"Aki ezentúl a „Liget-projekt” védelmezőjévé vagy mentegetőjévé szegődik, az a szélsőjobboldali hatalomnak és újnyilas zsoldosainak is a szövetségese. Nem fogunk többé méltányolni egyrészt-másrészt érveket. Urbanisták, ökológusok, mázolók, művészettörténészek, közhivatalnokok, építészek, kertészek, pallérok és ácsok: lépjetek ki ebből még ma! Törvénytisztelő rendőrök: ne engedelmeskedjetek! Budapestiek: tüntessetek! Pártok, szakszervezetek, mozgalmak, jogvédő csoportok: tiltakozzatok! Értelmiségiek: ordítsatok!" -- írja a vezető baloldali hisztérikus egy olyan utcai jelenet nyomán, amely százával, ennél sokkal súlyosabbak pedig tucatjával fordulnak elő a Nyugat bármelyik nagyvárosában egy valamennyire is érdekes utcai tüntetés során, ahol a rendőrök végzik nagyjából a dolgukat -- nota bene, egy minimum apró csihipuhit bármelyik rendes tüntető el is akar érni. Nem tudom, mit várt el TGM vagy bármelyik Liget-védő szimpatizáns, de nyilvánvalóan csalódtak. A rendőrség érvényt szerez a jog előírásainak, ennyi. Sajnálom Mécs Imre megsérült kezét, nyilvánvalóan baljós emlékeket ébreszt egy fiatalember elmegyógyintézeti megfigyelése (elzárása), de erre csak az olyan naiv, improduktív ellenzékiség válaszolhat TGM pamfletjének színvonalán, mint a magyar. Ilyen is lesz az eredmény: senkit nem fog érdekelni. Az urbanisták nem fognak ebből (miből?) kilépni, a budapestiek nem fognak tüntetni, a pártok nem fognak tiltakozni úgy, hogy értelme is legyen, az értelmiségeik nem fognak ordítani, legfeljebb nyomnak egy lájkot.
Én lájkot sem nyomok, mert módfelett elegem van az ellenzéki inkompetenciából, a megmondóemberek rinyálásából, a harmadrangú "ügyek", mint a Liget, fantáziátlanságából és amatőr kezeléséből, a hisztérikusok, a politikai sarlatánok és a hivatásos erkölcstelenek keringőjéből, amelyben mindig valaki vezeti a táncot, a többiek a személyes ágendájuk szerint csatlakoznak vagy nem, közben egymást gáncsolják és röhögik, és mindehhez a társadalom tapsát és együttműködését várják. Hervasztó.
A ligeti cucc senkit nem érdekelne, ha nem ez volna az Orbán-rezsim elleni "harcnak" -- a szakmai és civil szempontokon túl -- az aktuális frontvonala, és nem képzelnének bele valami átütő igazságot, amelynek kimondásával alkalmasint megrendíteni akarják a korrupt autokráciát. Közlöm, nincs ilyen igazság ebben, a korrupt autokráciát nem rendítik meg. Ezzel nem. Nekem pl. az is halálosan mindegy, átépítik-e a Ligetet vagy sem (jó, tudom, hogy emiatt mától újnyilas-társutas vagyok), szerintem átépítve akár még jobb is lehet, és ha nem, hát akkor legalább más lesz; és a mozgalom, amely azt hiszi, hogy ez egy fontos kérdés, eleve eltéveszti a házszámot. Nem az. Ezer embernek az, vagy ötezernek, ehhez képest százan rengetik a Közlekedési Múzeum körüli kordont. Nemcsak az a helyzet, hogy maga a mozgalom is inkompetenciától szenved, és nem képes több éves rákészülés után több embert megmozgatni (mert képtelen érdekessé és relevánssá válni, elmagyarázni és megszervezni magát: világossá tenni, mit miért akar -- tényleg a lepukkant, koszos Ligetet prezerválni, ennyi, vagy ezen keresztül a korrupcióra, esetleg a demokrácia erodálódására rámutatni, de ha ezt, akkor ugyan már, vésse a szívünkbe, miért fontos a demokrácia stb.); sokkal égetőbb probléma ennél, hogy a hisztérikusoknak, a sarlatánoknak és az erkölcsteleneknek, na jó, és az érzékeny lelkű felnőtteknek, akik számára az ügy országos politikai kérdés, nincsen közös ügyük a társadalommal, amely relevánssá tehetné őket egyetlen csoportként. A faölelők, a gábrielesek, a népszavaztatók stb. privát monomániái (mondom kényszerű öniróniával is) nem állnak össze rendszerellenzékiséggé, mert mindegyik megköti a maga kis kompromisszumait Orbánnal, pedig -- aki benne van, pontosan tudja -- az összes megmozdulást kb. ugyanaz a háromszáz ember mozgatja, és ugyanaz a néhány ezer megy el rá válogatott felállásban -- beleértve a NER erkölcstelen hivatalos ellenzéki figuráit.
Do we have a case? - kérdezi a művelt amerikai (leginkább). Magyarul: mi a francért csináljuk, amit csinálunk. Mi a narratíva? Mi a vízió? Mivel akarunk vonzóvá válni? De első lépésben: semmiképpen se rohadjunk le az első issue-bokorban, ha tényleg a rezsimen akarunk akkora lyukat ütni, hogy az elsüllyedjen. Először nem "Olgához" vagy Bolgár úrhoz kéne betörni az aktuális negyedkész termékkel, hékáim, hanem megtalálni egymás számát a telefonotokban, és minél többeket összekürtölni, akik képesek elviselni egymás társaságát legalább a legalapvetőbb kérdések megbeszélésének erejéig. Adok egy tippet: az ügyünk a szabad piac és a jogállam. Ezeket kéne vonzóvá tenni, nem a fákat. Egy füst alatt van egy rossz hírem is: ha ezeket nem tudjuk, az összes: fű, fa, bokor, identitás, jólét, Európa, jövő usw. megy a levesbe.
