1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Friss topikok

Béndek Péter blogja

2018.02.11. 14:58 HaFr

Le tudja-e győzni Karácsony szociális demokráciája Orbán illiberalizmusát?

Kapcsolódó kép

Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt olyat tett az MSZP-kongresszuson elmondott beszédében, mint azelőtt egy ellenzéki politikus sem a 2009-es Orbán óta: narratívát kezdett felvázolni. Jobb később, mint soha. Karácsony szociális demokráciáról, a "nagytőke" visszaszorításáról, egyenlőségről kezdett el beszélni, ami merőben szokatlan gesztus Magyarországon egy ún. demokratikus-baloldali párt képviseletében. Ő megtette. Baloldali unortodoxia. Jól tette? Jól.

Azt mondta: "A szociális demokrácia azt jelenti, hogy szakítunk azzal a három évtizedes modellel, amikor a gazdaság növekedését arra akartuk alapozni, hogy idecsalogatjuk Magyarországra a külföldi tőkét. Az elmúlt nyolc évben a Fidesz sokkal messzebb ment el, mint bárki más ebben a filozófiában. Bármit is mondanak a multikról, kétszer annyi egyedi támogatást adtak nekik, mint bárki korábban. Szándékosan szétverték a szakszervezeteket, szándékosan lenyomták a béreket, szándékosan szétverték a munkavállalói jogokat, szándékosan szétverték az oktatást, hogy (sic!) tálcán kínálják a külföldi tőkének a magyar munkavállalókat. Letérdepeltették őket a nagytőke előtt. (ováció) Ezen fogunk változtatni, és egy olyan Magyarországot építünk, ahol nem a tőke kiszolgálása, hanem az emberi tőkébe való beruházás lesz a jövő záloga."

Nem az a lényeg itt és most, hogy Karácsony baloldalisága kb. annyira manipulatív, mint Orbán etnicizmusa (=nemzeti szocializmusa) és semmivel sem visz közelebb az igazsághoz (ahhoz ti. hogy mitől lesz végre jó országunk). Hanem annak a belátása a részéről, hogy senkit sem érdekel az igazság 1. a politikában, 2. a magyar politikában pedig különösen nem. Karácsony megtette, hogy zárójelbe tudta tenni értelmiségi léte maradványait és úgy döntött, politikus lesz. Ez azonnal elhozta számára a felismerést, hogy a nemzeti szocialista retorikát egy polgárosulatlan, a centrum tulajdonosi erejét nélkülöző országban csak a kommunista retorika győzheti le,  amelynek elengedhetetlen része a dimitrovi fasizmus-értelmezés - preventív - felelevenítése (,,a finánctőke legreakciósabb, legagresszívabb, legsovinisztább csoportjainak nyílt terrorisztikus diktatúrája”).

Karácsony úgy tesz (nem gondolnám, hogy hiszi is), mintha Orbán azért számolt volna le a liberális demokráciával, hogy utat nyisson a "nagytőkének". Miközben értelmiségi szemüvegen át nézve jószerivel felmenti Orbánt a végső felelősség alól (amely a "nagytőkéé"), átlagválasztói szempontból olyan ellenséget mutat fel, amely ellen akár sikeresen lehet mozgósítani. Ezen keresztül eljuthatunk oda, hogy egy ellenzéki pártnak -- ráadásul adekvát módon -- végre nem Orbán szabja meg a napirendjét.

KG annyit csinál, hogy balról előzi a nemzeti szocialista retorikát, ti. kommunista retorikával. Hazudik sok kijelentésében? Naná. Kell ennél több a népünknek? Persze, hogy nem. Több esélye van ennek a retorikának, mint a polgári konzervatív/liberális stb. (civilizált) beszédmódnak? Sokkal. Mire elég? Meg fogjuk látni. Beljebb leszünk azzal, ha viszonylag jól szerepel? Igen, mert a választások egyetlen reális ellenzéki célja a politikai pluralizmus erősítése, csaknem teljesen mindegy, hogy a jelenlegi választékból kinek a becsúszásával. De Karácsonynak és régen sült új pártjának most nagyobb esélye van erre, mint két napja volt. Már ha tényleg értik, amiről beszélnek és akarnak vele kezdeni is valamit (ami a szocikat ismerve távolról sem biztos).

Karácsony elkezdett baloldali térfélen játszani -- úgy, hogy azt nem felejti el először létrehozni. Ez legalábbis a legjobb olvasata a beszédének.

436 komment

2018.02.10. 17:23 HaFr

A kormány a kiskereskedelem ellenőrzésével fűzi még erősebb láncra a vidéket

Képtalálat a következőre: „magyar gazda cba”

Orbán többedik ilyen kijelentése és Lázárnak -- szokásos módon -- a hazudozást cinizmussal vegyítő mai mondatai után, miszerint amíg a hipermarketeket nem tudják "megtörni (...) addig Magyarországon csak félmegoldásokat tudunk biztosítani" (miről tetszik picsogni, nertárs?!), úgy érzékelem, nem sok idő, és Baldauf és Mészáros urak révén a magyar szuperek/hiperek egy része végre elkezd értő kezekbe átvándorolni. (Mármint egyik se ért semmihez -- az előbbi sikeresen ásta alá a CBA-hálózat versenyképességét, most szabadul a boltjaitól, a tőkével feltehetően egy hatékonyabb ellátási láncot megszerezni akarva, hogy azt is lerohassza, az utóbbiról pedig hadd ne beszéljek.)

A várható változás nyilván a magyar "gazdák" és FMCG-termelők körében is megteremti a NER-hűség jól felfogott érdekét, ha eddig nem lett volna ilyen. Egyszerűen előfordulhat velük, hogy nem jutnak polcfelülethez a NER-szervek kereskedelmi rendszerében, ha nem paríroznak kellőképp. Polcpénz és visszatérítések a NER urainak legközvetlenebb zsebeibe stb. A vásárlók pedig garantáltan többet fognak fizetni és kisebb szelekcióból fognak majd válogatni, hiszen a rezsimet olajozni kell, ha belegebedünk is.

Kár, hogy bárki is elhiszi ezeknek, hogy a szakmát pl. a kiskereskedelemben is pótolni lehet politikával. Úgy látszik, a magyar választónak az kell, hogy Lázár és barátai szőrös keze legalábbis a munkahelyén kezdjen el turkálni, hogy rájöjjön végre, az említettek milyen veszélyt jelentenek az életére. Ami eddig történt, az még mindig kevés volt. Hát akkor így tovább, gazdák, élelmiszertermelők, informatikusok és brókerek... Előbb ér el benneteket a NER, mint a robotizáció. Kár, mert az utóbbit a saját javatokra is fordíthattátok volna.

11 komment

2018.02.09. 19:52 HaFr

A magyar nemzet vesztésre áll a világban

Kapcsolódó kép

A történelem menetét, nemzetek és birodalmak felemelkedését és eltűnését hosszabb távon egyetlen tényező dönti el: a technológiai fejlettségük. Az ezt lehetővé tevő közösségi tanulás, mozgósítóerő és forráshatékonyság pedig meghatározza, hogy kié lesz a domináns technológia: szinte kivétel nélkül az aktuálisan hatékonyabb politikai alakulatoké. Ez történt a kőkortól a vaskorba való átmenet különböző fázisaiban, a kapitalizáció és a tőkekoncentráció, és ezzel összefüggésben az ipari forradalmak idején, ez történt az atombomba ledobásához vezető fejlesztési folyamatban és ez történik most, amikor a digitális technológia és a mesterséges intelligencia révén egyes - többnyire eleve tőkeerős - országok növelni fogják az előnyüket a szegényebb, gyengébb országokkal szemben. Például Magyarországgal szemben.

A magyar nemzet jövőjét nem az etnikai homogenitása fogja eldönteni, hanem a technológiai fejlettsége, a globális technológiai változásokhoz való szuverén hozzájárulása és a közösségi ereje. A kormányzati propaganda azzal áltatja a hozzá nem értő embereket (a szavazók többségét), hogy a magyar nemzet erős (ami sajátos összekeverése a magyar kormányzat magyar nemzettel szembeni és a nemzet objektív erejének). Valójában a magyar nemzet egyre gyengébb, mert úgy döntött a Fidesz-kormány uralomban tartásával, hogy az eleve hiányos közösségi kompetenciáit, piacát, tőkéjét és tudását visszafejleszti. Ahelyett, hogy szembenézne a hiányosságaival, tragikus módon fátyolba vonja azokat maga előtt és hagyja a képességeit tovább sorvadni.

Ahelyett, hogy erősödne a nemzet szuverenitása, mert a versenyképessége révén a világ technológiai, tőke- és szociális kompetenciaközösségének élvonalában van, folyamatosan gyengül: nemcsak a saját kormányával szemben, de ami még fontosabb, a világ valós trendjeivel szemben is. A versenyképességet nem lehet kiiktatni, megkerülni, elszabotálni, elhazudni. Ezek egyikét sem lehet vele. Vannak objektív mércéi jórészt már a makroadatokat messze megelőzően és náluk sokkal árulkodóbban: pl. a start-up tőke mennyisége, a tanárbérek, a globális felsőoktatási ranglisták, a kutatás-fejlesztés és az innováció hozzáadott értéke a nemzetgazdaságban, a nemzeti vállalatok kapitalizációja és tőkeexportja, a digitalizációra költött pénz a szolgáltatási szektorban stb. Pontosan lehet látni azokat a világfolyamatokat, amelyek számítanak a XXI. században, és ahol Magyarország -- elenyésző mértékig -- csak a nyugati integráció révén van jelen, a maga jogán és erejéből ellenben jószerivel nem jegyzik, nincs. Nálunk szervezett tolvajlás van, ennek üzemszerű elhazudása van és Tállai András van, amint tehénszaros utakat ad át papi áldással. Nálunk az új harmincashetvenes évek van, a soros válság kitörését megelőző évtized van.

Ha a magyar nép -- amely önmagában apró (próbáljuk elgondolni, a teljes hazai lakosságnál már 50-60 darab nagyobb lélekszámú város, ún. megacity van a világban) -- rövidesen csak vevője lehet a fejlett technológiának, és ha a vevők körében is kis lélekszámú és gyenge, akkor óhatatlanul kiszolgáltatottá válik a világot irányító folyamatoknak, tehát a szuverenitása legföljebb a politikai propagandában érvényesülhet -- de itt is már csak egy darabig. Orbán azt hiszi, hogy az országot a kétségbeesés szülte orosz geopolitikai célokhoz láncolva bármit is tud változtatni a vert helyzetünkön. Téved. De ami még rosszabb: lehet, hogy ezen a vert helyzeten egyáltalán nem akar már változtatni, mindössze egyet akar: a maga javát. 

Etnikai homogenitással házalni egyébként súlyos történelmi ismerethiányokat elárulva, a honfoglalás korát idealizálni a negyedik ipari forradalom, a platformok összekapcsolásának, a genetika és az IT összeolvadása és a kiborgok korának nyitányán -- eleve, azt hinni, hogy egy nemzet bármilyen módon boldogulhat egyedül, nota bene ellenségek és opponáló folyamatok gyűrűjében -- oly mértékű (dimenzionális) tévedés, amelynek súlyára a magyarok többsége csak akkor fog rádöbbenni, amikor nem lesz már a kezében jószerivel semmi abból, ami ezt az országot valójában meg fogja határozni: tőke, technológia és szellemi irányítás. Akkor majd meglátjuk, milyen lesz -- nem a szuverenitás, hanem annak a tényleges hiánya.

357 komment

2018.02.08. 07:07 HaFr

Már visszafordíthatatlanul nő a lemaradásunk a világtól?

Képtalálat a következőre: „industrial robotics city”

Míg mi itt többségünkben megtaláltuk a világ magyarázó elveként Sorost, Brüsszelt, a migránsokat és általában magyar etnicista tudat univerzális koordináta-rendszerét, addig napról napra nő a lemaradásunk a versenyképes technológiák és iparágak abszorpciójában, nem beszélve ezek élvonaláról. Míg a rettenetes orbánista korrupcióra megnyugtató válasznak fogadjuk el a maffia politikai szóvivőinek primitív trollkodását az életünkben és nem lázadunk a magyarok mélységes megalázása ellen, addig a gyerekeink egyetlen lehetősége a civilizált életre az emigráció marad -- és aki felismeri ezt, az el is megy. Naponta követik egymást a hírek a harmadik világot -- pontosabban ennek a törzsi szintjén élő térségeit-- közelgető egészségügyi rendszerről, az orosz vidékét idéző falusi szegénységről, a politikai hazudozás és durvaság újabb nemzet- és erkölcsromboló fordulatairól, a kilátástalan kormányzati politikáról, amely trükkök és manipulációk ezrein keresztül tartja sakkban a választók relatív többségét. Mikor unja már meg ez a többség is?!

Aki egy kicsit is közelebb van a világban zajló valós fejleményekhez és a helyi értékén tudja kezelni a magyar rögvalóságot, az okkal aggódik a jövőnk elvesztegetése miatt. Őrült, felfoghatatlan ütemben gyorsulnak a negyedik ipari forradalomhoz köthető változások nem csak a legnyereségesebb kutatási-fejlesztési és innovációs környezetekben, a legversengőbb automatizálási és mobilitási iparágakban, hanem -- egyre inkább érzékelhetően -- az emberek mindennapi életében is a közlekedéstől a kiskereskedelmi platformokig. A még mindig összeszerelő -- illetve nyugati tőkén is legfeljebb ezzel exportképes -- Magyarország ostoba, cinikus urai azzal áltatják az ignoráns többséget, hogy mi diktáljuk a tempót, a V4-ek (vagy mi az ördög) "Európa gazdasági hajtómotorja" -- ami konkrétan nettó hazugság, blöff, kegyetlen tréfa, ahogy tetszik.

Magyarország konkrétan az EU egyik legelmaradottabb gazdasága, de nem ez a legfőbb baj, hanem az, hogy a trendek a legrosszabbak: GDP/GNI -- azaz hozzáadott érték -- növelésben, iparszerkezetben, a nemzeti tulajdon jövedelemtermelő képességében (a szolgáltatói szektor magyar kézben lévő része alighanem a legelmaradottabb a nyugati világban!), innovatív tudásban, K+F-ben és ennek alkalmazásaiban, szociális kompetenciákban, a politikai intézményrendszer minőségében stb. Ezek nem vuduszavak, hanem a lemaradásunk valós tényezői. Az ország átállítása az új típusú tudásra és képzési formákra nemhogy nem váltható ki az etnicista porhintéssel, de ha megtörténne, minden évben csökkenő produktivitással történhetne már csak, mert lassan elfogynak a helyek a jövő munkamegosztásának jövedelmező pozícióiban, és minden, amit a felzárkózás és az abszorpció -- azaz az ilyen pozíciók arányos részének elfoglalása -- érdekében tennénk, már most megkésett. Már csak az a kérdés, a kései alkalmazkodás vagy a végső lemaradás lesz a sorsunk: és ha ezek, akkor -- gyökeres ellentétben azzal, amit az etnicista propaganda állít -- az idegen tőkének való fokozódó kiszolgáltatottság. Ha ezek sem, akkor elfogy a tőke is.

Számtalan statisztika és tanulmány lát erről napvilágot folyamatosan, de ezeket lesöprik a hamisan beállított, egyébként is irreleváns makroadatokkal, amelyek maguk is fogyatkozóban vannak már, de még kitartanak a - nem szakmai - középintelligencia megtévesztésében. Elképesztő felelőtlenség, nemzetrablás és bitangság viszik a prímet a szomorú, szegény Magyarországon. A trend megfordítása koncentrált, kitartó, önmagában is innovatív munkát kívánna. Nem érzékelem ennek a kulturális, társadalmi, politikai forrásait. Hosszú távra értelemszerűen nem láthatok, de 20-30 évre a relatív (az élvonalhoz mért) folyamatos lemaradásunk borítékolható.

252 komment

2018.02.06. 08:53 HaFr

Ha már választani kell, jobb a sorosozás, mint a fasizmus

Kapcsolódó kép

Olvasom Békés Márton tanulmányát a Mandineren, amely -- jellemzően franciás-esztétizáló neomarxista szerzőkre támaszkodva -- elevenít fel bizonyos ismert gondolatokat, amelyekkel arra jut, hogy a kapitalizmusnak nincsen alternatívája a társadalmak szervezésében. Remélem, Békésnek a Mandineren a többi rettenet között (Trombitás, Szalma, miegymás) kiemelkedő szövegeit a portál többi szerzője is elolvassa -- és aztán megmaradnak a sorosozásnál, amiért fizetik őket. Békés a a kapitalizmus kritikájában ugyanis eljut a fasizmus lehetőségére - mint a kivonulás leghathatósabb formájára -- való rákérdezés lehetőségéig azon az alapon, hogy a kapitalizmus bekebelezi és árucikké teszi a saját ellenfeleit is, ezért az egyetlen módja a fékentartásának, hogy " egy egész világot kell megtagadni, vagy inkább lemerülni alája ahhoz, hogy a vele szembeni ellenállás ne lehessen árucikk". Kérdezi: "a gefährliches Leben (NietzsCHE) és a > hősies élet < volna a fogyasztás egyhangú unalmának végső elutasítása" úgy is mint "erőszak- és ifjúságkultusz, heroizmus, bajtársiasság, önfeláldozás"?

Szeretném jelezni, hogy a fasizmussal való barátkozás a (totális) kapitalizmuskritikából nő ki, tehát nem véletlen Békés Márton esetében -- ellentétben a nácizmussal, amely a nacionalista extremitásokban tenyészik. (A Mandineren az utóbbira nagyobb a vevőközönség éppen a kapitalizmuskritikához mért szellemi igénytelensége okán. A trollok többsége is náci vagy proto-náci, nem pedig antikapitalista fasiszta. Nekem -- büszkén mondom -- van egy-két igényes fasiszta trollom itt a saját blogomon.) A kapitalizmuskritika -- látványosan pedig ennek esztétizáló ága -- értelmiségi kiváltság, ami jól megfigyelhető a terméketlenségén, de ennél jóval többet is "adott" nekünk. A totális kapitalizmuskritika egyenesen az embert számolja fel, amennyiben levezeti a totális árucikk voltát, ezzel elvesz tőle mindent, amivel az antikvitás, a kereszténység és a klasszikus-humanista felvilágosodás (pl. Kant) előtte felruházta. A totális kapitalizmuskritika a legdeprimálóbb ága az emberi gondolkodásnak, ezért is van kevés deprimálóbb szöveghalom a francia posztmodernnél és ennek társutasainál. Békés ezekhez sorakozik fel és jut nem meglepően ugyanarra a következtetésre. Ennek az egésznek mondanom sem kell -- de mégis mondom a felület miatt, ahol közölve van -- semmi köze a konzervativizmushoz és alig valami a jobboldalhoz, amelynek éppen elég rossz szelleme van a maga jogán is.

Mármost -- igen röviden -- az értelmiségi szórakozás a kapitalizmus totalizálásával, amitől heveny undorom van, egy konstruált, sehol sem létezett emberkép és antropológia nevében igyekszik aláásni a civilizációnkat, miközben jócskán félreértelmezi a kapitalizmus által ránk kényszerített veszteséget. A spektákulum társadalmaként vagy egyéb blikkfangos módon kárhoztatott koordinációs mechanizmus semmivel sem veti vissza jobban se az emberi öntudatot, se a szabadságot a társadalom azon rétegeiben, amelyek (így majdnem az összes) alávetettek voltak a korábbi zárt tradíciókon belül is. A latin trado, tradere (átadni) igéből képződnek jellemző módon az angol tradition (tradíció, hagyomány) és a trade (kereskedni, kereskedelem) szavak is éppen arra utalva, ahogy a világunk az emberek közötti kapcsolatokat elkezdte másképp értelmezni: zárt, (lefelé) adott ismeretek (tradíció, hagyomány) helyett az átadott, kicserélt ismeretek, javak (a kereskedelem) lettek a társadalomszervezés elsősleges hordozói, és a megváltozott mechanizmus ugyan megváltoztatta a közösségi életmódokat, a közösségek logikáját és horizontját, de a változó közösségeken belül  a rendezőelvek mindig -- megengedem -- totálisak voltak. Pontosabban mindig volt egy olyan szintje a koordinációnak, amit totálisként lehetett értelmezni.

A kapitalizmus semmivel sem totálisabb, mint egy XIII. századi faluközösség, vagy ami azt illeti, a Németh László regényeiben leírt magyar paraszti világ. Nem ragozom ezt tovább, mert messzire vezetne. Azt akarom csak mondani, hogy a populációk nagy részét helytől és időtől függetlenül a változó totalitásoknak való kiszolgáltatottság jellemzi. Az sem változott soha, hogy csak a társadalmak felső néhány százalékának volt nagyobb irányító képessége és autonómiája a logikákkal szemben. Ami jóvá vagy rosszá tesz egy társadalmat, hogy ezt a néhány százalékot mennyivel sikerül növelnie, mennyire sikerül pluralizálnia és értelmessé tennie az emberi életet, ezt viszont nem lehet totális rendszerkritikával elérni, mert az a bírált rendszerrel szemben -- amelynek a totalitásához mindig fűzhető kétség -- valóban totális (legalább kritikai, de olykor-olykor gyakorlati) konstrukciót eredményez. A rendszer totális elméleti elutasítása (elegáns) nihilizmushoz és (gyakorlati) fasizmushoz vezet, ami viszont - nem kell mondani - megerősíti az alávetettséget. (Oké, ott van még a köztes Unabomber-út magánzóknak.)

Szóval Békés Márton eljátszogathat a Mandiner hasábjain a nihilizmussal, de akkor már inkább olvasom Bayer Zsoltot, aki elég primitív és rendszerkonform ahhoz, hogy megmaradjon a buzisánál és a sorosozásnál, ami nem totális, csak konveniensen hülye. (Bayer max. a nácizmust hozza egy cseppet közelebb, ami a kapitalizmustól és a fasizmustól nagyjából eltérő probléma: mint jeleztem, ez az etnicizmus oldaláról bírálja a globalizációt, nem a kapitalizmuséról, sosem volt intellektualista, hanem mindig is populista-prosztó. Tehát mindenki a helyén van.)

293 komment

2018.02.05. 11:00 HaFr

Közelebb érzem magamhoz TGM-et és Majtényit, mint az egész hazai "jobboldalt"

Képtalálat a következőre: „sólyom lászló”

Premodernista jobboldaliként, antipopulista és jelentősen (amennyiben csak az Isten és a törvény előtti egyenlőségben hiszek, a politikait pedig csak a kor kényszere miatt fogadom el) antiegalista konzervatívként sokkal közelebb állónak érzem magamhoz a baloldali térfélen játszó politikai szereplők egy (meglehet kis) részét, mint úgyszólván az egész hazai (kvázi etnicista) "jobboldalt" Sólyom Lászlótól Bayer Zsoltig bezárólag, közöttük pedig az egész hazai kormányzati szférával. Az oka ennek számomra legalábbis nyilvánvaló, de abban a politikai közegben, amely egyaránt tönkretette a liberális demokráciát és az emberi minőséget nyilván nem. Nos, azért, mert a címben felsoroltak és még egy-ketten becsületes emberek, ennyi.

Szemben a jobboldali "arisztokrácia" Sólyom-szerű alakjaival, akiknek szerepét a liberális demokrácia légvárának felépítésében leginkább saját maguk, aztán kis koncentrikus körökben a holdudvaruk magasztalja fel, annál kevésbé beszélnek viszont arról a mérhetetlen kárról, amit az egoizmusuk, a szakmai csőlátásuk, majd legutóbb - az Orbánnak való parírozással - a tevőleges kártételük okozott; velük szemben tehát vannak a magyar közéletben etikailag súlyos alakok, akiknek válsághelyzetben még többet érdemes adni a jellemére, mint a szavára -- ami a mai, szótúltengésben szenvedő világban nehezen felismerhető, de elengedhetetlen aranytartaléka a szenvedő nyilvánosságunknak. TGM nekem régóta "hősöm". Igaz, hogy 1978 óta nála talán csak Orbán változtatta többször a politikai nézeteit, de az összehasonlításuk elsősorban azért méltatlan rá nézve, ami miatt a politikai nézetek is másodlagosak a rekonstrukciómban: mert TGM esetében a politikai nézetek mögött mindig ugyanaz a súlyos -- etikailag pregnáns, magára adó -- jellem bújt meg. Orbáné mögött pedig ugyanaz a romlottság.

Sólyomé mögött is a romlottság. Gyenge fundamentumon egy pozőr egoizmusa. A romlottság elsősorban az önreflexió hiányában mutatkozik meg, közéleti figurák esetében a nyilvános önreflexió (vallomás) hiányában, amely megakadályozza, hogy a társadalom az ő gondolatain keresztül magára ismerjen; az ő hibáinak megismerésén keresztül megbocsásson neki és magának; az ő bűnbánatán keresztül közelebb jusson a kizökkent idő helyreállításához. Sólyom az egyik legnagyobb elkerülő -- miközben az egyik legnagyobb tettestárs -- a magyar közéletben. Eleganciába és emelkedettségbe bújtatott bujkálása a magyar elit történetileg tipikus viselkedése -- árulása. Nem sorolom a többieket. Nem járok ex-antallista, ex-rendszerváltó jobbos társaságba, mert az egész romlott. Vannak benne jobbak és rosszabbak, de az egész nagyjából passé: ha szerepe lehet a magunkhoz térésben, az csak a politikai kiegyezésre fog kiterjedni (ami a generális korrupciónak csak a következő -- persze élhetőbb, de nagyon magyar -- fejezete lesz). Az etikai önreflexióra nem, és még kevésbé lesznek ezek az emberek egy új reformkor hiteles figurái, akikkel valami új felismerés költözne a sokat öngyilkolt magyar tájra. Nincs mélységük, nincs magasságuk, nincs súlyuk. A jobboldali politikai mutyi figurái. Nem véletlenül szereti beléjük látni a nagyrészt szintén reflektálatlan, immorális baloldali nyilvánosság Orbán titkos ellenzékét.

Sorolhatnék még számos balos figurát -- de nem akarom kompromittálni őket --, akikben az a közös, hogy feltétlenül hisznek a tévedéseikben, de ebben az erkölcsi integritásuk éppen olyan fontos szerepet játszik, mint a hiányosságaik. Hogy világosabb legyen: az erkölcsi integritásuk képezi az -- adott esetben nagyon is tágas -- tudásuk határait, ami jó. Jobb, mintha fordítva lenne a viszony tudás és jellem között. Válsághelyzetben -- ha már a liberális demokrácia teremtett modus vivendi nem működik -- ezek a szereplők sokkal értékesebb résztvevői egy ország kultúrájának, mint az árulók élcsapata. Ami pedig a jobboldalt illeti, ennek feltámadásában -- majd valamikor -- a törzsi szemléletnek aligha lesz szerepe. Tudniillik, éppen ez dönti romba újra és újra 150 éve.

202 komment

2018.02.04. 09:51 HaFr

A "zuglói modell" Karácsony miniszterelnök-jelöltsége mögött?

Képtalálat a következőre: „karácsony gergely fidesz”

A zuglói testület megoszlása miatt (9 fideszes, 10 baloldali, 1-1-1 jobbikos, LMP-s és civil) Karácsony három éve egyensúlyoz az MSZP és a Fidesz között. Valójában inkább arról van szó, hogy a mérhetetlen támogatású Párbeszéd és Karácsony társelnöke, az alpolgármester Szabó Rebeka éppen annyira autonóm tényezők Zuglóban, mint amennyire ép ésszel el lehet képzelni: semennyire.

Az önkormányzat működése a modus vivendin múlik a helyi két nagy frakció között, amelyek erős emberei állítólag szoros kapcsolatban állnak egymással, nem véletlenül: ez a modus -- mint Magyarországon (is) általában -- az anyagi haszonszerzésbe van beágyazva. A Magyar Narancs szerint a 2016-os költségvetés elfogadását végül az tette lehetővé, hogy "született egy háttér-megállapodás is, melyben a két nagy párt egyezett meg Karácsony háta mögött – elsősorban a kerületi nagyberuházásokat és közbeszerzéseket osztották fel egymás között. A kiegyezés első jele az volt, amikor [2016] április végén a szocialista frakció is megszavazta azt a fideszes előterjesztésű határozatot, mely szerint a zuglói önkormányzat támogatja a Liget Projektet."

Azóta volt már alkalom más bizniszekre is: közétkeztetés- , parkolási rendszer- és telekügyben, és miközben több Patyomkin-megállapodás született vélhetően csak Karácsony renoméját óvandó, van olyan elemük ezeknek, amely nemcsak nem hoz pénzt, de látványosan visz.

Karácsony szerepe ebben a történetben kb. ugyanaz, mint ami újabban az MSZP(-P) lista élén lehet. Engedve a csábításnak, hogy úgy értelmezzük a helyzetet, ahogy ésszerű: hogy ebben a stratégiai kérdésben is egyeztet az MSZP a Fidesszel, Karácsony felfogadása a zuglói szerepe kiteljesítésére az MSZP és a Fidesz közös döntése lehet az előbbi Jobbikkal szembeni megsegítése érdekében. (Ti. Mesterházy korábbi ténykedését figyelve és Botka esetét ismerve az MSZP-ben semmi olyan lépésre nem kerülhet sor, amely a pártot egy valós ellenzéki párt útján indíthatná el.) A pártrendszerben egyébként értelmezhetetlen szerepet játszó (a táplálékláncban viszonylag alacsonyan lévő, de attól még par excellence megélhetési politikus) Karácsony alkalmas -- mindent összevetve 8-10%-nyi mandátumra elég -- szépségflastrom a megújulásra képtelen, anyagi gondokkal küzdő, őskorrupt MSZP kivénhedt ábrázatán annak teljes összezuhanását megakadályozandó, miközben a Fidesz a Lévai Katalin-szerű ex-szoci bábjelöltek indításával biztosítja azt is, hogy nehogy az MSZP túlgondolja a szerepét a NER-ben: pl. ne hozzon neki túl sokat a DK-val kötött megállapodása a választókerületi koordinációról. Az MSZP választókerületi szintű fúrása és az országos listájának (és politikusainak) tűrése/támogatása ráadásul a Fidesznek kedvezően -- nem véletlenül, hiszen ez a cél -- alul, a hátországukban kiüresíti a balos pártokat, miközben a krémjüket lefölözi.

És vannak, akik még annál is sokkal csúnyábbakat gondolnak (tudnak) Karácsonyról, mint amit magáról hirdet ezzel a NER-kompatibilis világkép-töredékkel: "Minden magyar önkormányzati cég felügyelőbizottságában a pártok delegáltjai ülnek. Ha ez az ára annak, hogy a zuglói legyen az ország legátláthatóbb önkormányzata, ahol minden szerződés nyilvános és minden adófizetői forinttal elszámolunk, akkor azt kell mondjam: megéri." És úgy tűnik, tényleg. 

73 komment

2018.02.02. 08:45 HaFr

A munkaerőpiaci szemléletű (kompetencia alapú) közoktatás hátrányai

Kapcsolódó kép

Eszembe se jut védeni a végtelenül kártékony rezsimet, amelynek egyetlen célja van a közoktatással: hogy a mai "elit" szélesgábori-bayeri-némethszilárdi-balogi-gulyásgergelyi-jurákkatai vonulatához méltó, silány, megvehető, biztos, ami biztos, tahó embereket neveljen a magyar gyerekekből. Más kérdés, hogy az oktatási intézményrendszer még ellenáll, ha többre nem is képes. De a liberális oldal kompetencia-mantrázását nem tartom a magyar közoktatás eötvösi-klasszicista-européer hagyományaihoz méltó útnak. Egyrészt sose venném ki a közoktatás fókuszából a humánum kiválóságát, másrészt a munkaerőpiaci versenyképességet -- amire a kompetencia alapú oktatás céljai redukálhatók -- félrevezető mércének tartom a közoktatásban.

A munkaerőpiaci szemléletű (szellemiségű) közoktatás nem tévesztendő össze még a piaci szemléletűvel sem, amely adott esetben vállalkozói, tulajdonosi, versengő-kooperatív, erkölcsi megközelítésű (efelé húztak korábban a nyugati oktatási rendszerek, míg mára őket is bedarálta a munkaerőpiaci, instrumentalista, megrendelői közeg, amely a munkaerő gyors tanulását, flexibilitását, munkabírását, egy bizonyos határon belüli problémamegoldó képességeit követeli meg). De a piaci szemlélet sem tükrözi azt a magyar tradíciót, amely az eötvösi(-klebelsbergi) szemléletet annyira közelítette annak idején az angol public schoolok és a XVI. századtól fejlődő német altsprachliches Gymnasiumok -- illetve általában az elitképzés -- éthoszához, amelyben az ember erkölcsi kiművelése legalább olyan fontos cél volt (ha nem fontosabb), mint az "életben való boldogulásának" elősegítése. Ez a magyar tradíció a magyar történelem egyik legpozitívabb tradíciója és összhangban van a liberális nevelésnek ("liberal arts", vö. univ. Greats) azzal az éthoszával, amely a kapitalizmust is ebben a liberális-polgári közegben tartja egyedül működtethetőnek -- magyarán felkészített arra, hogy valódi elit (ne pedig a mai disznófalka) vezesse országunk politikai, gazdasági és kulturális életét. (Közbevetőleg, még a Nagy Tradíciónak sem sikerült elég jól a felkészítés, mit várjunk akkor a mai személyzet újratermelésétől!)

A puszta kompetencia alapú (munkaerőpiaci szemléletű) képzés szolgákat és egzekútorokat nevel, nem innovatív, autonóm elméket (ezek a nyugati, piaci szemléletű oktatásból is inkább csak kiszakadnak vagy legföljebb kötelező ajánlólevélként tekintik a diplomájukat a Palo Alto-i PE cégekhez való csatlakozáshoz) és még kevésbé nevel kiváló karaktereket. Ez utóbbi célról a nyugati piac is régen lemondott már, részeként annak a (tágabb értelemben vett) korrupciónak, ami a XVIII-XIX. századi angol és kontinentális ember- és társadalmi ideált a XX. század elején elérte, majd végképp maga alá temette. Mára pedig kezd lemondani a piaci értékek őrzéséről és az ennek megfelelő autonóm embertípusról is, elválasztva egymástól a hi-tech előállítására és a társadalmak irányítására képes elitet a végrehajtók, a fogyasztók és kiszolgáltatottak tömegeitől. Ám az emberi sorsok remélhetően a jövőben se fognak kimerülni a technológiához való viszonyulásban, de ha valóban nem, akkor vajon milyen közoktatással fogjuk ezt elérni?

A munkaerőpiaci szemléletű képzés valójában már az óvodától uralkodik a mai általános tantervünkben, részévé vált a történelem, az irodalom, a filozófia, a hit- és erkölcstan hasznossági alapon történő horngyulai-szélesgábori-átlagosdiáktüntetői szűrése, a szövegek (Szophoklész, Jókai stb.) kényelmi-"korszerűségi"-relevancia alapú ("felvilágosult") kirekesztése a tananyagból, az emberi elme szoktatása a munkaerőpiac (vélt) követelményeihez, jellemzően olyan emberektől irányítva, akiknek fogalmuk nincs a produktív piaci létről vagy éppen az emberi elme működéséről (amennyiben a laterális-asszociatív képességek műveltség alapú fejlesztése nélkül nagy hozzáadott értékre sem lesz képes a delikvens, nemhogy arra, hogy emberi közegben -- amik végső soron a munkahelyek is -- magas integritásról, etikai példaszerűségről és emberi kiválóságról tegyen tanúbizonyságot). [Hopp, ez egy szép hosszú mondat lett.]

A klasszikus nevelés nem véletlenül helyezte az emberi kiválóságot a középpontba még a Realgymnasium spártaibb követelményei között is: mert ez az ember végső kincse -- a kiművelt integritása --, amely nélkül a kapitalizmus, a politika és a társadalom is csak vegetál, intézményi automatizmusokra támaszkodik, amelyek persze bedőlnek, a haszonmaximalizációnak nem állítunk a piacon érvényes korlátokat a pénzforgalom jelentette koordináción túl, és az instrumentalizált ember elvész-felaprózódik az intézményi logikában. (A liberális alkotmányosság újítása, a hatalmi ágak kölcsönös kontrollja, nagyban hozzájárult a személyes emberi kiválóság politikai relevanciájának csökkenéséhez, majd a politikai gonosz megjelenése bedöntötte a kigondolt liberális struktúrát is, qed.) Az emberi kiválóság visszavonulása érhető tetten a polgári piac erodálódásában, a munkaerőpiaci -- magyar -- szemlélet pedig, amelynek nincs piaci alapja, meg se kísérli az etikai normák felvételét a vezető szempontjai közé. Liberális (-versenyképesebb) vagy autoriter (-stupid) szemléletű munkaerőpiaci barbarizmusok között lehet választani, a különbség csak annyi, hogy hova helyezik a diákok -- a majdani munkavállalók -- szemhatárát: a százezer dolláros fizetés fölé, vagy az alá (Magyarországon ez a legjobb esetben is harmadolandó).

76 komment

2018.01.31. 17:51 HaFr

Az ellenzéken belüli harc lehet a Fidesz veszte

Képtalálat a következőre: „human stupidity”

"Veszte", viszonylag persze, mert a győzelméhez nem nagyon fűzhető kétség, de mint tudjuk, győzelem legalább háromféle van: relatív többség (amikor egy párt a legtöbb mandátumot szerzi, de nem szerez többséget a parlamentben, tehát nem tud egyedül kormányt alakítani), egyszerű többség (amikor megszerzi a mandátumok többségét) és a minősített (avagy alkotmányozó) többség (amikor legalább kétharmadot vagy többet szerez). Momentán úgy nézünk ki, hogy a Fidesz számára az egyszerű többség kis vereséget jelentene (hiszen a kétharmadot már az ölükben érzik), a relatív többség pedig súlyos kudarc lenne.

Mármost a korábbi összefogósdival szemben azt látjuk most, hogy a három fő balos ellenzéki csoport (az MSZP-P, a DK és az LMP), illetve a Jobbik egyre karakteresebben eltérő retorikát kezdtek használni (ezt nem rekonstruálom, de épp ma jelent meg egy-két cikk -- itt és itt meg itt - amiből látszik), ami önmagában -- mármint a közöttük való választás -- mozgósíthatja a balos választói tábort. Furcsamód tehát a kétszintű versenyben, amelyben a többség már elkönyvelte a Fidesz győzelmét, a legnagyobb ellenzéki párt helyéért vívott harc elvihet annyival több szavazót az urnákhoz, ami már kedvezőtlenül befolyásolja a Fidesz győzelmének arányát is, főleg ha a végén működik majd az MSZP-DK lista, mert akkor a végén csak erre fog szavazni a felhergelt többség ... Persze kétlem, hogy ilyen mesterterv lenne, de ha Fidesz-fejjel gondolkodom (bár kellemetlen állapot), én ezt a veszélyt látnám. Ez főleg így van most, hogy a Fidesz a Földön mindenkivel harcban áll már (legutóbb az ENSZ is keserű sorsú hazánk ellen fordult), tehát lassan galaktikus háborúra kell készülnünk, hogy tovább lehessen fokozni a téteket és ezzel a Fidesz vonzerejét. A mai állapotba ugyanis a hívek előbb-utóbb beleunhatnak. (Mármint ténylegesen beleunhatnak.) Szóval, kis győzelem -- nagy blamázs, ami nem jelenti, hogy ne jönnének szükségképpen még nagyobb innovációk április után, pl. a parlament beköltözése a Terror Házába, Schmidt Máriáé az MTA-székházba, Lovász professzor úré pedig a felcsúti férfiöltözőbe.

Tehát az előttünk lévő bő két hónap még tartogathat izgalmakat az izgulósoknak mindkét oldalon. A többieknek pedig az emberi hülyeség végtelenségének további számos bizonyítékát.

383 komment

2018.01.27. 20:38 HaFr

Mi is az északi (skandináv) gazdasági modell lényege?

Képtalálat a következőre: „scandinavian folk dance”

Mivel magam is sok éve intenzív kapcsolatban vagyok dán, norvég és svéd üzletfelekkel, egyúttal pedig más nyugatiakkal is, úgy érzem, elég jól ki tudom tapintani a nemzeti-regionális különbségeket az üzleti kultúrákban (gyakorlatokban). Ez alapján -- ha két-két kulcsszóval akarnék néhányat illetni -- az angolra a presztízst és az elkerülést választanám, a németre a technológiai szemléletet és a magabiztosságot, a "skandinávokra" -- még felületesebbé téve a gyakorlatot azáltal, hogy összevonom a hármat -- az individualizmust és a bizalmat. Hadd vegyem ide végül a magyart is, amelynek visszatérő jegye az autoriter viselkedés és a cinizmus. Produktív magyar üzleti kultúra nem véletlenül nincs, hiszen maga a társadalmi fejlődés sem üzleties, nem a polgárosodás (kb. a kisközösségi viszonyokat felváltó kereskedelmi tranzakciók és a szakszerű-szolgáló, vagy legalább szakmai-bürokratikus közigazgatási szemlélet) alapján ment végbe.

A skandinávoknál maradva a poszt témája miatt a gazdasági modell, amiről annyira szeretnek ma beszélni az amerikai demokraták balszárnyától a magyar kollektivistákig -- amelyet egyébként leginkább "északi (Nordic) modellnek" neveznek, ideértve a finn és az izlandi szociális individualizmust is -- éppen annyira nem technokratikus modell, pláne nem ideológia, ahogy a japán Toyota gyártási modellje (TPS) sem elsősorban modell, hanem kultúra. És éppen ezért nem ültethető át Magyarországra. Nem fogok most foglalkozni ennek a kultúrának az evolúciójával, mert nem érdekes. A lényeg, hogy reprodukálhatatlan. Szívesen venném, ha a "skandináv modellről" való fantáziálás helyett végre a magyar (nacionalista  és internacionalista) baloldali teoretikusok felfedeznék maguknak a magyar társadalomelmélet úgyszólván teljes hiányát (az egész helyét kitöltő ürességet) és megmutatnák az országnak, hogy a kopipésztelt utánérzések -- kvázi akontextuális reifikációk -- helyett adott esetben tudnának valami értékelhetőt is hozzátenni a magunkról való elméleti tudáshoz. Merthogy ez eddig nyilvánvalóan nem sikerült.

109 komment