A piaci igazságosság azt az eszmét fejezi ki, hogy a szabad, egyensúlyi piacon, amelyik tehát mentes a monopóliumoktól, az állami versenytorzítástól és amelybe viszonylag alacsony költséggel lehet belépni, igazságos eloszlása valósul meg a javaknak, az értékeknek és bizonyos nem-anyagi javaknak (pl. presztízs, tekintély stb.). Ez persze a piaci álláspont, amelyből kinézve kevésbé igazságos minden más.
De vannak nem piaci álláspontok, amelyek szerint a minél nagyobb igazságosság alapvetően a piaci igazságosság - változó elvek mentén történő -- minél nagyobb korrekcióját fejezi ki. A legjellemzőbb esete ennek az elosztásban megvalósuló nivellálás (egyenlősítés), amelynek hivatkozási alapja tehát a piacnak valamilyen kritikája. Az elosztási igazságosság a "gyengék", "hátrányos helyzetűek", "kulturálisan diszpreferáltak", az "emberhez nem méltó körülmények között élők" stb. anyagi helyzetének javítására irányul (azzal, hogy az újbaloldali álláspont már nem elsősorban az anyagi, hanem az erkölcsi, szimbolikus, jogi állásuk korrekciójára irányul, illetve ezeket az embereket különböző szempontok alapján kisebbségi kategóriákba rendezi, pl. LMBTQ, nem-WASP stb). Az elosztási igazságosság szerint a piaci mechanizmus torzít az emberi élet teljességének értékelésében, ezért korrekcióra szorul, de hogy milyen elvek alapján történjék ez a korrekció, abban az elosztási igazságosság elméletei már nagyon is eltérnek, sőt konfliktusban állnak egymással.
Nos, meglátásom szerint a piacon kívüli igazságosság elméletei, eszményei és kategóriái között csak ízlés alapján lehet válogatni, ahogy persze ízlés kérdése a piaci alapú igazságosság választása is. Hogy világos legyek, ízlés kérdése, hogy az elosztásban a kék szeműeket vagy a létminimum alatt élőket vegyük figyelembe, azaz a piacon kívüli igazságosság elméletei között a nácizmus és a szocializmus ugyanolyan elvi értékkel bír. Tovább megyek, így van ez akkor is, ha a megvalósult totális rezsimeket vesszük alapul, mert ezek egymást és a piaci alapú igazságosságot is (noha ez utóbbi sosem valósult még meg) kölcsönösen tömeggyilkossággal vádolják. Még egyszer: az, hogy az állam milyen kisebbséget (vagy többséget) részesít előnyben a javak (ideértve az életek) újraelosztásakor, csak ízlés (kulturális kód) függvénye.
A piaci igazságosság (legalább közelítő) elméletét (és társelméleteit, pl. a bemeneti és a procedurális igazságosságot) leszámítva tehát az összes normatív vagy ténylegesen megvalósult társadalmi berendezkedés válogat az újraelosztás elvei között, és bár vannak kulturális fogódzóink egyik vagy másik igazságosságának megítélésében (pl. nagyon kevesen tekintik már a bolsevizmust igazságos rendszernek), de ezek a fogódzók analitikusan esetlegesek. Ezért is van előnye a konzervativizmusnak a cilvilizációk fenntartásában annyiban, hogy elég neki úgy indokolnia egy kulturális kódot, hogy ez van, maradjon is többé-kevésbé ez. Egy konzervatív számára nem probléma a nyugati civilizáció választása, egy szocialista számára azonban nagyon is az lehet, ti. hogy a nemzetközi vagy a nemzeti szocializmust válassza, mert a választás az elosztás elvei között történik, végső soron ízlés alapján. Egy szocialista nem tudja koherensen cáfolni a nácit és viszont, ezért is viszonylag problémamentes az átjárás. Az alapvető dolgokban -- az érdemelvű piaci igazságosság elutasításában és a központi újraelosztásban -- egyetértenek, mindössze az elosztás tárgyában -- pénz vagy rasszjegyek -- nem. Too bad.
Az utolsó 100 komment: