B.R.-nak
Az ország hetven százaléka a nemzeti szocialista jelenre szavazott -- nem egyszerűen a szocialistára, tehát nem volt döntő szerepe a választásban csupán az állami gondoskodásnak (a propagandának -- hogy melyik fajta állami gondoskodás jut el a fülekig -- persze volt). Aminek döntő szerepe volt, az az idegenektől való félelmet az irracionalitásig fokozó etnicista ajánlat.
Ezt tudjuk. Mégis érdekes, ahogy a progressziót és a modern európai társadalmakat zászlajukra tűző balos pártok lassan zárványok lesznek ebben az országban -- érdekes mármint, hogy miért válnak zárvánnyá. (Zárójel: rögtön azért, mert a progressziót és a modern európaiságot persze nem értik és nem tudják képviselni, de lépjünk ezen túl.) Azért várnak zárvánnyá -- amiért a progresszív, leftist értelmiség is merőben terméketlen --, mert nem veszik komolyan: egy társadalmat nem lehet A-ról X-re juttatni egy csapásra, egyetlen egységugrással, radikális fantazmagóriák mentén, hanem először egy, majd több rétegét meg kell barátkoztatni B-vel, aztán C-vel stb. Megfigyeltem, hogy amikor -- leginkább a Polgári Konzervatív Párt nevében -- elkezdek beszélni a B-nek megfelelő nyelven, akkor rendre szép számmal ugranak rám a progresszív ismerőseim, hogy Orbán erkölcstelen rendszerét támogatom (nem pedig Rawls, de legalább Tocqueville liberalizmusát). Holott éppen csak Orbán nyelvén túl kell szólni azokhoz, akikről azt várjuk, hogy megértsék, miért kéne A-ról B-re eljutniuk: hogy miért rossz A-ban, miért lehet jobb B-ben. X-ről beszélni nekik (függetlenül X valós előnyeiről, amelyeket itt nem kérdőjelezek meg) érhetetlen, haszontalan, sőt visszás. Ezt a visszásságot igazolja a baloldali értelmiség és pártjainak terméketlensége és közéleti kudarcai.
Ez a fokozatosság ráadásul nem a célba vett rétegek lenézése, hanem jogos elvárás mindenkivel szemben, aki meg akar értetni valakikkel valamit. Nem lehet 21. századi lingua francával és az ennek megfelelő erkölcsi kódokkal beszélni azokhoz, akik az Ómagyar Mária siralom nyelvében vannak otthon. (Metafora volt!) A balos alapállás valójában elitista -- miközben szociális érdeklődéssel áltatja magát.
Az agresszív balos nyelvi műveltség (rétegnyelv), amelybe beletartozik az egyenlőség és a denaturalizált normák ihlette elvont értékrendtől kezdve az alkalmazott kifejezéseken át a politikai valóság minden egyéb értelmezési kelléke, érthetetlen és ellenszenves az említett hetven százaléknak, akik nélkül pedig -- nem kell magyarázni -- a progresszív miliő nem lesz lényegesen nagyobb a következő választásokra sem. Ezért amikor egy konzervatív párt -- ha nem is B-ről, de - F-ről elindulva kezdi el magyarázni a valóságot és ha végül nem is akar eljutni X-ig, mert azt nem tartja üdvösnek, de mondjuk célba veszi Q-t, akkor tessenek örülni. És máris felderenghet majd ebben az örömben az orron (=Körúton) túli valóság. Ki tudja, hátha mindenkinek jobb lesz. (Ja, és egy értelmiséginek épp elég nehéz esztétikai, erkölcsi, tul.képp minden értelemben politikusba fordulnia. Aki nem hiszi, próbálja meg.)
