Miért foglalkozom ezzel visszatérően? Mert -- a szememben legalábbis -- közügy a Momentum sikere, és minden elszalasztott esély a nemzeti gyötrődés megfordítására mindenki vesztesége (ha a választók egy része nem is tud erről, vagy nem így látja még). Szóval, szerintem jó volt a népszabadságos geg, jó volt a táblaragasztós partizánkodás, jó különösen a többi párttal való akció Putyin előtt, de -- to tilt the balance -- már-már röhejesen rossz beszédek voltak tegnap este, ami egyszerűen megengedhetetlen lett volna a pártépítésnek ebben a szakaszában. És ami a lényeg, már rég belekerült az egész image-be egy csepp tinta, ami egyre több embernek ihatatlanná teszi (persze lehet, hogy elég szomjasak lesznek, akkor majd felhajtják).

Kicsit plasztikos, kicsit-nagyon tele van klisékkel az egész, ami akontextuálissá teszi, bármennyire görcsölnek az ellenkezőjén, úgyhogy sajnos közel azt a hangulatot árasztja, amit a '94 utáni SZDSZ. A Fekete-Győr szerintem nem elég jó, nincs mélysége, ehhez képest viszont megmosolyogtató kijelentéseket tesz a Momentum-kormányról, ami nem magabiztosságot ad a jelenségnek, hanem fokozatosan, de biztosan a hitelét ássa alá. (Láthatóan nem lehet 2018-ra optimalizálni a nulláról, ezt meg kellett volna mondani a híveknek -- amit egyébként, a javára legyen írva, FGYA megpróbált az elején. Viszont ugyanez miatt nem lehet túl arrogánsnak sem lenni az ellenfelekkel, mert 2018-cal is kezdeni kellene valamit, éppen az EU-tagságunk védelmében.) Summa summárum, FGYA maga komoly limit az egész vállalkozáson, illetve az egész annyiban sodródik az LMP-pályára, hogy Schifferhez hasonlóan egyre inkább csak FGYA látszik a nyilvánosságban, és egyre inkább az ő sikerétől válik függővé a párt sikere, ráadásul hasonló karók között: kb.így, "senkivel nem fogunk össze". Kár. (Nem oldották meg a szükséges önálló építkezés és a nyitott szövetségi politika dilemmáját, mert nincsen világos értékrendjük, amelyben a helyére kerülne a NER). A sokszoros dilemmát erősíti, hogy senki más nincs FGYA mellett, aki felhúzná az össz-produktumot, tehát kénytelen egy személyben vinni a boltot. Stratégák nem látszanak, az előtérben nincs törekvés a minőségre, Sopronit az utóbbi beszólásai miatt pl. már a Momentum Kövéreként emlegeti a vájtfülű hisztérikum. Kár. (SZDSZ, LMP, Fidesz -- a negatívumaik egy részének találkozása egy új boncasztalon.)

Szóval gyenge a személyi konstelláció, nincs narratíva és elakadt a lendület. Mivel ott voltam a tegnapi fáklyás tüntetésen (és "végigsírtam" beszédeket), el tudom mondani, hogy semmi átütő hit nem érződött a társaságon, inkább olyan "business as usual" feeling volt mindenféle rendszerváltó akaraterő és magabiztosság nélkül. Megyünk, ég a fáklya, odaérünk, rossz beszédek, inadekvát zene, elszórt csatakiáltások, vége, haza. Mint bármelyik másik ellenzéki tüntetésen. Nem láttam az okát, hogy bármitől el kellene határolniuk magukat, mert semmivel sem jobbak és hitelesebbek bárkinél. Aki nem hisz nekem, az mérje le a közvélemény-kutatásokon, megnyilvánul bennük "a nép bölcsessége" (=a kontextus). A modellnek beállított Macron ilyenkor -- időarányosan --  már 15%-on volt. Magyarán megbukott az a stratégia, ami a Momentum generációs, "szűzi", plusz posztideologikus és poszt-27 éves image-ére alapozott. Ismétlem: megbukott. Kíváncsi vagyok, mikor veszik észre. Gyanítom csak 2018 tavaszán. Tudom persze, ha észreveszik is, nincs másik, illetve arra utaznak, hogy bejutnak 5%-kal, mert a szavazófülkékben a legkisebb rossz alapon sokan választhatják őket. Végül is a sajtó el tudja -- és láthatóan el akarja -- érni ezt, csak az a kérdés, minek. Ettől kezdve azonban a Momentum beismeri, hogy a sorsa másoktól függ, tkp. a média hype-on és az ellenzéki többség bénaságán múlik, ahogy a Fideszé is. Ha az ellenzék (akárcsak a baloldali pártok összessége) képes lenne átlépni az árnyékát, vége lenne a Fidesz-kormánynak, de a Momentumnak is. A Momentumnak az a mentő stratégiája, hogy nem fogják átlépni az árnyékukat (amire persze minden esély megvan).

Miért írom ezt meg? Nos, az ügyet segítendő. De -- megtakarítva most a hosszú önkritikát a saját politikai karrieremről --, akinek ekkora szele van a sajtóban, jó volt a nyitójátéka, annak miért kell ilyen látványosan elszúrni a középjátékot? Nincs ott valaki, aki szólna, és akire hallgatnak is? Hahó!