1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Ez a Mi Hazánk Mozgalom

Friss topikok

BÉNDEK PÉTER BLOGJA

2015.09.04. 10:53 HaFr

Szép volt, magyarok!

GettyImages-486428792

A Migration Aid írta a Facebookon, hogy a raktáraik megteltek, ráadásul hatalmas mennyiségű online rendelt adomány várható még a napokban, ezért arra kérik az embereket, hogy olyan szeptember 15-ig szüneteltessék az adományozást. A tranzitzónát a raktárakból már bőséggel el tudják látni. (index.hu)

Mert két dolgot nem szabad összekeverni: hogy mi legyen az ország és Európa stratégiai válasza a migráns-/menekült-hullámra, és azt, hogy hogyan viszonyuljunk -- a nem kis részben a nem létező stratégia és a gyenge politikai vezetés miatt -- ide került és itt aszalódó emberekhez. Ez az amit, Erdő bíboros, teológus, kánonjogász, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke, a XIV. rendes püspöki szinódus főrelátora, a Piarista rend konfrátere, a Bonifác-érem tulajdonosa sem ért.

Szép volt. Már csak a saját országunk politikai jövőjéért kellene összefogni, és sikerrel cselekedni.

3 komment

2015.09.03. 17:57 HaFr

Most határolódjak el a katolikus egyháztól?

Rövidesen kezdődik az Irgalmasság Szentéve, amelyet együtt méltatott Erdő Péter, a Katolikus Püspöki Konferencia leköszönő és Veres András, a testület új elnöke. Az Irgalmasság Szentévéről megemlékezve mellesleg kifejezték, hogy az egyházi intézmények Magyarországon nem fogadnak be menekülteket, mert ha így tennének, akkor embercsempészek lennének a magyar törvények értelmében, ami egy új szempont, köszönjük, szorgalmas tanulóra vall. Mondták ezt hatalmas aranykereszttel a hivatalaikban, a nyakukban, a falon, és amerre a szem ellát -- mondták ezt Jézus Krisztus nevében, és a keresztény Európa gyökereit ápolva.

De a bíboros visszautasítja az "érzéketlenség" vádját. De hogy mennyire nem tudja, hogy őt nem az érzékletesség és az érzékenység képviseletével bízta meg az egyháza, az egyházát meg Krisztus, hanem a feltétlen szeretetével, az látványosan kitűnik az egyház által kiadott hivatalos nyilatkozatból:

„A jelen történelmi helyzet súlyának tudatában aggodalmunkat fejezzük ki közel-keleti keresztény testvéreink sorsa iránt. Ezzel egyidejűleg hangsúlyozzuk, hogy az államok joga és kötelessége megvédeni polgáraikat.”

A katolikus egyház Magyarországon súlyba görnyedve aggódik a közel-keleti keresztények sorsáért. A muszlimok stb. sora iránt most nem. Mert azok nyilván jól vannak. Hadd jelezzem finoman ezt a tökéletesen antikrisztiánus allűrt, amellyel kiváló egyházunk az emberben először a vallását (bőre színét?) bírja nézi -- a "jelen történelmi helyzet súlyának tudatában", sőt csakis úgy -- és az egészet nemcsak nem szégyelli, hanem egy nyilatkozatban is rögzíti. A második mondattal pedig biztos, ami biztos, belekóstol a magyar állam (képviselőinek) alfelébe. Államnak "joga" van "megvédeni" a magyarokat. Egyháznak, úgy tűnik, dolga erre figyelmeztetni. Semmi más dolga ebben a mi Tündérkertünkben, mint épp ez. Ferencbe (pápa) egyet rúgni még talán.

Vallás (bőrszín?), náció lezongorázva, az emberről talán majd holnap. Aranykereszteket súlyba, stólát rendez, meghajol, hazamegy. (Este új párlat érkezik a pincéből.) -- Elhatárolódni? Ezektől?

Ui. Konzervatív-e a poszternek így gondolkodni? Hát hogy a ménkűbe ne lenne az? Elvégre a kultúránk, az eszményeink, és a hitünk a tét, amiket ezek folyamatosan korrumpálnak. Hosszabb távon lehet, hogy ráfaragunk a migránsokkal, de a főpapoknak ezzel a szemléletével biztosan. Gondot okoznak a migránsok? Igen, gondot okoznak. De a dolognak ez a része nem rátok tartozik, bíboros uram.

32 komment

2015.09.03. 08:04 HaFr

A magyar demokrácia válságának megoldásáról

A demokráciánk válságban van. Feladatát (1) a nemzetet a helyi közösségiben és egészében megmozgató viták intézményes, folyamatos elősegítésére, e mérlegelés nyomán (2) a megfelelő szintű döntéshozatalra, (3) a döntések átlátható, hatékony végrehajtására, majd (4) az eredmény korrekciójára mind nem végzi el -- sőt a célja éppen ennek a négy fázisú folyamatnak az akadályozása. A magyar demokrácia döntési demokrácia, kellő vita, előkészítés és mérlegelés nélkül, gyenge minőségű végrehajtás mellett, és a korrekció minden lehetősége nélkül. A magyar demokrácia mélyen diszfunkcionális.

A magyar politikai gondolkodásnak abban a vékony szeletében, amely keresi a kiutat ebből a válságból túlsúlyban vannak a tartalmi jegyek: hol az alkotmányosság visszaállításáról, hogy eseti döntések kritikájáról, hol általános ideológiai vitákról szólnak. Ezen az alapon azonban sosem alakítható ki olyan társadalmi józanság és közakarat, amely túllendíthet minket a demokrácia válságnak gyökerében lévő kulturális megosztottságon.

Véleményem szerint az egyetlen út, amely sikerrel kecsegtet, és visszaállíthatja, sőt jelentősen növelheti a társadalom regenerációs képességét az őt foglyul ejtett politikával szemben, az éppen a demokráciánk első hiányosságának, a sokrétű viták intézményrendszerének a helyreállítása. A Fidesznek (de a korábbi kormányoknak is, kevésbé radikálisan) az első legfontosabb feladata a nyilvánosság szerkezetének átalakítása és az új nyilvánosság uralása volt. A magyar társadalom viszont -- úgy vélem -- hiányolja és már megértené azt az érdekét, hogy végre meg tudjuk beszélni a dolgainkat, és ehhez megfelelő keretek álljanak a rendelkezésre, ne csak a párhuzamos valóságok; de ha ez nem, a társadalom akkor is sokkal megértőbben viszonyulna a nyilvánosság átjárhatóságának és diszkurzív (a.m. vita-) értékének radikális javításához, mint egyes csoportjai a saját ideológiai vagy értékfelfogásuk felülvizsgálatához. Ezért ez egy jó út lehetne egy politikai párt számára ahhoz, hogy egyfelől értelmes céllal, másfelől a támogatásának növelése reményében szólaljon meg.

A PKP ezt is fogja tenni, ha szeptember újraválaszt a tagság, amellett, hogy az álláspontunk hirdetése érdekében rendszeres, lehetőleg napi videós esszével és hírmagyarázattal fogunk jelentkezni egy youtube csatornán -- a sokrétű nyilvánosság, a plurális viták, és az autonóm véleményfórumok igényét képviselve (tehát a saját nyilvánosságunk eszköz lesz a végcél érdekében, amire csak azért van szükség, mert a hivatalos nyilvánosságba nem jutunk be, hogy terjesszük az álláspontunkat). A párt szeptemberi közgyűlése ugyancsak döntést fog hozni a párt által képviselendő egyéb kulcstémákban, amelyek között egy következő a kapitalizmus közösségi formája és intézményrendszere, egy harmadik pedig a magyar oktatási rendszer újragondolása lehet. Én magam nem tervezem, hogy a PKP-nak túl sok stratégiai témában kellene versenyezni más pártokkal (a napi politikai megnyilvánulásokon túl), inkább azokat helyezem előtérbe, amelyek az ország lehető leggyorsabb, versenyképes átalakulásához nélkülözhetetlenek. Az említett három az. Továbbra is várunk mindenkit, akit részt szeretne venni -- partvonalról be a pályára jeligével.

6 komment

2015.09.02. 22:18 HaFr

El kell-e fogadnunk a menekültkvótát? El, ha Európát komolyan vesszük.

Németország egyre fenyegetőzőbb hangot üt meg a kvóták elfogadtatása ügyében, miközben egyszersmind befogadná az összes szírt -- Merkel kormánya talán még sosem volt ilyen bizonytalan a nyilvánosságban. Érthetetlen ez a felkészületlenség egy bizonyos ideje azért már húzódó válságban. Pénteken kezdődik Luxemburgban az informális (!) menekültügyi EU-s külügyminiszteri találkozó, a német-francia-olasz trió ennek napirendjére szeretne hatást gyakorolni az EU külpolitikai képviselőjének írt nyilvános (!) levéllel, amelyben követelik a kvótarendszer európai bevezetését. No comment, ami az ügyintézés hatékonyságát illeti. 

De nekünk el kell-e fogadnunk egy ilyen kvótarendszert, amellyel talán "jobban járnánk", mint bármilyen nemzeti hőzöngéssel? De miért kéne, kérdezhetik az ellenzők, ha ez az ország sokkal kevésbé alkalmas (gazdaságilag, kulturális, politikailag -- értve ezalatt a jobbos véleménytöbbséget) más kultúrájú népcsoport letelepítésére és integrálására, mint az Egyesült Királyság, Németország, vagy gyakorlatilag bármelyik nyugati tagállam? Ki, milyen legitimációval kötelezheti az országot? 

A helyzet az, hogy közben mégis (nagyjából) EU-s pénzekből élünk. Ez lehetne akár elég erkölcsi kényszer -- a hála, úgymond. De e mögül mégis hiányzik valami, amire a menekültáradat nagyon élesen hívja fel a figyelmet: Európa szellemi, kulturális, erkölcsi egysége, amely szolidaritásra kötelezne minket, magyarokat, más népekkel szemben. Pont az hiányzik az EU-ból, amelynek révén az ilyen válságokban számíthatnának egymásra az államok: a sorsközösség tudata. De ez nincs meg, mert/ezért nincs az EU-nak nemzetek fölötti legitimitása.

A kvótarendszer -- ha már egyszer nincs jobb megoldás -- csak egy olyan kontinensen vezethető be a siker reményében, keserű szájíz nélkül, amelyben a sorközösség tudata automatikus szolidaritásra sarkall más nemzetekkel a közös problémák megoldása érdekében. Furcsamód, miközben állandóan Európa közös kulturális gyökereiről papolunk, ezek a gyökerek száraznak tűnnek -- nem teremtik meg a közösség élményét, ezért mi sem érthetőbb, mint néhányak ágálása a kvótarendszer ellen. Nemcsak Orbánnak, de jó néhány európai politikusnak el kell döntenie, most akkor mire tartják az Uniót? Alapvetően megvédendőnek a létező közös értékei és hagyományai okán, de ez esetben el kell fogadniuk a kvótát az erős közösségből ránk háruló kötelességnek engedve, vagy alapvetően értékeit tekintve üresnek, és ez esetben legfeljebb a finanszírozásért érzett hála kötelezheti a szabódó népeket a kvótába való belenyugvásra. A kvótarendszer ügye itt van elásva, eddig kell leásni érte. Ha már egyszer nincs jobb megoldás.

68 komment

2015.09.02. 12:36 HaFr

A tőke jöhet-mehet, a munkaerő nem? Az EU kifújása.

Kapitalista szempontból -- ahogy egyébként a befogadó országok leginkább kezelik a kérdést -- a bevándorlás ügye a szimpla munkaerővándorlás esete: ha a hegy nem megy Mohamedhez, nomest est omen, Mohamed megy a hegyhez -- de nem csak Mohamed, hanem Vlagyimir, Petru, és Marcsi is elmennek, vagy már korábban elmentek a hegyhez. A munkaerőnek ez az agresszív -- menekülésbe és a társadalmak szétesésébe ojtott -- vándorlása egyébként semmivel sem hoz gyökeresebb változást az európai társadalmak életébe, mint a nyugati tőke hozott a harmadik világéba, mégis nehezen mondunk le arról a nézőpontról, hogy mi csak hadd küldjük a tőkét, és hadd zárkózzunk el a globalizáció valódi kiteljesedése, a munkaerő globális vándorlása elől, ahogy nekünk tetszik. Mi felforgathattuk száz meg száz premodern, vagy legalábbis nem-nyugati típusú közösség, régió és ország életét a piacaik átalakításával, fegyverrel, vagy akárcsak azzal, hogy milyen életformát állítunk eléjük követendőként, de azt már nem szeretnénk, ha ezt az életformát szó szerint tűzön-vízen át el szeretnék érni -- különösen akkor, ha ezért a Nyugatot is bevennék. Ám mivel most éppen nem a tőkének, hanem a munkaerőnek vagyunk a híján, ott az erő náluk. 

Én persze szívesen elzárkóznék ezektől a folyamatoktól, de Európa nem fejlődött elég harmonikusan ahhoz, hogy megtehesse. A tőkeexport révén átalakította a fejletlen társadalmakat, de közben ő maga is megváltozott, ami a saját biológiai reprodukciós képességét és a jóléte finanszírozását illeti (ami túl nagy részben külföldről és hitelekből történik). Az EU egy tökéletesen diszfunkcionális szervezet, amelynek a stratégiai ereje egy karcagi napközijével vetekszik, nyilvánvalóan agyalágyultak vezetik, a többiek meg felveszik a fizetésüket, és kihúzzák a mandátumukat. Néhány tízezer migráns dolgához legalább két éve nem képes hozzászólni a kukkot sem, a budapesti események kapcsán pedig egyszerűen összeomlik. Se ezt a válságot, se Európa jelenét és jövőjét nem sikerül perspektívába helyeznie -- mindent összevetve valószínűleg az egyik legnagyobb pénzkidobási projekt, amibe az emberiség valaha is belefogott.

Az EU döntéshozóinak és bürokratáinak imbecillitása okán természetesen fogalmunk sincs, mi lehetne a Közös Piac és az intézményeinek szerepe a válságok megelőzésében vagy hatékony leküzdésében. A munkaerőpiaci (és bevándorlási) válság éppen olyan stratégiai és gazdasági gyengeségre utal, mint a tőkepiacok rendszeres válságai, de semmiféle előrejelzés, komplex elképzelés, pláne mechanizmus nincs arra, hogy mit kezdjünk vele. A legtöbb, amit az emberiség ki tud hozni a közgazdaságtanból, hogy a világ valószínűleg leghülyébb intézményei, a "külföldi elemző cégek" módosítják a gazdasági előrejelzéseiket. (Lennék én szívesen ilyen elemző cég, amelyiknek -- Istenem! -- nem jön be egy forecast, három hónap múlva módosít rajta csillió dollárért. Most éppen, jaj, quelle surprise, leesett a második negyedéves magyar növekedési adat, nosza módosítjuk az éves előrejelzést. És közben mindenki komolyan bólogat, eh, micsoda szellemi teljesítmény! Előtte is fél százalékpont volt a Morgan Stanley meg a Brooklyn-alsói "szakértők" között, azt se nagyon tudni, hogy miért, ők se tudják, hát most lesz köztük plusz kéttized, alacsonyabb bázison. Az egész egy vicc, az időjárás előrejelzésekben is több a muníció. És ebből táplálkozik az EU, egymást jelzik előre és fizetik, aztán minden következmény nélkül bele a vaksötétbe. Na majd mostantól lesz a sok faktor között még egy: a migránsfaktor. Meg egy Keleti pu. faktor. Plusz félcsillióért, csak nektek.)

119 komment

2015.09.01. 18:32 HaFr

A jó kormányzás alapelveiről

A jó kormányzás folyamatos konfliktusban alakul ki -- az egyének és a közösségek egyaránt maximális megbecsülése között. Mit jelent ez magyarul? A jó kormányzásnak egyfelől a nemzet egészének lehető legnagyobb értékteremtése, másfelől az individuumok legnagyobb szabadsága közötti egyensúly aktuálisan legjobb, igazolható formájának előidézésére kell irányulnia. Egyszerűbben, a kormányzás a lehető legjobb minőségű -- tehát fenntartható -- közösségi regenerációs képesség és a lehető legnagyobb egyenlő személyes szabadságok egyensúlya: a közjó és a maximális egyéni szabadság közötti kompromisszum. A jó kormányzás (tágan értelmezett) haszonelvűségének az értékelvűsége, a magáért való értékelvűségnek a haszonelvűsége szab gátat, és az egészet egy több-kevésbé zavartalanul alakuló kultúra és civilizáció támogatja meg.

Ez egy nagyon egyszerű elv, amelyre egy viszonylag jól átlátható gyakorlatot lehet építeni, amit minden állampolgár meg tud érteni és ellenőrizni tud. Egy példa: ha a GDP jobban növelhető a természet kizsigerelésével, akkor azt nem tesszük (mert ellen szól az élet minőségének és fenntarthatóságának). Ha a GDP jobban növelhető a gazdagok jövedelmének csaknem teljes visszaosztásával, mert ezáltal jobban nő a belső fogyasztás, azt nem tesszük (mert ütközik az egyéni szabadságok korlátozó erejével). Ha az egyén szabadságok növelése (formálisan) megkövetelné a teljes identitásalapú jogegyenlőséget (melegházasság), de az üti a kollektívum biológiai és kulturális regenerációs képességét is, akkor mérlegelni kell, mi a fontosabb -- de a mérlegelésnek legalább érthetőnek és átláthatónak kell lennie, ahogy az aktuális döntésnek is.

Ha a választási alapú jogegyenlőség kiterjesztése az élet és a halál kérdéseire (abortusz, eutanázia, halálbüntetés, sorkatonaság stb.) konfliktusban áll az életről alkotott felfogással, akkor az utóbbi legalábbis meg fog jelenni az előbbiekre vonatkozó jogalkotásban. Ha a gazdasági jogegyenlőséggel együtt (alacsony egykulcsos szja) jelentősen csökken a közösségi regeneráció pénzügyi alapja, és ezzel hosszú távon veszít az ország, ráadásul az előbbi szembemegy az igazságosság intuitív fogalmával, akkor megfontolandó a gazdasági jogegyenlőség (egyenlő szabadság) korlátozása (többkulcsos, progresszív adórendszer). Ha a gazdasági előnyök szabadon válthatók át az élethez és a méltósághoz fundamentálisan kötődő előnyökre (a magánegészségügyben, az igazságügyi eljárásokban stb.), akkor adott esetben érdemes korlátozni a társadalmi intézmények piacosítását, a gazdasági előnyök konvertálásának szabadságát.

Az egyedi mérlegelés nagyon bonyolult lehet, ha egy filozófiai vagy alkotmányjogi vita mélységét képzeljük bele, de a politikai döntésekben elég csak felfogni, hogy a közösség és az egyének érdeke közötti milyen aktuális egyensúly találkozik a kultúra és a közvélemény helyeslésével. Azt viszont el tudom képzelni, hogy a kultúra és a közvélemény semmilyen körülmények között ne korlátozhassa a deliberáció (mérlegelés) bizonyos alapfeltételeit, amelyen keresztül a közvélemény egyáltalán módosulni tud, ezért se a demokrácia (a többségi elv vagy a legnagyobb haszon elve), se a liberalizmus (a személyes szabadság) nem korlátozható egy szinten túl (az előbbi pl. a plutokrácia vagy a jogok széles katalógusa, az utóbbi a többség által). A miheztartás végett, ma ennek a mérlegelésnek csak korlátozottan tudunk érvényt szerezni.

Ez mind egyébként elég kézenfekvő, ha itt-ott bonyolultnak tűnik is. Egyetlen egy dolog miatt írtam le: mert a politikai vitáinknak ezekről az elvekről és döntésekről kellene szólniuk ahhoz, hogy ez az ország mindenkié lehessen, és mindenki -- némi tanulás árán -- értően tudjon megnyilvánulni a közösségi életben.  Addig, míg ez nem történik meg, és ez a készség nem rögzül, mindvégig rabjai maradunk a pocsék kormányzás pocsék céljainak.

44 komment

2015.09.01. 10:26 HaFr

Magyarország célkeresztben: veszélyben a schengeni tagságunk?

A franciák után már Merkel is kijelentette -- nyilvánvalóan Magyarországra, de néhány más kelet-európai államra is célozva --, hogy "asztalra kerülhet a schengeni tagságunk", ami pontosan megmutatja, milyen hordereje van a menekültkérdésnek az európai vezetők szemében. És pontosan mutatja azt is, mennyire lettünk szuverének Orbán Viktor kormányzósága idején. Szuverén módon választhatunk egyre rosszabb megoldások között -- és ennyiben valóban sikerült a miniszterelnöknek elérnie Horthy teljesítményét.

Nem akarom túldramatizálni a fejleményeket, de mindenki tudja, mit jelentene, ha kidobnának Schengenből, amit egyébként egyedül is kiérdemelhetünk, ha más országok sorban megtörnek Merkel akarata előtt. Kallódás, gyorsuló hanyatlás, esetleg orosz gyámság. Sok víz le fog még folyni addig a Dunán, de Orbánnak sajnos sikerült olyan belpolitikai helyzetbe lavíroznia magát a Jobbikkal konkurálva, hogy nehezen tudná arcvesztés nélkül megadni, amit Merkel kér. Ez a menekültügy annyiban hasonlít Trianon két világháború közötti, a politikai társadalom egészén átjáró szellemére, hogy aki egyszer beleállt, nagy csinnadrattával belevitte a híveit, és visszavonhatatlanul a menekültek/migránsok távol tartásával azonosítja a nemzeti érdeket meg a saját "magyarságát", annak ki kell tartania mellette, akár a nemzet válságba taszítása árán is. 

A menekültügy integratív kezelése valamiért -- amit korábban igyekeztem magyarázni -- nagyon fontos Merkelnek. Olyan összebékíthetetlennek tűnnek az ellentétek a német és az orbánmagyar nemzeti stratégiák között, hogy a kialkudandó kompromisszumban éppen most nehezen tudok elképzelni olyan nyereséget, ami ellensúlyozhatja Orbán veszteségét. Ami nagyon rosszul hangzik az országunk számára. Miközben a bevándorlást a minimumra kellene korlátozni, és meg kellene tudni védeni a zöldhatárt, lehet, hogy a kvóta még mindig a legjobb megoldás az ország számára.  

94 komment

2015.08.31. 20:28 HaFr

Menekültet menteni szexi, országot menteni nem annyira

A menekültek/migránsok iránti együttérzés annyira megmozgatta (egyébként nyilván helyesen) a baloldali és liberális képzeletet, jobb esetben pedig a lábakat is, hogy a FB-on és a tranzitzónákban jó néhány napja ritkán látott összefogásnak lehetünk szemtanúi. Egy másik kérdés, hogy a politikai nézetrendszer és az együttérzés miért jár Magyarországon pro és kontra párban (vajon ellentmondás-e együttérezni és nem érteni egyet a menekültek/migránsok tömeges letelepítésével?). Az én kérdésem most mégis az, hogy akik sosem látott érzelmi és cselekvési egységre képesek az idegenek érdekében, azok miért nem képesek ugyanerre a saját országuk érdekében, magyarán miért nincsenek kint az utcákon és a nyilvánosságban hasonlóan céltudatosan a politikai változás érdekében, amire egyébként (ugyanők) nyilvánvalóan vágynak.

Van erre magyarázat persze: a közvetlen, konkrét emberi szenvedés (vagy a képzelete) keltette fájdalom, illetve empátia. Az, hogy ez az empátia feltört, nem történhetett meg anélkül, hogy ezek az idegenek megjelentek közvetlenül a szemünk előtt, a városban, viszonylag szűk helyen, sokan, sok kép és hang mellett, földönfutóként, reménykedőként, távoli országok hírnökeiként, egy új élet lehetőségében bízva (szenvedélyes zene). Velük ellentétben a feltehetően még szegényebb és nagyon régóta nélkülöző hazai cigány vagy gádzsó milliók ellenben jól el vannak rejtve a fészbukos közönség elől, a segítő szervezetek pedig teszik a dolgukat jó esetben ugyanazon a fordulatszámon, mint néhány éve -- ebben aztán semmi szexi nincs az ég világon.

A segítség kijárt vendégbarátság és a szégyen okán is, amit a segítők a magyar kormánnyal szemben éreznek. De ugyanez a szégyen nem sarkallja látványos együttérzésre a nyilvánosságot, nem özönlik az élelem, a játék, a simogató pillantás a hazai nyomorultak felé. Pedig a legót ott se ismeri mindenki. A nyomorultjaink peche mindössze annyi lenne, hogy nem szervez nekik senki menekülési útvonalat és/vagy csempészi őket a fővárosba? Ha ők megjelennének, és ellepnék a köztereket tízezer számra, az szülne csak empátiát? Vagy az már inkább a rettenet lenne?

A hazai nyomorultak helyzete ebben a hazában nyomorultabb bárkiénél. Nem bombázták szét még a lakhelyeiket, legföljebb a devizahiteleik omlottak össze, és nem szervezi őket meg senki, a kétségbeesettségük megszokássá vált, ezért a túlnyomó részük nem mozdul -- nemhogy Németországba, de Budapestig sem --, hogy felhívja magára a figyelmet. A magyar fészbukos és tényleges segítő szándék előtt nincsen látvány, ezért a koncentrált érzelem és segítség elmarad. Azt már nem is mondom, hogy ugyanez a szándék (pedig mennyi értelmiségi készséget takar!) nem tudja vizionálni a korrupciós, alkotmányos, vagy általában a minket körülvevő absztraktabb Armageddont, amelyről sosem lesz Keleti pályaudvari látlelete, és így nem is mozgatja meg. Végképp nem beszélve arról, hogy megmozgathatná ezt a szándékot éppen egy jó ország képzete is, amely adott esetben elég lehetne ahhoz, hogy létrehozza az összefogást. A FB-on egy komment a Bécsbe induló menekült-vonat kapcsán: "legyetek szabadok!" -- a saját országunk kritikája. És mi, mi mikor legyünk szabadok? Nagyon érdekes, milyen nehéz is magunkat megmenteni! Hozzánk képest a menekülteknek isteni sorsuk van Magyarországon. Elég elmenniük innen. De nekünk kezdenünk kell vele valamit.

Ui. A félreértések elkerülése végett nem a segítőket bírálom, nem a segítőkkel van a baj (hogy lenne?!), hanem a koncentrált társadalmi önmentés, a megfelelő reflexeknek és képességeknek ezzel a hiányával, ami miatt az ország nem tud strukturálisan különböző (nyugatias) pályára állni. Az előbbiből tudott szélsebesen mozgalom válni, az utóbbiból (ha más időkeretben, más intenzitással is) - nem. Az analógia erről szól.

66 komment

2015.08.31. 05:06 HaFr

Megeszi-e a Jobbik a Fideszt reggelire?

Egyrészt, Tapolca ide vagy oda, a Fidesz nagyon vezet még, másrészt nem tudjuk -- ha 2018-ról beszélünk. Ám a kormányzás megrekedt, egyelőre nem képes újítani. A politikai kormányzásról beszélek -- szakmai kormányzás sosem volt, az ország nem fejlődik, eseti "vak tyúk" döntések, és közben pimasz ferdítések vannak, mint legutóbb a balos kormányzás idején tapasztalható tanévkezdési "káoszról" -- hát ha van káosz, az azóta van, hogy KLIK van, bár nem értem, min lehet egy ilyen szervezet esetében csodálkozni. Szakmai kormányzás tehát nincs, a politikai kormányzás motívumait viszont a Jobbik diktálja, és ami történt -- hogy a Fidesz lemondott az önálló napirendről, és túltolja a migráns témát politikai szinten (a közvélemény felé) -- óriási hiba. A Fidesz sosem lehet olyan jó az etnikai, önvédelmi, "nemzeti" témákban, mint a Jobbik -- miért? Legfőképp, mert feladta a szakmai kormányzást, és a választók pontosan értik, hogy nincs benne több, mint az ideológiai, szimbolikus állásfoglalások lehetősége, ezek viszont nem illeszkednek egy biztos kormányzati útitervbe, és ha már így van, akkor hitelesebben hangzanak jobbikos szájakból. (Strukturális problémává nőtte immár ki magát a szavak sámáni erejébe vetett hit a kormánypártban. Azt hiszik, a valóságérzékelés mindenképp felülírható a nagyhangú öblögetéssel -- ennek a lehetősége azonban csak addig áll fenn, amíg van bizalom és hit egy adott politikai alakulat körül. Mostanra már inkább visszaüt.)

Valójában Orbán egy belül üres csigahéj, és ezt vélhetően egyre többen látják. Erkölcsi tartás és vízió nélkül nincs, ami motiválja és egységet teremtsen a kormányzásában, napról napra, közvéleménykutatásról közvéleménykutatásra él, tehát valójában nem használ ki sokkal több eszközt, mint a saját ellenzéke -- a viszonylagos ereje mindössze a propagandagépzetéből adódik. Ha viszont -- ahogy megtörtént -- ez a politika egyoldalúan a "nemzeti" témákban látja a kiutat a kormányzati válságból, azzal átadja a kezdeményezést azoknak, akiknek ugyan kisebb a sajtójuk, de -- közvetlen, lokális emberi tőkéjük és az erkölcsi fölényük révén -- sokkal erősebb a nyilvánosságuk. A Fidesz tábora ráadásul enervált, a Jobbiké pedig -- ha nem is olyan lelkes, mint egy-másfél éve, de -- tele van bizalommal. A Fidesz-szavazók is pontosan kiismerték már a vezetőjüket, de egyelőre kivárnak. Ebből akár jelentős beszakadás is lehet Fidesz-oldalon.

Orbán persze több sírból visszahozta már a pártját (ahova előtte rendszerint ő lökte be), de óhatatlanul kopik, ötéves kormányzásának vitathatatlanul legerősebb motívumai a pofátlanság és a korrupció, a kormányzás megújulásának szellemi és anyagi forrásai végesek, az odds-ai stratégiai szinten egyre rosszabbak. (Arra, hogy 2018-ban kormányfő lesz a két évvel ezelőttinél szerintem jóval nagyobb kockázat mellett lehetne fogadni, noha közeledünk a dátumhoz.) Lehetséges-e még olyan fideszes téma, egy újabb adu, amelyik újra háttérbe szoríthatja a bűn rossz kormányzás lehúzó erejét? Nyilván sok, drágán fizetett ember gondolkodik most ezen -- de arra egyre kisebb az esélyük, hogy szélsőségesnek állítsák be (magukhoz képest) a Jobbikot. Mégis, ha érti az olvasó, ezen gondolkodnak. Nem a társadalmi válság megoldásán és a szakmai kormányzás maradék lehetőségein. Az újabb hazugságon gondolkodnak, és nem a magyarok életéről és érdekeiről.

63 komment

2015.08.30. 08:29 HaFr

Akik lemondanak az országaikról: szírek és magyarok

A Nyugat felépített egy kisebb-nagyobb döccenőkkel működő civilizációt, de hogy rögtön jelezzem, mi is jelent ez: a nagyobb döccenőit (pl. a birodalmainak elvesztését, a világháborúkat, Auschwitzot, a hidegháborút, a gazdasági válságokat) is sikerül kezelnie, és a civilizációt egy új szinten stabilizálnia. A kompetens civilizáció képes a problémáit többségükben megoldani. Igen, ebbe belefér, hogy (gazdasági, katonai, kulturális) erőt alkalmaz, ami mellesleg szintén a fölény egyik jele, de messze nem ez az agresszív expanzió adja a stabilizációra való képességét, hanem a felhalmozott társadalmi tőkéje, belső ereje (tudása, társadalomszerkezete, a problémamegoldó képessége, az emberek közötti kapcsolatok minősége). 

Ezzel szemben -- vegyük ki most országunkat ebből a térségből -- Magyarország folyamatosan veszít az utóbbi ötszáz évben: területet, erőforrást, vagyont, perspektívát: folyamatosan az áldozat helyzetében van (ami a legrosszabb, a saját szemében is), képtelen megoldani a problémáit, és ami a legfontosabb, képtelen őket rövid- vagy legfeljebb középtávon megoldani, hanem hagyja ezeket olyan mértékben rétegződni, hogy azok már "zsákutcát" képezzenek. A rövid- és a középtávú problémamegoldás hiánya, majd a képtelensége a társadalmi integráció, innováció, és életképesség hiányának fontos ismérvei. Ebből a legtöbben persze csak a megkereshető pénz nem elégséges voltát látják, de a dolgok összefüggenek.

Se realitásérzék, se erőforrások a megoldáshoz, se megoldás. Helyette önáltatás, sodródás és válság.

A magyarok az utóbbi években hirtelen növekvő számban fedezték fel, hogy az országuk nem úgy működik, ahogyan szeretnék, amire növekvő számban válaszolnak -- nem a társadalmi megoldás iránti igénnyel és ennek kikényszerítésével, hanem -- egyéni kivonulással, disszidenciával. Országunk uralkodó elitje úgy kezeli ezeket a fejleményeket, hogy egyrészt örül annak, hogy megszabadul a potenciális bajkeverőktől, másrészt megpróbálja aláásni a Nyugat hitelességét, hogy növelje a saját legitimitását. A nacionalizmusnak -- mióta a baloldal kimúlt -- ez a magyarországi terepe.

A szír stb. helyzet csak a sokkszerűségében tér el a magyar helyzettől. A szíreknek ugyancsak azzal kellett -- radikálisabban -- szembesülniük, hogy nem működik a társadalmuk, ezért arra veszik az irányt, amerre a működő civilizációt tudják. Összeköti azonban a szíreket és a magyarokat, hogy lemondtak az országukról (eddig kb. hasonló arányban), és a személyes életüket át akarják helyezni a működő országokba ahelyett, hogy megoldanák a belső problémákat. A szírek menekülése egyfelől szánalmat kelt, másfelől felveti a kérdést, hogy miért nem oldják meg az otthoni ügyeiket. A saját véleményem ismert: nem hiszem, hogy ekkora, kulturálisan felkészületlen tömeget egy éppen az aktuális (hatékonysági és integrációs) válságát átélő Nyugat anélkül tudna befogadni, hogy az alapvető éthosza sérülne. Félő, a kulcs döntéshozók szerint ez az éthosz már kevésbé fontos, mint a gazdasági versenyképességünk, de ez egy másik kérdés. Ne feledjük, a Nyugat egyelőre a kelet-európai EU-tagokat se tudta integrálni (szerintem túl hamar és túl gyorsan próbálta). Ám az üzenet akkor is az: keleti nyitás ide vagy oda, sok duma ide vagy oda, tőlünk Nyugatra működnek a dolgok, a belátható Keletre nem. Nem kívánok magunknak további kísérletezést az unortodox megoldásokkal, de kisebbségben vagyok.

167 komment