1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)
" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

1000 A Mi Hazánk

Hirdetés

Friss topikok

Blogajánló

POLGÁRI KONZERVATÍV PÁRT - számlaszám: 10918001-00000074-87840006

2014.12.18. 08:49 HaFr

Van-e értelme a tüntetéseknek ebben a formában?

Egymást követik, egyikre ezer, a másikra 6-8 ezer ember megy el (a második netadós tüntetés elsöprő erejét nem sikerült megismételni), a legutóbbinak a hangosítása és a "content" oldala is hagyott kívánni valót maga után, ha csak a hivatalos részét nézzük is. A tüntetésszervezők beszorulni látszanak a pártpolitikától való idegenkedés és a radikalizmustól való félelem egyre szűkülő mezsgyéjére, miközben a Pillanat éppenséggel alkalmasnak tűnik arra, hogy jobb stratégiával és jobb szervezéssel bármilyen politikai célt elérhessenek. De a tüntetéseknek nincs politikai célja, amit kiválóan mutatnak a konfliktusos üzenetek az issue szinttől a 25 év generális elparentálásáig, a résztvevői spektrum a radikális baltól a középjobbig, a felbukkanó motivációk az egzisztenciális félelemtől a nagyobb sávszélességig.

A szervezők -- ha tegyük fel, bele is akarnának állni valamibe -- nem tudják, hogy mi lenne az. A demonstrálók reményével ellentétben többnyire lelkes, valóban civil amatőrök, a politikai stratégiához nem értenek, forrásaik szűkösek, a fenyegetettségük még mindig -- a Fidesz bomlása idején is -- jelentős, a társadalom szimpátiája esendő és kiszámíthatatlan. A kiszámíthatatlanságot azonban csak fokozza a szervezők vezetéstől való ódzkodása, márpedig a magyar társadalom rájuk rezonáló és növelhető tábora vezetőkre vágyik, akiket követni szeretne. Ha a szervezők sokat tipródva és a mondanivalóikban megrekedve megvárják, míg megcsappan mögöttük a lelkesedés, és ami a legnagyobb veszély, visszakerül a kezdeményezés az ellenzéki oldalon a baloldali roncspártokhoz, elveszítik minden elért eredményüket a tömeges ellenállás élményének megteremtésében, és félő, csak tovább fog nőni a kiábrándulás és frusztráltság a társadalomban, további tápot adva ezzel a szélsőségeknek. 

Vezetőnek többnyire nem születik senki, hanem azzá válik. De a célja is ez kell, hogy legyen. Ha a most tüntetéseket szervező, többnyire fiatalok közül néhányan nem vállalják fel ezt a célt, törvényszerűen elvész a mozgalom. A vezetővé válás céljának politikai célokkal kell párosulnia. Mi a távlati politikai cél? Kár ezzel kapcsolatban szemérmeskedni: a hatalom megszerzése. Csak így váltható le a NER, és alakítható ki egy "új ország". (Bár én ez utóbbiban nem hiszek, de ennyi különbség azért minden egalitárius balos és konzervatív között megvan.) Ha a vezető személye és a hatalom megszerzésének célja közül egyikkel kapcsolatban is kétségek vannak, a mai -- illegitim, autokrata, válságos -- kormányzás idején nem is érdemes az utcára menni. Már nem érdemes. A partikuláris kívánságok ideje lejárt, nem a cukor ÁFÁ-ja, a pedagógus bértábla és Lázár aranyórája a tét. Január 2-án sem lesz érdemes az utcára menni, ha beleragad ezekbe a retorika. A cél a vezető megmutatása és a hatalom megszerzése iránti elkötelezettség kinyilvánítása. Minden más love, peace, drog és rock 'n roll. Meg birkaság.

Január 3-tól pedig a "hogyan" kidolgozása következik mindazokkal a problémákkal számot vetve, amelyek egy részét már most is látni. De a sorrend mindenképp ez: vezető, cél, koncepció.

81 komment

2014.12.17. 08:04 HaFr

Hazudozásból nem lehet országot építeni, Mr Orbán!

Viktorunk szerint Amerika műveleti területté nyilvánította az országot azzal, hogy hírek szerint százmillió dollárokat fog a korrupció elleni harca fordítani itt. És erre mi a miniszterelnök válasza, ha már a szokása szerint ismét belebotlott egy háborús metaforába? Még nagyobb elszántsággal habonyálja a magyar közéletet, hazudozik és fokozza az agressziót a magyar nemzettel szemben. Tegnap este megérkezett a viszont válasz: az emberek, akik egy részének már kevés veszteni valója van, már a testi épségüket is kockára teszik a korrupt, autokratikus rendszer ellenében. Elárulhatom: hasonló spirálban fog folyni a magyar közélet a továbbiakban is, átmeneti enyhülésekkel talán, de a logika változatlansága mellett, mert a parlamenti ellenzék diszkreditálódott (még mindig benn ülnek a Házban, egyszerűen felfoghatatlan!), Orbán agya nem alkalmas egyébre, mint a hazudozásra és az agresszióra, és még csak annyi reflexióra sem képes, hogy ebben a primitív, suttyó stílusban nem lehet országot építeni, és ha ő bennragadt a saját keretei között, hogyne ragadt volna benn a társadalom növekvő, elégedetlen, ebben az esetben a morális érzékében ráadásul jogosan felháborított hányada, amelynek nincs is más eszköze a Gucci- és Vuitton-táskás felkapaszkodott tolvajokkal szemben, mint az utcai agresszió. A kormány tette ezt a civil társadalommal, és most hazaárulókat szimatol bennük. Csak a szokásos aljasság, semmi más.

Mármost lesz-e itt Majdan? Azaz, pro primo, benne van-e Washington keze a dolgokban? Ez nem lehet pontosan tudni. Nem zárom ki. És akkor mi van? "Hazaáruló"-e az a civil szervezet, amely egy botrányos, fasisztoid, nemzetáruló, agresszor kormánnyal szemben névleg azonos értékrendszerbe tartozó, szövetséges ország(ok) segítségére szorul, ha már a közelebbi szövetségei rendszerünk, az EU, maga is korrupt, bürokratikus és teszetosza? Ízlés kérdése, szerintem nem. De ha ebben kétségeink is lennének, érdekel-e valakit is a nemzetközi jog meg Orbán szuverenitása, ha már nincs hova hátrálni, ha már nincs vesztenivalónk, ha már a gyerekeink élete a tét? Hát nem nagyon. Ezt érzik át egyre többen.

Pro secundo, lesz-e jelentősebb vérontás? Ezt kétlem. Az azonnal Orbán végét jelentené, amitől joggal tart a fickó. A nagy, nagy probléma, hogy a társadalmi cselekvők pályái már végletesen széttartanak, Putyin rendszerének bukásával (ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a nemzetközi jelentősége végre oda került mindenki szemében, ahova tartozik: max. a középhatalmak sorába), a magyar miniszterelnök elveszítette legfőbb, és egyedül potens külföldi támaszát, Orbán mozgástere egyre szűkül, az ellenfelei belül és kívül is egyre többen. De érdekel itt már valakit Orbán? Az az érdekes, mi jön utána. Hogy lehet hatékony intézményrendszert létrehozni a bűnös NER helyett, hogy lehet visszaállítani a kormány működőképességét lehetőleg a kollaboráns posztkomcsik bevonása nélkül, és hogy lehet sebészi pontossággal megszabadulni a politikai bűnözőktől. 

241 komment

2014.12.16. 09:22 HaFr

Dongó kerüli Washingtont, győztünk

Orbán a dongóhoz hasonlítja az ezer sebből vérző, alacsony hatékonyságú, agyon adóztatott, bürokráciával, adóelkerüléssel és korrupcióval terhelt, a külföldi tőkének és piacoknak kitett, beruházásszegény magyar gazdaságot ("és mégis repül"), majd másnap indirekte középszerűnek nevezi az amerikai politikai kultúrát, mert az a hatalmak elválasztásának elvén alapul -- és kárhoztatja Európát, mert átvette ezt a junk-ot.

Közben -- a várakozásainak megfelelően -- az övéi párás szemmel hallgatják a sült ostobaságokat (konkrétan az autokrácia alapvetését), a lényeg, hogy jól megmondtuk Amerikának, tiszta danse macabre, a Válaszban megjelenik egy bátortalan kis is-is, sem-sem írás, véletlenül sem elküldve melegebb éghajlatra az orákulumot, ahova való, inkább csak úgy elviccelődve, hogy nahát, nahát, izé, akkor hogy értelmezzük, elvtársak, Montesquieu munkásságát ettől kezdve, vagy -- teszem hozzá én -- vegyük-e ki rögtön a filozófiatörténetből, ahogy Arisztotelészt, Locke-ot és Tocqueville-t is, esetleg Justinianus-tól Coke és Blackstone bírókon át Kelsenig és Lord Mustillig még néhány elég európainak tűnő nevet a jogtörténetből, az angol kongregacionalistákat és presbiteriánusokat, akik tisztán európai (megengedem, brit) aggyal, a történeti jogaik és a vallásszabadság jobb érvényesítése érdekében alapították egymás után az önigazgató kolóniákat Észak-Amerikában, vegyük ki a jogtörténetből a magyar Aranybullától kezdve az 1791-es francia alkotmányon át a korcs Alaptörvényünkig (!) az európai jogfejlődés törzsét, vegyük ki az állam és az egyházak elválasztását a 19. század végi Magyarországon, vegyük ki a német föderalizmust, a hatalomkoncentrációval szembeni lázadás kétezer-ötszáz éves intézményét, az először a hellén agórán megjelenő nyilvánosságot und so weiter -- mi legyen most, Viktor?

Mi legyen akkor, amikor a másik részről a bírák kinevezésének gyakorlata túl bonyolult ahhoz az USÁ-ban, hogy egyértelműen mentes legyen a többi hatalmi ág befolyásától, Angliában a Queen-in-Parliament eléggé összefonódik a kormánnyal, és az egész olyan kesze-kusza, hogy a magyar miniszterelnökön kívül nem is merné más fél mondatban összedobni az egészet. De persze másnak nem is egyszemélyes ellensége Amerika, mert más nem beszél a saját belpolitikai mozgásteréről az ország szuverenitásának kérdéseként... Mert másnak -- leszámítva egy-két keleti diktátort -- nem engedi meg ezt a népe.

Még hogy "minden hatalmat a parlament delegál"! Ezzel Orbán nem annyira a saját szellemgyengeségét bizonyítja, mert azért azt nyilván tudja, miért nem optimális -- ami lassacskán kialakul nálunk --, hogy ő egy személyben a kormány, a parlament és a bírói ág (plusz lassan az Magyar Tudományos Akadémia az összes osztályával és a magyar tehenészettel együtt), mint inkább a minden gátlás nélküli hatalommániáját és saját csápoló táborának végtelen lenézését támasztja alá nap mint nap.

Az egész, ami itt egy ideje folyik, egyetlen rossz vicc. Kicsit náci, ami az antiintellektualizmusát és a kérkedő barbarizmusát illeti, kicsit komcsi, ami a szociális demagógiáját, kicsit szociopata, ami az empátia és a realitásérzék teljes hiányát, és kicsit aljas, ami az országvezetése stílusát és eredményét illeti. Mielőtt az ország végleg egyetlen nagy Orbán Viktorrá válna, remélhetően feleszmélünk.

164 komment

2014.12.14. 19:52 HaFr

Meg kell őrizni a jobboldal uralmát!

Az Orbán-rezsim napjai meg vannak számlálva. Lehet, hogy években vagy hónapokban folyik a visszaszámlálás, de megkezdődött. Az ország köré vont hálójuk elszakadt, kilátszik mögüle a kedvezményezettjeinek rút fizimiskája, lelepleződtek a silány szándékok, fény derült az olcsó, önös érdekű hazugságokra, amelyekkel megtévesztették a jobboldali szavazókat. Orbán, aki soha életében nem volt autonóm polgár, nem volt a személyes hagyományaira büszke, az ország történelmét gyengéden, a hibáival együtt ismerő politikus, és akiből a kellő személyiségjegyek híján természetesen nem válhatott a nemzetet értő kritikával és kellő alázattal a több száz éve vágyott fejlődési pályára segítő államférfi -- volt viszont radikális kalandor, mióta csak bekapcsolódott a magyar rendszerváltásba --, mostanra elvesztette minden eszközét annak a pótlék politikának az érvényesítésére, amelyet a nemzetépítés helyébe állított.

Nem kárhoztathatjuk a magyar polgárokat, amiért hatalmas vágyukban, hogy kint lássák az országot a posztkommunista mocsárból és a liberális demokráciával visszaélő korrupt politikai kultúrából, a bizalmukkal ajándékozták meg Orbánt, és a bizalmuk fejében elviselték az Orbánnal érkezett kártékony politikusi miliőt.

De most a polgároknak bizonyítaniuk kell, hogy megtéveszteni talán tudták őket a jó szándékukban, de elvakítani nem, mert az identitásuk, a kultúrájuk és a nemzet iránti elkötelezettségük túléli Orbánt. Annál is inkább, mert veszély van! Orbán hatalmának szétzüllése, a jobboldal szétforgácsolódása  azzal fenyeget, hogy visszatér az uralomban az erkölcsileg és kormányzóképességükben is megbukott MSZP és szatellitjei.

A polgároknak még esélyük van ezt megakadályozni a Polgári Konzervatív Párt támogatásával, amelyik a versenyképes, autonómiákban gazdag, átlátható és hatékony jogállamot üzemeltető, identitására büszke társadalom érdekében politizál. Szükségünk van mindenkire, aki a jobboldal összeomlása előtt alternatívát szeretne képezni a régi baloldallal szemben, és nem tartja alternatívának az új társadalmi mozgalmak alapján képződő új baloldalt, ahogy az orosz zsoldban álló szélsőjobbot sem.

Új, európai jobboldalra van szükség Orbán után. Legyél ott! Jelentkezni a pkonzervativok@gmail.com-on lehet. Várunk. Szeretettel és bizalommal.

116 komment

2014.12.12. 08:25 HaFr

Orbán a rádióban: izzadt makogás és lázálmok

A különbség az eddigiekhez képest a bizonytalan, szavakat kereső, félreérthetetlenül komikusba hajló Orbán volt. A fénypontok:

Nem biztos, hogy a matricákkal nő a költségvetés bevétele, és tulajdonképpen megvédjük a magyarokat az agglomerációs útdíjjal, hiszen a külföldi átmentő forgalmat adóztatjuk. (Azok nem vették már meg a matricát Hegyeshalomnál, apuskám?) Kellő előkészítéssel történt a bevezetése, "kellően megalapozott kérdés, régóta vitatjuk". (Ja, mondjuk három perce.) Jobb a magyaroknak, mint az eddigi rendszer. (Tehát jobb, mint az ingyenesség, polgárok.) Bár az eredménye egyelőre nem tudható. (Csak azért van, hogy nektek jobb legyen. Durva.)

A költségvetésnek minden fillérre szükség van. Európai mércével is sikeres költségvetés lesz a 2015-ös. (Itt néhány mondatot elmulaszthattam, mert két percig sírtam a nevetéstől.) 2008-ban és 2009-ben is 7%-os költségvetési hiányról indultunk. (Nem onnan indultunk).

A "legfontosabb célunk", hogy anyagi biztonságban tudjuk a családokat, sőt megtakarításaik is legyenek. (Naná. Ismerünk benneteket. Pont ez a célotok.) Eltűnjön a gyerekszegénység, a gyerekéhezés. A 2000-es évek közepétől Magyarország ezt nem tudta megadni a gyerekeknek. (Valóban bejelentették az ingyenes étkeztetést azon családok gyerekeinek, akik egy hónapban élnek összesen annyiból, mint amennyit egy rendesebben kibélelt Fidesz-káder kisebb társaságban elkölt vacsorára. Kinek köszönjék? A vajszívű papnak vagy egyenesen a vezénylő tábornoknak?) 

A kormány nem törődik a saját népszerűségével (a kampányig). (Akkor pedig az aktuális népszerűségéhez igazítja a választási szabályokat.) Jól kell kormányozni. (Nekünk legyen mondva.) Mindennapi politikai kampány van, ami akadályozza a kormányzást. (Az ember el is gondolkodik, minek van az ellenzék, ha nem kerékkötőnek. A helyzet Leninért kiált.) "Láttam már sok mindent. Az ellenzék kampányban maradt." (Ehhez hadd tegyem hozzá a Napi Gazdaságban közölt gondolatait: az emberek azért tüntetnek, mert a politikai ellenfeleink még nem törődtek bele abba, hogy nem ők nyerték a választásokat. Értve vagyok?) Ám közben: "másodlagos, hogy nem az ellenzék van az utcán", és "minden tüntetésnek örülni kell." Orbánnak fogalma sincs, mit beszél.

"A drogtesztnél is annyi szamárságot hall az ember. A drogteszt egy szolgáltatás, amely az áldozatokat védi. A gyerek a szülőé, nem az államé." De biztos, ami biztos, ezt el kell mondani. Lehet, hogy nem volt olyan egyértelmű még tegnap? Mégis mi a disznózsírban sütött, keletileg nyitott, unortodox nénikétekről beszélünk?

Ja, és a kormány eldöntötte, hogy ebben a ciklusban megtisztítja a drogmaffiától Magyarországot. Rögtön belehelyezzük a hülyeségeket egy messzetekintő stratégiai nemzetmentő a világnak elébe vágó példamutató galaktikus csodakontextusba, mi? Reframing, mi? Unjuk, ember, elér végre az agyadig?

Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. (Szeretjük a kormányfő bölcsességeit. Szerencsére nagyon sok nagyon hosszú takarót osztott ki az utóbbi években az övéinek, a redőik közt eltűnő egy milliárd egy gázszerelőnek már nem is tétel. A többi pedig érje be a pénteki tudással. Az égboltozat csendben repedezik.)

Egyébként pedig az egész érvelési struktúra annyira szánalmas már. Megjelenik a századvéges Habony-budoárokból származó, a nyilvánosságban sehol sem egyeztetett döntés, amit nyilván elkezdenek támadni a sértettek (jóllehet már önmagában ez is éppen elég magyarellenes), mire a kormány először lekicsinyli az ellenérveket (ha nem éppen agyonhallgatja őket, de azt már nem tudja), aztán lehülyézi, legyurcsányozza és lenemzetellenesezi a képviselőit, illetve a végén, ha már egyik se megy, akkor beépíti a támadók érveit a (nem létező, arroganciával pótolt) sajátjai helyére, majd akkurátusan lehülyézi a közvéleményt, hogy nem érti a kormány (angyali) szándékait. Pfuj. Ez lett volna a kitörési kísérlet az utóbbi hónapokban felállt karanténból? És még az utóbbi napok kulcsmondatát is elfelejtette! "Élni és élni hagyni, ez a mi politikai filozófiánk."

De a végén tényleg kivívta a szélesen hullámzó kacagásunkat. Ennyi hősies makogás után a csattanó: "Lassan elmondhatjuk, hogy Magyarország polgárai energiabiztonságban vannak. (Az atomerőművet illetően) a finn átláthatósági szabályokat fogjuk nálunk is bevezetni. (Célunk) a belső nyugalom, kiegyensúlyozottság, átláthatóság. Megindítjuk Magyarország történetének legnagyobb gazdaságfejlesztési tervét 2015-ben."

Akkor nekünk tényleg annyi.

PS.: A napigazdaság.hu-interjút tényleg érdemes elolvasni. Ebből látszik eddig a legvilágosabban, hogy a rezsim megbukott.

POLGÁRI KONZERVATÍV PÁRT! TÁMOGASS MINKET!

75 komment · 1 trackback

2014.12.11. 19:07 HaFr

Ötletek plusz adófajtákra a hátralévő másfél évre

Mielőtt meg nem bukik ez a kormány, tehetne valami jót is. Íme néhány adófajta címzettje:

- Olyan legalább 50%-ban állami megrendelésből élő vállalkozások, amelyek a szabad piacról származó  közvetlen vagy közvetett (alvállalkozói) jövedelmükhöz képest legalább kétszeres ütemben növelik az éves, közvetlenül vagy közvetettet módon (önálló alvállalkozóként, vagy azonos tulajdonosi csoport vagy konzorcium részeként) az államtól szerzett bevételeiket, és/vagy az utóbbiak fedezetaránya 10%-kal meghaladja az előbbiek fedezetarányát, az állami típusú bevételeikre jutó nyereségre 25%-os különadó.

- Minden hibásan kitöltött képviselői és (újonnan bevezetendő) államigazgatási vagyonnyilatkozat esetében a növekményre vagy a piaci értékére számolt 25%-os büntetőadó, a választott képviselői vagyonnyilatkozatok teljes nyilvánossága mellett.

- Minden képviselői és államigazgatási költségelszámolással kapcsolatos visszaélésre a különbözet visszafizetésén túl 25%-os büntetőadó.

- A politikai mandátum és az államigazgatási megbízás időtartama alatt az igazoltan legális jövedelmeken túli vagyongyarapodásra (a szükséges adóhivatali stb. eljárás által megállapított büntetésen túl) a gyarapodás 25%-ának megfelelő különadó. A vagyongyarapodást évente együtt vizsgálja a KEHI és az Adóhivatal.

- A közpénzekből finanszírozott projektek kedvezményezettjeinek minden megszerzett ilyen jövedelmük után helyben kell adózniuk.

Hirtelen ennyi.

51 komment

2014.12.11. 07:44 HaFr

Kormányzásképtelenség felé sodródunk

(OS) A Polgári Konzervatív Párt sürgeti Orbán Viktort és kormányát, hogy állítsák helyre az ország kormányozhatóságát, fordítsák vissza a társadalom fokozódó perspektíva-vesztését és kiábrándulását, és adják vissza az arra vonatkozó hitet a nemzet tagjainak, hogy a kormánynak nem célja a társadalmi erőforrások szűk körbe való átcsoportosítása, és korrupt módszerekkel való privatizációja.

Ennek első lépéseként indítványozzuk, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és a Számvevőszék végezzen átfogó és beható vizsgálatot az Európai Unióból érkező pénzek 2010 óta történt felhasználásáról, és részleteiben hozza nyilvánosságra e források kedvezményezetti körét. A rendőrség és az ügyészség kezdjen vizsgálatot a NAV-nál, hogy megnyugtató választ kapjunk az ÁFA-csalásokkal kapcsolatosan a közvéleményben élő gyanúkra.

Követeljük a politikusok és választott tisztviselők vagyonosodási vizsgálatát 2010-ig visszamenően, a tágabb családjukra is kiterjedően, mert a látszatát is el kell kerülni annak, hogy visszaéltek a közbizalommal.

Felszólítjuk a kormányt a Paks II szerződéssel kapcsolatos megtérülési számítások, illetve a szerződés és záradékainak teljes körű nyilvánossá tételére, mivel minden ilyen horderejű döntésnek átláthatóan kell történnie egy polgári demokráciában.

Végül követeljük, hogy a kormány általában is térjen vissza a közjó szolgálatába!

(A Polgári Konzervatív Párt közleménye)

 

53 komment

2014.12.10. 17:50 HaFr

Kormányzati káosz

Ami korábban csak a vájt fülűek számára volt világos, hogy a politikai kormányzás (aka unortodoxia) és az ország szuverenitása (ténylegesen Orbán önmegvalósítása) valójában ad hoc költségvetési politikát és nagybani lopást takar, az mára elérte a társadalom ingerküszöbét. 12%-ot esett egy hónap alatt a Fidesz teljes népességen belüli támogatottsága, és még ennél is többet (!), 16%-ot Orbáné, amit még Gyurcsány sem tudott hozni az őszödi évben. Most már azok is tudják, hogy a kormány jobbra-balra vagdalkozik, és semmi más nem érdekli, mint a pénzbeszedés, illetve ennek zavartalansága érdekében a társadalom kontrollal vegyített szétzilálása, akik semmit sem konyítanak a költségvetések olvasásához.

Értik viszont a tömegek nyelvét (ha sokan vannak az utcán, akkor igazuk van, márpedig folyamatosan sokan vannak), értik a fiatalok -- a gyerekeik és az unokáik -- megfenyegetését (munkássorba kényszerítéssel, internetadóval, kötelező drogambulanciával), értik a szabadságuk megvonásának bizonyos aspektusait (vasárnapi zárva tartás), zavarja őket a kiszámíthatatlan (valójában koncepciótlan, dilettáns) kormányzás, illetve a Fideszen belüli ellentétek kibukása, egyre jobban el tudják vonatkoztatni a pofátlanságot és a közpénzen való meggazdagodást a baloldaltól (segítségükre sietett az egész fideszes "elit"), kényelmetlen az amerikaiak által kitartóan sugallt országkép, az európai kritika és Putyin közelsége (másik oldalon pedig a Nyugattal szembeni méltatlan, hazug, utcai nyelvezet), egyre fárasztóbb nekik a nagyhangú, öblös agresszió (Bayer és társai), és így tovább. A kép, amely korábban csak töredékeiben létezett, és nem állt össze bennük, most egyre világosabb formát ölt. Innen a hirtelen talajvesztés.

Kormányzati káosz van. A közigazgatás, az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, a nyugdíjrendszer, a közlekedés, a magyar tőke hatékonysága, a jogrendszer, és az erkölcs mind romokban. A 2015-ös költségvetésen már látszik, hogy legföljebb februárig él. A miniszterek hazudnak, mint a vízfolyás. A szövetségesek -- az egyházak, a KDNP, a Liga Szakszervezet -- meginogtak. Az, ami régóta érett, Orbán kormányzóképtelensége, most hirtelen megmutatkozott. Isten hozta a fideszeseket Magyarországon.

103 komment · 2 trackback

2014.12.10. 05:30 HaFr

Befolyásolja-e az USA kelet-európai politikáját a kínzások ügye?

Tegnap napvilágot látott a CIA kihallgatási gyakorlatáról készített szenátusi vizsgálat kivonatolt jelentése, amelyből bebizonyosodott, hogy az amerikaiak nem csak brutálisan kínoztak terrorizmussal gyanúsított külföldi állampolgárokat, de a kihallgatások eredményeit meg is hamisították, amire alapozva aztán, ugye, hibás külpolitikai stratégiát is követtek, ezért nehezen igazolható a kínzások gyakorlati haszna is. Az ügy -- azon túl, hogy felveti a korábbi adminisztráció felelősségét, amely rossz következtetéseket vont le 2001-ből, nem vizsgálta saját korábbi felelősségét az Al-Kaida felnövesztésével kapcsolatban, illetve hazug állításokkal vitt háborúba, és tartott benne amerikai katonákat, ölte le arabok tízezreit, köztük civileket, és forgatta fel a Közel-Keletet úgy, hogy békét nem teremtett, csak új háborúk magvait hintette el -- szóval az ügy rávilágít a Pax Americana roppant problematikusságára. Kiderült Washington és Jefferson államának szelektív szabadságértelmezése, az amerikai nemzetbiztonság vélt -- és gyakran cinikusan vagy inkompetensen szolgált -- érdekeinek előtérbe helyezése a szabadság hazai és globális intézményrendszerével szemben, azaz megtörtént a legrosszabb: megrendültek a nyugati civilizáció erkölcsi alapjai, amelyeket helyreállítani és hitelesen képviselni eztán -- félő -- maga a mission impossible.

A napjainkra érik be ifjabb Bush cinizmusa után az utóbbi száz év talán leggyengébb -- Coolidge-ot vagy Hoovert is alulmúló -- amerikai elnökének, Obamának a vetése, aki hagyta elszemtelenedni Putyint és megerősödni az Iszlám Államot, miközben odahaza on balance értékelhetetlen a teljesítménye. Ez az elnök ezzel az örökséggel próbálja most feltartóztatni a világ hidegháborúba fordulását a bürokratikus, korrupt EU-val és annak ostoba vezetőivel az oldalán, akik már éppen elégszer bizonyították, hogy a "reálpolitikájuk" nem szól másról, mint Erasmus becseréléséről az euróra. Az a tény, hogy a bizonytalanok számára egyre kevésbé védhető a nyugati civilizáció erkölcsi fölénye, ha védeni lehet, az már legföljebb csak az piacgazdaságának fölénye alapján megy (ami lássuk be, jelentős visszaesés), erősen megkérdőjelezi a mostani oroszellenes offenzíva legitimitását Kelet-Európában. A most megismert szenátusi jelentés finoman szólva nem fog segíteni az ügyön (és a magam részéről a fölösleges, taktikátlan nyilvánosságra hozatalában is a gyenge washingtoni vonalvezetést látom visszaköszönni). Ha egyszer Amerika és a Nyugat maga mögött hagyta az erkölcsi lényegét, akkor miért hinnék el nekik a bizonytalanok, hogy az valaha is nagyobb értéket képviselt, mint az orosz autokrácia által kínált világ, Horthy stb? Miért lenne a mostani több mint pőre nagyhatalmi játszma, amelyben a kis államok csak parasztok a sakktáblán, a vágyaik és az elkötelezettségeik pedig nem egyebek, mint puszta illúziók, amelyekben a csalódás az értékek egész tárházának újraértékelését hozhatja el új értékrenddel, történelemszemlélettel és politikai szövetségekkel?

A Nyugat ellenségei a világ minden pontján -- és ami nekünk a legrosszabb, Kelet-Európában is -- kíméletlenül ki fogják használni a helyzetet. Az olyan autokraták, mint Orbán, akiknek jól felfogott személyes érdekük Oroszországhoz közeledni, nem fognak késlekedni újabb eszközt látni a kínzásokban a közvéleményük Nyugat-ellenes hangolásában, amiben segíthet nekik az amerikai külpolitika (a szlovák nagykövetük esetében a magyar ügyvivőénél is világosabb) tapintatlanul beavatkozó, arrogáns nyilatkozatai. A magyar vezetésnek is -- nyilvánvalóan Putyinnal egyeztetett -- célja az amerikai külpolitika lejáratása, a konfliktusok élezése, miközben rendületlenül oldalaz Moszkva felé. Magam nem kétlem, hogy Magyarország az EU-ban marad, még ha Orbán távlati célja ennek éppen az ellenkezője is. Na de azt a politikai veszélyt és védekező harcot, amelyet a washingtoni, brüsszeli és berlini farkasvakság előidézhet még nálunk, miután hagyták az eseményeket így -- erkölcsi, politikai és gazdasági értelemben is -- kikerülni az ellenőrzésük alól, na azt nem kívánom magunknak.  

23 komment · 1 trackback

2014.12.09. 07:15 HaFr

A jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése legitim cél

Érdekes cikk jelent meg a Guardienen, amely ismerteti egy alapos és átfogó OECD-tanulmány eredményeit. Eszerint a libertárius piaci gondolat egyik fontos részét képező ú. "lecsorgó" hatás (hogy a gazdagok jövedelemnövekedése pozitívan érezteti hatását az alsóbb rétegek bevételein is, és ezzel a közügyet szolgálja) nem támasztható alá abban az értelemben, hogy ez hozná el az összgazdagság (GDP) lehető legnagyobb növekedését.

Az OECD tanulmány szerint a Thatcher óta mért Egyesült Királyságbeli növekedés 20%-kal is magasabb lehetett volna, ha nem nőnek annyival a jövedelemkülönbségek, amennyivel nőttek. Ez ugyan felveti a kérdést -- amit remélhetőleg a tanulmány maga megválaszol, mert egyébként az előbbi kijelentés alig értelmezhető --, hogy hol van pontosan az a pont, amelytől a jövedelemkülönbségek növekedése már biztosan nem szolgálja a közjót, és mekkora különbségnövekedésnek milyen hatása lehetett pl. az előbbi példában, de tegyük fel, koherens az érvelés. Ebben az esetben a válságból való kilábalás is jobban sikerülhet olyan országoknak, amelyek vigyáznak az elesettebbekre, és megerősítik a középosztályt (amely, szemben a mai jobbos felfogással, valahova a medián és az átlagos jövedelmek közé esik, nem pedig nagyrészt az átlag alá, mint nálunk). A cikk nem emeli ki, de tudjuk, hogy a túlzott jövedelemnivellálás sem üdvös a közjóra nézve, tehát mintha létezne egy tartomány, amelyen belül tartva a jövedelem (és vagyoni?) különbségeket az anyagi közjó (GDP) a legjobban fejlődik, és amely hatékony állammal párosulva a jólét legbiztosabb alapja lehet.

A jövedelmi egyenlőtlenség csökkentésének GDP-re gyakorolt pozitív hatása tulajdonképpen érthető. A kevés kézben koncentrálódó egységnyi jövedelem összesített (beruházás- és fogyasztás-élénkítő) hatása az a GDP-re (és még pregnánsabban az életszínvonalra) kisebb, mint a szélesebb körben elosztott ugyanakkora jövedelemé, egyrészt mert a gazdagok költésének társadalmi értéktartalma (és hatása) kisebb -- pl. a luxuscikkeken lévő lényegesen nagyobb fedezet megint csak a gazdagok jövedelmét gyarapítja, az előállításukban résztvevőké viszont nem annyival --, másrészt a növekedésben és az életszínvonal emelkedésében a fogyasztásnak végső soron fontosabb szerepe van, mint a beruházásnak. Ha nincs fogyasztás, értelmetlen beruházásra költeni, vagy ha más fogyasztja el, amit mi (olcsón) megtermelünk, akkor nem nő evidensen az életszínvonal -- ezt Matolcsy pontosan meg tudná mondani, ha akarná. 

A Polgári Konzervatív Párt ugyanezen okok miatt javasolja ugyan a flat tax fenntartását (ennek a szabadpiaci elméleteket végső soron megalapozó morális okból van jelentősége, a közjó maximálása ugyanis csak az egyik vetülete a gazdasági választásainknak, és csak a balos közgazdaságtanban vált mindent elsöprő érvvé), ám egyúttal ragaszkodunk a flat tax kiegészítéséhez is: mégpedig hosszabb távú, a társadalmi (tehát nem a negyedévente vagy évente mérhető gazdasági) értékteremtés jövedelemmel való elismerésével is, ilyen pl. a szülés, a gyerekek eljuttatása az egyetemi diplomáig, vagy a piaci értéken vett, de állami kereslettel megvalósított közmunka. Ezeket a társadalomnak kell fizetnie, és jövedelemként kell megjelennie ezeknél a polgároknál. Ám a társadalmi stabilitás növekedése remélhető a szezonális, eseti vagy a kisközösségi karitatív munkateremtés növelésétől is. A szociális, munkanélküli stb. támogatások ügye ezektől külön kezelendő. 

Minden megfelel a polgári konzervativizmus emberközpontúságának (akár a mindenki egyforma szabadsága flat érvényesülésével szemben is, de ezzel nem azt állítom, hogy ne lenne érzékenységünk az utóbbi erkölcsi alapjaira, és ne ismernénk el a szabadság erkölcsi alapú védelmét mint becsülendő politikai álláspontot). Azon viszont érdemes volna elgondolkodnia a kivételezett szűk rétegnek ebben az országban, hogy képes még mindig hatalomban tartani egy olyan csoportot, amelynek amellett, hogy szemérmetlenül lop, már a középosztály megerősítéséről vallott "lecsorgó" ideológiája is erősen megkérdőjelezhető, magyarán az ég egy adta világon semmilyen erkölcsi joga nincs a hatalomra. Én azért nem lennék annyira büszke egy ilyen társaságra, amely kétségtelenül rosszabb, mint bármelyik drogosé.

63 komment