Az offshore adóoptimalizáció gyakorlata gazdasági racionalitást tükröz, viszont hatalmas populista mítosz kerekedett köré az utóbbi években. Az offshore létezésének az oka több rétegű és ezek között elhanyagolható, hogy a vállalatok és természetes személyek ki akarnak bújni az adózás alól. (Néhányan biztos ki akarnak, de a nagyon gazdagok körében ez nem racionális: több milliárd dollárnyi vagyon vagy több tízmilliónyi éves jövedelem adója megfelelő belföldi adómegoldásokkal is jelentősen csökkenthető, illetve az ezekre jutó adó semmivel sem rontja az adott emberek életmódját. Az adóelkerülésnek, ahogy érvelek még, egyetlen célja van: a pénz használatának ésszerűsítése. Ha nincs befektetési lehetőség, akkor az átmeneti "parkoltatása".).
A pénz természete, hogy ha már a személyes fogyasztási szükségleteket kimerítettük, és ez viszonylag "hamar" -- nem túl beteges magamutogatással évi néhány százezer, legfeljebb egy-két millió dollár után -- elkövetkezik, akkor a maradékkal is kezdeni kell valamit. A makrologika azt mondja, hogy ez a pénz keressen jó befektetési lehetőséget (tőkeként kezd el viselkedni), amitől fialni kezd. De ha nincs ilyen befektetési lehetőség -- pl. mert a pénzpiaci kamatok alacsonyak, a tőzsde vagy a közvetlen működőtőke befektetések kisebb nyereséget hoznak, mint ami megtakarítható a befektetések adóvonzatának megtakarításával --, akkor a pénz parkolópályára kerül, és itt jönnek a képbe -- értelemszerűen átmenetileg, míg a pénz jobb befektetési lehetőséget nem talál, ismét aktívan hozzájárulva a közjóhoz -- az adóparadicsomok. (A félreértések elkerülése végett az adóparadicsomokba került pénz nem szabadon felhasználható osztalék, hanem "elnapolt" adó vagy befektetés. Úgyszintén nem szolgálja a személyi jövedelemadó elkerülését, mert azt a lakhely szerint kell fizetni. Ha valaki nem fizeti be, az adócsalás, nem offshore-ozás.)
Az utóbbiak a közgazdasági magyarázat szerint az állami túladóztatás termékei. Ha bizonyos helyeken túl magasak az adók (mint pl. Németországban, Skandináviában), akkor a pénzt nem éri meg befektetni, hanem ki kell vonni egy adott adórezsimből vagy mint a német tőkeexportból látszik, külföldön kell befektetni, mert az -- hozzáértéssel -- lényegesen nagyobb hasznot hajthat, mint az adóoptimalizáció. E "kell" itt a közgazdasági racionalitásra utal, amit elvileg ellensúlyozhatnának erkölcsi (vagy álerkölcsi, pl. hazafias) szempontok, és itt a populizmus nyilván az utóbbiakat részesíti előnyben. De igaza van-e? Ha egy vállalat vagy egyén a saját tehetségéből bőven megtette már azt a hozzájárulást egy társadalom javához, amennyi tőle méltányosan elvárható lenne -- adott esetben száz vagy ezer másik ember hozzájárulásával/adójával felérőt --, úgy hogy az a társadalom messze nem ad neki közszolgálatokban vagy más ellentételezésben annyival többet, akkor nem indokolható-e erkölcsileg is a vagyona/jövedelme egy részének kivonása a közterhek fizetése alól? Végtelen közterhek milyen alapon? Milyen indokkal? Az erkölcsi érvelés tehát minimum konfliktusos.
Az meg, hogy csak azért adóztassunk valakit progresszívan, mert sokat keres -- miközben ennek aránytalanul kis részét kapja csak vissza közszolgáltatásban --, az erősen problematikus, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy állam hogyan, milyen hatékonysággal költi az állampolgárok pénzét. Még egyszer tehát: az offshore-ozás oka a méltánytalan és (közgazdaságilag) irracionális túladóztatás, amelyen sokkal kevésbé háborodik fel a nagyérdemű, mint néhány gazdag embernek vagy vállalatnak a rendszer egésze működése szempontjából ráadásul elhanyagolható "adóelkerülésén". A adóoptimalizációra a lehetőséget az államok közötti adóharmonizáció hiánya okozza, tehát az adóoptimalizáció legtöbbször törvényes is.
Nyilván a legtöbb olvasónak nem szimpatikus ez az érvelés, de hát a szimpátia végképp nem racionális érv a nyilvánosságban. Az adóoptimalizáció összetévesztése a bűnözéssel és a populista gondolkodásban jószerivel a drogkartellekhez és a bűnözésből szerzet illegális jövedelmekhez hasonló megítélése, miközben az államok korporatív alkukat kötnek és "teljesen legálisan" rombolják a szabad piacot, nos, ez finoman szólva tájékozatlanságra vall. Mellesleg, hogy vegyünk egy példát, a nemrég lelépett Jeff Immelt középszerű vezetésével a GE teljesen legálisan jutott oda, hogy üzletágaktól és több tízezer embertől kell megválnia és legutóbb a felére kellett vágnia az osztalékot, aminek semmi köze az esetleges adóoptimalizációhoz, amit közben végez: ez utóbbi láthatóan nem tudta ellensúlyozni a gyenge vállalatvezetést. És igen, ezek a vállalatok elbuknak vagy súlyos átalakításra szorulnak, mert a kapitalizmus működik. Szemben néhány állammal, amelyeket ettől még vidáman uralhatnak hadurak és autokraták, a populista igazságosság nem csapja rájuk az ajtót. Szóval, hátrább az agarakkal, hölgyek, urak.
Az utolsó 100 komment: