A szocik 2002 újrajátszására készülnek (szociális demagógiával a nacionalista demagógia ellen), azzal a különbséggel, hogy már nyerni sem akarnak, csak irtani az ellenzéki konkurenciát. De a mondandóm szempontjából ez másodlagos, mert egyelőre nem igazolható elég jól. A lényeg, hogy az a hazugság, amit a demagógia szociális téren is magával hoz (megszámlálatlan milliárdok ígérete az eü és az oktatási rendszer kapcsán 1. a források számbavétele nélkül -- a.m. honnan? --, 2. a termelékenységi pálya sokkal kisebb plaszticitása ismeretében -- a.m. a források, azaz az elosztás tartós növelésének alapja, sokkal nehezebben alakíthatók, máris elosztanák azt a pénzt, amit jó kormányzás esetén is csak 5 év múlva tudnánk megtermelni), szóval az a hazugság, amit a szociális demagógia jelent, tovább löki az országot a máris töksötét zsákutcában, és méltó párja a fideszes országrombolásnak. Különösen aljas ez a húzás, ha a szocik tényleg a legnagyobb ellenzéki erő szerepére optimalizálnak, tehát ezzel a választási taktikával irtják maguk körül a még valamennyire értelmes gondolatokat (noha nem sok ilyen van).
Ezzel szemben, amit tenni kéne az ebből a trilemmából indul ki: nemzeti kompetenciák (érvényesség), modernizáció (változás) és igazságosság (ami jóval bonyolultabb, mint a progresszív adórendszer: ti. a változás folyamatának igazságossága). Úgy kell fenntartható erősödési pályára állítani a magyar társadalmat (nem csak a gazdaságot), hogy az a jelenből kiindulva a nagy többség számára legitim módszerekkel történjen. Ez lenne államférfiúi feladat (hadd maradjak genderfasiszta), nem az ostoba maszopos tempó, amelynek a legjobb olvasata is az, hogy a demagógiával -- ami csak most kezd bemelegedni -- megnyerjük az embereket annak, hogy ránk szavazzanak, utána meg modernizálunk. Átverünk titeket, de a végén jó lesz. Nos, nem lesz, mert átverni fognak, modernizálni nem. Elképesztő, hogy azok az emberek, akiknek van még bőven annyi hozzáférésük a médiához, hogy el tudják magyarázni világosan a választóknak (akik sokkal jobban megértenék, mint hiszik!), mi volna a feladat, össze-vissza hazudoznak szemléletileg, faktuálisan és normatív értelemben is, mintha volna még egy ország, amelynek ez csak a kísérleti terepe. De hát ismerjük már eléggé ezt a bandát (is), mire a csodálkozás?
(illusztráció: progressziv.blog.hu)
