Orbán a napokban válságtanácskozást hívott össze, megismerve az első negyedéves GDP adatot, amely az utolsó helyre volt elég Európában. Mielőtt továbbmegyek a gondolatmenetben, kérem az olvasót, álljon meg egy pillanatra, és gondolkozzon el, milyen minőségű kormányzás folyhat ebben az országban, ha a miniszterelnököt május végén meglepik az első negyedéves adatok! A miniszterelnöknek legkésőbb február végén ismernie kellene a januári, március végén a februári stb. adatokat, ha már eddig nem tudta, hogy a gazdasági kormányzás adott logikája, amely a magyar hozzáadott érték folyamatos csökkenését eredményezi, versenyképtelenségbe taszítja az országot. Ezt tudván mindent tehetne, csak meglepődnie nem volna szabad a makro-adatokon.

A világ gyorsuló átalakulásban van elsősorban a termelés és az informatika összefonódásának eredményeként. Az ún. negyedik ipari forradalom nemcsak lehetővé teszi a gyártás robotizációját és az élőmunka kiváltását elsősorban és először a szalagmunkákban, hanem az informatika bevonásával összekapcsolhatóvá válnak és kommunikálni fognak tudni egymással hosszú ellátási láncok eddig elzárt részei, olcsóbbá és gyorsabbá válik egy autó, elektronikai termék stb. legyártása és kiszállítása. A Foxconn egyik kínai gyárából a napokban érkezett a hír, hogy egyik napról a másikra lecseréltek 60 ezer (!) embert robotokra, de ez csak a kezdet.

Ilyen körülmények között még nagyobb versenyelőnyre tesznek szert azok a gazdaságok, amely nem bedolgozói vagy fizikai bérmunkára alapoznak (ami tipikusan hamarabb kiváltható robotokkal), hanem tőkekivitelre és magas hozzáadott értékű szellemi (mérnöki, programozói, társadalomszervezési, felsőoktatási, kutatás-fejlesztési, vállalkozói stb.) tudásra. Mindenre, amit Magyarországon visszaszorít az ostoba kormánypolitika. Egy konzervatívnak a fejlődésnek ez az iránya nem ad okot felhőtlen örömre (valamicske örömre persze igen, de ez most nem témám), ám ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül szabadna hagynia a tagadhatatlan folyamatokat: ilyen körülmények között kell megtartani a humánum, a kultúra, és a civilizáció lehetőségeit. Ez a kormány azonban képtelen az utóbbira, mert nincs tudatában az előbbieknek. Teljesen idejétmúlt agressziója a reális folyamatok ellenében nem konzervatív, hanem korrupt, ostoba, reakciós, nemzetellenes delírium.

Magyarország sorsa (az EU pénztranszferein túl) olyan multik kezében van, amelyek éppen nagy volumenű robotizáció előtt állnak, és a gyártástechnológiákban további radikális átalakulások várhatók. A Volkswagen-csoport, a Mercedes, a GE, a Bosch mind olyan iparágakban dolgoznak, amelyek nem évtizedeken, hanem néhány éven belül hatalmas változásokon fognak átmenni, ezt követelik majd a beszállítóiktól is, és mivel kevesebb élőmunkára lesz szükségük, az ellátási láncuk nyereségességét kevésbé fogja meghatározni a helyi munkaerő ára (amely Magyarország versenyképességét ebben a pillanatban jelenti), sokkal inkább a helyi vásárlóerő nagysága (a logisztikai költségekkel kiigazítva).

Ha Magyarország -- mivel tőkeexportja alig van, technológiai téren pedig ezen belül is elhanyagolható -- első lépésben nem lesz versenyképes a nagy hozzáadott értékű termelés és szolgáltatások idevonzásában, mert elmegy innen a tehetséges fiatalság túl nagy része és megroppannak az egyetemek, második lépésben pedig az adott multi elviszi a kapacitásait más országokba, mert az élőmunka alacsony ára nem lesz már akkora versenyképességi tényező, akkor az ország olyan válságba kerül, hogy az egy-két évtizeden belül (tehát nem a beláthatatlan jövőben!) akár megduplázhatja az EU-ban még elfogadható életszínvonal alatt élők számát! Ez egy abszolút reális forgatókönyv a mai trendek ismeretében. A mai trendek ismeretében, amelyeket nagyon nehéz lenne megfordítani, 2035 körül az ország relatív fejlettsége a Nyugattal való összehasonlításban visszaeshet az 1989-es szintre, rosszabb esetben az alá (!), és ha újra hitelfelvételi spirálba kerül is -- ami igen valószínű, tekintve, hogy már ma sem tudja fenntartani magát külföldi források nélkül --, akkor is 7-8 milliós pauperizálódó tömeggel kell majd számolnunk. Ez tragikus. Főleg azért az, mert reális veszély.

Az informatikai forradalom és a robotizáció a kapitalizmus újabb lépése a fejlődésben, olyan paradigmaváltás, amely a fejlett nemzetek előnyeit bebiztosítja a fejlődőkéhez képest, mert egyszerre vált ki egy adott minőségű munkaerőt és kényszeríti ki az emberi képességek további emelését. Ebből kimaradni -- márpedig egy gyenge tudatállapotú és politikai rendszerű, gazdasági és oktatási hanyatlásban lévő ország, mint a mienk, csak kimaradni tud ebből -- tragikus hatással lesz a nemzetünkre, mert már a mai bedolgozói státusára sem lesz szükség, egyetlen előnye a földrajzi elhelyezkedése marad, de ez is csak akkor, ha megmarad az EU tagjának és az egységes piac versenyképessége növekedni fog (amit csak remélni lehet). Orosz bábállamként -- egy olyan ország vazallusaként, amelyik biztosan a vesztes oldalon lesz -- ellenben abszolút leírjuk magunkat. Ha ezt a már megindult folyamatot az utolsó pillanatban még fel akarjuk tartóztatni, el kell küldeni a Fideszt és az inkompetens Orbán-kormányt 2018-ban. Polgári Konzervatív Párt www.pkp.hu