Ez a migráns-politika a veszélyre való felkészülés és a veszély felnagyításának kettős eszközével tovább szítja azt az etnikai (törzsi, zárt) nacionalizmust, amely -- azon túl, hogy egy időre még garantálja Orbán uralmát -- a legbiztosabb eszköz arra, hogy tönkretegye az országot. A liberális, határtalan befogadás is tönkretenné, de nem ilyen biztosan. Az igazság valahol a kettő között van, amely felé a nyugati gyakorlat eddig is haladt, de most az áradatban elfeledkezett erről, mert hibásan (elvont, akontextuális) emberjogi kérdésként fogta fel azt, ami bevándorlási kérdés.

A korlátozott, szelektív migráció és a szabadság intézményrendszerének erősítése együtt a nemzeti prosperitás legbiztosabb útja, egy olyan pedig országban különösen látványos eredményeket hozna, ahol -- mint hazánkban -- az etnicizmus találkozik a gyenge kapitalizmussal, a versenyképtelen társadalommal, és a diszfunkcionális állammal. Az, hogy a társadalom 80%-a ünnepli, hogy a korrupció és a nemzeti önáltatás intézményrendszere legyőzi a migrációt, olyan fokú önsorsrontás, ami esetünkben természetesen következik az organikus polgárosodás elmaradásában és a különböző színű állami banditák évszázados uralmában kikristályosodott kultúránkból.

Kétségtelen, hogy ennek a nemzetnek is szembe kell néznie a saját nacionalista (pszeudo-)kultúráját érő kihívásokkal, de ha ezekre nem a kultúra alkalmazkodásával, hanem bezárkózással felel, magyarán a kultúrája még csak önreflexióra sem képes, ott nagyon nagy a baj. Magyarországon nagyon nagy a baj. A nemzeti megoldások régóta és most is folyamatosan, tendenciaszerűen, durván hibásak. Az ország nem hajlik, hanem sorvad, majd adott esetben törik, ami semmi más, mint a nagyon is ismerős 20. század továbbélése. Sajnos ki kell ábrándítanom az etnicistákat: olyan nincs, hogy sajátos magyar megoldás. Ami Magyarországot felemelheti (finn oktatási rendszer) vagy végromlásba döntheti (orosz típusú autokrácia), az mind megtalálható már máshol, csak választanunk kell. A társadalmak fejlődésének logikája hasonló, hasonló helyzetekben szinte ugyanaz. A különleges "magyar" útnak már a felvetése is, nem beszélve a kereséséről -- ostobaság. Ami nem jelenti, hogy ami a végén eláll -- bármi -- az ne lenne majd magyar, hazai. (De ettől még nem okvetlenül jó.)

Az a kultúra, amely nem képes magába szívni a személyi szabadságot, gondoskodni annak politikai garanciáiról, nem képes tolerálni tőlünk elütő embercsoportokat, azt pedig még kevésbé, hogy korlátozott számban, lassan növekedve, kinyíló integrációban értéket hozhatnának az országnak, modernizálva és versenyképessé téve azt éppen a kultúrák közötti szabályozott konfliktusok révén -- az ilyen zárt kultúra hanyatlásra van ítélve. A magyar kultúra már most hanyatlik, ez nem "Brüsszel és a Gyurcsány", hanem inkább Orbán műve -- ha már a politikai érthetőség kedvéért nevesíteni kell valakit. Orbán alapvető kulturálatlansága úgy mosta át a kultúráját az önfelszámolásra (= "megőrzésre") beállított nemzetet, hogy most csakugyan hanyatló pályára kerültünk.

Ám a szabadság csodákra képes. Amint a szabadság intézményrendszerét sikerülne -- nem helyre-, hanem végre -- felállítani, az egyéni kezdeményezések, a bizalom, a törődés, és végső soron a prosperitás lehetőségei hamar szárba szökkennének. A paradox helyzet éppen az, hogy ahhoz, hogy egy ilyen vágy hatalomra jusson a politikai rendszerben, ahhoz előbb el kell uralkodnia a közgondolkodásban, catch-22, ahogy közkeletűen mondják. A mai ellenzéki pártok túlnyomó részének fogalma sincs, mit kell tenni, egy nagyon kicsi közeg pedig, amely tudja, nem tud betörni a nyilvánosságba. Nem véletlenül nem beszélünk már korlátozott migrációról sem a mai őrült közhangulatban.

Pedig -- a nyugati hibákból is tanulva -- megfelelő helyzetet teremtve neki az idegen jót hoz: szorgalmas, fiatal, hálás munkaerőt, a többség kisebb megvezethetőségét az orosz-magyar propaganda által, a kapitalizmusnak új erőforrásokat, megfelelő oktatási rendszerrel az etnikai magyarok felemelkedésének kényszerét. Közben pedig lásd egy példán, az indiaiak ma arányosan legalább akkora számban foglalnak helyet a brit gazdaság vezető pozícióiban, mint a tányérmosogatók között, és vidáman exportálnak tőkét az Egyesült Királyságba, vagy vonnak ki onnan -- ki gondolta volna ezt száz, de akárcsak harminc éve! A tehetség nem nemzetspecifikus. Nem rombolja a kultúrát, hanem alakítja. (Amelyiket rombolja, annak meg annyi, azért nem érdemes küzdeni, az nem ad okot a büszkeségre -- abból csak annyi maradt, hogy a "mienk", ami édes kevés még egy konzervatívnak is.)

De itt a cikk végén tisztázzunk gyorsan még két dolgot: egy, a mai politikai rendszer az etnikai magyar tehetséget is elüldözi, külföldre kényszeríti! Ennek a rendszernek alapvetően nem a migránsokkal van baja, hanem bármilyen olyan helyzettel, amely az érdemelvűség és a szabadság felülkerekedésével fenyeget! Kettő, a migránsokkal szembeni radikális propaganda célja nem a helyzet megoldása, hanem az EU bomlasztása, illetve az autokratikus nemzetállami politikákkal szembeni maradék -- belső vagy külső -- ellensúlyok kiiktatása. Holott, ha annyira nem tetszik a mai EU, akkor követelhetnénk a demokratizálásának, átláthatóságának, és a hatékonyságának az emelését is -- nem pedig a rombolását. De persze ez nem érdeke Orbánnak. Nem érdeke a hatékony, demokratikus Európai Unió -- akkor se, ha konföderális. Röviden tehát, amikor a Fidesz migráns-politikájának durva elhibázottságáról beszélek, azt is ideértem, amit "járulékos kárnak", de valójában egyenrangú célnak tekintek politikájukban a migránsok feltartóztatásával: a polgári demokrácia további rombolását. -- Polgári Konzervatív Párt www.pkp.hu