1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Friss topikok

Béndek Péter blogja

2018.06.18. 18:55 HaFr

Az ezeréves brit monarchia meg tud újulni, a százéves magyar nemzetállam nem

Képtalálat a következőre: „queen and meghan markle”

Nem reménykedem benne, hogy a legnagyobb nacionalista hangadóink -- valójában konspirátorok a magyar nép kifosztásában -- ismernék a magyar történelmet, mert akkor néha reflektálnának arra, hogy 1790-ből visszanézve érdemes lett volna-e 1640-ben megragadni; 1840-ből visszanézve kár-e, hogy nem maradtunk meg 1705-nél, 1890-ben 1810-nél és 1990-ben 1920 körül, és hogy bár mindegyik említett időpont eltérő állapotban találta az országot, elmondhatnák, tényleg igaz-e, hogy összeköti őket valamiféle igaz magyar lényeg, amelyhez képest a mai "hazaárulók" valami gyökeresen mást akarnak.

A kérdésem: ki a fene hiheti komolyan, hogy ennek, az egész politikai aljasságuk tengelyében lévő népbutításnak bármiféle valós értelmet lehet adni 2018-ban (vagy lehetett volna bármikor a múltban). A "homogén" "keresztény" nemzet iránti (ceterum censeo, hazug) vágyakozás, amely ráadásul a szuverenitással és már-már az autarkiával való örömködéssel párosul, azt feltételezi, hogy a nemzetnek van valamiféle lényege, amelyben megágyazhatunk a jövőnknek; amely kivetíthető, és úgy marad, miközben a világ népei folyamatos változásban vannak. Ez nem konzervativizmus, ez hülyeség. Ebbe a hülyeségbe fér bele a rezsim szolgái -- tegnap éppen a szegény főbíró asszony -- ajkán már jószerivel naponta felharsanó hazaárulózás, a legócskább nyilas idők emlékezetére.

II. Erzsébet végigvezette (mert hát sokat köszönhetnek neki a britek) az Egyesült Királyságot egy birodalom elvesztése feletti bánaton -- történt ez, amikor még a II. világháborút se heverte ki a nemzet --, a jóléti társadalom felépülésén, majd erodálódásán, a királyi család szerepének teljes átalakulásán, a multikulturalizmus felé való nyitáson, végül pedig a vele való szimbiózis kiépítésén, amellyel radikális egyértelműséggel találkozhatott a közvélemény a legutóbbi windsori esküvőn.

Konzervatívnak lenni annyit jelent, mint önmagunk maradni a változásban. Az elkerülhetetlent nem elkerülni próbálni, hanem háziasítani és felhasználni a magunk javára. Így éli túl a brit monarchia is az idők változását: hajlik, de nem törik. Megmarad-e mindig minden tradíciója birtokában? Persze, hogy nem. Inkább választott volna egy norvég herceglányt vagy egy hazai örökösnőt az unokamenyének a királynő, ha tehette volna? Gyanítom, igen. De nem tette, mert bölcs és a nemzete javát akarja. Ki az a sült bolond, aki azt remélheti ma, hogy a világ tekintettel lesz nemhogy a magyarok, de a britek ezeréves, vagy csak a kétszáz éves tradícióira -- ez az idő már régen elmúlt és ehhez, amíg volt ilyesmire remény, egy világbirodalmat kellett felmutatni. Más kérdés, hogy maga a világbirodalom is a múlt folyamatos tagadásán épült fel.... (Ami a magyaroknak az etnicista homogenitás mítosza, az a briteknek a monarchia ereje. A nemzetük e körül jött létre, ahogy a mienk az esszencialista önképen. ezért a monarchia változását a magyar nemzeti önkép változásához kell mérnünk -- az utóbbi sajnálatos hátrányára. Az esszencializmus -- a tradíciók autentikus ápolásával szemben -- rossz dolog, mert változtathatatlan, ellene fordítható bárminek, ezért kizárhat bármit a nemzeti önképből, ráadásul önkényesen értelmezhető, általában éppen a hatalmon lévők szája íze szerint.)

Az esszencializmussal (a homogén nemzeti lényeg politikai doktrínájával) nem az a baj, hogy ne lennénk homogénebb nemzet, mint sok -- talán a legtöbb -- másik, hanem hogy ezt mitikussá növesztve egyrészt összefüggést teremtünk vele a történelmünk korszakai között, amely száz évvel ezelőttig világosan nem a nemzeti homogenitásról szólt, másrészt a parttalan-mitikus volta ellenére teljesen üres, konvertálhatatlan, terméketlen tudást reciklikálunk a magyarok között, amely potenciálisan kizár bármit, ami a nemzetkép termékeny átalakulásához vezethetne. Lehetne termékeny nacionalizmusra esély, de ez nem az. (Értelemszerűen ennek a kérdésnek semmi köze a migrációhoz. Az ország határainak és a nemzet és kultúrája összetételének megvédéséhez nem kell nemzeti esszencialistának lenni. Mellesleg e sorok írója hamarabb látta a migrációban a kulturális veszélyt: akkor, amikor a miniszterelnöknek Putyin még csak a terrorizmust adta a szájába. De az előbbiek szellemében nem is esszencialista módon kezeltem.)

Így semmiféle olyan produktív hagyományunk nincs, amely elég erős lenne ahhoz, hogy -- a britekhez foghatóan -- rákényszerítsük a világra (édes Istenem!), sőt, ami azt illeti, semmiféle olyan politikai-kulturális tradíciónk nincs, amit egyáltalán néven tudnánk nevezni, nemzeti egyetértés volna róla és termékeny identitást adna nekünk. Ami leghamarabb eszünkbe jut (éppen a homogenitás mítoszán túl), azok az alávetettségünk mérföldkövei -- tradíciónk az alávetettség és nyomában a (részint visszavetített és ezzel is hipertrofizált) függetlenségvágy. Egy mítosz (a homogén nemzeti lényeg) és egy vágy (a függetlenségé) uralkodik ott, ahol -- jobbára a polgári szabadságon felépülő -- reális cselekvési erőnek és hagyományainak kellene. Ami ez utóbbit illeti, a (nemzeti) függetlenség vágya mindig bedarálta a polgári alkotóerőt, így a személyes szabadságok potenciális rendjét, a függetlenségvágy mellett az egoizmus gyökerezett meg, ami éppen a polgári fejlődés hiányával: a bizalomhiánnyal, az atomizációval és a biztonságérzet hiányával függ össze. A politikai hagyományunkat nézve -- és ezért olyan terméketlen az egész -- mi nem "szabadságszerető" nemzet vagyunk, hanem függetlenségi etnicista, amely személyes egoizmusokkal párosul.

A magyarok legfőbb problémája, hogy alig létezünk reális pozitív hagyományban. Ezért beszélünk annyit ködös rébuszokban, mítoszokban, frusztrációkban, hazugságokban, sértettségben és általában a múltról, holott a hősi múltnak -- pontosabban múltunk töredéknyi büszke időszakának -- sincs már semmiféle megtermékenyítő ereje. Hagyománynak halott, csak politikai manipulációra jó. Nem az lenne ilyenkor egy felelős politikai osztály feladata, hogy reális alapokon létrehozza a nemzetet?

Hazaárulóznak azok, akik a hazát maguk fosztják ki, és ha megkérdezném őket, "mire legyünk büszkék, amire építve teremtő nemzetet kovácsolhatnók ebből a széteső népből", leginkább csak hallgatnának, mint az állott víz. Mert ócskaságuk van csak. A nyakló nélküli, szüntelen propaganda farvizén. A magyar nem törik. Nem is hajlik. A magyar mások életét éli, mindig az aktuális urai által neki szánt életet, mert nem képes a szabad, termékeny cselekvések összhangjára (akár a saját uralkodó rétegéből érkező nyomással szemben), ezért simul és egyénenként változó stratégiával ellenáll, de ezzel folyamatosan kényszerpályán mozog: mások életét éli, önmaga árnyaként él a saját országában. Ma éppen Orbán és a gengje kezéből veszi az életét. És semmit nem ismer el a maga kárából, amíg a soron következő válság fel nem ébreszti. De akkor a káráért mást tesz felelőssé, hiszen árnyként élt és él.

Ui.: Nem, nem egyszerű megtalálni, kiemelni és termékenyen használni a nemzetet egyedivé tévő hagyományt, tulajdonságokat, identitást, ismereteket. Ha egyszerű lenne, talán már rájuk akadtunk volna valamelyik bokorban. De ehhez komoly, felelős munkának kellene folynia a társadalomtudományokban és a politikában. Amitől egy világ választ el. Olyanok is vagyunk. Árnyak a saját országunkban.

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr1014056456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Moin Moin 2018.06.18. 20:53:12

"...ilyenkor egy felelős politikai osztály feladata, hogy reális alapokon létrehozza a nemzetet" - Szép, progresszív szöveg, látom, lassacskán tanulsz!:-)

...Ja, apropó, angolok: ha 1940 nyarán az a balfasz kis osztrák figurácska nem állítja meg a csapatai(nka)t Dunkerque-nél, azt gondolván a hülye fejével még akkor is, hogy "Anglia nem természetes ellenségünk", akkor ma nem lenne Bözsikirálynő - és Nagy-Britannia se!:-)

(Megj: Orbán se lenne...)

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.06.19. 06:31:39

Elrohadni mindenki tud.

A hajdan erős brit monarchia ultraliberális köztársasággá züllött.

nevetőharmadik 2018.06.19. 09:39:40

A százéves magyar nemzetállam sajnos már holtan született. Zombik nem tanulnak új trükköket :P

Moin Moin 2018.06.19. 10:03:20

@HaFr: Nem a muszkli, hanem a muszka - már megint!

DrGehaeuse 2018.06.19. 10:21:31

"Nem az lenne ilyenkor egy felelős politikai osztály feladata, hogy reális alapokon létrehozza a nemzetet?"

NEM!

Egy felelős politikai osztálynak egy feladata lenne: adjon alkalmat a Népnek, hogy öntudatra ébredhessen és kiérlelje magában a Nemzetté válás akaratát.

A "politikai osztály" (szerintem) több mint száz éve 1867-óta a külső (gyarmatosító) erők által átengedett politikai homokozóban megszerezhető hatalom bűvöletében él. Különféle ideológiai köntösbe bújt hatalommániák és "szerzés"-i mániák vetekednek, fenekednek és garázdálkodnak, miközben az egyre inkább ál-elit csoportok a Nép-től és a realitásoktól egyre jobban elszakadnak és elszigetelik magukat.
Ezalatt pedig a különféle előjelű autoriter rendszerek az etatizmus bűvöletében tartják és mindenkori céljaiknak megfelelően torzítják a Nép tömegeinek lelkialkatát úgy hogy közben látszat-politikai demagógiájukkal tördelik, dezintegrálják és gyengítik a társadalmat.

Nem hinném, hogy a KNER-ben egybesült jelenlegi ál-elit látszat-politikai osztály hajlandó lenne belegondolni tettei következményeibe. Jelenleg a korlátlan "szerzés" narkotikus állapotában tobzódik.

Az hatalmi körön kívül rekedt és a KNER által nem korrumpált valódi ellenzéknek kellene felismerni a problémát, és alázattal a szétroncsolt nemzet iránt mintegy hátralépve ahogy már írtam:
"... feladata lehet a KNER-től fenyegetett légkörben a parlamenten kívüli politizálás során az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megszervezési módjának megvitatása majd pedig a megszervezés elindítása. Az lenne szerencsés, ha ezt elsősorban az alulról jövő önszerveződés gerjesztésével és segítésésvel tennék, félzetéve mind ideológiai mind pártszempontjaikat."

DrGehaeuse 2018.06.19. 10:24:41

@HaFr: lásd hozzászólásomat

városi fiú 2018.06.19. 10:38:02

@DrGehaeuse: Apropó alulról jövő önszerveződés, félretéve ideológiai és pártszempontokat.

Te például el tudod képzelni, hogy egy ismerősöd azzal keres föl téged, hogy alakul egy ilyen önszerveződés, amiben nincsenek ideológiai és pártszempontok, csak jöjjél el és majd bemutat téged a szervezőknek..?
Van olyan ismerősöd, akivel elmennél egy ilyen szöveg után, vagy lenne olyan ismerősöd, akihez beállítanál ezzel az önszerveződő témával ?
Nem személyeskedésként kérdezem, hanem hogy el tudod-e képzelni ezt a gyakorlatban.
Én nem tudom elképzelni.

DrGehaeuse 2018.06.19. 10:38:33

@nevetőharmadik:

- József Attila -

HAZÁM

1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!

1937. május

DrGehaeuse 2018.06.19. 11:20:17

@városi fiú:

Igazad van, így nem működne.

De ha van egy kiérlelt elképzelés a dolgok mikéntjéről, és a-mögé az összes KNER-en kívüli párt beállva meg is hirdeti azt, fórumokat szervez az előkészítésére és széles körben kitartóan és aktívan terjesztik a tudnivalókat akkor beindulhat.

Az önszerveződést nem csak "gerjeszteni" de bátorítani is kell. Kell, hogy az önként résztvevő, a nemzet sorsáért felelősséget vállalni kész honfiak és honleányok érezzék a KNER-en kívüli politikai erők és a szellemi elit kiállását a Nemzetgyűlés ügye mellett.

városi fiú 2018.06.19. 11:49:48

@DrGehaeuse: Az ilyesmi csak hatalmi vákuumban működik, akárcsak Gyurcsány alatt a polgári körök.
Diktátorok alatt az embereket egyenként vadásszák le a feljelentő féregarcok. A jutalom reményében.

Janossz 2018.06.19. 21:40:01

@városi fiú: Beállnál bármilyen ügy mögé, ami nem tetszik a rendszernek = Ide lőjetek!
Veszélyes, és önveszélyes dolgok ezek.
Megteremtik a saját illegális ellenzékük, ami ellen sokkal nehezebb lesz küzdeni, mint egy kontrollált ellenzéki csoport ellen.
Ők tudják.

városi fiú 2018.06.20. 07:59:06

@Janossz: Már alig várják, hogy küzdhessenek. Orbánék direkt keresik a balhét, mióta élnek. Ez egy faluszéli bicskás banda.

DrGehaeuse 2018.06.21. 15:22:21

@városi fiú: Dobóhálóval kell megfogni őket. :)