Rövid technikai közlemény. Én a nacionalizmusnak történeti fázisait és és a fázisainak párhuzamos együttállását ("velünk állását") különítem el, genetikusan (történeti keletkezésükben) a következőket: pre-nacionalista "nemzeti" korszak (gens, natio: Mo-n tkp. Hungarus tudat), a XVIII. század végéig, utána Nyugaton politikai nacionalizmus+nyelvi/kulturális nacionalizmus+modernizáció -- poszt-abszolutista nemzetállami fejlődés -- együttállása, Kelet (Közép-) Európában, ezen belül hazánkban sérelmi/anti-abszolutista politikai nacionalizmus+nyelvi/kulturális nacionalizmus+modernizáció 1848-ig, utána a függetlenség csorbulása, a nemzetállami fejlődés szétesése, a modernizáció szociológiai töredezettsége és az elvallástalanodás miatt a nacionalizmus etnikai-kulturális integráció helyett a fiktív eredeten alapuló vagy Blut und Boden - sérelmi és függetlenségi - nacionalizmusba (etnicizmusba) vonult BE (politikaiból lett pszichológiai frusztráció), majd a Horthy-rezsimben erős rasszista réteget "fejleszt", mára döntően a xenofóbiában "állapodik meg" minden korábbi fázis "túlélése" mellett. Mo-n ma politikai (befogadó, állampolgári) nacionalizmus helyett etnicista-xenofób (a nemzetállam határainál egyúttal túltekintő, a "szállásterülete" egészére kiterjedő) kirekesztő, antimodernista nacionalizmus dominál, míg Amerikában a fehér szupremácia, Európában az iszlámellenesség kapnak lábra, ezek azonban sokkal gyengébb lábon állnak és maradnak (éppen a történeti fejlődés polgári-modernizáló megalapozottsága okán), mint a magyar antimodernista etnicizmus, amely -- és ez a lényeg -- az inherens függetlenségi ambíciójával létrehozta/definiálja a magyar nemzetet, tehát nem lehet szabadulni tőle a nemzettudat fokozatos, jelentős átalakítása nélkül. Addig pedig marad a lemaradás.