A Jobbik elleni leplezetlen támadással immár biztosak lehetünk abban, hogy Orbán nem elégszik meg valami gyenge parlamenti többséggel: kétharmadra, vagy azon túli többségre hajt, ami nyilván nem sok jót jelent a demokráciára nézve. A szemlélet könyörtelensége az, ami főképp érdekes ebben: a társadalom feletti majdnem totális kontroll igénye -- gazdasági, tudati és politikai téren is. A demokrácia evidensen nem a legfőbb közjó már, hanem csak a korlátlan hatalmi igény egyik eszköze: a tartalma úgy változik, hogy a hatalmi igényt optimálisan kiszolgálja.
Az instrumentális demokrácia így értendő tehát: mint a hatalommaximalizálás állami intézményrendszere, a majdnem totális (szubtotális) társadalmi kontroll egyik eszköze. Ez az állami rendszer találkozik a tudatok formálhatóságával (a megfelelő, itt nacionalista szemlélet elterjesztésével a különböző xenofób, sérelmi témákon keresztül), illetve gyarmatosítja a társadalom egyéb funkcióit, a gazdaságot és a kultúrát.
Az ellenzéknek fel kellene vetnie, miért törekszik Orbán világosan a kétharmad feletti eredményre, de hát sosem tanulták meg stratégiailag (a lehetséges célokból visszabontva) elemezni a fő ellenfelüket és felvenni vele a harcot a narratívájukkal. (Zárójel: a fő ellenfél alatt itt Orbánt értem, ami a NER-en belül nem evidencia mindegyik ellenzéki vezető számára.) Nyilván azért törekszik erre, mert nagy legitimációra lesz szüksége (valamihez) a következő ciklusban, pl. ahhoz, hogy adott esetben a társadalom 75%-ának EU-pártiságával szemben 75%-os mandátumarányt tudjon szembeállítani. Én még mindig nem gondolom, hogy Orbán ki akarna lépni az EU-ból (alább, miért), de mindig felkészül a maximális mozgástér biztosítására, ami maximális hatalommal lehetséges csak. Szóba jöhetnek itt további - pl. a politikai rendszerre vonatkozó - alkotmánymódosítások, a NATO- és EU-tagsággal szembeni honi törvénymódosítások lebegtetése a szövetségesi rendszereink felé, új szövetségi rendszerekbe való párhuzamos belépés, a népszavazás és referendumok intézményének eltörlése a hatalmas választási felhatalmazásra való tekintettel, kivételes állapot elrendelése vagy valami teljesen más, amire még nem gondolhatunk, de általában a nagy horderejű egyszemélyi döntések gyors végrehajtását kívánja meg.
Mármost a társadalom feletti totális kontroll politikai eszközei hosszabb távon nem érnek semmit, ha nem párosulnak gazdasági-egzisztenciális hatóerejű, kulturális és tudatmódosító/kondicionáló-propaganda eszközökkel. Az utóbbiakon is lehet még szorítani, de az előbbi a fontosabb. Amíg a kormányzat felhatalmazása szupererős, kormányzati szubvenció, rend és "versenyképes" bérek vannak vannak, addig lehet érdeke a globális cégeknek az az átalakuló technológiai világban -- amely maga is a dehumanizáció felé halad --, hogy fenntartsák, sőt erősítsék a magyarországi jelenlétüket, és itt a munkaerőhiányt is áthidalva alacsony munkaintenzitású, robotizált technológiát honosítsanak meg. Ilyen körülmények között csökkenő EU-támogatások mellett is érdeke Orbánnak az EU-n belül politizálnia -- nem beszélve a mintájának még mindig remélt terjesztéséről és a befolyásának az EU bomlasztásától remélhető további erősödéséről. Orbánnak egyetlen politikai célja van, a folyamatos hatalommaximalizáció -- a határainkon túl is --, mivel a politika céljának a hatalmat tekinti. Az EU érdekes számára, amíg lehetőséget ad erre -- mert azt a minimális célt, hogy elhárítsa a belföldi hatalmára jelentett fenyegetését, már régen elérte. (Másokkal ellentétben szerintem van ezen kívül egy személyes célja is: a történelmi szerepének megalapozása.)
A társadalom gazdasági kiszolgáltatottsága az állammal szemben csak nőni fog a jövőben, ha a versenyszférában munkahelyek szűnnek meg és folyamatosan nő az állam újraosztó szerepe, és vele a közmunka részaránya. A beruházások legalább szinten maradásával az állam adóbevételei megfelelő szabályozás esetén akkor is nőhetnek, ha a munkahelyek száma csökken, és ezzel az állam még erősebb szereplővé válik a gazdaságban, ami biztosítja a korábban sorolt szubtotális rendszer gazdasági pillérét.
Orbán szavazói boldog áldozatai a szubtotális kontrollnak, amely egységes rendszerré összeállva kizárja alternatív politikai megoldásoknak akárcsak az elgondolásását is. Befejezésképp annyit: tökéletesen megérdemli a társadalom, amit kap -- mindent összevetve pontosan a képességeire van szabva a rezsim. Az ország domináns kulturális és politikai mintái és a várható gazdasági trendek egymást erősítik és mind abba az irányba mutatnak, hogy az Orbán-rendszer hosszú életű lesz, az erőforrásai jelenleg kimeríthetetlennek látszanak. Aztán persze lehet, hogy két nap alatt összedől az egész, de egyelőre nem látom az okát, miért tenné.
