Eltaknyolt rendszerváltás, eltaknyolt EU-csatlakozás. A mai reality show fényében, ami még mindig csak az első felvonásnál, a nemzeti szocialista néplélek megmutatkozásánál tart és vissza van a második, a nemzeti képességek gyengeségének teljes feltárulkozása egy jelentős gazdasági visszaesés és a társadalom további szétesésének (további tömeges kivándorlásnak és szociális dezintegrációnak) formájában, már egészen világos, hogy 2004-ben elsiettük a csatlakozást. 

Ma nagyon úgy néz ki, hogyha "nem lenne Brüsszel", akkor rég nem lenne már Orbán, de semmiképpen sem tudta volna megcsinálni, amit ma tesz -- az EU finanszírozásában és a nacionalista tudat hergelésében. Továbbá, ha nem vettek volna fel túl korán az EU-ba, magasabb lenne a GDP-nk, biztosan magasabb lenne az életszínvonal és versenyképesebb a gazdaságunk, mert olyan feszítő kompetencianövelési pályára kellett volna állnunk, hogy bírjuk a megnövekedett kockázatok és exportköltségek árát, hogy az mára egy teljesen más társadalmi képet eredményezett volna -- sokkal jobbat. Vélhetően nagyobb lenne a hazai vállalatok aránya a hozzáadott értéknövelésben, és ha még az elsietett privatizáció sem történt volna meg a 90-es években (és most ne firtassuk a korábbi "spontán" magánosítást, jóllehet ennek kisebb kára volt), akkor a hazánkban maradó és újra befektetett, növekvő arányban exportképes tőke viszonylag organikus módon tudott volna fejlődni. Továbbá, nem mellesleg, az EU is jobb bőrben lenne, a brexit sem történt volna meg. Ma ellenben az EU-nak nemcsak a monetáris és a külpolitikája, de az egész intézményrendszere néz ki úgy, mint Augiász istállója. Egy lyukas garast nem érnek az elvek, semmi sincs szinkronban semmivel. A mi helyünk még mindig rajta kívül lenne, társult tagként, speciális feltételekkel, ugyanakkor NATO-tagsággal. (Nyilván lehet és kell is ezzel a nézettel vitatkozni, de közben azt se felejtsük el, hogy nem ismertek olyan komolyabb tanulmányok, amelyek megvonnák az EU-tagságunk eddigi mérlegét. Ami nem csoda, tekintve, hogy a kifizetett pénzekről sincs semmilyen elszámolás, a megtérülésükről meg aztán pláne. Ennél bonyolultabb dolgokról meg ne is beszéljünk. Káosz az egész.) 

Csakhogy a korabeli országvezetés és szellemi elit -- amely alapvetően ugyanaz, mint ma -- akkor is éppen olyan gyenge volt, mint ma, és nem tudta felmérni, hogy a sajátos etnicista hagyományainkkal, a feudalizmusban gyökerező politikai kultúránkkal és a gyenge társadalmi képességeinkkel nem vagyunk még EU-érettek. Azt hitték, egységugrással fel lehet zárkózni, kollaterális kockázatok nélkül. Holott az ellenkezőjét belátni nem lett volna szégyen, hanem ellenkezőleg, bölcsesség. Persze pontosan ismerniük kellett volna az országot és a helyzetet.

Az EU mára éppen a legfontosabb feladatát mondta fel irányunkban, ami a gazdaság és a politikai kultúra felzárkóztatása lenne. Ne feledjük, közel hasonló szituációban, amikor Németországot kellett reintegrálni a civilizációba a II. világháborút követően, a pénzügyi segély és szakértelem mellett katonai megszállással garantálták a szövetséges hatalmak, hogy Németország nem kezdi a saját szakállára és belátása szerint értelmezni a "reintegráció" programját. Magyarországon -- amely hasonlóan az 1945-ös Németországhoz formálisan biztosan ellensége volt a Nyugatnak a rendszerváltás előtt még egy perccel is -- ellenben semmiféle garanciáját nem biztosította az EU az integrációnak. Nyilván nem azt mondom, hogy megszállásra lett volna szükség (ez itt több szempontból sem lett volna indokolható), de a megszállás és sok ezermilliárd forint hozomra való átadása és vele egy lassan ellenséges rezsim finanszírozása között vannak még fokozatok.

Az egész gondolatmenetnek hibás olvasata volna, hogy most az EU-ból való kilépésünkkel helyrehozható lenne a belépés elsietettsége. Ennek -- más okok miatt, amelyek azóta beépültek a rendszerünkbe -- hatalmas kárát látná az ország. De ne higgyük egy pillanatig is, hogy 2004 és utána a mérhetetlenül gyenge Gyurcsány-kormány a rendszerváltás megkoronázását és biztonságát adta volna, amelyet Orbán tör most szét. Ez nem ilyen egyszerű. Az a biztonság -- mint gyakorlatilag minden a történelmünkben -- végiggondolatlan és hazug volt. Ha Bibó elemezné, valahova 1867 mellé tenné. És lenne igazsága benne.