1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Ez a Mi Hazánk Mozgalom

Hirdetés

Friss topikok

Blogajánló

BÉNDEK PÉTER BLOGJA

2015.03.29. 14:26 HaFr

A létpénz mint szemléleti probléma

"Pogátsa Zoltán közgazdász szerint az alapjövedelem kielégíti azt a szociálpolitikai kritériumot, hogy biztonságot ad, viszont arról nem győződött meg, hogy motivál-e a munkára, de ez szerinte kalibráció kérdése. A közgazdász felhívta arra is a figyelmet, hogy azok az összegek, amikről a vitairat szól, töredékei annak, amik offshore cégeken keresztül elhagyják az országot, vagy a NAV egyszerűen nem szed be."

Én igen szimpatizálok PZ-nal, örülnék, ha olyan emberekkel vitázva kellene Magyarországot felvirágoztatni, mint ő, de hát ő és a létpénz (garantált alapjövedelem) támogatóinak egyre szélesbedő tábora is csúzlival lőnek medvére. Az alapjövedelem tipikusan félreismerése a magyar élet problémáinak, amelyek döntően egy alacsony értékteremtési képességű ország és a hagyományosan alacsony kompetenciájú kormányzás ikerproblémájából fakadnak, nem pedig a szociális igazságtalanságból vagy az elosztási anomáliákból. Létpénzzel kampányolni egy közgazdásznak (miközben politikusnak persze lehet) hangsúllyal veti fel a szarvak és a köztes tőgy viszonyát a problémakezelésben. Könnyű pénz a nehéz munka helyett. A kiszáradó tank tartalmának újraelosztása hatékony finomítók létesítése helyett.

Ha szociálpolitikusok, filantrópok, balos filozófusok és szélbalos politikusok leülnek beszélni a létpénzről, abból biztosan az ország kifosztásának újabb fantáziadús fordulója lesz. De ha ebbe beszáll egy-két közgazdász is, az már az értelem elleni vétek. Elosztási problémaként felfogni Magyarország jövőjét kapitális hiba. Ugyancsak probléma, ha makroegyensúlyi (költségvetési) problémaként kezeljük a jövő forrásait (à la Surányi). Javasolnám inkább kulturális, törvényességi és versenyképességi problémaként felfogni őket ebben a sorrendben, ellenkező esetben régi jó szokás szerint az utakat foltozzuk majd kölcsönkátrányból.

Magyarországnak a nyugati fejlődési pályára való esetleges visszakerülésében pusztán a létpénznek semmilyen szerepe nem lehet, a létpénz alapú szemlélet pedig kifejezetten a fenntartható jövőnk ellen hat. Tehát rossz válasz -- egy olyan problémára ráadásul, amelyik nincs is kellőképp kibontva. Ha a létpénzt vagy bármilyen más - elvileg a társadalmi integrációt, igazságosságot, létbiztonságot (de végül melyiket?) célzó -- hasonló javaslatot nem előzi meg a feltételes és kölcsönzött létbiztonság elég gyors átfordításának stratégiája az értékteremtési rendszerbe, továbbra is romboljuk a társadalom eresztékeit a társadalom építése helyett.

A közpénzek ellopására pontot kell tenni, de vitatnám, hogy a plusz forrásokat létpénzbe kellene ölni. Eközben nem vitatom, hogy a társadalomba be kell fektetni, szolidaritásra szükség van, de nem a szociális jogok kimérájának erőltetésével, bármilyen invenciózusan is legyen ez felöltöztetve. A létpénznek a már leírtakon túl az a hátránya, hogy szociális jogot sejtet a háttérben, amelynek forrása viszont mások adóterhe -- tehát az elnevezése és a konstrukció is hazugság. Én annak nevezném a másoktól -- politikai választási lehetőség eredményeként -- beszedett pénzt, ami: a gazdagabbak adójából képzett szolidaritási járulék a szegényebbek társadalmi integrációjának biztosítására. Szociális jogok nincsenek. Társadalmi szolidaritás lehet.

Bocsánat a nyers fordulatért, a létpénz a piacgazdaságot és a versenyképes társadalmak működését csak bizonyos távolságból szagoló celebek (ink. sztárközgazdászok) széles homokozójában egy talicska friss homok. Azzal együtt, hogy egy-két celeb nekem akár kedvesnek is mondható. Mindössze a kedélyes kedveskedés ideje múlt már el jó rég.

379 komment · 1 trackback

2015.03.29. 11:01 HaFr

Neveld te is az Ország Fáját!

Neveld te is az Ország Fáját!

Kedves Barátunk! A Polgári Konzervatív Párt közösségépítésbe kezd, amelynek célja, hogy saját nyilvánosságot hozzunk létre, és mind több honfitársunk bizalmát megnyerjük a végső célunknak: a szabadság méltányos rendje szerint élő Magyarországnak. Ami nyilvánvalóan egyet jelent azzal, hogy felébe kerekedünk az országot bitorló mai kormánypártoknak és hivatalos ellenzékének.

Saját pártolóinkhoz és közösségünkhöz közvetlenül -- a médián kívül is -- szólni szeretnénk, és gyorsan szeretnénk eljuttatni hozzájuk meglátásainkat, javaslatainkat, kéréseinket. Ennek érdekében március 7-én elindítottuk az Ország Fája elnevezést viselő kezdeményezésünket. Ez áll a közösségépítésünk gerincében. Az ehhez csatlakozó barátaink, támogatóink vállalják, hogy legalább három közeli ismerősüknek eljuttatják a párt elnöke, Béndek Péter által havonta küldött rövid videó üzenetet, amelyben a párt véleményét láthatják/hallgathatják tágabban vagy szűkebben politikai ügyekben.

Ha minél többen lesznek azok, akik a megkapott videót további három ismerősüknek tudják tovább adni, azok meg egyenként szintén további háromnak, és fenn tudjuk tartani ennek a láncnak a növekedését, akkor reményünk van arra, hogy nagyon hamar nagyon sokan -- akár milliós nagyságrendben -- leszünk olyanok, akik kötődünk a Polgári Konzervatív Párthoz, és rendszeresen értesülhetünk az ország és polgárai javát szolgáló eszmékről, politikai véleményekről, ugyanakkor nem leszünk rászorulva a -- gyakran -- ellenérdekelt médiára. Elérhetjük, hogy legyőzzük a mai reménytelenségünket, és új lapot nyissunk Magyarország történetében! A Te segítségeddel!

A kezdeményezéshez közvetlenül az azorszagfaja@gmail.com - ra küldött üzenettel, vagy a www.pkp.hu honlapon keresztül lehet csatlakozni. Várunk téged is, aki most ezt olvasod. A párt programjáról többet is megtudhatsz a honlapról, vagy ha írsz nekünk! A kezdeményezés továbbiakkal egészül ki folyamatosan. vegyél részt, ne maradj ki!

Neveld te is az Ország Fáját, csatlakozz hozzánk egy fejlődőképes, boldog ország jegyében! Várunk!

7 komment

2015.03.28. 15:40 HaFr

A Jobbik, azaz a magyar politika lezüllése

A magyar közélet 2001-2002 óta folyamatosan hanyatló pályán van. Demokráciánk közpolitikai és kormányzati teljesítményének ugyanekkortól datálódó folyamatos alászállása nem elválasztható a közélet minőségének hasonlóan meredek romlásától, a kormányzati eredményesség a politikai kultúrától. A liberális demokráciák fölényét mutatja minden más politikai berendezkedéssel szemben, hogy az ország, amelyik nem képes fenntartani és javítani a közéletének és politikai kultúrájának minőségét, az óhatatlanul elszenvedi a kormányzati hozzá nem értést is: a liberális demokrácia züllése visszaüt rá. Miközben nehéz jól művelni, nehéz tőle megszabadulni is, mert minden ilyen kísérlet egy ország alászállását fogja eredményezni. A liberális (korrigált, nekem kedvesebb formájában: a polgári) demokrácia a hatékony kormányzati politika egyensúlyi kerete, garanciája. Nincs királyi út hozzá, de ki sem vezet belőle ilyen. Orbán nagy bánatára, és mindannyiunk okulására.

A Fidesz párját ritkítóan züllött kormányzata és a liberális demokrácia elleni hadjárata olyan tipikusan parvenü gesztusok az európai civilizáció ellen, amilyen csak egy régóta kudarcos, irigységétől és bosszúszomjától megszabadulni nem tudó politikai kultúrában válhatott milliókat megmozgató politikai akarattá. Ahogy az elszabadításához is hasonló minőségű emberekre volt szükség. Az a tény, hogy a Fidesznek az utóbbi fél évben napvilágot látó "botrányok" (valójában a működési logikáját jelző tények) ellenére még mindig van 1,5-1,8 millió biztos szavazója, semmi jót nem árul el a magyar politikai kultúra mélyrétegeiről, és súlyos feladatot jelent bármilyen későbbi európai típusú kormányzat számára.

A Jobbik színvonala -- amely ahhoz képest, hogy mondjuk 15 éve kis jóindulattal még beszéltek, emberi hangokat hallattak a magyar politikában -- a kutyák vonításáéhoz hasonlatos. Hiába akarja a Jobbik elnöke középre vezetni és "a Nyugat felé fordítani" a pártját, ha ez a közép vevő erre a vonításra, és az a Nyugat az EU degenerálódásának következő jeleként még a végén vevő lesz a poszthitleráj appeasement (megbékítő) politikájára. Ugyanakkor a Jobbik semmi más, mint logikus folytatása az intoleráns, nagyszájú pesti liberalizmusnak, az inkompetens Medgyessy-Gyurcsány érának, és Orbán rablóhadjáratának. Ezek a momentumok ölték meg a közbeszédet, úgy hogy mára már nem kíváncsi senki sem a beszédre -- a politika és a parlamentarizmus par excellence médiumára --, csak az agresszióra, az idegengyűlöletre, a féleszű populizmusra, a könnyű álmokra és szédelgésre. Ezek a momentumok ölték meg a nemzetet, amely -- a tévedések elkerülése végett -- ma sokkal inkább fikció, mint a 19. század eleje óta bármikor. És ezek a momentumok emelték fel a Jobbikot, amely a liberális demokrácia ellenségeként a kormányzati és közpolitikai hanyatlás szükségképpen újabb fázisát hozza el, ha tényleg hatalomra kerül.

Ahol olyan emberek lehetnek egymás után vagy párhuzamosan a haza bölcsei, mint Horn Gyula, Kovács László, Lendvai Ildikó, Kövér, Orbán és Harrach (felsorakozik Vona), az ilyenek képezhetik egy nép közéleti tudását és önmagáról alkotott képét, és egyszersmind könnyedén halomba ölhetik a nemzet korábbi mítoszait és eszményeit, ott nagyon-nagyon súlyos bajok vannak. Ott a Jobbik csak a jól megérdemelt sírkő egy dolgos élet után. Félő, a magyar demokrácia és közpolitika olyan válságban van, amelyből nincsen ebben a pillanatban kifelé vezető út, és e válság jelentőségét sem látjuk még egészen pontosan. Igaz, kevesen is akarják. A Hahn-Hahn grófnők egyik szemük simogató pillantását a saját törzsükre vetik, a másik szemük meg vak (kb. Esterházy).

80 komment · 1 trackback

2015.03.27. 13:47 HaFr

Nem elég az Orbán-kormány megbuktatása

A közpénzeket egy részét ellopják, más részét eltőzsdézik, a spájzban legföljebb oroszokat találunk, az emberek tehetetlenül nézik a fosztogatást -- valahogy így beszélne most Orbán ellenzékben a saját kormányzati gyakorlatával szemben. Csak idő kérdése, míg a kormányzati dilettantizmus és a politikai bűnözés elegye szétrobbantja a magyar politikai rendszert, bár mindent el fognak követni a szereplők (kormány és hivatalos ellenzéke), hogy ezt a robbanást lefojtsák, illetve ha ennek a kormánynak végleg leáldozik, akkor olyan politikai megoldást találjanak, amely a kiegyezés felé, és nem az új politikai szereplők bemasírozása felé mutat. Nincs kétségem afelől, hogy a közös bűnökben osztozó balos és fideszes "elit" inkább fog kiegyezni a színfalak mögött, minthogy közösen süllyedjenek el. A kettő ugyanaz a politikai kultúra, ugyanazok az attitűdök, ugyanazok a gyökerek, hasonló (privát) célok.

Minden ellenkező értelmű balos félelemmel szemben Orbán előbb fog engedményeket tenni a szociknak, mint a Jobbiknak (az utóbbival már csak versengeni tud) -- és hiába értékeli ezt a balos közvélemény majd jelentős győzelemnek (mert így fogják előadni neki), csak a magyar politikai kultúra kilátástalansága fog benne tükröződni. Az utóbbi két hónap világossá tette, hogy az oroszok nem elég erősek ahhoz Magyarországon, hogy ki tudjanak kényszeríteni egy Fidesz-Jobbik koalíciót, aminek jelenleg az egyetlen alternatívája a visszatérés a 70:30-as politikai rendszerhez -- hacsak addig nem csinálunk valamit.

Más okok miatt nem gondolom, hogy a Fidesz új jobboldali szatellit pártot hozna létre -- pl. Gémesi vezetésével --, a lóláb ugyanis nagyon nagy, szőrös és büdös volna. Akkor már inkább marad Schiffer, kár, hogy ő nem alkalmas arra, hogy az LMP-t 5% fölé vigye, és 5%-ig is csak fideszes segédlettel.

A Fidesz meggyengülésének csak úgy van értelme, ha a posztkommer baloldali pártokkal (MSZP, DK) együtt sem lesz elég erős a többséghez. (Kvázi a náci veszély elhárítására, mert hát nyilván erről fog szólni a sztori.) A "nagykoalíció" a magyar hanyatlás új stádiuma lesz.

93 komment · 1 trackback

2015.03.27. 09:18 HaFr

Számoltassuk el az államot!

A megelőző 25 évünk legtöbb beváltatlan reményének hátterében az állam működésének átláthatatlansága áll -- ami egyszerre problematikus amiatt, hogy nem tudjuk, mit csinálnak a pénzünkkel (lásd Questor, manyup, EU-s pénzek, sorolhatnánk), és amiatt, hogy a szavazók érdektelenek az állam működésével szemben, mintha az nem lenne hatással az életükre, ami csökkenti a polgári mentalitás kialakulásának esélyét is. Megfelelő rendszerben, amelyben az állampolgárok rá vannak szorítva az állam monitorozására, a polgári mentalitás (felelősség a saját életünkért) könnyebben lelne táptalajra. Az állampolgárok boldogan "elszámoltatták" a bankokat -- nos, ha a kockára tett pénzüket és az életükre gyakorolt hatását nézzük, nagyságrendekkel boldogabban kellene elszámoltatniuk az államukat.

Az állam ellenőrzésének az egész államháztartásra ki kell terjednie, de mivel ehhez nagyon kevés polgár tudna hozzászólni (ez a különböző állami szervezetek feladata lenne a fékek és ellensúlyok megfelelő rendszerében), érdemes minden állampolgár személyes kapcsolatát is erősíteni az állammal. Ez a személyes kapcsolat idefele egyébként is működik (több mint megfelelően, hiszen több mint megfelelően ellenőriz minket az állam), ideje odafele is megteremteni a működésének feltételeit.

A javaslatomat erősíti az a tény is, hogy a szavazók négyévenkénti megnyilvánulása egy zárt politikai-gazdasági-információs kartellel szemben messze nem megfelelő alapja az állam elszámoltatásának, ennek ki kell egészülnie az állami devolúcióval (az állam hatalmi jogosítványainak szétterítésével önkormányzatok, civil autonómiák és az e-adminisztráció csatornái között), de ki kell egészülnie az állammal kötött személyes szerződésekkel is, amelyeket az ember először 18 évesen köt (addig alapesetben a szülei képviselik az érdekeit az állammal szemben). 

Ebben a szerződésben az állam garantálja számára az emberi és állampolgári jogait a joghatóságán belül (Magyarországon és -- korlátozottan, amennyire rá tartozik -- az EU-n belül), és felhívja a figyelmét az alkotmányból levezetett kötelességeire. Ebben a szerződésben választ az állampolgár megfelelő keretek között módosítható egészségügyi, nyugdíjbiztosítási és felsőoktatási tervezetek között, amelyek meghatározzák, mekkora befizetések (járulékkulcsok) mellett milyen pótlólagos közszolgáltatásokra tarthat igényt az alapszolgáltatásokon (jogbiztonság stb.) túl, ha igényt tart egyáltalán közszolgáltatásokra. E szerződés szerint kap éves elszámolást a befizetett adójának -- a költségvetési zárszámadás fényében lebontott -- felhasználásáról. Minden szerződés egyéni kapcsolatot létesít az állammal, és nem a beleszületés jogán biztosít az államnak joghatóságot a polgárai fölött. A mindenkire egyformán érvényes egykulcsos (lehetőleg az áfával és a TA-val harmonizáló) SZJA állampolgársági kötelezettség lenne (mint most, de új kulturális alapvetés részeként), ezen túl azonban minden befizetés egyéni döntés és az állammal kötött szerződés fényében választhatóvá válna.

A szerződés alapján az állam közvetlenül perelhetővé tehető szerződéses kötelezettségeinek elmulasztása (pl. rendőrségi visszaélés, költségvetési fegyelem súlyos megsértése stb.) esetén. Egyelőre ennyit. 

26 komment

2015.03.23. 17:45 HaFr

Lázár "A8" János megvédi a vasárnapunkat

Lázár János mondá: "“Egyéni választott képviselő vagyok, akinek majdnem százezer választópolgára van, és nem találkoztam még olyannal, aki azt szeretné, hogy a felesége vagy a lánya vasárnap dolgozzon egy áruházban eladóként.”

Brühühű. Elképzelem, amint a hódmezővásárhelyi választó feltárcsázza a Miniszterelnökséget, és ellentmondást nem tűrően kéri LJ-t, majd leteremti interurbán. Vagy megejti ezt a választókörzetben, ahol LJ nyilván lakossági fórumot lakossági fórumra rendezett, hogy kitudja az ő kedves szavazóinak akaratát, és ezzel kalibrálja a saját mandátumát. Nos, maradjunk abban, nem tudjuk, kiket kérdezett meg az úr, nem tudjuk, kivel találkozott a százezerből megbeszélendő az ő markánsan egyéni képviselői állásfoglalását a T. Házban -- de engedtessék meg minimum a gyanúperrel élnem, hogy a miniszter találkozásai nem voltak reprezentatívak.

De ha nem reprezentatívak, akkor tegyük fel jobb híján, hogy vannak Lázár választói között olyanok, akik családilag nettó kétszázezerből vagy ennyiből sem élnek. (Vö. miniszteri hotelszámlák.) Vajon mi a reakciójuk ezeknek a vasárnapi munka (nettó 5-10 ezer forint) kiesésére? Az-e, hogy "de jó, hogy a feleségemnek ezentúl nyugodt vasárnapjai lesznek, és végre tudok társasozni a lányommal is", ahogy egy eszményi MTVA propaganda filmben állna, vagy az, hogy "akkor, gyerekek, mától hétvégén nem eszünk húst"? És mi a reakciójuk a nyilvánvalóan várható leépítésekre? Lehet tippelni.

Én azonban még csak nem is tippelnék. Én azt mondom Lázár Jánosnak, akit az isteni vakszerencse magas és -- csomag szintjén -- különösen jól fizető hivatalba emelt, ahonnan már nem látszanak az emberi sorsok, hogy az ég egy adta világon SEMMI KÖZE ahhoz, hogy a saját választói dolgoznak-e vagy vásárolnak-e vasárnap, ha erre kényszerülnek vagy ezt szeretik, se ahhoz, hogy ha netán dolgozni vagy vásárolni akarnának vasárnap, akkor hol tegyék azt. A helyes jogalkotás hiányát nem lehet miniszteri/képviselői bazsajgással helyrehozni. Különösen, amikor a választók akaratát jól ismerte a kormány a közvéleménykutatásokból és a hatástanulmányokból, amelyeket jól félre is tett. A közvéleménykutatások szerint a választók óriási többsége a status quo mellett van. Kivéve persze LJ választókörzetében, ahol mindenki bezáráspárti.

A jóindulatának megnyerése céljából egy életkép: éppen ma mondtam a feleségemnek, hogy én valamiért vasárnapabbnak érzem a vasárnapot bolt nélkül. Igaz, nem is dolgoztam soha vasárnap, és a mozin kívül a plázákba is csak végszükség esetén fordulok be. Azt meg itt mondom, hogy viszont sose avatkoznék be a választóim életébe azzal, hogy én akarjam eldönteni, hogy dolgozhatnak-e vagy mehetnek-e boltba, plázába, ha éppen erre van indíttatásuk, ha egyébként szabad nekik NEM dolgozni és NEM menni is. Ilyen egyszerű. Lázár pedig sorakozzon fel Rétvári, Harrach és az összes többi (xxxx) mellé, és legalább azt döntsék el végre, hogy álkeresztényi alapon, népnevelő céllal, a vásárhelyi emberek kívánságára, vagy egyszerűen csak a szokásos arroganciájukkal nyomták le a magyarok torkán a mannát.

85 komment · 1 trackback

2015.03.23. 09:26 HaFr

Ahogy az orbánizmus megölte a polgárságot

Az 25 éve megalakult MDF-kormány sok nehézségei, kiútkeresése, és gyakorlatlan politizálása után az első Orbán-kormány volt, amely karaktert és súlyt adott a polgári politizálásnak, akár politikai termék volt ez, akár (kezdetben, legalább néhány embertől) elkötelezettség terméke. Bár akkor is félni lehetett már, hogy a kereszténynek és polgári konzervatívnak beállított ideológiának túlsúlyossá válik az ún. antikommunista (tehát akkor már szükségképpen manipulatív) jellege, a kormányzás második felére az antikommunizmus és a nacionalizmus elegye valóban átvette a konzervativizmus helyét. 2002-ben az első fordulóban elszenvedett vereség nyomása alatt Orbán először foglalta beszédbe (a Testnevelési Főiskolán) az autokratikus kifutású populizmusának (a.m. néphülyítésnek) azt a programját, amelyben se a polgárságnak, se a konzervativizmusnak nem volt már alkotó helye, annál inkább az "antikommunizmusnak", a messianizmusnak, a nacionalizmusnak és a féktelen gyűlölködésnek. (Aztán persze Medgyessy és Gyurcsány mintha csak azért kormányoztak volna, hogy Orbán kirohanásait visszaigazolják.)

De ha a kezdeti polgári konzervativizmus termék lehetett, akkor nyilvánvalóan az volt a populizmus is. Orbán számára semmivel nincsen nagyobb igazságértéke ennek, mint a valamikori "konzervativizmusának", vagy ha már itt tartunk, a még valamikoribb liberalizmusának.Többször megírtam már, hogy Orbán politikai karrierjének egyetlen egy folyamatos kerékvágása van (a nyilvánvaló hatalomimádaton túl), ez pedig a radikalizmus -- amely azoknak a sajátja, akik a politikai eszméket kizárólag a politikai hasznuk tükrében szemlélik. Orbán radikalizmusa (amennyiben minden felvett ideológiadarabból -- elsősorban talán a személyes beállítottsága miatt -- kinyeri annak legszélsőségesebb formáját, feltrancsírozza, kisajtol belőle minden politikai lehetőséget, majd eldobja azt) több áldozatot szedett a 25 év alatt eszmékben, emberekben és anyagi erőforrásban, mint bármilyen más hazai politikai beállítottság, program. De a legfontosabb veszteségének én a polgárság és a polgári eszmék meghamisítását érzem.

Mivel a hazai polgári hagyomány igen gyenge, Orbánnak tulajdonképpen nem került nagy erőfeszítésébe maga mögé állítania a történelmi dzsentri, a kádárista "kibekkelők" (a.m. kollaboránsok) és a karrierista amorálisak meghatározó értelmiségi csoportjait, akikkel sikerült elhitetnie, hogy tulajdonképpen ők a polgári létforma örökösei és fenntartói ebben az országban. (Ahelyett, hogy éppenséggel óvta volna őket ettől a fajta önelégültségtől, és alkotásra sarkallta volna őket.) Olyannyira sikerült elhitetni velük azt, amik nem voltak, bár esetleg lehettek volna, hogy ezek se a koronaúsztatáson, se az állami lakáshitelezésen, se a második Orbán-kormány durván méltánytalan állami patronázsán, se a keleti politikáján, se az egekbe szökő állami korrupción nem akadtak fönn, sőt -- mivel az értékeik éppen olyan bizonytalanok, mint Orbáné -- úgy gondolták, ez mind része lehet az új polgári világnak. Ami jár, az jár. De a "polgári kormány" természetesen polgári a legkevésbé sem volt, ahogy a hívei nagy része sem. Állam és a hagyományos állami hajbókolók találtak ismét egymásra.

A közös munka eredménye az lett, hogy minden, amihez Orbán és parazitái valaha hozzányúltak -- antikommunizmus, konzervativizmus, nemzet, kereszténység, polgárság, állam, demokrácia -- annyira stigmatizálttá vált, annyira ragad a politikai szennytől, hogy évek munkájába kerül majd kivakarnia őket egy valóban patrióta politikai garnitúrának. A reménybeli polgárság nem is tudja, mennyit vesztett Orbánnal. Annyit, hogy az elég lehet egy olyan inkompetens, gyülevész politikai hadnak, mint a mai baloldali pártelit túlnyomó része, a visszatéréshez, mert szemmel láthatóan elfogytak a jobboldal vezényszavai, végképp elapadt az erkölcsi tartaléka, viszont szégyenteljes, korrupt vezetői és kiszolgálóik nyilvánvalóan ragaszkodni fognak a hatalomhoz, amíg végleg el nem pusztítanak maguk körül mindent. Ideértve a magyar polgársággal kapcsolatos maradék illúziókat is. És közben intimebb együttléteik -- mondjuk, egy Fidesz-születésnapi zsúr -- alkalmával teli szájjal röhögnek rajtunk.

74 komment · 2 trackback

2015.03.20. 08:54 HaFr

Konzervatív vagy-e? Megnézheted.

Egyetértesz ezek többségével?

1. A szabadságot inkább az értékteremtésre való lehetőségként éled meg, nem a másokkal szembeni jogodként arra, hogy ne szóljanak bele az életedbe.

2. A közösségeid sorsa legalább olyan fontos számodra, mint a sajátodé.

3. Az államtól inkább megvédenéd, mint rábíznád magad.

4. A jól és hatékonyan működtetett államot ennek ellenére fontosnak tartod a nemzet összboldogságának emelésében.

5. A hagyományok fontosabbak neked, mint a beláthatatlan fejlődés.

6. A technológiai fejlődésben csak akkor bízol, ha az átlátható, az eredményei pedig megfoghatók, de legalábbis megérthetők számodra. 

7. Az emberi felelősséget fontosabbnak tartod az intézmények, a vállalatok, az állam stb. üzemeltetésében, mint ezeknek a nagy szervezeteknek a "belső logikáját".

8. Kicsit tartasz a technológia és robotok eluralkodásától, és az emberiesség visszaszorulásától.

9. Ha nem is vagy vallásos, nem tekinted hülyének a vallásos embereket.

10. A pénzedről azt gondolod, hogy magad tudod a legjobban beosztani, ezért halál pontosan szeretnéd tudni, mire megy el az adód.

11. Az ország védelmét az életformád védelmeként éled meg, ezért erősítenéd a NATO-t és a magyar fegyveres erőket.

12. Más emberek és más népek hiteit kész vagy tisztelni (noha nem automatikusan), de nem szeretnéd őket megerősödve látni a saját hiteid kárára. A relativizmusnak (hogy minden ugyanannyit ér, ugyanannyi tisztelet érdemel tőled) ellensége vagy.

13. Az országon és az Európán belüli multikulturalizmust kiszámítható mederben tartanád, biztosítva, hogy Európa és Magyarország antik-keresztény, nemzetállami és liberális (mindösszesen konzervatív) vonásait ne fenyegesse veszély.

14. Nem látod és szkeptikus vagy azzal szemben, hogy lehetséges volna jobb társadalmi rendszer, mint a tudásalapú, a minden ember számára nyitott piaci kapitalizmuson alapuló liberális vagy polgári demokrácia, amelyben az államot fékek és ellensúlyok, erős önkormányzatiság, erős polgári részvétel és plurális nyilvánosság ellenőrzik.

15. Szereted és fontosnak tartod az életed megélésében a hagyományaidat, a szokásaidat, fontosnak tartod a családot, a vallásos vagy szekuláris hiteidet, az önazonosságodat -- és a szabadságot.

16. Az érdem-, érték-, és piacelvű társadalom híve vagy, mindenféle újraelosztás előtt ezeknek az elveknek akarsz érvényt szerezni a társadalom működtetésében, de az újraelosztást sem zárod ki az előbbi korrekciójának (nem elsilányításának) érdekében.

17. Nem hiszel bennük vagy erkölcsi fenntartásaid vannak az ún. szociális jogokkal szemben. Ilyen jogok nincsenek, közösségi és társadalmi szolidaritás van.

18. A szabadság szerinted elválaszthatatlan az életeddel és a másokkal szembeni felelősségtől.

19. A föld és és a föld méhének kincsei inkább maradjanak a nemzet vagy magyar magánszemélyek tulajdonában (átlátható magánosítás mellett).

20. A melegházasságot, a gyerekek (melegek általi) adoptálásának kérdését, az abortuszt, az eutanáziát és egy-két további "forró krumplit" alapvetően kulturális és nem "magától értetődő" emberjogi kérdésnek tartod, az egyiket inkább annak, mint a másikat, az egyiket inkább problematikusabbnak, mint a másikat. Ha magad nem is pártolod ezeket, megadod a jogot a képviselőiknek, hogy harcoljanak a nyilvánosságban az elismertetésükért, nem zárod ki a kérdéseket dogmatikusan a nyilvánosságból.

21. Nem vagy ellensége az EU-nak, de szerinted sokkal jobban is lehetne működtetni, a jelenlegi formájában sokkal kevésbé szolgálja Európa érdekeit, mint tehetné.

22. Ha lehetne mérni (bár kitapintani talán lehet), az egyes embereknek és az ország népének boldogsága fontosabb mércéje lenne a konzervatív politikának, mint a GDP-növekedés. Egy boldog országban szeretnél élni.

23. Fontosabb kérdésnek tartod a konzervativizmus szempontjából a felelősségteljes szabadságot, mint a nacionalizmust. Ugyanakkor egyértelműen patrióta vagy.

+1 A mai ún. bal és jobboldal egyaránt kudarcot vallott Magyarországon. Jöjjön a Polgári Konzervatív Párt a fenti értékrenddel!

Hát, minél több az igen, annál biztosabb a konzervativizmusod. 10 igen fölött már bizony elég konzervatív vagy politikai értelemben, talán jobban is, mint hitted volna.

54 komment · 2 trackback

2015.03.18. 18:04 HaFr

Az eltévedt fiatalság

A Fidelitas nevű szervezet frissen beiktatott elnöke úgy próbálta meg felkelteni maga iránt feltehetőleg leginkább a Fidesz elnökének figyelmét, hogy úgynevezett provokátorfigyelő csapat felállítását jelentette be. Egy e-mail címet is létrehoztak volna, ide kérték elküldeni a "civil köntösbe bújt baloldali provokátornak" tartott személyek nevét és fotóját, mert "mindenkinek joga van tudni, kik azok a baloldali provokátorok, akik szét akarják verni" mások rendezvényét, gondolva itt a már említett Fidesz-elnök (mellékállásban miniszterelnök) március 15-i beszédére.

Ha az ember nem tudná, hogy 2015-van, azt hihetné, hogy kb. 1950. Ez a Fidelitas-elnök olyan természetességgel él ezekkel a 60-65 évvel ezelőtti mondatokkal, mintha legalábbis tanulta volna valahol, ha már -- feltehetőleg -- nem az anyatejjel szívta magába őket. Hogy "civil közösbe bújt provokátorok szétvernek" dolgokat a mai Magyarországon, ez egy olyan botránya a politikai közbeszédnek és a politikai kultúrának, amelyet a "nagy öregek" (id. Kövér) ugyan megalapozhattak a maguk agressziójával, de hogy ilyen fogékony lehet rá a "polgári", "nemzeti", "keresztény" fiatalság, és egyúttal ugyanez oly híján legyen az önkontrollnak, a kulturáltságnak és a műveltségnek, hogy ilyeneket tudjon a nyilvánosságban képviselni, az több mint elszomorító. Családok, iskolák, a magyar kultúra és a politika kudarca.

A politika jóformán elállatiasította a fogódzó nélküli, de a közéletre fogékony fiatalság egy részét az utóbbi években, elmosódott minden határ, amelyet akár kommentelésben, akár nyilvános szereplésben ne lépnének túl a karrierista, ekként befele szervilis, kifele agresszív politikus- és politológuspalánták, akik előtt már semmi sem szent, és a legkevésbé azok -- mert talán ismeretlenek is -- a nagy civilizációk politikai retorikája, etikai alapelvei és kulturális normái.

A jobboldali fiatalság egy része, ahelyett, hogy a helyén értelmezné, ami ebben az országban hol illiberális, hol "polgári" politika címén fut, az össze-vissza sodródó miniszterelnök minden aktuális cikkcakkját hajlandó nem csak megmagyarázni magának (tegyük fel, észreveszi őket), de azokat olyan penetráns cinizmussal képviselni, ami minden Fidesz-szóvivőnek irigylendő tananyag lehetne. Megkönnyebbülhetnek, van utánpótlás, amelynek egy Kocsis Máté már csak kiöregedett előképe. Ez az utánpótlás adott esetben könyékig turkál a közpénzben, adott esetben a nyilvánosságot hódítja meg. Messzire űzve szelíd tízezreket a politikától, néha akár Londonig. Mert vannak szelídek és becsületesek is, de ez most nem az ő országuk.

74 komment

2015.03.18. 08:23 HaFr

Kell-e félni a kapitalizmustól?

Kell-e? Csak amennyire az élettől. Meg a levegőtől. Meg az apánktól. Ugyanis a kapitalizmus valóság. Csak a hozzá való viszonyunk változhat. A tőke, vagy tágabban magántulajdon alapú társadalom, amelyben a tulajdonát mindenki átfordíthatja befektetésbe (teszi tőkévé) akár azzal, hogy lottó szelvényt vesz, akár azzal, hogy gyárat vesz darabonként, részvények formájában, vagy egészben, ha éppen sok a pénze, valóság. Itt van velünk, mindig is itt volt (leszámítva a marxista történelemszemlélet rabjait, ezt nagyjából mindenki tudja), és mindig is itt lesz. A kapitalizmus az emberi individualizmussal jár, amíg az emberek a kollektívumtól bármennyire is független életet élnek, lesz kapitalizmus. A szocializmusban is volt, csak kevesek művelték a sokak pénzén. Kommunizmus ellenben nincs, sosem volt, nem is lesz. A legkártékonyabb eszme, mert eligazítani akarna, de semmilyen empirikus értelme nincs. Az értelmiség tökéletesen felelőtlen, reális humanizmusra képtelen válfajának szellemi homokozója.

A kérdés csak az, hányan vehetnek részt a kapitalizmusban értelmesen, a nyereség reményében. Az élet, a levegő és apánk egyaránt lehet káros, mérgező, rossz, akárcsak a kapitalizmus, ha olyan minőségben szabadulnak ránk, amelynek révén megölik az egyént. Mindenki személyes felelőssége, ezentúl pedig mindannyiunk közös felelőssége a kapitalizmusnak olyan rendszerét létrehozni, amelybe minél többen kapcsolódhatnak be az értékteremtés igényével. Nem az elosztásról beszélek. A klasszikus baloldal mindig nagyon jó volt abban, hogy elossza mások pénzét. Én az értékteremtésről beszélek, vagyis annak a kapitalista logikának a mind jobb kihasználásáról, hogy a nagyobb emberi szabadság megfelelő koordinációban nagyobb összértéket képes létrehozni, amelynek egy részét aztán különböző szempontok szerint érdemes visszaosztani.

A kapitalizmust nem lehet kikerülni azzal, ha valaki behunyja a szemét, ha valaki sokat néz tévét, vagy sokat hallgatja Kerényi Imrét. Legfeljebb csukott szemmel húzza a rövidebbet. A magyar nép minden egyes tagjának megvan a választása a kapitalizmusban: vagy tudomást vesz róla, és úgy rendezi be az életét, hogy a lehető legjobban ki tudja használni, és kikényszeríti a többiekből az optimális rendszerét, vagy elhazudja, retteg, vacog, menekül tőle, és ez esetben biztosan beledöglik -- miért? Mert mások ellene fogják fordítani, mert mások élnek majd az ő kárára vele és belőle. Jól.

A NER azon alapul, hogy sokan rettegnek, kádárista emlékezetfoszlányok keverednek Orbán évértékelőivel, amelyekből nagy összességben az mászik elő, hogy a kapitalizmus a brókerek, a bankok és a multik uralma a becsületes magyar emberek fölött. De a cseppet is okosak pontosan tudják, hogy a NER csak a konkurenciát ritkítja, a célja az, hogy minél többen térjenek be az állami akolba (alkalmazottként, közmunkásként, kincstárjegy vásárlóként, CBA-kliensként, államnyugdíjasként), a tőlük elszedett (köz)pénzen finanszírozott vircsaft pedig maradjon meg a kivételezett keveseknek. Piac? Ja, az nincs. Kapitalizmus van, de csak a keveseknek.

A NER állami pénzen hízlalt álpolgárai mégis sokkal károsabb termékei a magyar társadalom kapitalizmus- (és szabadság-) ellenes, önsorsrontó érzületének, mint a csaló brókerek, mert az utóbbiaknak nem áll rendelkezésére az állam az aljasságuk törvényesítésére. De mindkettő a kiegyensúlyozatlan, piacellenes kapitalizmusnak az eredménye, amelyet az táplál, hogy a magyar polgárok zömének nincs indíttatása a piaci alapú kapitalizmus és a szabadság védelmére. És mert nincs, ezért a tulajdon, a tőke és a szabadság nem oszlik el viszonylag egyenletesen, de legalábbis méltányosan a társadalomban, hanem azoknál koncentrálódik, akik fontosnak tartják ezeket maguknak fenntartani, a nemtörődöm többség pedig kifogy belőlük. És cserébe megvédte az állam a polgárát (a kapitalizmustól)? Persze, hogy nem. Éppen ellenkezőleg. Koncentráltan fordította azt ellene, mert megfosztotta az egyes embert a saját (szellemi és anyagi) erőforrásaitól, amellyel megszelídíthette és a saját javára fordíthatta volna a kapitalizmust.

A kapitalizmus megveri azokat, akik nem vesznek tudomást róla. Azokat, akik büszkén a vákuumba mennek levegőzni a Hárs-hegy helyett. De mielőtt az utolsókat rúgják, látni fogják, hogy a vákuumban elég kevés (nagyszájú, keresztény-nemzeti-szocialista-elempés) politikus, üzletember, és még annál is kevesebb holland meg amerikai van. Azok inkább a Hárs-hegyet meg az Alpokat választották.

221 komment · 2 trackback