A túlnyomórészt iszlám vallású török kisebbségnek -- úgy néz ki -- választania kell a hazai diktátor támogatása és az őket befogadó nyugati államok -- elsősorban Németország, a Benelux államok és Skandinávia -- kulturális és erkölcsi normáinak felvállalása között. A kettő együtt nem megy. Amikor muszlim hitszónokok léphetnek fel egy diktatúrába és iszlamizációba fordult rezsim mellett és török miniszterek grasszálnának a kontinensen, hogy a liberális demokrácia intézményeit kihasználva egy európai értekrenddel ellentétes rezsim mellett korteskedjenek, és legalább közvetetten, de alighanem közvetlenül is lázítsanak a befogadó országok ellen, akkor a török kisebbségnek, és mindenekelőtt a politikai elöljáróinak le kell tenniük a garast vagy az egyik, vagy a másik út mellett. A minimum megosztottságnak tűnő állapot a török kisebbség millióinak tömegeiben arra utal, hogy az európai integrációjuk nem sikerült annyira, mint a baloldali és liberális politikusok szerették volna hinni.
Az integrációval szembeni minimális elvárás, hogy az adott kisebbség magáévá teszi a befogadó nemzet politikai kultúráját és politikai intézményeit, kiáll mellettük akár az anyaországaik rezsimjeivel és a politikai értékeivel szemben, hiszen ahhoz, hogy a gazdasági jogaival élhessen és élvezhesse a nyugati országok adta biztonságot és szabadságot (nem utolsó sorban pedig a saját hozott kultúrája megélésének jogát), ahhoz hozzá kell járulnia adóival, erkölcsileg és politikailag az európai civilizáció alapvető normáinak fennmaradásához és folyamatos erősödéséhez.
Hollandia most nagyon helyesen megtagadta egy török miniszter beutazását az országba, mert az ott Erdogan-párti tömegtüntetésekre (konkrétan a török demokrácia maradékai elleni fellépésre) akarta buzdítani a híveket, ami mellesleg a hatásait tekintve nem sokban tér el az orosz szpecpropaganda céljától, Európa gyengítésétől sem. Szeretnénk remélni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ismét jól választ azok után, hogy Kaczynskivel szemben Tusk pártjára állt a minap az Európai Tanácsban, és hangot ad az Európa integráns kultúrájához fűződő magyar érdekeknek -- barátjával, Erdogannal szemben is. Orbán hallgatása arra utalna, hogy többre becsüli az illiberális demokráciák szövetségét, mint Európa és benne Magyarország kulturális és politikai védelmét.
Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az iszlám olyan erős identitásképző és kapocs az anyaországokkal, hogy a Kis-Ázsiából, Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkező bevándorlók (túl nagy hányadukban) nem integrálható tömegeinek befogadása perspektivikusan komoly veszélyt jelent az európai politikai demokráciára, amely előbb eshet szét, minthogy az integráció előrébb haladhatna. Amíg nem tudunk megoldást találni a vallás és a politikai normák konfliktusára, addig az utóbbiak (a liberális demokrácia kultúrája) érdekében igencsak meg kell fontolni a hozzáállást minden egyes bevándorló igényeihez.
.PNG){kind=link}
.PNG){kind=link}