A kartell jelentése eredetileg: olyan megegyezés vagy szövetség gazdasági erőcsoportok (vállalatok) között, amely a piac felosztására és a verseny jelentős befolyásolására, szűkítésére, vagy egyenesen a felszámolására irányul. A kartell hegemóniára szert téve, akár -- verseny híján -- az árakat feltornászva, az így szerzett bevételt és a nyereséget előre egyeztetett szempontok alapján felosztja a tagjai között.

A politikai kartell, amelyről most már az Index is beszámol a Fidesz és az MSZP viszonyában (de a szélsőjobbos ideológia gyarmatosításával és a pártok mögött erősen vélelmezhető orosz és magyar titkosszolgálati befolyás egyöntetűségével kiterjed a Jobbikra is), ugyanilyen piacbefolyásolást végez a politikai hatalom és intézményrendszerének (a nyilvánosságnak, a gazdasági erőpozícióknak, az államigazgatási pozícióknak) a komplex piacán.

A két párt összejátszása már nagyon régen megkezdődött a Dávid Ibolya által jelzett 70:30-as elosztási szabály alapján (a mindenkori kormányzópárt a korrupciós bevételek 70%-t kapta, az ellenzéki a 30%-át), de csak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szárba szökkenésekor terjedt ki a komplex politikai piacra is. A mai felállásban az MSZP-nek jóval kisebb falat jut, sokkal gyengébbek a pozíciói, de ami a lényeg: a szavazók által elvárt tényleges ellenzéki szerepét már Mesterházy elnöksége alatt, a 2014-es választásokra rákanyarodva feladva évek óta a választók megtévesztésévél vegetál -- nagyjából azóta, hogy a politikai üzletben az országos és megyei vezetői nagyobb hasznot remélnek az ál-ellenzéki pozíciótól. Emiatt a meghatározó szereplőinek túlnyomó része semmihez és senkihez nem hűséges, csak a Fidesszel létesített üzlet szabályaihoz, aminek persze lényege, hogy a párt valódi szerepe ne legyen evidens a többség számára. Ezt az evidenciát idáig sikerrel leplezték a Klubrádiótól az ATV-n keresztül a Népszabadságig és a Népszaváig a balos vagy ál-balos (a balos választókat becsatornázó, de valójában ugyanúgy az establishment részét képező) csatornák -- reméljük, ez a lendületük lassan csökkenni fog, legalább azoké, amelyek nem tartoznak a szatellit intézmények körébe, csak egyszerűen igénytelenek önmagukkal és kritikátlanok a valósággal szemben.

Ehhez nincs mit hozzátenni azon felül, hogy örülök annak, hogy amit ezen a blogon már évek óta írok, most a nyilvánosságban még nagyobb erővel jelenik meg. A politikai kartell (=NER) a biztos szavazóknak mintegy 85%-ával rendelkezik. Nehéz dolga lesz 2018-ban a NER ellenzékének, mert a NER egységesen fogja magát a nemzet előtt álló választási alternatívák hordozójaként is feltüntetni: addigra a szocik is hozzánemzetiesednek a sikeres politikai léthez, és a nemzetellenesség azoknak lesz fenntartva, akik az említett három párton kívül keresik majd a politikai szimpátiáikat. Minek ilyet tenni, mondják majd a NER bülbülszavú madarai, ha a NER-en belül és éppen elég választási lehetőség van: a kartell három pártja.