Kezdődik a "sorosozás" a PKP-vel kapcsolatban is, ami lehetőséget ad arra, hogy újra beszéljünk némely evidenciákról. A PKP-t természetesen nem támogatja Soros, de ennél sokkal fontosabb, hogy a sorosozók ugyanazzal a lélegzettel mondják azt is, amikor adományt gyűjtünk, hogy 1. "Na, ezek is tarhálnak a néptől", 2. "Azért mennek politikusnak, hogy könyékig turkáljanak a lóvéban".

Világos, hogy egy teljesen összefüggéstelen "gondolatmenettel" állunk szemben. Nem akarom hosszasan boncolgatni azokat az érzelmeket, amelyek egymásra rétegződve egyetlen reflexé állnak össze: ami a bizalmatlanság. Inkább egy praktikus érvet fogalmaznék meg, amelyik az értetlenséget próbálja oszlatni.

Párttá szerveződni nem egyszerű, különösen a hazai körülmények között, és aki részt vesz ilyesmiben (mármint egy ambíciója szerint valódi párt fejlesztésében), az seregnyi kockázatot vállal mások helyett is egy olyan piacon, amelynek a szabályai finoman szólva tökéletlenek -- nem véletlenül nem vesznek sokan részt pártalapításban, bár sokan szeretnek viccelődni azzal, hogy egy délelőtt megtehetnék. Nos, nem.

Egy ilyen termék, ami -- tegyük fel, lenne ilyen -- egy jól működő párt, nagyon drága, ezért kevés van belőle, szűk a kínálati oldal egy anómikus piacon, ahova betörni irdatlan nehézségekkel jár. Röviden, nem lesz ilyen párt, ha valaki nem költ rá sokat. Ez a valaki lehet egy ember (Soros, Simicska, Orbán, vagy a maga a Sátán), vagy lehet sok -- de valakinek ki kell fizetni azt a kockázati felárat, amit egy ilyen start-up beindítása és működtetése megkíván. Egy bizonyos pontig tudják ezt finanszírozni a pártalapítók, hiszen vállalták ezt (időben, pénzben, elvesztett más irányú lehetőségekben, stresszben stb.), de mivel a (zárójelben feltüntetett) erőforrásaik korlátosak, további (anyagi, szellemi, társadalmi) tőke bevonása nélkül elsorvad a kezdeményezés vagy olcsóvá, gagyivá válik. 

A pártok közösségi támogatása a demokrácia ára. Sok kis adománnyal elérhető, hogy egy párt -- ha megerősödik -- ne váljon oligarchikussá, amire aztán tényleg rá lehet ütni valamelyik oligarcha billogját. Ugyanakkor a pártnak tenni is kell valamit annak érdekében, hogy bizalmat ébresszen maga iránt, és akár csak száz forint se legyen kidobott pénz, amit ráköltenek. A PKP igyekszik most felmutatni, hogy van ok a bizalomra iránta. Ezzel együtt örömmel vennénk, ah a fenti gondolatmenet szellemében, ezzel párhuzamosan, egyre többen döntenének amellett, hogy kifizetik a demokrácia árát, és akár anyagilag, akár lábmunkával, akár szakértelmükkel, akár a presztízsükkel támogatják a pártot. Lehet elkezdeni száz forinttal és laza tanácsadási szereppel, és ahogy a start-up bizonyíthatóan jól gazdálkodik a kevés tőkéjével, talán egyre többen kapnak kedvet arra, hogy egyre többet fektessenek be.

El kell dönteni tehát, lesz-e aki kifizeti a demokrácia árát, vagy mindenki (túl sokan) potyautasként képzeli el magát. Ez utóbbi esetben a termék is olyan lesz -- ahogy a végén a demokrácia is. Nem létező.

Szóval, ha valaki apróban akarja kezdeni, íme egy számlaszám: Polgári Konzervatív Párt 10918001-00000074-87840006