Márki-Zay Péter nagyon sikeres és fontos fél éven van túl, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy egy kiforratlan elképzeléseket felvonultató, zavaros szervezőgárdát maga mögött tudó, és ami a legrosszabb, az általa is kártékonynak tartott és leváltani akart (!) posztkommunista pártok által megszállt, ezért minden bizonnyal kérészéletűre méretezett mozgalom fesztiválsorozat keretében felálljon a színpadra. Tette ezt úgy, hogy eddig ellentmondóan beszélt az országos politikai aspirációiról, és talán a rá váró hódmezővásárhelyi harcokra gondolva, meg akarván erősíteni a hátországát. De -- ismétlem -- tette ezt úgy, hogy világosan (de remélem, legalább homályosan) tudja, mit remélhet egy Gulyás Balázzsal az élen, a régi balos pártok védnökségével megszervezett, a szavazók legfeljebb 20%-ának szóló menettől. Amellett, hogy ez a fesztivál nélkülöz minden perspektívát, ami eddig is nyilvánvaló volt, most az is nyilvánvaló lett, hogy MZP türelmetlen, kapkodó, és nem világosak se a céljai, se a stratégiája. (Az ún. Új Ellenzék egy lesz a baloldali ellenzéki pártok között, amellyel szemben az ellenzéki establishment, a Fidesz által támogatva, már holnaptól harcot nyit.)
MZP a beszéde tartalmától függetlenül belekerült egy olyan kontextusba, amelynek alakulását -- az ellenzéki tér alakítását -- nem ő határozza meg és egyelőre nem látszik, mi tenné képessé erre a jövőben. A vállalkozása nehézsége abból is látszik, hogy egyedül fordította legalább részben a beszéde élét a parlamenti ellenzék ellen. Senki más nem akarta érteni a színpadon rajta kívül, hogy ennek itt és most ellenzék elleni tüntetéssé kellett volna alakulnia (miként e sorok írója már több éve javasolja). A nyomás el is kezdett múlni már azzal, hogy a szervezők engedélyezték a pártzászlókat, ami nem lehet véletlen döntés a részükről: a céljuk lehet pl. MZP korábban is kinyilvánított távlati céljának aláásása az ellenzék felváltásával kapcsolatban, mert ettől kezdve leginkább újra csak az összefogásukról lesz majd szó, rövidesen meg már arról sem. Tehát mire jó a mostani fesztiválozás? Semmire. Vagyis arra, hogy ne csinálja más kiszámíthatatlanul, radikálisabban a tüntetgetést. Helyette van csatorna, meder, központi tüntetés-menedzsment. Kinek az érdeke ez? Hát a parlamenti pártoké. Gyanítom, valamilyen formában ők is állnak mögötte.
A Momentumról hellyel-közzel ugyanez mondható el. Ahelyett, hogy megfelelne a saját maga által felállított normáknak, miszerint posztideologikus, innovatív mozgalomként túllép a mai kocsmán, nem először engedett a balos értelmiség, a progresszív ifjúsági divat, a saját eszmei tájékozatlansága és minden bizonnyal a belső konfliktusai által is diktált összetett nyomásnak és mára gyakorlatilag eggyé vált a balos ellenzékkel. Ha most eggyé vált, négy év múlva már felismerhetetlen lesz.
A magyar társadalom és a politikai rendszer válsága sokkal mélyebb annál, hogy a most folyó felvonulás és szenvedélyei akárcsak meg tudják érinteni. És hol vagyunk akkor az alkotástól! A kiszámíthatóságnak ezekben az órákban zajló tobzódása a kudarc hosszú távú megerősítését szolgálja: alternatívát nem ajánl általában a magyaroknak, kiutat nem ad a baloldal válságából, viszont feloldja a szenvedélyeket, amelyeket pedig az értelem szolgálatába kellene állítani és fókuszált munkára bírni. Potenciálisan jövőalkotó személyiségei és intézményei -- lásd a címben -- megint nem bizonyultak elég erősnek: elsodorja őket a szokványos középszer, a terméketlenség, az önbecsapás, elsősorban pedig a híveik sokadszori becsapása. (Régi kulturális káderek üzenetei, kaotikus útravaló, diverzifikálódó helyszínek és depolitizált, partikuláris, össze nem függő jövőbeli tervek, petyhüdt retorika, semmi azonnali akció.) Az, hogy a számosság most -- másodszor -- is megmutatkozott, nem segít, hanem a ront a helyzeten: magabiztossággal tölthet el, holott a lényegi halmaz üres. A megelőző munka elvégezetlen. A mennyiség legyőzi a minőséget és a mennyiség ezt diadalként éli meg, amitől az ellenzékiség homályosan látó maradék szeme is teljes sötétbe borul.
Röviden, nekem úgy tűnik, a Fidesz a választások után két héttel megszerezte magának az utcát és szoci elvbarátaival karöltve a NER-franchise részéve tette a köztéri tüntetésszervezést a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban is.
