknak), a hazug nemzetek hanyatlanak. Bibó zsákutcás történelemnek nevezi azt, ami alapvetően a nemzet élethazugságára -- önképének tisztázatlanságára és ferdeségére -- épül. Ugyanezt én e blog több korábbi bejegyzésében -- még radikálisabban -- a nacionalizmus nemzetellenességének hívtam abból kiindulva, hogy a nemzeti gondolkodást irányító és a nemzetet létrehozó nacionalizmusunk öngyilkos alapokra helyezte a nemzetet már a születése pillanatában azzal, hogy a sorsát elválasztotta a modernizációtól, később pedig szembehelyezte vele. A nemzetünk függetlenségi-etnicista logikája kitaszít mindent a nemzeti fejlődés fő sodrából, ami veszélyezteti az etnicista logika politikai elsőbbségét, és ha végül olyan politikai erő kerül hatalomra, amely az etnicista logikát hívja segítségül a hatalomban maradáshoz, attól kezdve borítékolható a hanyatlás újabb spiráljának beindulása.

Magyarország hanyatló ország. Az intézményrendszere rombolja a polgári élet lehetőségét, polgárai és közösségei gyengék és együttműködésre képtelenek, az állama uralkodik a nemzeten, így az államot rabul ejtő politikai kaszt az itt leírt logikát felhasználva könnyedén uralkodhat a nemzeten és a polgárain. Az ezzel szembe állított, gondosan szelektált makrogazdasági adatok senkit sem téveszthetnek meg, akinek van szeme és füle.

Magyarországról menekül az alkotásra kész erőforrás és csak az marad itt ebből, amit külső erők (nyugati cégek) a limitált céljaikra megfelelőnek tartanak. A magyar szellemi tőke szabadpiaci része start-upok formájában megalakulhat itt, de utána kivétel nélkül távozik, mert a környezet nem alkalmas az alkotásra. A szellemi tőke maradéka vagy korrupt és élvezi a korrupciót (lásd a magyar orvosi elit, a tudományos-akadémiai kar, a gazdasági elit tekintélyes hányadát), vagy megalkuszik önmagával és lemond a kiteljesedésről. Nincsen olyan szakmai kiválóság, amelynek kifejezetten jobb volna Magyarországon és inkább természetes otthonra találna itt, mint másutt. Ennek megfelelően az innováció, a magas hozzáadott értékű beruházások, a tehetséggondozás és -megtartás, a szellemi alkotás és általában a szabadság hovatovább csak egy jobb afrikai ország képét mutatják, míg az intézményi hatékonyság már most is azt.

A közélet minősége ugyanúgy romlik, mint a köztereinké, a közerkölcsé ugyanúgy, ahogy az anyagi kultúráé, sorolhatnám -- egyre rosszabb magyarnak lenni más népekkel összevetve. Magyarország a közélet súlyos betegségét tükröző sorosozás, migránsozás, brüsszelezés, politikai acsarkodás, korrupció és hazudozás közepette Európa legszomorúbb helyévé válik. Politikai ellenzéke tehetetlen, a régiek nem tanulnak a hibáikból, az újak a régiekéből sem. A népének nincs tartást adó értékrendje, nincs tudása a közös értékteremtésről, nem ért az országa üzemeltetéséhez, nem tudja, mit nem szabadna engedni a kormányzóinak. Miközben Európa nehéz éveken átverekedve magát újra emelkedő időszak elé néz, Magyarország -- mint annyiszor a történelem során -- újra egy rossz választást alapoz meg. Nem kell fatalistának lenni, elég lenne megnézni a történelmünket ahhoz, hogy lássuk: amikor a nyugati nemzetekétől eltérő alapokra helyeztük a társadalmi logikánkat, mindig vesztettünk rajta -- így lesz most is.

94 komment

2017.08.13. 10:51 HaFr

Ezért folynak össze a szoci és a náci szavazótáborok

Képtalálat a következőre: „sztálin hitler”

A piaci igazságosság azt az eszmét fejezi ki, hogy a szabad, egyensúlyi piacon, amelyik tehát mentes a monopóliumoktól, az állami versenytorzítástól és amelybe viszonylag alacsony költséggel lehet belépni, igazságos eloszlása valósul meg a javaknak, az értékeknek és bizonyos nem-anyagi javaknak (pl. presztízs, tekintély stb.). Ez persze a piaci álláspont, amelyből kinézve kevésbé igazságos minden más.

De vannak nem piaci álláspontok, amelyek szerint a minél nagyobb igazságosság alapvetően a piaci igazságosság - változó elvek mentén történő -- minél nagyobb korrekcióját fejezi ki. A legjellemzőbb esete ennek az elosztásban megvalósuló nivellálás (egyenlősítés), amelynek hivatkozási alapja tehát a piacnak valamilyen kritikája. Az elosztási igazságosság a "gyengék", "hátrányos helyzetűek", "kulturálisan diszpreferáltak", az "emberhez nem méltó körülmények között élők" stb. anyagi helyzetének javítására irányul (azzal, hogy az újbaloldali álláspont már nem elsősorban az anyagi, hanem az erkölcsi, szimbolikus, jogi állásuk korrekciójára irányul, illetve ezeket az embereket különböző szempontok alapján kisebbségi kategóriákba rendezi, pl. LMBTQ, nem-WASP stb). Az elosztási igazságosság szerint a piaci mechanizmus torzít az emberi élet teljességének értékelésében, ezért korrekcióra szorul, de hogy milyen elvek alapján történjék ez a korrekció, abban az elosztási igazságosság elméletei már nagyon is eltérnek, sőt konfliktusban állnak egymással.

Nos, meglátásom szerint a piacon kívüli igazságosság elméletei, eszményei és kategóriái között csak ízlés alapján lehet válogatni, ahogy persze ízlés kérdése a piaci alapú igazságosság választása is. Hogy világos legyek, ízlés kérdése, hogy az elosztásban a kék szeműeket vagy a létminimum alatt élőket vegyük figyelembe, azaz a piacon kívüli igazságosság elméletei között a nácizmus és a szocializmus ugyanolyan elvi értékkel bír. Tovább megyek, így van ez akkor is, ha a megvalósult totális rezsimeket vesszük alapul, mert ezek egymást és a piaci alapú igazságosságot is (noha ez utóbbi sosem valósult még meg) kölcsönösen tömeggyilkossággal vádolják. Még egyszer: az, hogy az állam milyen kisebbséget (vagy többséget) részesít előnyben a javak (ideértve az életek) újraelosztásakor, csak ízlés (kulturális kód) függvénye.

A piaci igazságosság (legalább közelítő) elméletét (és társelméleteit, pl. a bemeneti és a procedurális igazságosságot) leszámítva tehát az összes normatív vagy ténylegesen megvalósult társadalmi berendezkedés válogat az újraelosztás elvei között, és bár vannak kulturális fogódzóink egyik vagy másik igazságosságának megítélésében (pl. nagyon kevesen tekintik már a bolsevizmust igazságos rendszernek), de ezek a fogódzók analitikusan esetlegesek. Ezért is van előnye a konzervativizmusnak a cilvilizációk fenntartásában annyiban, hogy elég neki úgy indokolnia egy kulturális kódot, hogy ez van, maradjon is többé-kevésbé ez. Egy konzervatív számára nem probléma a nyugati civilizáció választása, egy szocialista számára azonban nagyon is az lehet, ti. hogy a nemzetközi vagy a nemzeti szocializmust válassza, mert a választás az elosztás elvei között történik, végső soron ízlés alapján. Egy szocialista nem tudja koherensen cáfolni a nácit és viszont, ezért is viszonylag problémamentes az átjárás. Az alapvető dolgokban -- az érdemelvű piaci igazságosság elutasításában és a központi újraelosztásban -- egyetértenek, mindössze az elosztás tárgyában -- pénz vagy rasszjegyek -- nem. Too bad.

198 komment

2017.08.11. 20:28 HaFr

Miért béna és üres az orbáni ellenforradalom?

Képtalálat a következőre: „counter revolution”

Konzervatív szempontból érdemes végiggondolni, miért ragadt meg az orbáni világkép a migrációellenességnél, a brüsszelezésnél és a nacionalizmusnál ahelyett, hogy ezeket a reakció érdekében továbbgondolta volna és megtöltötte volna tartalommal. Az első kézenfekvő választ, hogy ti. Obán sosem gondolt egy komolyabb reakciós, ellenforradalmi örökség kialakítására (mert mindig is csak lopni akart stb.) most vessük el, tegyünk úgy, mintha mégis... Ugyanakkor szimptomatikus, hogy az ideológiai támaszait, elsősorban Tellér Gyulát és Lánczi Andrást is csak a hatalom megszerzéséig használta Orbán, utána teljesen felváltotta őket az addig párhuzamosan futó Habony-Finkelstein duóval, amely utólag kiegészült még az orosz-típusú propagandával.

Orbán körül, de akár bizonyos távolságban tőle se jött lére komolyan vehető szellemi műhely, amely elhelyezné az orbánizmust a modernizációval szembeni tágabb konzervatív-reakciós küzdelemben. Ez utóbbi egyébként az Egyesült Államoktól Franciaországon át Oroszországig a magyarnál lényegesen magasabb szellemi színvonalon zajlik. A magyar reakciónak nincsen szellemi hátországa, a korábban ez iránt érdeklődő fiatalok könnyű súlyúnak bizonyultak, és a szélrózsa minden irányába szétszéledtek -- talán mert menet közben, legkésőbb 2014-ben rájöttek, hogy Orbán és környezet számára nem érdekes, amit művelnek. A maiak... hát, hadd ne minősítsem az írogató iparosokat. Itt legfeljebb G. Fodor Gáborból lehetett volna valaki, de sajnos más pályát választott.

A fentebb jelzett, inkább azonnali, legfeljebb politikai haszonnal bíró motívumok mögött van egy jelentős betöltetlen szellemi űr, noha a "keresztény Európa" sokat emlegetett védelme, a progresszióval, a relativizmussal és a társadalmi homogenizációval szembeni, és a nemzeti identitás érdekében vívott harc meglapozása -- amelynek egy részében fedheti egymást a konzervatívok és a reakciósok érvelése -- nagyon is követeli a szellemi munkát. Ezzel az adóssággal mára oda jutottunk, hogy a reakció és az orbánizmus megmaradt politikai agressziónak és korrupciós gépezetnek, de bajosan néz ki belőle a progresszivizmus komoly szellemi ellenlábasa. Márpedig amíg nem kerül ebben az értelemben is egy súlycsoportba az ellenfelével, addig a politikai agresszió visszavonulásával vagy vereségével nem marad semmi maradandó a progresszió társadalmi kritikájából, és még érintőlegesen sem nyertünk semmit Orbán uralmával -- miközben rengeteget veszítünk rajta.

Az olyan antireakciós konzervatív modernistáknak, mint én, akik igyekeznek a technológiai és a gazdasági változások kontextusába ágyazni az ember védelmét, ez a reakciós szellemi üresség persze nem nem segít, mert elvileg jó volna valamiféle párbeszéd ezzel az oldallal, miközben azzal -- a progresszivizmussal, amely csak alig valamivel van jobb állapotban Magyarországon -- folyik, ha szűk körben is, a politikai és szellemi csata. De általában nyugodtan elmondható, hogy a szegényes közéleti gondolkodásunk pontos látlelete a szétesett politikai közösségünknek, amelyben a eszméknek és az egy napon túl látó érveknek semmilyen szerepük nincs már.

96 komment

2017.08.10. 20:38 HaFr

Botka min.eln.-jelölt a szociális demagógia frontján, avagy mit nem jelent szocialista pártnak lenni

Képtalálat a következőre: „botka lászló”

A derék Botka László 600 ezer forintnál húzza meg azt a határt, amely fölött "fizessenek a gazdagok", e jövedelemszint alatt csökkenne az adóterhelés. Tehát a jelzett összeg fölött "gazdag" valaki Magyarországon -- akár szingli, akár egy rakás gyereket tart el, na mindegy, nem ez a lényeg. A lényeg az. hogy a nacionalista demagógiát megint a szociális demagógia igyekszik legyűrni, akárcsak 2002-ben, egyszer már bevált, miért ne válna be most is. (Nyilván nem fog, más a felállás.) Magyarországon szocialista pártnak lenni kimerül abban a narratívában, hogy gyere ide, haver, lenyúllak, ahogy még nem voltál. Ettől lesz jó hely Magyarország.

Megmondom -- ezek szerint --, mint nem jelent szocialista pártnak lenni. Nem jelenti azt, hogy elmagyarázom a választóimnak, hogy ebből az országból nemcsak nacionalista propagandával, hanem szociális propagandával sem lesz semmi. Az újraelosztás semmit nem javít egy ország versenyképességén, de még a GDP-jén se, ha a marginálisnál is kisebb a hatása, ezért nem növeli a fogyasztást. És vajon mekkora adókülönbözetet lehet behajtani a keresők max. 3-5%-án, hogy az érződjék a keresők 95%-ának adóján? Mit fog a szavazó Botka ígéretéből érezni a saját nettóján? Jószerivel semmit. Nem-e megint hazudunk, kedves elvtársak?

Szocialista pártnak lenni továbbá nem jelenti azt, hogy az önmaguk iránti felelősségre ösztönzöm a magyarokat -- pl. vállalkozások, a megtakarítások, a befektetések ösztönzésével. Nem azt jelenti, hogy elmagyarázom, hogy működik a korrupció gépezete, és miként fogom -- én, Botka bürgermeister, min.eln.-jelölt -- szétverni ezt, de miért kell neked is, kedves polgár, segíteni ebben pl. úgy, hogy számlát adsz és kérsz. Szocialista pártnak lenni nem azt jelenti, hogy -- Gyurcsány jogos szidalmazása mellett -- felmutatom a pártban megfogalmazódó policy alternatívákat, hiszen -- jaj, bizony, bár nem látszik -- a párton belül éles csatározások folynak a legmegfelelőbb államháztartási reformokról. (Nem folynak.) Szocialista pártnak lenni -- röviden -- nem jelenti azt, hogy hiteles modernizációs narratívám van, és bárki is komolyan elhiszi rólam, hogy képes vagyok az ország hasznára lenni.

Szocialista pártnak lenni mindezeket és még sok minden mást nem jelent. Ellenben jelenti a politikai nihilizmus mélységes mély bugyra felé exponenciális sebességgel közeledni. Mert mit lesz képes elérni a bürgermeister? Nyilvánvalóan semmit -- azon kívül, hogy rátesz egy lapáttal a nyakig érő excrementumra.

27 komment

2017.08.07. 12:25 HaFr

Orbán és a tőkefelhalmozásának célja: a Kárpát-medence feletti magyar uralom

Képtalálat a következőre: „orbán csányi”

Csányi Sándorról tudódott ki legújabban, hogy megvásárolni készül a horvát GDP 15%-ának megfelelő forgalmat realizáló, de pénzügyi gondban lévő Agrokor csoport egyik tagját, a Bellye mezőgazdasági kombinátot és további együttműködésről tárgyal csoportszinten is. A Jutarni List c. lap úgy tudja, a magyar üzletember 20 ezer hektárnyi földterülethez juthat hozzá Horvátországban, magyarországi érdekeltségeivel együtt pedig az EU legnagyobb földbirtokosává válhat. Az Agrokor tulajdonában van még a Konzum horvát kiskereskedelmi áruházlánc, a Jamnica d.d., Horvátország legnagyobb ásványvíz előállító vállalata, a Sarajevski kiseljak d.d. boszniai ásványvíz gyártó vállalat, a szlovén és szerb Mercator kiskereskedelmi áruházlánc és cégcsoport, a Solana Pag d.d. pági sógyár, a Ledo horvát jégrém vállalat és egyéb más, mezőgazdasági és élelmiszeripari cégcsoport. A Szlovéniában, Boszniában, Szerbiában és Magyarországon is érdekelt cégcsoporton belül mintegy ötven különböző gazdasági szektorhoz tartozó vállalat működik, munkavállalóinak létszáma meghaladja a 60 ezret.

Mostanra -- amikor Mészáros Lőrinc érdekeltségei is szaporodnak a Kárpát-medencében, az OTP és a MOL befektetései régóta stratégiainak mondhatók ugyanezen piacon, aztán figyeljük meg a magyar állam növekvő gazdasági aktivitását is a határainkon túl stb -- kezd kirajzolódni a miniszterelnök távlati programja, a Kárpát-medence feletti gazdasági irányítás budapesti centrummal. Ezt sokféle módon lehet értelmezni és ahogy előrehalad, úgy fogja nyilván kiváltani a szomszédos államok növekvő tiltakozását is, de nem nehéz látni az évszázados magyar álmok felelevenítését benne. A korrupció visszatekintve pozitív értelmet nyer ezzel és a mainstream nemzeti szellem megbocsát mindent. A magyar állam és Orbán köre (az EU pénzeivel a háttérben) mint a legerősebb tőkebefektető jelenik meg a térségünk stratégiai iparágaiban, amelyeken keresztül a helyi lakossággal közvetlen kapcsolatba kerül stb.

(Felvetődhet még: az, hogy Orbán sürgeti Szerbia felvételét az EU-ba, nem biztos, hogy orosz sugalmazásra történik, lehet az magyar érdek is, amennyiben a 10-15 év múlva ide is eljutó föderalizációval a nemzetállamok helyett egyre inkább a nemzeti ökoszisztémák válnak egységképzővé -- és a magyar gazdasági túlsúly révén elkezdődik Trianon meghaladása.)

Ennek a víziónak az erejét nem lehet túlbecsülni. Amennyire szolgálja a tőketulajdonosok pénzügyi érdekeit, úgy emeli három szinttel magasabbra a magyar nacionalizmus iránti rajongást idehaza és teheti azt elfogadhatóvá külföldön, ahol a magyarok munkát, élelmiszert, tőkét, cirkuszt (focit) és védelmet fognak adni "Brüsszellel" és a migrációval szemben. Ehhez képest a nyugatos perspektíva vonzereje -- well, sokat kell dolgozni rajta.

361 komment

2017.08.06. 22:10 HaFr

A keresztény Európa a legjobb esetben is csak illúzió

Képtalálat a következőre: „francis pope refugees”

Rosszabb esetben pedig politikai propagandaeszköz. Mondom ezt annak kapcsán, hogy több általam tisztelt ember jó ideje amellett áll ki bel- és külföldön, hogy ha valóban kereszténynek gondoljuk magunkat, akkor fogadjuk be a menekülteket (a valóban rászorulókat, tegyük fel, fel lehet ismerni őket). A másik -- a rosszabb fajta, de mindjárt amellett fogok érvelni, hogy mindamellett ők a realisták -- pedig azt hajtogatják, hogy éppen a keresztény kultúrát kell megőrizni azokkal szemben, akiknek az integrációjára semmi remény.

A vita érdekes módon a kereszténység megélésére terelődött, és lassan úgy tűnik, mintha valóban ez lehetne a vita tárgya is. De nem az. Mindkét oldal téved ugyanis. Ferenc pápa és szimpatizánsai nem látszanak megérteni, hogy egy bonyolult civilizációban, ahol a valódi (és az ál-) keresztény szempontok csak az összes egy részét képezik, lehet ugyan érvelni -- egyházi embereknek meg kötelességük -- e szempontok alapján, de nem remélhetik, hogy ezekből a politikai döntések domináns szempontjai válnak. A keresztény etika valójában sosem volt az európai társadalmak és államok szerveződésének alapja -- tehát nemhogy ma nem az, de sosem volt, a középkorban sem. A társadalmak bonyolult gazdasági, önvédelmi, kulturális, jogi stb. közösségek, amelyek működési mechanizmusait nem képezheti le se a keresztény hit, se a keresztény etika. Jézus -- a Biblia tanúsága szerint -- maga sem apellált ilyesmire. Következésképp a menekültek befogadása sem történhet meg a keresztény (biblikus) parancsolatok alapján, noha kétségkívül a mai feszültségek között az egyházak úgy teszik jól, ha tudatosítják a nyilvánosságban a saját szempontjaikat, és akár úgy tekintik Európát, mintha egyetlen templom volna, ahol a menedékkérők automatikus oltalmat nyernek. De Európa nem templom.

A "keresztény Európa" védelmezőinek indokai szintén hamisak, mivel ilyen Európa nincs a hagyomány értelmében sem (tehát nem érdemes ilyen alapon szembehelyezni egy másik vallással és hagyománnyal), van viszont egyfajta civilizáció (a Nyugat), amelynek gyökerében a kereszténységnek fontos helye van, de ez nem választható le a civilizációt tápláló további -- klasszikus, felvilágosodás kori, polgári és demokratikus (stb.) -- hagyományokról. A leválasztást viszont az így érvelők jellemzően mégis meg akarják tenni, mert a politikai propagandájuk fontos része a "kereszténység" szembefordítása a hatalmukat inkább korlátozó egyéb politikai értékrendekkel.

Amikor Európa védelméről beszélünk, pontosabb volna az így értett értékközösségen alapuló liberális demokrácia védelméről beszélni -- de sajnos ezt névleg a liberális demokrácia alapján álló véleményformálók sem teszik meg, mert nem ismerik és/vagy nem hajlandók védeni ennek az alapjait, és túl könnyed kézzel bánnak a historikumával -- ami a műveletlenség, a progresszivizmus, a relativizmus és a technokratikus gondolkodás közös átka. A liberális demokrácia védelme valóban azt jelentené, hogy kiállunk a szabadság, az egyenlőség, az érdemelvűség, a tolerancia (a másoknak megadott és a másoktól elvárt tolerancia) és a többségi demokrácia komplex kultúrája mellett, amihez a rendnek, az intézményeknek és a viselkedésnek egyfajta kódrendszere társul. Ezt a kódrendszert azonban a liberális demokráciák nem merik pontosan felmérni és érvényesíteni a más kultúrákból érkező menekültekkel/bevándorolókkal szemben, ezért maguk az integrációs törekvéseik is gyengék maradnak, zátonyra futnak.

Röviden, Európa gyenge, mert gyenge az önazonossága és öntudata az integrálásra váró sok milliós tömegekkel szemben. Ilyen körülmények között a keresztény parancsok követése megengedhetetlenül egysíkú értelmezése a civilizációnknak és a megfelelő megfontolások eredményeként kialakítandó politikai döntéseknek. Az iszlám és az iszlamizmus kettős nyomása alatt Európára vár, hogy felerősítse az önmegismerés folyamatát. Amíg ez nem történik meg, addig egyszerűen nem hozhat jó döntéseket. Ahogy nem is hoz.

106 komment

2017.08.04. 13:27 HaFr

Nagyon érdektelen lesz a Momentum programja

Kapcsolódó kép

Október közepén állítólag kapunk valamit, amit programnak neveznek, pedig nagyon nem erre van szükség, illetve amire szükség volna, arról részint lekésni látszanak, részint tán nem is tudják, mi az. Amire szükség volna, az a narratíva, a magyar sztori új tárgyalásban. 

Narratívát készíteni nem egyszerű, mert rövidnek és inspirálónak kell lennie, ugyanakkor -- hacsak nem gazemberek újabb gyülekezetéről beszélünk, márpedig nem -- igaznak és építőnek is. Ez a narratíva darabjaiban felbukkan néhány nyilatkozatban, de attól félek, a fiúk-lányok nem értik, hogyan lesz a hozzávalóból főzelék (ez olyan szép magyaros kép). Nem csoda, mert túl fiatalok ehhez, ismerniük kéne az országot, a jelenünket, a kívánatos jövőt és az utat az egyiktől a másikhoz. Műveltségre, értelemre, tisztességre és tetterőre volna szükség, így együtt. (Lám, a generációs vonzerő pl. nem elég narratívának.)

Engem speciel semennyire nem (na jó, alig) érdekel, mi lesz az egészségügy sorsa, ha nem látom, milyen lesz az ország, amelyben az egészségügy üzemel. A funkcionalista-technokrata kliséket mind eldurrogtattuk már, kiváló szakemberek mondták már el, miért kriminális, ami az egész közszférában történik usw. és mit kell tenni ennek ellenében, ami bizonnyal fontos is lesz -- amint a Momentum kormányra jut.

Na de miért jutna? Mi a sztorija Fekete-Győr Andrásnak az országról? És ha nincs, miért érdekelje a választót néhány távolról sem országspecifikus (finn, német, szingapúri), viszont elég unalmas szakpolitika? A Momentumról legkésőbb az olimpia eltakarítása óta, lassan fél éve tudni kellene, milyen országba hívja meg a választókat -- tudni kellene, miért akar a mi pártunkká válni. Nem tudjuk. Talán nem is fogjuk soha. Ha ugyanis azt hiszik, bárkit is érdekelnek a harmadlagos frissességű szakpolitikáik a politikai közösség formálásának képessége nélkül, akkor legfeljebb abban reménykedhetnek, ami az LMP-nek bevált. Hogy ti. a Fidesznek éppen megfelelnek 5%-os pártként, tehát parlamentbe jutnak; és ott éppen olyan tehetetlenek lesznek, mint az LMP, amelyik nyolc év után éppen kiesni fog ugyaninnen anélkül, hogy a politikai közösségre bármilyen formatív hatást tudott volna gyakorolni. Na, ezért a -- történelmi mércével mérve -- öt percnyi hírért kár csinálni.

A szakpolitikáknak -- ahogy minden politikai megnyilvánulásnak -- a (hiányzó) narratívát kellene támogatniuk, abban értelmet nyerniük, és ezzel alakítaniuk a nyilvánosságot, diktálni a napirendet. Ehelyett -- nem véletlenül -- a Momentum alapvetően reaktívvá vált a népszavazási kezdeményezés óta, mert nincs mivel -- tágabb perspektívában -- alakítania a teret. Amit a népszavazási kampány tudott belépőként, azt kellett volna a narratívának állandósítani. Eseti ötletek és nyilatkozatok nem helyettesítik a nyilvánosságformáló narratívát, csak azt érte el ezekkel a párt, hogy belekeveredett a politikai mező adok-kapokjába. Hiba. Nem is növekszik a szavazótábora, talán végleg elveszett a kezdeti momentum (lendület). Nem volt meg a szükséges harmadik lépésük a sikeres első kettő után, amely magyarázta volna a korábbiakat és értelmet adott volna a jövőjüknek. Tipikus balos csapda balos pártoknak.

(Gratis: ami a honlapon van vízió címszó alatt, az nem vízió. Az öt szakpolitikai területről való hamvas semmitmondás, tehát megkérném innen, ne folytassák a Fidesz nyelvrombolását. És ha valóban azt hiszik, ez vízió -- "valódi társadalmi párbeszéd után közösen, szakértők és a civil társadalom bevonásával, megoldásokat találjunk" -- abból semmiféle rezsimváltás nem lesz. Legfeljebb közbeszerzési megrendelések. "Az öt ügyről szóló elképzeléseinket egymás után hozzuk nyilvánosságra, kezdve az egészségüggyel." Ne tessék. Senkit nem fog érdekelni.)

67 komment

2017.08.02. 09:33 HaFr

Nemzeti vagy állami logika szerint?

Képtalálat a következőre: „nemzetállam”

Magyarországgal szemben 1918-tól érvényesül a nemzetállami logika rombolása. Addig -- ideértve a középkortól kezdve a dualizmus páratlan fejlődést hozó fél évszázadát -- Magyarország soha sem volt nemzetállam, és nem is nemzetállami szempontok alapján működött. Amikor az lett, azt úgy nevezzük ma, "Trianon". Ehhez fúződik, amit úgy nevezünk: "Auschwitz". Úgy nevezzük, bolsevizmus. Úgy nevezzük, a rendszerváltás "meg nem történte", "elcsalása", vagy éppen "orbánizmus". 

Magyarország fejlődése az utóbbi száz évben a hazai nemzetállami koncepció kudarca. Sokat írtam már ezen a blogon, miért lehet ez, itt most arról, hogyan lehetne kikeveredni ebből. A nemzetállam elvileg a nemzeti szuverenitás leghatékonyabb védelmezője. De itt nem az. A nemzet valójában védtelen az államával szemben, amely a legnagyobb ellensége. Ebből a szempontból nagyon is folytatódik a XX. századunk. Ahogy a magyar állam az említett mérföldköveken -- és a közöttük eltelt időszakokban --  visszatérően, eltérő szempontok, értékek és mechanizmusok alapján a nemzet rombolásán dolgozott, úgy teszi most is ugyanezt. Ami egyes pillanatokban "megmentette" (de azonmód alá is vetette) a nemzetet, az a horthysta kényszer-konszolidáció (az antant jelentette fenyegetés alatt), majd a szovjet hadsereg, végül a szovjet-amerikai kiegyezés volt -- a nemzet sosem az állama erejéből lett független, akár kvázi-független, és sosem valósított meg szuverén elhatározást, hanem mindig kényszer vagy mások által kialakított lehetőség hatására cselekedett, éppen elégséges bizonyítékául annak, hogy sosem volt szuverén, és az állama révén sem vált azzá. Természetesen végig elhanyagolható jelentőségű ország voltunk, amelyet a történelem és a saját (csaknem kizárólag rossz) döntései rángattak ide-oda.

A mondandóm lényege, hogy az állama hagyományosan nem tesz jót a magyar nemzetnek, de a mai világban már egyre kevésbé is tudna. A nemzetállamok kora elmúlik, ami azt jelenti, hogy két folyamat éppen a magyar közfelfogással ellentétben feltartóztathatatlanul erősödik: egyrészt az etnikumok keveredése az államokon belül, másrészt az államok döntési központjainak leépülése. A magyar etnicista nemzettudatból kinézve ezek az államok már aligha nevezhetők nemzetállamoknak.

Ugyanakkor az orbánizmussal bebizonyosodott, hogy még a legkevésbé korlátos körülmények között sem tudunk élni a szabadság és a fejlődés lehetőségével, hanem az állam még ez ideális körülmények között is képes a nemzet ellen fordulni. Nem védi meg semmitől, ideértve a migrációt is, amelynek fenyegetése semmi az ország EU-ból való kisodródásának veszélyéhez képest, tehát a kormány minimum nem tud súlyozni, illetve előidézi azt a trianonihoz hasonló helyzetet, amikor az irracionális sérelmi politizálás belesodorta az országot további tragédiákba anélkül, hogy Trianon visszavonásának bármiféle esélye lett volna -- így ágyaz meg ma a migrációs probléma helyi értékének túldimenzionálása  tragikusan rossz választásoknak. Tehát nemcsak objektív folyamatok hatnak a nemzetállamunkkal szemben, de maga az állam is bizonyítottan rosszat tesz a nemzetünknek.

Az EU egységesülésében való részvétel nemcsak gazdasági érdeke volna a magyar nemzetnek, hanem a fennmaradását és szuverén fejlődését is jobban szolgálná -- természetesen jól eltalált és képviselt jogszabályi környezetben. A magyar állam egyre dominánsabb kiegészítése az EU-val a magyar nemzet érdeke. A magyar nemzet érdeke, akár a gazdasági, akár a kulturális, akár a nemzetpolitikai - tehát a kisebbségi magyarságot érintő -  szempontokat nézzük, a föderalizáció, amely egyszersmind biztosítja az Unió autonómiáinak fontos kérdésekben való önkormányzatiságát. A nemzetállam szuverén hatalmi monopóliumként való megszüntetése felszabadítaná a magyar nemzetet káros főbérlőjének -- az államnak -- a terrorja alól, és új lehetőségekkel ajándékozná meg a kibontakozásban. Száz év után ránk férne.

A nemzeti és az állami logika összeférhetetlen Magyarországon, és egyre inkább azzá válik, ahogy a technológiai és gazdasági globalizáció feltartóztathatatlanul előrehalad. Bennragadni a nemzetállamban -- amelynek népessége el sem tudja képzelni, hogy nemzet alatt más is érthető, mint az etnicista nacionalizmus terméke -- a nemzet gyorsuló lecsúszását és még mélyebb válságát eredményezné minden racionális olvasat szerint. Bele kell törődniük azoknak, akiknek a nemzetállam egyébként szívügyük, hogy most alkalmas pillanat lehet megmenteni a nemzetünket -- ez esetben a szó valódi értelmében -- a saját államától, ezért kötelességünk a nemzet érdekében az EU erősítését választanunk. El kell dönteniük, mi a fontosabb számukra, a polgárok és a nemzet visszatalálása a valamikori fejlődési pályájára, ahonnan a nemzetállami kitérő elragadta,  majd száz év során válságból válságba rángatta, vagy rosszul felfogott érdekből ragaszkodni a romboló államhoz, a nemzet ellenében.

275 komment

2017.07.30. 11:04 HaFr

A pártok versenye látszat. Pártokat keresztbemetsző érdekkörök irányítanak

Képtalálat a következőre: „planned political economy”

A kirobbant Botka vs. Molnár Zsolt-Gyurcsány háború mögött a legnaivabb vélemények a "demokratikus ellenzék" öngyilkosságát gyanítják, a reménykedők az MSZP "megtisztulását" várják, a szimpla párthívek az egyik vagy a másik pártnak drukkolnak (gondban most éppen csak a maszoposok lehetnek), a cinikusak (realisták?) látni vélik a Fidesz kezét -- véleményem szerint azonban egyiküknek sincs igaza.

Azt gondolom, hogy a pártrendszer Magyarországon eleve olyan nem-pártszerű (döntően titkosszolgálati, gazdasági/oligarchikus, alvilági és külügyi) érdekek fedősztorija, amely alkalmas izgalomban tartani a lúzer átlagpolgárt, miközben a játék valójában keresztbe metszi a posztkommunista pártokat (ezek ma éppen az MSZP, a DK, a Fidesz, kisebb mértékben bevonzva a Jobbikot is). Orbán célja 2010 óta semmi más, mint ennek a kétszintű rendszernek (a "háttérhatalomnak" és a pártokráciának) a stabilizálása az ő személye körül. Ezt szolgálja a saját vagyoni és vegyes -- szándéka szerint dinamikus egyensúlyban lévő, egymással szemben kijátszható és neki a lehető legnagyobb mozgásteret nyújtó -- külpolitikai bázisának kiépítése. A játszma valóban a legtisztábban "hatalmi" típusú, amelyben a társadalomnak mutatott narratíva hajlékonysága a hatalmi optimalizálást szolgálja.

Számos példát lehetne hozni erre a logikára a hőskorból (a 90-es évek privatizációs döntései, a közbeszerzések 70:30-as elosztása a Fidesz és az MSZP között), de idevág az MSZP 2014-es kampányának korrumpálása, a Fidesz és az MSZP közötti hagyományos összejátszás kiemelt ügyekben (pl. a 90-es évek olajügyeinek elkenésében, az aktanyilvánosság és a pártfinanszírozás rendbetételének elszabotálásában), idevág az MSZP-n belüli hatalmi viszonyok teljes átláthatatlansága, a Jobbikkal és az MSZP-vel szembeni fideszes taktikázás azok aktuális erejének függvényében. Ilyen maga a "demokratikus ellenzéknek" a makacs szétforgácsoltsága, néhány "független" sajtóorgánum változó helyezkedése a pártpolitikai térben különösen választások előtt stb.

A "centrális erőtérnek" elkeresztelt politikai rendszer a négyéves ciklusaiban csak egyetlen egyszer közelít valamelyest a demokráciához: a parlamenti választások napján, de -- tekintve a társadalomnak a négy év további részében történő "felkészítését" erre a napra -- még az adott pillanatban sem jutunk közelebb egy működő demokráciához. A magyar valóság beállítása az itt röviden leírt mederbe sokkal jelentősebb problémákat vet fel a demokrácia szempontjából, mint az ellenzék képtelensége az áttörésre (különösen ennek "bénázásként" való beállítása). Ebben a rendszerben akkor fog csak ellenzék hatalomra jutni -- és ez nem a posztkommunista "ellenzék" lesz --, ha a központosított politikai gazdálkodást eléri az összes tervgazdaság halála: hogy a saját alacsony hatékonysága miatt nem tudja biztosítani a széttartó tendenciák fölötti ellenőrzést, és a rendszer nagyon rövid időn belül eszkalálódó szétesésbe fordul. A politikai rendszerre ugyanis szintén igaz, ami a gazdasági rendszerekre: a leghatékonyabbak a strukturált szabadság rendszerei. A központosítás ellenben előbb-utóbb törvényszerűen fordul a központ ellen, amit nagyon gyorsan követ a vég.

66 komment