1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)
" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

1000 A Mi Hazánk

Hirdetés

Friss topikok

Blogajánló

BÉNDEK PÉTER BLOGJA / PKonzervativok@gmail.com / POLGÁRI KONZERVATÍV PÁRT

2014.10.31. 21:10 HaFr

Hogy szervezz legközelebb tüntetéseket

Amint várható volt, a harmadik tüntetésre jóval kevesebben jöttek el, mert (1) a többség nem értette a célját, mivel a szervezők nem tették meg azt a szívességet, hogy világosan újraértelmezzék számukra a helyzetet Orbán reggeli lépését követően; (2) nem volt világos, hogy a mai tüntetés hogyan illeszkedik a november 17-re előre jelzett tüntetéshez; (3) nem volt világos, hogy az internet szabadságának védelme hogyan illeszkedik az első két tüntetés során a tömegben megfogalmazódott követelésekhez, legegyértelműbben Orbán lemondatásához; sőt nagyon úgy nézett ki a harmadik tüntetés összehívása körüli bizonytalanságból, hogy a szervezők elmaradnak a tömeg által elvárt politikai célok megjelölésétől, vagyis nem elég radikálisak; végül nem utolsó sorban (4) a szervezők elbizakodottságára utal, hogy a tüntetés összehívása túl közeli időpontra, ráadásul éppen péntek estére, ráadásul éppen egy ünnep előestéjére történt, amelyet sokan töltenek utazással, vidéken, vagy előre egyeztetett programokon.

Ebből is látszik, hogy amúgy biztatónak tűnő, jelentős spontán tömegtámogatás mellett (ami sokkal több mint amit egy politikai párt, de ami azt illeti, a demokrácia bármelyik más témája idehaza ki tud vívni) sem lehet megfeledkezni az ismételt tüntetések (tüntetéssorozat) három fő szabályáról: (1) a tömegnek világos, releváns, motiváló és visszaellenőrzött célokat kell nyújtani, részint egy adott tüntetésre vonatkozóan, részint -- lehetőleg folyamatos tartalmi és/vagy fizikai radikalizálódás VAGY folyamatos létszámnövekedés, de legalább magas létszámon történő stabilizálódás mellett -- a tüntetéssorozat végcéljára vonatkozóan; (2) folyamatosan és változatosan meg kell erősíteni a kollektív sikerélményt az együttlétek során, (3) két tüntetés között is folyamatosan kommunikálni kell a támogatókkal, a résztvevőkkel, és a nyilvánosság összes tényezőjével, korrigálni a menet közben fellépő hibákat, folyamatosan elemezni az ellenfelek lehetséges lépéseit, magabiztosságot sugározni stb., hogy ne gyengüljön, hanem éppenséggel hódítson a demonstrálók közös valóságérzékelése, minden szimpatizáns vagy semleges szemlélő erőt és inspirációt kapjon az alternatív diskurzusokkal, vagy az ellenfelek támadásaival szemben.

Az internetadó elleni hármas tüntetés során egyik feltétel sem teljesült a részlegesnél mélyebben. Talán a legközelebb.

29 komment

2014.10.31. 15:12 HaFr

Tessék lehiggadni!

Orbán jót húzott -- mi meg felkészületlenek voltunk erre, noha éppenséggel az absztrakció szintjén lehetett volna rá számítani, és már 7.59-kor egyértelműen reagálni rá, nem pedig először ezt, aztán azt mondani, rebesgetni, híresztelni, ma sem tudni pontosan, mit akartok. Taktikai hiba. Amit viszont kár lenne stratégiai hibává növeszteni. A ma estére meghirdetett utánlövés (3. tünti) ilyen stratégiai hiba lehet. Tudomásul kell venni, hogy az erő elillant, a lendület megakadt, az üzenet zavarossá vált, átvette a helyét a türelmetlenség, a hübrisz, és a gyenge hadvezetés.

Vissza kell vonulni, és elkezdeni építkezni, egyben tartani, és növelni a tábort. Társadalmi (azaz rendszer-) ellenzékké válni természetesen (a rendszer részét képező) Gurmai Zita, Kunhalmi Ágnes és Szigetvári Viktor (stb.) nélkül. Fog itt még történni pont elég rémisztő dolog a következő években, hogy a két előző tüntetés szép, fényes emlékére szükség legyen. Nem érdemes most elszúrni, miután jönne a bűnbakkeresés, megosztódás, szétválás, hanyatlás, és eltűnne a két értékes referenciapont. 

De ha már gyűlni akartok, elég lett volna az eredeti novemberi időpontban. A mai tüntetést az mentheti meg, ha erről az időpontról fog szólni, az erre való felkészülés lesz.

Ui.: A néhány ezer fős tüntetés nem fogalmazott meg új üzeneteket, 19 órára a kezdeményezés visszacsúszott Orbán kezébe.

77 komment · 1 trackback

2014.10.30. 19:15 HaFr

Besül-e végül a reakciós újgeneráció?

A fiatalok, akik már nem is annyira fiatalok, válaszút előtt állnak. Azok, akik 1999-ben kiadták az Utolsó Figyelmeztetést még a Fidelitas kebelén belül, majd 2002-ben joggal botránkoztak a D-209-es ügyön, átmentek Reakció(s)ba, izgultak Orbán győzelméért, majd nemzedék- és eszmetársaikkal együtt szétfröccsentek a második Orbán-kormányba és a reakciós internetfelületekre, azok, akik magukat "szabadelvű-konzervatívnak, nemzeti liberálisnak, nemzeti konzervatívnak" vallották, és alapvető élményeik közé sorolták "Tisza István karizmáját, Krúdy Gyulát, Esterházy Pétert és Sütő Andrást, Ákos és az Anima Sound System zenéjét, Sáros és Alsó-Fehér vármegyék múltját, a nagykörűi Tisza-partot, a polgári tudatmódosítót (bort), Gyurcsány Ferencet, a szanalmas.hu-t, Sas Józsefet és a Hun Szövetséget", akik így írtak: "nem vagyunk függetlenek, de iróniával szemléljük magunkat és a hozzánk közel álló politikai tábort is (...), hiszünk a vélemények sokszínűségében, a szabadságban, a hagyományban, a magyar történelemben", azok, akik egészen tegnapelőttig többé-kevésbé elkötelezett hívei voltak Orbánnak ("hűség nehéz időkben is"), annyira mindenképpen, hogy a véd- és dacszövetséget nem mondták fel vele, legfeljebb egyenként, legfeljebb néhányan, legfeljebb puhán elandalogva (a tett színhelyéről), elkezdve kozmetikázni a múltat, nem vetve számot azzal, ami valóság lett az álomból, ami konstrukció lett a reakcióból, kivált nem olyan egyértelműséggel, ahogy 1999-ben bejelentették a beleállásukat a küzdelembe, pedig a vég legalább olyan egyértelmű immár, amilyen a kezdet volt, pedig tudniuk kellett legkésőbb 2012-ben, hogy az, amit ők fontosnak gondolnak a (saját!) életükről (lásd fenn), azt a Védett Személy vagy sohasem gondolta annak, vagy menet közben letett róla, és azóta becsapja őket is (és ők mégis szívesen engedték becsapni magukat, mert így volt egyszerűbb -- sokkal egyszerűbb, mint kimenni a hidegre), ám most, hogy a varázsnak vége, most, hogy eljött a leplezetlen erőszak ideje, most, hogy már nem lehet hátramutogatni, és -- végül -- hogy a rezsibiztosokkal, NAV-elnökökkel, lázárjánosokkal és vargamihályokkal szegélyezett út biztosan kivezet Európából, mert a Védett Személynek nincs más választása, ezért nekünk sincs (jó munkát végzett a cohors), de ha lenne se volna itt már tere, ideje és ethosza a reakciónak, most tehát szembe kell nézni azzal, hogy mi volt és mire volt jó ez az egész, mit vesztettünk magunkból, de főleg, hogy mi lehetséges még, hogyan és kivel, mert ti, ugye, egyedül nem, ahhoz se egyenként, se együtt nem vagytok elég erősek (domus iusti plurima fortitudo et in fructibus impii conturbatu), az viszont biztos, hogy a reakcióból lett korrupció végén a veletek döngöltetett kivezető út (az új via Appia ex Occidente) menti kereszteken vízért nyöszörög nem csak a Világszép Nádszálkisasszony a két nővérével, de a Szabadság, a Méltóság, a Hagyomány, a Hit, és a Szeretet is, amit megnézhettek majd az állam által felkínált turisztikai látványosság gyanánt mint VIP vendégek, mert a VIP tagság kétségkívül jár nektek, hasznos társutasoknak és végleg megalázandóknak -- hacsak végre azt nem tudjátok mondani, végre nem meritek mondani, még mielőtt rámegy az egész életetek, és rátok nem sül a szégyen, hogy elég volt, ti, egyetemi tanárok, nagykövetek, alapítványi elnökök és igazgatók, szerkesztők, újságírók, valamikori reményteljes fiatalok és tanítóik! Megtéve az utolsó figyelmeztetéseteket, mielőtt -- adott esetben még becsülettel -- elvonultok. Mert mi mást tehetnétek.

16 komment

2014.10.29. 15:29 HaFr

Lehet-e cél új parlamenti választások kiírása?

Ha a parlamenti többség és a kormány iránti bizalom rövid idő alatt nagyot esik és/vagy a folyamatosan alacsony szintjét a kormánynak nem sikerül korrigálnia, ennek következtében a kormány és/vagy a politikai rendszer elveszíti a legitimitását, az természetesen alapot jelenthet új választások kiírására -- ilyesmire elég rendszeresen sor kerül fejlett politikai kultúrájú demokráciákban, ahol a politikai rendszerek célja nem az aktuális "elit" hatalomban tartása, hanem a közjó több-kevésbé konszenzusos szolgálata. Ha hirtelen nagy tömegek politikai szemléletében áll be paradigmaváltás, új felismerések veszik át a régiek helyét, nagy tömegek érzik hirtelen becsapva magukat, vagy elégelik meg az adott politikai kontextust és trendeket, továbbá -- ami a lényeg -- az uralkodóvá váló felfogás szerint az intézményes többség már nem képes ehhez az új paradigmához idomulni, akkor a hatalomváltás és -megtisztulás elkerülhetetlen, ellenkező esetben a politikai rendszernek elhúzódó válsággal kell szembenéznie. Ha a politikai rendszer képes a változásra, akkor mindez demokratikusan (új választások kiírásával), hanem, akkor erőszakosan megy végbe.

Célja lehet-e ez egy friss ellenzéki mozgalomnak ilyesmi, amelyik korlátozott programmal (az internetadó eltörlésének kikényszerítésére) jött létre? Valószínűleg ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeket a következő demonstrációig el kell dönteniük a szervezőknek elsődlegesen annak fényében, hogy lép-e a kormány a követelésük teljesítése érdekében. Ha lép, akkor azért, ha nem, akkor meg azért. 

Ám -- ettől is függetlenül -- ha egyébként egyre nyilvánvalóbb, hogy az internetadó csak egy újabb lépés azon az úton, amelyen végig menve az ország szabadsághiányos, kiszolgáltatott állapota hosszú időre rögzülhet, a hatalom gyakorlati kisajátítása megtörténik, és az ország esetleg kiszakadhat a nyugati szövetségi rendszerből, vajon nem kötelessége-e az állampolgároknak, hogy ha a helyzet megérett rá, új parlamenti választásokért szálljanak harcba?

A mai helyzet az a helyzet?

Jó néhány súlyos kérdés eldöntése vár ránk most, hogy a játszma újra nyitottá vált. És Orbán is pontosan tudja ezt.

Ui.: Ilyen helyzetben a hatalmon lévők számára borzalmasan kontraproduktív a demonstrálók megbélyegzése és a velük kapcsolatos egyre arrogánsabb hazudozás. Lásd az 1986-88 közötti időszakot Magyarországon. Ez a reakció az állampárt részéről is csak arra világít rá, hogy a demokrácia olyan tanulási folyamat, amelybe még csak alkalma sem volt igazán belekezdeni az országnak, az emberi hataloméhség és bolseviki reflexek viszont, mondhatjuk, természetesek.

63 komment · 1 trackback

2014.10.28. 11:02 HaFr

Mennyire lehet független az ország?

Először is, a globalizált világban lévén semennyire. (De ez már 1300-ban is így volt, azóta csak egyre lehetetlenebbé vált.) Másodszor is, kis országként még kevésbé. Harmadszor is, Orbánékkal a legkevésbé. Ahelyett, hogy az ország a teljesítményével próbálta volna meg kivívni a világ elismerését, és ezen keresztül olyan presztízst és versenyképességet szerzett volna, amely egyformán irigyelt, nélkülözhetetlen, vagy kedvenc országgá teszi nyugati és keleti szemekben is, a miniszterelnök bugris politikája eláztatta az országot a szövetségi rendszerünkön belül, ahova egyébként objektíve minden szállal kötődünk, de ezen túlmenően még kitett minket a keleti haramia országok (Reagennel élve "lator" országok) befolyásának, úgyhogy mára éppenséggel súlyos veszélybe került az ország stratégiai pozíciója és nemzetbiztonsága. Ahol olyan intellektusú, cinikus és korrupt emberek diktálnak, mint Orbán közvetlen baráti köre, ott az országra csak katasztrófa várhat. Ez nem babaruha, könyörgöm, nem egy felcsúti stadion és a szotyiárus bódéjának világa, hanem egy nép sorsa!

Amerikai vezetéssel -- köszönjük meg nekik -- megindult az ország visszatérítése a nyugati biztonsági rendszerbe abból kiindulva, hogy Magyarország még annyira kétharmados kormányától sem fogadható el az egész nyugati szövetségi rendszer veszélyeztetése, márpedig Orbán amatőr külpolitizálásával, amely titkosszolgálatok frontvonalává tette az országot, pont ez történik. Megmozdult végre a tunya német politika, Kroes révén megszólalt a lelépő EU-bizottság is, és nem kell sokat várni majd Junckerra sem, hogy világossá tegye Európa álláspontját. Amerika helyesen érzett rá arra, hogy robbantania kell, mielőtt Orbán -- a függetlenséggel házalva, de valójában -- visszafordíthatatlanul beás minket az orosz érdekszférába, és ma mindenkinek, aki félti az országot és patrióta érzelmű, örülnie kell ennek. Akkor is, ha Washington közben a saját érdekét is követi, ami még mindig ezerszer jobb nekünk, mint ha Moszkva, Teherán és Peking követi a saját érdekeit Magyarországon. Bármit mondjon is a szorongatott (vajon, mivel szorongatják -- nem nemzetbiztonsági kérdés ez?) Orbán, Rogán, Kövér és a többi hasonszőrű. Az utolsó órában történt a segítségnyújtás.

Ami a függetlenségünket illeti, a legnagyobb esélyünk a függetlenségünk visszaszerzésére még mindig az, amit az első bekezdésben írtam. A maximális függetlenséget a nyugati rendszer részeként érhetjük el, onnan lehet boltolni Moszkvával és Pekinggel, senki sem tiltja meg. De az erkölcsi és értelmi iránytűnknek egyenesen, remegés nélkül kell arra mutatnia, ahova tartozunk. Persze ezt nem várhatjuk olyanoktól, akik számára függetlenség mindig is elsősorban a saját függetlenségüket jelentette a demokratikus kontrolltól, és a zavarosban halászás élményét tízmillió magyar ember kárára. Ami erkölcsi értelemben legalábbis hazaárulás.

220 komment · 1 trackback

2014.10.27. 21:09 HaFr

Széljegyzet GFG kollégám spekulációihoz

G. Fodor Gábor a Századvég stratégiai igazgatójaként nem eléggé érdek nélküli fél a kormány megítélésében ahhoz, hogy valóra válthassa másik énjének tett ígéretét, a "politikai gondolkodás" kontextusának létrehozását Magyarországon. Kár, mert tanúsíthatom, hogy tehetségesebb gondolkodó, mint kormánypropagandista, és nem rajta múlik, hogy ezt a kormányt propagálva nem tudja megérinteni a gondolkodás szféráit -- az viszont az ő döntése, hogy az előbbit választotta az utóbbi helyett. Ám legyen, ezért fájjon az ő feje!

A legutóbbi bejegyzésében ugyanazt a mélységet sikerült megütnie, mint a CÖF szintén nem éppen érdekmentes, viszont annál ostobább korifeusainak, akiket közpénzen fizet ez a kabinet azért, hogy kimondják: Orbán Viktor országa nem e világból való, hiszen "az Orbán-kormányt a történelmi jelentőségű társadalmi beágyazottsága miatt sem most, sem később nem lehet leváltani. Eltávolítani ezért csak manipulációval lehet." Magyarán bármi történjék is Orbánnal és a bandájával az elkövetkező években (sajnos, egyelőre években kell mérnünk), az amerikai befolyás mellett, a CIA, a Moszad és a tudjukkik segedelmével fog megvalósulni, és már most minden 18 éves első éves mérnök és 35 éves vállalkozó, akinek büdös az internetadó, és/vagy nem akarja, hogy közvetlenül kormánykézbe kerüljenek a szenzitív netezési szokásai stb., és/vagy mindenki más, aki nem akarja ritkítani a kapcsolattartást a haverjaival, külhoni szeretteivel, vagy háromszor meggondolni, hogy akar-e torrentezni, az mind rohadt komcsi (figyeljük a tapló jobbos gondolatmenet kecses kígyózását a százéves rögeszmék között). Mint ahogy az is az, aki a kormányt támadja (mert aki a kormányt támadja, az a nemzetet támadja, ahogy egy utolérhetetlen vendéglátós káder jelezte felénk a minap).

Mármost G. Fodor a maga erudíciójával ebbe a díszes, nem éppen voegelini közegbe kerül, amikor azt bírja mondani: Kezdetét vette a reaktivált szereplők zavarkeltése. Minden kommunikációs megnyilvánulás az elbizonytalanítást szolgálja, az egység (WTF???) megtörését. Politikai nyilatkozatok, komplett hírportálok és véleménycikkek segítik az események beérését, egy szektoriális különadó szabadságküzdelemre való lefordítása megépíti a dobogót, mindezt a »liberális demokrácia« frazeológiájába burkolva. Ha mindez működött Irakban, Egyiptomban, Kijevben, miért ne működhetne Budapesten is? Ezt hívjuk úgy, hogy »az univerzális recept alkalmazhatóságába vetett hit«.

„Ezt a kormányt feltételezhetően belső erők belátható időn belül nem fogják megdönteni. Ezen a ponton válik érdekessé az amerikai história és mindaz, ami ennek keretében történik. A szándék egyértelműnek tűnik, ezt hívjuk úgy, hogy »egy szuverén ország belügyeibe való beleavatkozás«.

Magyarán, bármit tesz az ellenzék, fizetett CIA-bérencé válik, még akkor is, ha nem is ellenzék, csak egy FB-on összeállt húszezres tömeg, amelyik nem bírja a korrupt, inkompetens, pofátlan kormányocskát, és ezt higgyük el annak a GFG-nek, akit véletlenül épp ez a kormányocska lát el stallummal, zsozsóval és feladattal. Elegáns. És akkor még nem beszéltünk arról, hogyha netán tényleg lenne egy ellenzéki megmozdulás, és/vagy új ellenzék érlelődne Budapesten, egy demokráciában akkor is a kuss lenne ezzel kapcsolatban egy kormányideológus legadekvátabb megnyilvánulási formája, mert a demokrácia már csak olyan, hogy az ellenzék szervezkedik, és hatalomra akar kerülni. Ahogy tette ezt Orbán Viktor is viszonylag büntetlenül a 2000-es évek derekától. Meg is lett az eredménye, mint Weimar tapintatának a sörpuccsokkal szemben.

Ami pedig ezt illeti: "Ebben az évben háromszor győzött órási fölénnyel a Fidesz. Mindent megnyert, amit csak lehetett. Kétségbevonhatatlan és hatalmas választói felhatalmazás áll mögötte. A három választás egyúttal megerősítette a korábbi intézkedéseket és egyben felhatalmazást adott a további kormányzati cselekvésre. Ezt hívjuk úgy, hogy “kormányzás demokratikus felhatalmazás alapján” -- van egy rossz hírem. A felhatalmazás a szó szoros értelmében valóban demokratikus, ahogy az eredménye is az, ám a procedúra nem jogállami. Márpedig, sajna, a Fidesz-ország inkább köszönhető a procedúrának (vagyis annak, hogy hogyan hozzuk létre egyszer aritmetikailag, másodszor pedig szociálpszichológiailag a többséget), mint a demokráciának (a többség puszta tényének), tehát ne tegyünk úgy, hogy csak a veretes demokrácia szón kérődzve megnyílik előttünk a népnek az ő hamisítatlan Orbán-hite.

Én tudom, hogy mindeközben a legutóbbi Századvég-divat szerint a procedúrát az eredmény legitimálja (vájtfülű olvasóimnak ajánlom a kellemes körbenforgás tényét!), tehát -- amit kevéssé tudnának cáfolni a think tankben -- nyugodtan elképzelhető egy olyan választási eredmény is, amely 15%-nyi szavazattal csinál kétharmadot, mialatt a választók 70%-ához csak kormánypropaganda jut el, és/vagy kiszolgáltatottak az ország legnagyobb foglalkoztatójának, az államnak, és biztos, ami biztos, konkrétan még be is fenyítjük őket arra az esetre, ha ellenzéki polgármestert választanának, de azért, kérve kérem, ne nézzünk eközben olyan ártatlan boci szemekkel a világba, mintha eljött volna a demokrácia incarnata közibénk, kedves Igazgató úr. Azért azt a kíméletet legalább tanúsítsa irántunk, hogy közben a pofánkba röhög! Szóval, demokrácia lehet, de jogállam nincs. Ahogy hatalom is van, de a hatalomgyakorlásnak nincs erkölcse. Pont, ahogy a jó öreg Schmitt zwar megírta. (Béndek Péter)

86 komment

2014.10.27. 12:32 HaFr

Szerveződjön meg Orbán belső ellenzéke!

A Polgári Konzervatív Párt közleménye:

Hiteles, szervezett ellenzék hiányában a Fidesz nemzeti elkötelezettségű, reálisan gondolkodó tagjainak és vezetőinek maradt a felelőssége, hogy megálljt parancsoljanak Orbán külpolitikai tébolyának -- ha már a jogállam felszámolását tétlenül tűrték! Vezetőjük nyilvánvalóan elköteleződni látszik egy, az országot Oroszország karjaiba taszító, nemzetellenes politika mellett, amelyre neki nyilván megvan a (nyilvánosság számára egyelőre ismeretlen) oka, de ez nem ok a felelős politikusoknak arra, hogy tétlenül szemléljék, amíg megpecsételődik a sorsunk!

A Polgári Konzervatív Párt kéri a Fidesznek az európai civilizáció és őseink szabadságküzdelmei iránt még fogékony tagjait, hogy keressék egymást, szerveződjenek meg Orbán, Kövér és a keleties autokráciák híveinek ellenében, és hallassanak magukról! A társadalomnak szüksége van arra a biztatásra és reményre, amelyet a megjelenésük hordozhat. Jelezzék, hogy nem kell az Egyesült Államok és az EU elvakult híveinek lenni ahhoz, hogy az ország iránti felelősség egyértelműen a nyugati intézményrendszerben jelölje ki a helyünket. Jelezzék, hogy értik: az orosz orientáció nem válasz Magyarország stratégiai problémáira, és tovább rontja a stabilizáció és nemzeti megbékélés esélyeit.

A Polgári Konzervatív Párt nevében:

dr Béndek Péter, elnök

65 komment

2014.10.26. 21:27 HaFr

PKP közlemény: Orbán és a Fidesz felel a ma éjszakai erőszakért

A Polgári Konzervatív Párt közleménye:

Orbán és a Fidesz-kormány az utóbbi években ellehetetlenítette a sajtó kiegyensúlyozott működését, megalázta és kiüresítette a demokráciát, amivel elzárta az utat a társadalmi párbeszéd, a megértés és a konszenzuskeresés elől. A Fidesz és kormányának arrogáns, pökhendi politikája a felelős ezért minden olyan kétségbeesett cselekményért, köztük a ma esti incidensekért, amelyekkel a magyar polgárok ki akarják fejezni a tiltakozásukat szabadságuk elvonása és az egymást követő megszorítások miatt. A PKP szolidáris a tüntetőkkel, és felszólítja a kormányt az internetre kiróni tervezett adó ötletének visszavonására, illetve a szabadságunk intézményrendszerének törvényi úton való visszaállítására.

A Polgári Konzervatív Párt nevében:

dr. Béndek Péter, elnök

 

36 komment · 1 trackback

2014.10.26. 09:38 HaFr

Fájdalmas illúziónk: a kapitalizmus meghaladása

Orbán 2010-ben hatalomra jutott, mert (1) jól exponálta a magyarok nagyobb részében munkáló ellenszenvet a posztkommunista (valaha állampárti, majd "baloldalivá" lett), "nemzetietlen" elit társadalmi, kulturális és gazdasági hatalmával szemben, és (2) jól kiélezte a 2002 utáni balos kormányok inkompetenciájának szembeszökő tényeit. E két szempont mögött azonban ott munkált egy csendestárs: egy illúziót vesztett társadalom félelme és undora a kapitalizmustól, pontosabban attól, amit itt kapitalizmusnak hittek. 2010 óta a halmozódó jobbos agresszió mögött az a néha kimondott, néha kimondatlan ideológia húzódik meg, hogy a kapitalizmust meg lehet haladni, lehetséges egy legalább ennyire sikeres társadalmi modell, amely ugyanúgy elvezet Ausztriába, de közben jobban tekintettel van a magyar nép "sajátosságaira".

Mára, miután a balos elit összeomlott és gazdasági pozícióinak maradéka már csak a Fidesz kénye-kedvétől függ (van, aki meg tudja őrizni, de a többség -- akire az állampártnak nincs szüksége -- rosszul járt), és a Fidesz-kormány inkompetenciájához is egyre kevesebbeknek fűződik kétsége, a kapitalizmus meghaladása, a Nyugattal szembeni harc formáját öltve és összekapcsolódva a több évszázados függetlenségi terminológiával, valójában a legfontosabb ideológia-darabbá vált. Ez az, ami leplezi vagy indokolja a valóban pofátlan méretű korrupciót, a külpolitikai sodródást és baklövéseket, a civiltársadalom elleni mozgósítást meg azt, ami még eztán jön.

Az antikapitalizmus Fidesz-ajkakon a proletárdiktatúránál is cinikusabb ideológia, mert abban legalább a proletárok valóban felemelkedtek, és reprezentánsai diktáltak is egy kicsit, ellenben az antikapitalizmus csak és kizárólag a Fidesz-káderek érdekeit szolgáló öncsalás és népbutítás, még csak az "eredeti tőkefelhalmozáshoz" sincs semmi köze. Az államilag (túl)szabályozott és manipulált piac felé történő elmozdulás, a párt és az állam különböző érdekű beletenyerelése a piacgazdaság működésébe csak és kizárólag veszteségeket (anyagi és erkölcsi veszteségeket) okoz a rendszerben, akkor is, ha leszámítjuk a direkt tolvajlást (lásd a legutóbb információkat az MNB kkv-knak szétosztott, és túlnyomórészt hasznosulatlan százmilliárdjairól). A magyar kormány leglényegibb gazdasági szereplői (Orbántól Vargán át Matolcsyig) és leglényegibb think tankjei (Heimtől Barczán át Habony összefonódó köreiig), a formális képzettségük és szemüvegeik ellenére sem értik a piacgazdaság lényegét, talán mert egyikük sem dolgozott benne soha. Nem értik az információ és értékaggregáció piaci rendjének fölényét az állami, már-már tervutasításos újraelosztással szemben, illetve amit tudnak róla, azt mind csak könyvek lapjairól, az egymással vetélkedő makrogazdasági elméletek izgalmából, miközben erkölcsi, esetleg a gyerekszobáig visszavezethető elköteleződésük sincs iránta. Ebből persze mind kivonom a rosszindulatot és a cinizmust, amellyel a rezsim elitjének gyarapodását szolgálják, mert az nyilván bűnügyi kérdés.

A címben jelzett felvetésre a reakcióm: a kapitalizmus (a lehető legszabadabb piaci interakciók alapján tőkebefektetés és nyereségképzés révén megvalósuló társadalmi koordináció) meghaladása illúzió. Sőt, a társadalmak erkölcsi szövetének és az emberi alkotás mechanizmusának legteljesebb félreértése. Amíg a magyar társadalomnak nincs esélye megszokni elitjének bölcs sugalmazása nyomán a gondolatot, hogy a kapitalista értékteremtési mechanizmusnál nincs hatékonyabb (olyan, amelyik a legnagyobb eséllyel képes integrálni a társadalmat, alkalmas szabályozókkal igazságosságot teremteni, és növelni az általános jólétet), addig továbbra is folyamatos kudarcok fogják érni, amit kellőképpen bizonyít, hogy a 20 évvel ezelőtti helyzethez képest már rég nem Ausztria utolérése a kitűzött célunk, hanem Szlovákiáé, illetve ha így haladunk, akkor újabb 20 év múlva Romániáé lesz. A kapitalizmus meghaladásának hitét keltve a szélbal (TGM, Thürmer, Schiffer, különböző szoci értelmiségi műhelyek), a széljobb (Vona) és a mainstream Fidesz egy követ fújnak, létrehozva ezzel és egymást versengve támogatva azt a legszélesebb egyetértést -- az antikapitalista érzületet --, amely ezt az országot valójában kormányozza. Aztán, hogy mi van a kapitalizmus után, azt persze mindenki másképp látja: a látvány kinek régóta áhított szellemi diadal, kinek bosszú, kinek tízezernyi szélkerék és kamarákba tömörült biogazdák, kinek még kitalálásra vár, kinek végre megkezdődő, kinek pedig folytatódó tolvajlás -- amíg csak be nem gebedünk.

199 komment

2014.10.25. 15:25 HaFr

Miért fontos a vasárnapi tüntetés?

Azért, mert ha legalább kb. tízezer ember tényleg ott lesz, akkor a társadalom újra megérezheti, hogy van hatalma az autokratikus kormánya fölött. Visszaszerezheti a kezdeményezést, bátorítást adhat annak a reményt vesztett hat milliónak, aki nem szavazott a Fideszre, és egyúttal kijelölheti a kormányzás romlásának határait. Ha a jelenlegi torz nyilvánosság kényszerének is köszönhetően a társadalmi ellenzék képes meghaladni a százéves törzsi logikát, képes új témák és új szereplők mellett felsorakozni, és jól látható és kikényszeríthető határt szabni a szabadság további szűkítésének, nota bene a sajtó erre kapható része képes utána ezekkel az új (!) szereplőkkel megismertetni az ellenzéki szavazókat (ahelyett, hogy a tüntetés másnapját a rá nagyon is jellemző mély ostobasággal és udvaronci rutinnal behívná a stúdiókba a régóta süllyesztőbe való gyurcsányokat, szigetvárikat, és 30 és 100 éves kor között az összes mozgósítható maszopos kádert, megmondó embert és hasonszőrű újságírót), akkor talán (ismétlem, talán) kapunk még egy esélyt, mielőtt beteljesedne a kötcsei-paksi program ezen az országon.

De ehhez el kell menni. Kivéve a túl jól ismert pártos arcoknak és politikai celebeknek. Azok maradjanak otthon. Ez nem cenzúra velük szemben. Ez csak annak a tudomásul vétele, hogy eddig is képtelenek voltak, és ezek után is képtelenek lesznek visszalépni, nem rárepülni valamire, kihasználni, agyonbeszélni, és széttaknyolni azt. Ezután is képtelenek lesznek belátni a felelősségüket a jövőnkkel kapcsolatban: ami az, hogy elkotródjanak végre, és soha többé ne térjenek vissza a közéletbe. Ezért kell mondani nekik. És elmenni egy olyan tüntetésre, amelyet nem ők szerveznek.

Ui: Nem ők szervezik? http://mandiner.hu/cikk/20141025_gulyas_balazs_mszp_s_politikus_szervezi_az_internetado_elleni_tuntetest_a_facebookon

90 komment