Az a tény, hogy az Orbán-kormány folyamatos védekezésben van a narratívája szerint is (vegyesen Brüsszellel, a Nyugattal és a migránsokkal szemben), pontosan megmutatja, hogy elképzelése sincs a proaktív, offenzív nemzetpolitikáról. Természetesen ennek a fajta védekezésnek közben semmi köze nincs semmiféle nemzetpolitikához sem - egyetlen dologhoz van, Orbán hatalmának megvédéséhez, amihez ismeretes módon a miniszterelnök a választói manipulálását választotta a legalkalmasabb eszköznek, a manipulálás alapja pedig a két évszázados függetlenségi etnicizmus ébrentartása, ami viszont éppenséggel megöli a modernizációs gondolkodást.
Ennek megfelelően a narratíva ellenére a nemzet valójában gyengül: a magyar GDP 2010 óta éppenséggel látványosan szerényebb pályán alakulna, ha nem lettek volna EU-s támogatások, a beruházások pedig egyszerűen katasztrofális képet mutatnának. Sorolhatnánk a további tényeket: a versenyképesség fokozatos romlása, a gyenge termelékenység, a félmilliót is meghaladó elvándorlás, a társadalom dezintegrációja stb.
A valódi nemzeti kormányzás ellenben a társadalmi versenyképesség erősödésével járna, ami jelenti a tagjai személyes versenyképességét és az összesség együttműködési készségeit. Olyan újratermelődő és növekedő kompetenciatömegről beszélünk, amelynek gyökerében funkcionális családok és egy kiváló, alkalmas oktatási rendszer áll, amelyek bárhol felhasználható érzelmi biztonsággal, készségekkel és tudással ruházzák fel a gyerekeket, akik majd munkahelyi környezetben folyamatosan fejlesztik a tudásukat, és ha kell, gyökeresen újat is elsajátítanak. Itt nemcsak a sokszor sokak által ismételt alapvetésre gondolok -- ami persze nem ér fel Orbán füléig --, hanem a reproduktív tőke működésére is. Úgy kell beruházni -- emberbe és anyagi javakba -- hogy az a legnagyobb eséllyel forduljon termőbe a mindenkori (nemzetközi) kontextusban. Ennek az átfogóan értett tőkeallokációnak a legfontosabb mechanizmusa a piac, amelyet az államnak okosan és hatékonyan segíteni kell, ideértve, hogy az embereket segíteni kell a piacon való boldogulásban. Ehhez az alapkészségek közvetítésén túl a a piacot fel kell szabadítani a valódi verseny előtt, és szavatolni kell a megfelelő jogbiztonságot. Az oktatás mellett korszerű egészségügyet és hatékony szolgáló államot kell létrehozni. Ismét unásig ismételt fogalmak.
De a nemzet, amelyik azt hallja, hogy az erejét az etnikai érintetlensége adja és nem tagjainak a versenyképes közös cselekvése, az szükségképpen válik önmaga tudatlanságának és a politikusai megtévesztésének áldozatává. Ebben az értelemben írtam feljebb, hogy az etnikai látószögünk nemzetellenes, a nemzet valódi érdekei ellen dolgozik. Hogy világos legyek, van a nemzeti homogenitásnak előnye, de ez a szempont nem válthatja ki a nemzeti érdekű kormányzást, mert távolról sem fedi le az utóbbi sokkal bonyolultabb küldetését. Legyen a homogenitás minimálprogram, ha ez -- mint érzékelhető -- növeli a magyarok biztonságérzetét. De butaság lenne megelégedni ennyivel, ha az amúgy etnikailag nagyjából homogén nemzet önmagát marja és nem jut semerre.
A folyamatosan újratermelődő, reflexív növekedés elérése nem olyasmi, ami kiváltható a balogok szervilizmusával, a matolcsyk vudu közgazdaságtanával, a vargák hazudozásával, a parraghok ostobaságával és a mészárosok szánalmas inkompetenciájával -- és általában a védekező narratívával. Sosem tudtam megérteni Orbánnal kapcsolatban, hogy miért nem találja a hatalma érdekében végzett politikai manipulációt vidáman kiegészíthetőnek a tényleges, offenzív, távlatos nemzeti modernizációval -- kulturális és társadalmi kompetenciaerősítéssel -- anélkül, hogy az utóbbiakat fenyegetésnek gondolná a hatalmára. Megkockáztatom, még a lopásnak sem volnának gátja. Annyi pénzt Orbán köre ma sem lop ki a rendszerből (mellesleg döntően kisiparos módon, túlszámlázással, majd likvid formában felhalmozva), amennyit veszítünk a megszerzett erőforrásaik rossz, haszontalan befektetésével. Ha a megszerzett pénz nem kőbe és stadionokba menne, hanem magán egészségügybe, versenyképes vállalatokba, fenntartható energiába, kutatás-fejlesztésre, akkor nem fájna annyira a lopás a jövőnk szempontjából és a hölgyek-urak megtanulnának a közpénzből gazdálkodni, a gyerekeik talán a maguk tehetségéből értéket teremteni is. Ez lenne "az eredeti tőkefelhalmozás", így viszont csak óriási pazarlás van. Pechünk, hogy a fideszes banda valóban nem ért semmihez, csak azt érzi biztosnak, amit minél hamarabb megeszik és zsebre tesz, hosszabb távú gondolkodásra semennyire nem képes.
A piac, az oktatási rendszer, az állami és intézményi hatékonyság stb. megférnének az "illiberális" rezsimmel, ahogy nyomható lenne a Brüsszel- és migránsellenes propaganda is egy átfogó modernizációs nacionalista kormányzati rendszerben. A liberális demokrácia elvileg alkalmasabb terepe a fejlett kooperációnak, de egy sok premodern jegyet és még több frusztrációt hordozó országban a magam részéről el tudnám viselni a lassabb, feltételes liberalizációt is -- ha közben az ország javára működne az állam és a politika. Az etnicizmus, az otromba Nyugat-ellenesség és a végeláthatatlan hazudozás is mind jobban igazolható volna, ha közben a megszerzett források fenntarthatóan hasznosulnának és nem szabnánk gátat a kiválóság érvényesülésének. Akkor nem lenne jogos a félelmünk, hogy amint megszakad az EU-s pénzeső, azonmód megfeneklik szegény kis homogén etnikumunk bárkája.