1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Friss topikok

Béndek Péter blogja

2018.04.09. 07:50 HaFr

Nem, nem a nép a hibás

Kapcsolódó kép

Hanem a züllött, fantáziátlan ellenzéki pártok, a tehetségtelen vezéreik, a kritikátlan holdudvaruk és a "toleranciára" nevelt választóik, akik képtelenek megérteni,. hogy a világ plurális, nincs "helyes" világnézet, legföljebb alkalmasabb és kevésbé alkalmas. Azt, hogy az övék alkalmasabb, viszont 30 év alatt nem tanulták meg elmondani. Tehát  politikailag némák.

Máris elkezdődött a vereség relativizálása a rettenetes ellenzék soraiban, miközben Orbán Viktor arról beszél, hogy évtizedekre eldőlt az ország sorsa. A kötelező mechanikus lemondási reakción túl változatlanul nem értik a felelősségüket se a történtek kapcsán, se a jövőt illetően, nem értik az okokat és -- ne legyenek illúzióink -- természetesen fogalmuk sincs a "hogyan tovább"-ról. Nem egyszerűen alkalmatlanok ellenzéknek, hanem silányak embernek (leszámítva a kötelező kivételeket, akik kapcsán Hadházy, Márki-Zay, Mellár neve ugrik be először, és ha ez ember megnézi a produktumukat, igazolva látja ezt, azaz van az a karakter, amelyik győztes lehet a NER körülményei között is). Öt éve mondom ugyanazt, amit minden szilárd erkölcsi mércével, legalább középszerű politikai képzelőerővel és szakmai hozzáértéssel rendelkező embernek tudnia kellett. Nem tudtuk kritikus számban, viszont a politikához hasonló felelősséggel rendelkező sajtóban lyukat beszélhettek a hasunkba ugyanazok a silányak.

Most itt tartunk, és elégtételt fog venni a jövő az elszalasztott múltért. Tudhatnék most okosabbat mondani? Nem tudok.

221 komment

2018.04.08. 08:00 HaFr

Előlegezzük meg a bizalmat az ellenzéknek!

Képtalálat a következőre: „szavazz”

Minden rosszat elmondtam ezekről, amit el lehetett az utóbbi négy-öt évben. Ennyire inkompetens, korrupt ellenzéket -- parlamenten belül és kívül --  valóban lámpással kell keresni a magyar demokráciák nem túl hosszú történetében. És igen, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy Karigeri képes volt annyira komolyan venni magát, hogy végül megvalósította minden metafora rémálmát -- és karácsonyfát állított magának a köztéren! Miközben a közös MSZP-P lista népszerűsége a vezetése alatt pont nullával növelte a népszerűségét, és ami hullámzás akadt benne, azt jó eséllyel a Márki-Zaytól való távolmaradása -- majd az érdektelenségbe való visszacsúszása -- okozta.

Ennek ellenére nem tehetünk mást, mint hogy az ellenzéket támogatjuk, mert Orbán Viktor utóbbi nyolc évének trendvonalát meghosszabbítva négy év múlva Bulgária és Moldova között találjuk majd magunkat. Ilyen egyszerű. A liberális demokrácia intézményrendszerének újraalapozása az ország létszükséglete, ahogy létszükséglet az ennek helyébe lépett intézményes kormányzati korrupció és forráspazarlás felszámolása, a társadalmi hatékonyság növelése és az ország szociális szétcsúszásának visszafordítása. 

Az ellenzék sokat kér tőlünk -- konkrétan a közbizalmat a kormányzati felhatalmazásra, miközben ellenzékként se tudott akárcsak megközelítően felelősen viselkedni. Nincs illúzióm arról, hogy milyen kormányzásra lennének képesek. De minden kormányzás, amely alapvonalaiban, halványan emlékeztet egy civilizált demokráciára, vagy legalább nem fordul vele szándékosan szembe, máris összehasonlíthatatlanul jobb a mai cinikus, eltaknyolt, kocsmai rezsimnél. Nem lehet kérdés, hogy a civilizáció emlékét inkompetensen életben tartani mennyivel nemzetibb hozzáállás, mint a nemzetet megfosztani az anyagi, szellemi és erkölcsi lehetőségei maradékától, ezzel a saját sorsa feletti rendelkezéstől.

ORBÁNNAK MENNIE KELL! 2022-re pedig ki kell alakítani a XXI. századra szóló politikai rendszerünk új képet, amelyben a mai ellenzék sorsa végleg eldől. Vagy megszolgálják -- legalább egy részük -- addigra a mai bizalmat, vagy kotródhatnak ők is!

155 komment

2018.04.06. 19:09 HaFr

A Fidesz a posztkommunizmus utolsó hulláma

Képtalálat a következőre: „posztkommunista fidesz”

Azt várom, hogy az MSZP mellett a Fidesz a posztkommunista átmenet másik legfontosabb politikai pártjaként fog bevonulni a magyar történelembe. Távol attól, hogy új korszakot nyitott volna 2010-ben, Orbán az 1989-től datálódó zavaros 30-35 év vezető figurájaként kerül majd be a könyvekbe, aki előbb kudarcot vallott a modernizációval, majd megtalálta a magyarok legnagyobb közös osztóját az antimodernizációs etnicizmusban. Erre az emberöltőnyi korszakra tehát az (volt) jellemző, hogy a modernizációs nekirugaszkodás után az antimodernizációs visszacsapás -- a történelemben többedszerre -- kitermelte a maga autokrata (de nem diktatórikus) vezetőjét, aki az országot újra átmeneti érvénnyel konszolidálta a politikai kultúrájának megfelelő szinten (mint a dualizmus és a forradalmak után Horthy 1920 - 1936, a Rákosi-rendszer után Kádár 1958 - 1979, úgy a terméketlen progresszivista elitizmus után Orbán 2010-2015) csak azért, hogy ezt követően újabb válságba taszítsa a társadalmat. (Nem mellesleg az orbáni "konszolidáció" sokkal gyengébbre sikerült, mint az elődeié, aminek számos okát itt nem sorolom. Remélhetjük azonban, hogy a válságunk sem lesz annyira mély, mint a korábbiak után.)

Korunk már a Fidesz válságának és a posztkommunista átmenet (e speciális kultúra) végének az évei. Az orbánizmus kifulladt, már látványosan nem bíznak benne a saját janicsárjai sem, ott tartunk, mint a horthyzmus Sztálingrád, vagy még inkább a D-day után, a kádárizmus a Valutaalaphoz való csatlakozás idején. Senki se hisz már a megváltó erejében, a termékenységében, de a visszaerősödésében sem. Kimúlt mögüle a hit. Új paradigmára várunk, amely döntően az EU, kisebb részben Oroszország mozgásától függően alakul majd ki, de a mai 50-es, 60-as generációnak és a három vezető posztkommunista pártnak (MSZP, Fidesz, DK) már nem osztottak lapot benne. Amíg ez az új paradigma ki nem alakul, addig pedig az agónia, rossz esetben a válsága felismerésével egyidejűleg a rezsim bekeményítése.

Hogy az új korszak mennyivel lesz termékenyebb, mint a megelőző 25-30 évek, az azon fog múlni, hogy megtaláljuk-e a régóta kutatott, titkos erőforrásainkat, amelyek formába rázzák végül ezt a népet. Nehéz konkrétabb dolgot mondani ennél. Talán másképp lehet: megtalálni modernizált önmagunkat. Ezt hívták eleink -- nem meglepően -- a haza (a nemzet) és a haladás közös programjának.

44 komment

2018.04.05. 17:36 HaFr

Minden fideszes voks a négyszeresét éri

Kapcsolódó kép

Semmi új, mégis minden egyes alkalommal mellbeverő. A magyar választási rendszer lehetővé teszi, hogy a választókorú népesség 25%-ának támogatását bíró párt győzelme esetén ma nagyjából 60%-nyi mandátum fölött rendelkezve egyetlen ember 100%-os hatalomra tegyen szert nagyjából tízmillió fölött. 25%-os kisebbséget 100%-os kizárólagossággá alakítva (ahogy a gyakorlat mutatja) a rezsim megnégyszerezi a kormánypárti voksok erejét és nullára redukálja mindenki más véleményét -- majd az összességet egyetlen ember alá rendeli.

Magyarul minden fideszes voks a többi négyszeresét éri, ha a választáson a közvéleménykutatók által várt forgatókönyv érvényesül. A négyszeresét, de mégse. Az autokráciára ugyanis az jellemző, hogy a győztes állampolgárok voksa is megsemmisül, mert legalább újabb négy évre elveszítették a hatalmukat a kormányzat fölött. Nem a négyszeresére nagyítják Orbán hatalmát, hanem értelmezhetetlenül, mert egyúttal megsemmisítik a sajátjukat. Ez valami olyasmi, amit valóban érdemes elkerülni.

Az ellenzékre szavazok, hogy a kormányzat feletti hatalmamnak legalább a minimumát megőrizzem. Ha sokan teszünk így, elkerülhető a hatalom abszolutizálása és a mienk megsemmisülése. Nem az ellenzéki pártokért, önmagunkért.

58 komment

2018.04.04. 08:53 HaFr

Magyarország kedvenc hazugságai: keresztény, családbarát, biztonságos

Képtalálat a következőre: „pusztuló játszóterek”

A fideszes nirvána -- de leginkább a durva fideszes propaganda -- tengelyében az erős, biztonságos ország képe, amelyik nem mellesleg családbarát és keresztény, meghatározó vonzerőt jelent a hanyatló Nyugat zilált, veszélyes, kevert társadalmaival szemben. Megszokhattuk az évtizedek során, hogy Orbán és a Fidesz hazudik, érdemes utánanézni tehát, hogyan is állunk ezzel a tengellyel.

Azt, hogy Magyarország -- amelynek exportképes működő tőkéje túlnyomórészt nyugati, a GDP 4% körüli éves támogatásra szorul a Nyugattól és a külföldi munkavállalói ezermilliárd forintot utalnak haza évente -- nem erős, naponta bizonyítja az élet. Mennyire biztonságos akkor? A legújabb kimutatás szerint Németországban a gyilkosságok aránya csak kétharmadát érik el a magyar mutatóknak. Alacsony bázisról nőtt az ausztriai gyilkosságok száma is 2016-ban 46, tavaly 54 – ám arányosan ez is csak alig harmada a magyarországi gyilkosságoknak. Az EU-ban -- a migráció ellenére, ha egyáltalán ez önálló faktor lehetne -- folyamatosan csökken ugyanez az arány.

Mennyire vagyunk vallásosak, illetve mennyire igazak a nyugati vallásosság hanyatlásáról szóló hírek? Először is, a vallásosság mindenhol szorul vissza a fejlett világban. Másodszor is, ez a trend semmilyen értelmes kapcsolatban nincs a migrációval, jóval korábbról ered és függetlenek tőle az okai. Azt fel lehet tételezni, hogyha Európában 80-90% körül lenne a vallásosok (itt: hetente legalább egyszer keresztény gyülekezetbe járók) aránya, mint utoljára a XIX. század elején volt, akkor intoleránsabbak lennénk a muszlim bevándorlókkal szemben. De most, amikor ugyanez az arány az USÁ-ban 50% körül, Kanadában 30% körül, az Egyesült Királyságban 20%, Európa magországaiban 10% felé csökken -- a vallásos hevület biztosan nem fogja akadályozni a migrációt. Mielőtt valaki ujjal kezdene mutogatni a szekularizált, örökségét vesztett, bűnös Nyugatra, ugyanez Oroszországban bőven 10% alatt (!!), Magyarországon a legújabb mérések szerint 10% körül van (!), tehát tört része a nyugatinak! Kérdések: most akkor ki milyen alapon beszél keresztény Magyarországról? ÉS főleg milyen alapon várja, hogy vissza tudja fordítani a szekularizáció trendjét?

Nézzük, mi igaz a családbarát nemzet mítoszából! A családközpontúság két alapfeltétele a házasságok magas és a válások alacsony száma és a gyerekvállalás. Az előbbiekben hazánk Európának inkább az alsóházában (házasságkötések alacsony száma, átlagos válási arány), a gyerekszületések arányát tekintve pedig egyértelműen az alsóházban található. Az Orbán-kormány regnálása egyik helyzeten sem segített, sőt az elátkozott Gyurcsány-érához képest jóval alacsonyabb maradt az élveszületések száma.

Magyarul, a kormánypropaganda tengelyében álló hitek -- csak tévhitek. Vagy rosszabb: a helyzetről adott megtévesztő tájékoztató, félrevezetés. A magyar társadalomnak a regenerációja szempontjából értelmezett kulcsmutatói a hanyatlást mutatják. Hozzájuk véve a termelési és fogyasztási mutatókat, a versenyképességi adatokat, a korrupciót, a boldogságindexet stb. biztosan elmondhatjuk, hogy az ország (Európa átlagához mért) hanyatló pályáját Orbán csak meredekebbé tette. A címben említett jelzők közül egyik sem igaz Magyarország kapcsán. Két jelző viszont kiváltképp az: a magyarok egoisták és etnicisták, és ennek a két tulajdonságuknak a nemesbítése érdekében képesek bármit elhinni magukról -- és ezen az alapon a magukkal több-kevésbé békében lévő nemzeteket ócsárolni, a saját nemzetüket pedig tovább rombolni.

153 komment

2018.03.31. 09:02 HaFr

Miért szavaz egy konzervatív a kormányváltásra?

Képtalálat a következőre: „18th century paintings town”

Talán nem evidens a kelet-ajropéer kavalkádban, hogy miért szavaz -- nem írom, hogy szavazzon, mert nem vagyok felelős mások gondolataiért sem, nemhogy a cselekedeteiért -- egy arch konzervatív a kormányváltásra; az a konzervatív, aki szerint nagyjából a XVIII. század közepétől lényegi kérdésekben folyamatos degenerálódásban van a világ, amit a nem lényegi kérdésekben elért sikerek legfeljebb elfednek előttünk: ez tudniillik a hegytető, ahonnan már lefele vezet az út (nem az út valóságát tagadjuk, hanem az emelkedését), illetve minden későbbi konzervatív politikai álláspont nagyjából erre a pre-modern pozícióra tekint vissza. Nem kenyerem tehát a felvilágosodás szülte progresszivizmus és az erkölcsi egyenlősdi (a felvilágosodást megtartottam volna annak a háromezer embernek a körében, akik Ockham, Bacon és Descartes óta egyáltalán értik, mi ez), rettenetesnek tartom a nacionalizmust és a demokráciát, szóval nem vagyok éppen mai érdekű gyerek. Nekem Harrach Péter, Kövér László és a Mandiner kommentelő közössége semmi más, mint a tömegek természeti rend és civilizáció elleni lázadásának legújabb hulláma. A magyar nyelv ismételt felváltása az artikulálatlan hörgéssel.

A kormányváltás ügye élesen elválik a szememben az ellenzék ügyétől. Az ellenzék reménytelen, korrupt, természetesen része a hazai züllésnek. Amikor a kormányváltásra szavazok, nem az ellenzékre szavazok. Az ellenzék csak hordozója -- ebben a szörnyű, pokoli rendszerben, amit demokráciának nevezünk -- annak az esélynek, hogy ha alacsony szinten is, de normalizálódjon az ország állapota. A normalizáció egyetlen biztosítéka a liberális demokrácia és a piacgazdaság legalább darabokban való helyre- vagy még inkább lábra állítása és ennek nyomán az állam és a tömegízlés hatalmának visszaszorítása a politikai életben. Ennek az esélyét -- azaz a konzervatív élet megélésének lehetőségét nacionalista tömeg- és állami kényszer, beavatkozás és függés nélkül -- csak az ellenzék biztosítja. A Fidesz nem konzervatív, hanem nacionalista és demagóg, pusztítja az államtól független élet lehetőségét és a kitartottságot kínálja fel azoknak, akik más körülmények között polgárrá (autonóm gazdasági és szellemi cselekvőkké) válhatnának.

Második okom, ami miatt a kormányváltásra szavazok az a minősíthetetlen színvonal, amely a mediatizált uralkodó rétegben elszabadult és olyan arcokat és jellemeket dobott a felszínre, hogy ezek már önmagukban garanciái annak, hogy Magyarország egyik historikus mélypontját éljük. Amikor az uralkodó réteg és a tömeg napi kontaktusban vannak, akkor a politikai martalócok országlása minden nap rontja az ország erkölcsi állapotát, konzisztenciáját és regenerációs képességét. Ilyen alakoknak nem szabadna semmilyen értelemben példaként szerepelniük a hétköznapokban, ez önmagában elég ok a kormányváltásra.

Harmadik és negyedik okom is biztosan van, de nem érdekelnek. Már ezektől is hányingerem van. Szóval, hajrá, védelmezői a civilizáció emlékének!

496 komment

2018.03.30. 10:27 HaFr

Orbánnak aligha célja a progresszió akadályozása

Képtalálat a következőre: „irish pubs homosexuals”

Mától a katolikus Írországban Nagypénteken is nyitva állnak a kocsmák, szabad a lerészegedés. Az indok: kevesebb turista jön a húsvéti szezonra, ha zárt kocsmákkal találkoznak. Hogy érzékeltessem, ez olyan fejlemény konzervatív szempontból, mintha a progresszívoknak ezentúl kötelezően keresztet kellene vetniük a katolikus templomok előtt, mert különben a hívek szemében rombolnák a társadalom erkölcsi rendjét. (Nem bogozom ezt ki, de az analógia nagyjából megállja a helyét.)

A progresszió elharapózóban van abban a speciális értelmében, ahogy a politikai közbeszédben értik. Az archaikus struktúrák (főként a hagyományosan értett család mint férfi és nő házasságán alapuló, utódok és így vérségi kapcsolatok létrehozásában beteljesülő közösség) felbomlóban vannak, a szokások és az előítéletek elmúlnak hivatkozási alapnak lenni a cselekvések indoklásában, a nemzet mint emlékezetközösség felbomlik, az érdemeket és az autoritást felváltja az egyenlőség a politikai morál alapjaként, a társadalmi értékrendben a kötelező legnagyobb közös osztó, amelyet az összetartozás erkölcsi alapjának is hívhatunk, egyre mélyebbre süllyed és vékonyodik stb.

Egyre jobban közelítünk a "nyílt, diszkurzív társadalomhoz", amelynek egyetlen erkölcsi ténye, hogy senkinek sincs igaza és egyetlen jogi ténye, hogy ugyanezért senki vérét nem szabad kiontani. Közötte meg az agónia. Nos, amikor Orbán és társasága kalkuláltan (tehát egyéb céljait is leplezve) sorosozik, akkor van igazsága abban, hogy a már régóta tartó modernizáció következő lépéseiben semmi felemelő nem lesz, illetve ezek nagyon is a Soros György politikai műveiben megcélzott utópiát sejtetik, csakhogy a filantróp mogul elgondolásaival ellentétben disztópia (negatív utópia) formájában. Az ember korábbi súlyos értelme egyre jobban kiüresedik, és az önkiteljesítés helyett marad utána a termelő és/vagy fogyasztó lény a maga szubjektív erkölcsi világával és emotív önigazolásával, alávetve az államfajtáknak, hogy ezek elejét vegyék a legyilkolásának és annak, hogy ő gyilkoljon. A hobbesiánus világ valósága sosem volt még olyan közel, mint a jövőben -- és vannak, akik szerint ez nem jó. A különbség a helyzet értelmezésében ezek körében csak annyi, hogy ezt a diagnózist a maga valójában tekintik kvázi erkölcsi módon vagy annak leplezéseként, hogy közben lopnak, éppen a hobbesiánus "mindenki háborúja mindenki ellen" állapotára felkészítve a leszármazottaikat.

A migráció, a kereszténység és a hagyományos családmodell leáldozása, a brüsszeli tervező bürokrácia, a globális társaságok érdekei, és általában az emberi kultúrák homogenizálódása lehet, hogy Orbán családi vállalkozásának erősen inflált gazdasági alapjai, de attól még aggodalomra adnak okot, mert a mélyen fekvő működési logikájuk rombolja az emberi élet szövetét. Lehet, hogy Orbánt csak annyiban érdekli a progresszió, amennyiben belátta, hogy nem lehet ellene mit tenni azon kívül, hogy üzletet csinál belőle, de ez az üzlet a legtöbbünknek rossz -- nemcsak azért, mert a közösből táplálkozik, hanem mert közben -- maradjuk ennél -- a magyaroknak (ideértve a kérdésben különösen érdekelt jobbosokat) nincsen exit stratégiájuk a helyzet elharapózása esetére. A progresszió békés körülmények között feltartóztathatatlan, a homogenizálás felemészti a magyar etnikum kollektivista önképét, a közös tudást aktiváló magyar kultúra egyre inkább eldologiasodik, a rekvizitumaiban marad csak fenn, a skanzenbe tart. De ahelyett, hogy ezzel foglalkoznánk komolyan, megnéznénk az előnyöket-hátrányokat és azt, hogy ilyen körülmények között milyen nemzetre van reményünk, "mitől lesz boldog a magyar?", csak a dolgok politikai vetületével foglalkozunk; azzal, hogy Orbán hogyan használja fel ezt a diagnózist, megoldást nem adva, a politikai céljaira  -- illetve, jóval hatékonyabb megoldást adva, az ükunokái érdekében. Röviden, Orbán leírta a problémát, de annak ellenére, hogy az ország vezetője, nem -- jó megoldás híján -- az adekvát kezelésén dolgozik, hanem a probléma kikarikírozásán, kárvallottjai megfélemlítésén és az ebből kivehető saját javán.

77 komment

2018.03.29. 15:54 HaFr

Hogy lehetne dezintegrálni Lázár Jánost?

Képtalálat a következőre: „lázár jános”

Lázár szerint ne fogadjunk be migránsokat, mert lám a cigányokat se sikerült hatszáz év alatt se integrálnunk. Lázár János ezek szerint hasonló gondokkal küszködött, mint I. Mátyás Felséges Urunk és Mária Terézia Felséges Asszonyunk, ráadásul ő is behatóan ismeri Bécset. Rokonlelkek, ennyi. A hivataluk is már-már hasonló. A cigányintegráció nehézségeiről a nagy elődök ugyan nem írtak, de Soros.

Gondjai ennek ellenére azért akadnak Lázárnak. Legutóbb irdatlanul megszeppent, amikor kiderült, hogy lakóhelye, Hódmezővásárhely, amelyért annyi áldozatot hozott már, mióta elkezdte hordozni Rapcsák András táskáját, nem honorálja a nagy jellemét, hanem megüzente neki a polgármester-jelöltjén keresztül, hogy nagy ívben tesz rá. De a legjobban azért szeppent meg ez a jóravaló úr, mert hirtelen elillant az aurájából a legyőzhetetlenség már-már orbánihoz fogható mítosza, amelyet persze hellyel-közzel azért nyerhetett el, mert még sosem volt a "Kormányinfón" egyetlen újságíró, aki elküldte volna őt oda, ahova való. A magyar nép megmaradt méltósága nevében, amit e csuda alkalmakon nem mellesleg a média képvisel.

Az aura kiürülvén János úgy döntött, elkezdi járni a Kárpát-medencét, hogy a lyukat megtöltse a NER és a saját színvonalához méltó gyalázkodással. Gyalázta a bécsi népet, gyalázta a baloldali pártokra szavazó magyarokat, gyalázta az őt kibélelő EU-t, legutóbb pedig gyalázta a cigányokat -- de lám, közben egyúttal (látva a kínos helyzetét, amelybe főnöke szeme láttára került) egy egész ország szurkol neki: "Go, Johnny, go, újra meglehet még a szárnysegédi állás, csak még egy otromba nyelvcsapás, várnak még rád örömök az életben a minielnök oldalán, ha jól odateszed magad, attaboy!" Hiába, aki táskahordónak született, az akár meg is halhat így, legfeljebb a táskák cserélődnek. De minő balszerencse, bár a táska még megtalálhatja, Lázár Jánosból mára mégiscsak egy törtető senki maradt azzal a billoggal a homlokán, amelyet húsz év jellemfejlődésével kiérdemelt: "fölfele nyalok, lefele rúgok, a maradék időmben pedig rombolom a nemzetem". 

Lázár János hazudik minden lélegzetével. A magyar-cigány együttélés -- pontosabban a magyar cigányok hazai sorsa -- súlyos, megoldandó terhe a nemzetnek, amely együtt jár olyan megoldatlan problémáinkkal, mint a mélyszegénység, a versenyképtelenség, a kulturális asszimiláció mechanizmusainak céltalansága és eszköztelensége, a társadalmi hálózatok hiánya, hogy csak néhányat említsek. Ezekben akkora haladást ért el az Orbán-kormány, hogy semekkorát, ami miatt Lázár jellemnek éppen annyi joga van a cigányok integrálhatatlanságáról beszélni, mint a saját jogán szerzett vagyonáról.

Lázár János a magyar kormányzat egyik legszégyenletesebb figurája, de szerencséjére Dunát lehet velük rekeszteni, úgyhogy nem áll ki zavaróan a sorból. A magyar nép óriási problémája, hogy sokkal inkább kapható az ilyenek integrálására, mint a cigányokéra, pedig a feladata a saját érdekében éppen fordított volna: a lázárok dezintegrálása, kipenderítése a társadalom értékrendszerének perifériájára, és alkotó feladatainak elvégzése, köztük a magyar cigányok versenyképes társadalomba való meghívása és a velük való értelmes együttműködés. Könnyű adósság? Nem könnyű. Mindenesetre sokkal nehezebb, mint otromba parvenünek maradni, különösen ha vevő erre egy tekintélyes méretű szubkultúra, amelyet ki kell szolgálni.

198 komment

2018.03.28. 10:09 HaFr

Hogyan lehetne itt jobbközép pártot csinálni?

Képtalálat a következőre: „politics media”

Nevethetjük Nevezhetjük ezt polgárinak, konzervatívnak, demokratikus jobboldalinak (brrr..), jobboldali liberálisnak, nemzeti kapitalistának, nyugatos jobboldalinak, nemzeti modernizációsnak, a továbbiakban: jobbközép -- szemben a mai etnicista, nemzeti szocialista radikális és szélsőjobbal (Jobbik, Fidesz). Hát először is, van egy ilyen párt, a Polgári Konzervatív Párt (PKP), amelynek részt vettem az alapításában és ismerem az eddigi nehézségeit. Érdekes megnézni, miért nem sikerül eddig neki semmi.

A jobbközép párt a Fidesz első stratégiai vetélytársa és egyetlen olyan ellenfele volna, amely valóban szavazók tömegeit csábíthatná el tőle -- nem pedig a maradékot szeletelné tovább. Ez részint azért van, mert a magyar politikai kultúra alapvetően jobbos (ez alatt értve elsősorban, hogy "nemzeti", másodsorban, hogy premodern: autoriter, érzelmi-irracionális, egoista-család irányultságú, antikapitalista), és nincs ma olyan politikai stratégia, amely ezt a jobbos alapvetést átvinné a versenyképesség folyamában megmerítve a túlsó partra, ahol a sikeres nemzetek állnak. Erre csak a nemzeti érdekű, modernizáló jobboldal képes, amely érzékeny a magyar traumákra, elfojtottságokra, nem progresszív, hanem meritokratikus, közben pedig tradicionalista. A nyelve jobboldali. Vetélytársa volna ez a Fidesznek azért is, mert nyilvánvalóan nem volna baloldali (ennek az elosztás- és egyenlőségközpontú irányzatnak amúgy sincs értelme, amikor éppen az értékteremtési struktúrák és a hazai "kapitalizmus" alapos reformjára szorulunk rá), már a szövetségi politikája miatt sem lehetne bekényszeríteni a baloldalra, márpedig a bal- és a jobboldal között ma akkor szakadék van, hogy középről vagy posztideologikusan (ahogy a Momentum próbálja és érzésem szerint már visszavonhatatlanul elrontotta) nem lehet a jobboldalt átalakítani.

A PKP ilyen párttá akar(t) válni, de a 2014-es bejegyzése óta nyilvánvaló volt, hogy se a mai baloldal, se a jobboldal nem érdekelt a megerősödésében. Először is, hogy elkerüljem a kötelező vádakat, a PKP valóban híján van/volt a megfelelő erőforrásoknak, tetterőnek, elkötelezettségnek, leginkább meg politikai lényeknek. (Röviden? Nem akarjuk eléggé a hatalmat. Messze nem.) Ezeket a hiányosságokat már az első évünkben elmagyaráztam 10-15 (összesen mérhetetlenül nagy anyagi forrásokkal rendelkező) magyar kapitalistának, akik egyike sem döntött úgy, támogatna minket annak érdekében, hogy több pénz birtokában elkezdjük befoltozni a lyukakat. A bizalmatlanságukat vegyesen az érdektelenségük, a saját helyzetükkel való elégedettségük, a retorziótól való félelem és az a tény motiválta, hogy - joggal - nem látták bele a PKP-be a győztest, akiért érdemes kockáztatni. Röviden, ez a politikai kockázati tőke nem került bele a pártba azóta se.

Ugyancsak megkerestem minden, a mai nyilvánosságban ismert jobbközép, konzervatív értelmiségit, egyik sem állt kötélnek. Néhányan ma már aktívabbak a Fidesz ellenében, nullához konvergáló hatékonysággal, amit éppen a pártnak lehetett volna emelkedő pályára állítani. Általában az értelmiségről sokat írtam már ezen a blogon, nem elemzem most külön, hogy a realitásérzék, a felelősségérzet stb. milyen hiányáról van szó velük kapcsolatban. Kétszáz éves betegség ez is.

Elutasította a PKP-t a nyilvánosság, különösen a tévék is, amelyek akkor még kizárólag Fidesz-szimpatizánsok voltak (bár volt adás trash tévében, pl. Havas Henriké, amit mi mondtunk le, nem magyarázom itt tovább). Mi tapasztaltuk meg elsőként, amire most kezd rájönni a balos szavazó, hogy az ATV a centrális erőtér részeként a Fidesz ellenzékieknek szóló bábműsora. Eltekintve egy vagy két szereplésemtől, ezek nagyon vigyáztak arra, hogy nehogy megismertessék a választókkal a PKP-t, szisztematikusan mármint. Nekem elnökként -- a fentiekből következően -- a jobbos szavazókhoz kellett volna eljutnom, erre semmi esély nem volt és nincs (ezért sem preferáljuk pl. a Klubrádiót, nem azért, mert ne tartanánk alkalmasnak a saját választott missziójára). Lehetett volna randalírozni az utcán, performanszokat csinálni stb., de minek, ha a megvalósult száz-százötven fős rendezvényekről sem tudósítottak, miközben ezt vidáman megtették balos pártok kisebb megmozdulásaival -- az egyik szcéna, hogy a nyilvánosságban tartsa őket, a másik szcéna, hogy lejárassa őket.

2015-ben megkerestem a MOMA és az Együtt vezetőjét, hogy csináljunk egy polgári blokkot -- akkor még lett volna elég idő erre máig. Az egyetlen -- szerintem -- érthető feltételem az volt, hogy attól kezdve zárkózzanak el minden együttműködéstől az MSZP-vel a DK-val. Két héttel később Bokros és Szigetvári is egy színpadon állt az utóbbiakkal. Nézzük meg, mi lett azóta ezekből a pártokból. Azt kell hinnem, ezek a politikusok semmit sem értenek a politikai rendszerről, amelyben mozognak.

Azok az említett és nem említett balos pártoknak, amelyek szó szerint megszámlálhatatlan műsorpercet kaptak, estéről estére visszatérően évődtek és teljesen értelmetlenül fecsegtek "Egonnal", "Olgával" stb., ma akkora, 1%-os vagy az alatti a támogatottságuk, mint a PKP-é volt, amikor én kb. 2 éve lemondtam a vezetéséről, és amit én kb. a blogommal és egy-két utcai beszédemmel értem el, amiért -- amennyiben kitett a site-ra -- legfeljebb az index.hu-t illeti köszönet. Megjegyzem súlyos félreértés a pártoktól utcai jelenlétet várni arra hivatkozva, hogy ez érdekli a nézőket. A nézőket egy határig az érdekli, amire kondícionálják őket. Magyarországon a média épp olyan ludas, mint a politika abban, hogy a választók szemében a beszélgetés és a vita (a politika par excellence lényege) kevésbé lehet érdekes, mint az utcai festékdobálás. 

Ezzel a rövid beszámolóval -- amelyben az tükröződik, hogy egy gyenge politikai ajánlatot, ami a PKP-é (volt), semelyik intézményi kör nem tudta/akarta kiegészíteni, hogy észrevehetővé és adott esetben tényleges opcióvá tegye -- azt akartam érzékeltetni, hogy pártot építeni nehéz (lám a Momentum ennyi erőlködés, médiajelenlét stb. ellenére 1-2% körül van az összes választót nézve). Amikor április 8-án az ellenzéki magyarok a fogukat szívva leadják majd valahova a szavazatukat, tudniuk kell, hogy maguknak is köszönhetik a helyzetet: mert nincs évek óta kritikai viszonyulásuk a "saját" sajtójukhoz és pártjaikhoz, nem támogatják a civilszervezeteket, fontosabb nekik a liberális demokráciánál az identitásharc, és tisztelet a kivételnek: az államtól várják az életük rendbetételét. A PKP éppen annyira az ő áldozatuk, mint saját inkompetenciájáé. De remélem, ez egy nevelődési folyamat, amelyben menet közben levonjuk a tanulságokat és előbb-utóbb optimális eredményre jutunk benne. Közösen. 

90 komment

2018.03.27. 06:04 HaFr

Akkor hát minek és kinek is kéne az MSZP(P)-DK-ra szavazni?

Képtalálat a következőre: „magyar népmese hétszűnyú kapanyányimonyók”

Tegyük fel, hogy van egy kétségbeesett (ellenzéki) szavazói réteg, amelyik már egy ideje (vagy sose) gondolt a címben jelzett pártokra "demokratikus ellenzékként" (lol) és kivált kirázza a hideg a narcisztikus pancsert hallgatva (=Az Ember, Akinek Eddig Összesen 892 Programpontja Volt). De (joggal) undorítja őt Orbán rendszere, nem hiszi, hogy náci kutyából lehet konzervatív szalonna, és se Szél "Kormány" Bernadettben, se a (fel)törekedve megrekedt kis pártokban és vezetőikben nem látja a politikai értékeit megtestesülni, ami miatt pedig azt is elviselné, hogy a rájuk eső szavazata "elvesszen"  -- ezért a "legjobban hasznosuló szavazat" elve marad neki döntési alapként.

Ami -- visszajutottunk a kiindulóponthoz -- a MSZP(P)-t és Karigerit jelenti. Csak hát mit tudunk a sokat látott galeriről? Na ez az: semmit. Jelzem, az nem tudás, hogy Karácsony négy és fél naponta mond valamit, ez hot air, ahogy a Leicesterbe szakadt magyarok mondják. Se súlya, se bűze. A jövő héten majd mond valami mást. Nem tudjuk azt se, hogy a pártot vette meg/zsarolja a Fidesz vagy csak mindig a kulcsvezetőit. Nem tudjuk, hogy mit akarnak és mivel tudnak többet, mint a politikai kretenizmusba hajló 2002 és 2009-es évek között. (Miért tudnának? Meritokratikus alapú helycsere és támadás történt a színfalak mögött, úgyhogy Szanyi Tibor is már csak alig tudott megkapaszkodni az élvonalban? MBA-t szerzett volna az elnökség a Harvardon? Dolgoztak közben piaci környezetben? Elvonultak Tendzin Gyaco térdei mellé vagy legalább egy közepes dharamszalai kolostorba önmagukat tanulmányozni? Hát nem, egyik sem. Változatlanul nem tudnak semmit. Ugyanaz az ingyenélő banda, mint a hetvenes évek óta folyamatosan.)

Az MSZP(P) a nem-tudásban létezik, se ő nem tud semmit, se róla nem tudni semmit. Se nem baloldali, se nem modernizál. Se nem nemzeti, se nem nyugatos. Se nem kapitalista, se nem szocialista. Se tiszteletre méltó múltja, se tiszteletre méltó perspektívája. Se akarata, se vágyai. Se értékei, se önkritikája. Se bevándorlás párti, se migránsellenes. Se EU-reformer, se brüsszelita. Nagyszájú és elkerülő egyszerre. Nagy öregjei, akiknek politikai hagyatéka a NER, néha még megírnak egy cikket és felkeresi őket Bolgár György, hogy elbúsongjanak "a zeurópai értelemben vett demokratikus" embertípus kihalásán, kizárólagos tekintettel a jobboldalra, és ha meghallgatta őket az ember, már el felejtette, konkrétan miről fecsegtek. Kovács László és Lendvai Ildikó még tanácsokat osztogat a sarki Fornetti előtt és bizonygatják a betérő nyugdíjasoknak, hogy lehetne másképp, ha még egy (csak még egy) esélyt kapnának -- hát olyan szakértő kormányt rittyentenének ide, hogy Németh Miklós visszatekintve megnyalná Fekete János tíz ujját és az ájult tisztelettel magyarnak betérő Bernanke szolgálná fel a kávét a helyettes államtitkároknak is.

Más "neves" tagjaik a helyzet feletti elkeseredésben összeborulnak minden más pártok valamikori "neves" tagjaival, megalakítják az éppen soros vének tanácsát ("Tiszteletet az éveknek!" - ha egyéb erényeknek fogytán vagyunk), és onnan elmondják azt, amit vagy az én 16 éves fiam is tud, csak szégyellené mondani, mert 1. ásítóan unalmas, 2. kímél engem annyira, hogy ne tegye, vagy olyan fantáziálást tolnak egy sosem volt és sosem lesz országról, amelyhez tízmillió Etonban képzett, Cluny-ben szerzeteskedett, és közben egyenként nyolcszáz start-upot piacra vivő magyarra volna szükség, aki a jövedelme 80%-át le is adózza a NAV-nak. Röviden, ezek nem tisztelnek és nem kímélnek senkit és semmit. Annak részeként, hogy az MSZP(P) és holdudvara általában nem tud semmit. Nem végzik el a szükséges munkát, röhejesek és közben komoly képpel tanítanak. Ez a tudatlan, inkompetens, cselekvésképtelen társaság. (Korrupt is, naná.) Orbán legalább megragadta a magyar népet a tökénél az egoizmus és az etnicizmus kombójával, tehát valamit tud, ezek meg rafináltan abból élnének, amit Orbán nem vagy rosszul tud -- de mivel nem tudnak semmit, ezt se tudják. Hab a tortán, hogy azért annyira leváltani se akarhatják a mai rezsimet, ha nem akaródzik nekik megtalálni az ide vezető utat -- pedig abszolút ideális a helyzet: ehhez még gondolat sem kell, csak választókerületenként négy jelöltből hármat kihúzni a listáról. De ha így van, akkor miért is kellene a szavazópolgárnak azon nyűglődnie, hogy mindenáron beléjük lássa ezt az akaratot és képességet? Miért -- képletesen -- nekem kell a megfelelő kombinációt és mechanizmust feltalálni és még rá is beszélni őket? Ugyan.

Mármost, úgymond, ezekre kellene szavazni, csak mert Orbán. Nem akarom fölöslegesen túlbiztosítani magam, ezért legyen annyi elég: nem vagyok orbánista, mindössze szeretném érzékeltetni az ügy tragikumát. Múltkor egy poszt helyesen megírta, hogy a három posztkommer banda -- a Fidesz, az MSZP és a DK, úgy is mint az MSZMP spinoffjainak -- eltűnése nélkül úgysem lesz itt semmi. (Ezek átalakulni úgy se tudnak, mivel nem értenek semmi máshoz, mint a politikai rablógazdaság ilyen vagy olyan hőfokú üzemeltetéséhez, addig maradnak a nyakunkon, míg csak tudnak. És az még sok idő lehet.) De most választás van, amit ürülékbe mártott tollal ír a történelem. Így vagy úgy, a választásaink visszaütnek ránk, és én e helyről csak azt tudom mondani (ha már elközéletiesedtem, tanácsot is kell adnom), hogy miközben budaörsi lévén a mai állás szerint Szél "Kormány" Bernadettre fogok szavazni egyéniben és az abortált Momentumra listán, de egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem lenne jobb szépen leszavazni a Fideszre, hogy legalább a posztkommerek egyik része eltűnjön, a magyar nép meg megehesse az egész levest, amit a hasán főztek, a végén odahányva. (Ez egy '56-os motívummal kombinált népmesei elem volt, ha valaki nem látná.)

223 komment