A magyar nacionalizmus a társadalom legalább 85%-ára van hatással. Ez a legerősebb fegyvere az országban a "jobboldalnak", ennek van a legnagyobb mozgósító ereje, ez képes a leginkább szenvedélyekkel helyettesíteni az értelmet a politikai cselekvésben, amire a kormányzatnak a képességei és eredményei miatt nagyon is szüksége van. Ehhez képest a mai népszavazáson a fenyegetettség és a gyűlölet kettős szorításában csak az 50%-os érvényességi küszöbre sikerült a részvételt felnyomni, ami azt jelenti, hogy legfeljebb az összes szavazó felét érdekelheti annak kifejezése, aminek a legnagyobb értéket tulajdonítjuk a közösség szempontjából. (A ma reggeli adatok alapján megkockáztatom, nem lesz meg az érvényesség sem.)
Még érdekesebb ennél, hogy mindezt egy minimum 20, de inkább 30 milliárdos kampány és a külföldi magyarok voksolásának választási csalással felérő megnehezítése után, "kedvező" külpolitikai helyzetben sikerült elérni, amikor a migráció objektív problémákat jelent Magyarországon és az Unióban is, és meggyengültek a centrista pártok. Magyarul, a politikai mozgósítás maximumát érte el Orbán -- és az elért eredmény kapcsán csak csalódott lehet. Röviden, a nacionalista jobboldal - Fidesz és Jobbik -- elérte a teljesítőképessége határát, a propagandája már visszaüt rá, minden egyes megszólalásával csak ront a helyzetén.
Orbán kudarcot vallott, és már el is kezdődött ennek retorikai semlegesítése. Elvált, hogy van magyar nacionalizmus, a magyar nacionalizmus továbbra is erős, de a Fidesz-Jobbik-nacionalizmus már nem fedi és nem fogja át ezt. Sok ember a nacionalizmusnak és nemzeti érzelemnek más irányt szeretne szabni, mint az arrogáns, korrupt, megosztó, versenyképtelen Fidesz-rezsimé, olyan irányt, amelyik konstruktívabb és jóval eredményesebben képviseli a nemzet valós érdekeit. Orbán erre láthatóan képtelen.
Orbán kudarca szemmel látható már a szavazók olyan kritikus tömege számára, amely adott esetben kiszoríthatja a Fideszt a hatalomból. Orbán már egyszerre a Fidesz ballasztja és motorja, és pontosan abba a pozícióba küzdötte le magát, mint Gyurcsány a maga kisebb homokozójában.
A népszavazást Orbán vereségeként fogják értékelni Moszkvában is, ahol az országunkkal kapcsolatos lényegesebb döntések az utóbbi években születtek. Moszkvában könnyen odajuthatnak, hogy Orbán már csak a Jobbikkal szövetségben lehet elég biztos képviselője a Kreml érdekeinek, ezért lehet arra esély, hogy a következő hónapokban megkezdődik Orbán és Vona közeledése, a két párt kiegyezése Moszkva gyámsága alatt. Ezt -- teljhatalmának elvesztését -- Orbán csak a Merkellel és Junckerral való kiegyezés árán akadályozhatja meg, ami viszont nagyon függ attól -- amit nem tudunk --, hogy Putyin mennyire erősen fogja Orbánt, és az utóbbinak lehet-e egyáltalán esélye ilyen visszahátrálásra a Nyugat felé.
Egy biztos: Orbán hatalomban akar maradni. A hátországa és szavazóbázisa azonban megreccsent, a közvetlen beosztottjai is világosan érzékelhetik ezt, ami új fejlemények kiindulópontja lehet. (Nem véletlen, hogy Orbán ma reggel -- hirtelen -- már világosan beszélt a népszavazás közjogi következményeiről érvénytelenség esetén is, ami nem utolsó sorban a parlamenti frakció tesztje lesz Orbán-hűségből.) A történelem (egyébként jellemző) fintora, hogy ez éppen a vezér által kezdeményezett népszavazás kapcsán történik, amely arra volt hivatott, hogy tovább erősítse a pozícióját Európában -- ehelyett meggyengítette Magyarországon.
