Van az emberi szükségleteknek egy elmélete, a rövid felépítése itt az ábrán, vannak ennek kritikái, de semmi komoly, ezért ezt veszem alapul az orbánizmus működésének leírásához. A lényeg -- nem is nagyon fogom ragozni --, hogy Orbán politikai üzenetei pontosan rezonálnak az alacsonyabb szintű (primitívebb, alapvetőbb, de persze mindannyiunkban élő emberi) szükségletekre.
A rezsicsökkentés a legalapvetőbb testi szükségletekre reagált, de egyébként Orbán nem annyira foglalkozik ezzel a szinttel, mert a teljes depriváltságban, ahol ezek a szükségletek kielégítetlenül maradnak, az ember nem szavaz, nem politizál. Az orbánizmus a következő négy szintre fókuszál. A biztonság kapcsán nyújtja a mindennapi bűnözéssel, multikkal (a kapitalista versennyel), a migránsokkal és a "Brüsszellel" (zusammen az "idegenekkel") szembeni biztonságot, miközben ezeket a folyamatos fenyegetés keltésével fel is nagyítja, hogy ennek a szintnek az "élménye" annál erősebben rögzüljön. A valahova tartozás a család és a családi értékek hangsúlyozásával (ideértve pl. a homoszexualitás-ellenességet is átjárással a korábbi szintre), az egyébként is viszonylag zárt falusi közösségekkel, a nemzethez és a hozzá (Orbánhoz) való tartozással valósul meg. Az elismerést a magyarság nagyságán és a kormánya "sikereiben" való szimbolikus részvételen keresztül tudja nyújtani, lásd az ünnepek kapcsán felerősödő irracionális nemzetmítoszokat, az futball-válogatott, vagy az olimpiai csapat (rész)sikereinek menedzselését, érintkezéssel a korábbi -- az összetartozási -- szinthez. A kognitív szükségleteket pedig a propaganda és a fideszes narratíva adja, mintegy koronájaként az eddigi összes üzenetnek.
Koronájaként, mert Orbán csak nagyon szőrmentén foglalkozik az ezeknél magasabb szükségleti szintekkel: a rend és neohortyhsta esztétikai világban rejlő lehetőségek többnyire éppen csak megihlették -- ezek is csak egyfelől az Alaptörvény sajátos esztétikumán, másfelől az építészeten keresztül -, és főleg nem érdekli az egyes emberek önkiteljesítése, illetve ezek feltételeinek megteremtése. Röviden, éppen az nem érdekli, ami az embert magasabb rendű alkotó lénnyé teszik, és a nemzet versenyképességének alapját jelenthetnék.
Orbán az emberi szükségleteket manipulálja, a rájuk jellemző veszélyeket felnagyítja félelemkeltéssel, ellenségek felidézésével, az elért (gyakran fiktív) eredményeket pedig világra szóló sikerként tálalja, hogy -- amint említettem -- ezekre terelje a kritikus tömeg fókuszát. Amit ezzel a cikkel jelezni akarok, hogy az ide citált Maslow-piramist (lásd az ábrát), másképp is lehetne üzemeltetni, mint ahogy ő teszi, csak egyet nem lehet: figyelmen kívül hagyni az emberi szükségletek komplex rendszerét, amelynek a politika a legerősebb "beszállítója". Akárki akar győzni ellene akármilyen felállásban, a piramist meg kell töltenie a maga módján.
Az utolsó 100 komment: