Ma úgy állunk, hogy az MSZP-n kívül az összes ismertebb ellenzéki párt (DK, Együtt, MoMa, LMP) vezetője is MSZP-s gyökerű politikus, amely szociológiai tény alapvetően határozza meg az ellenzéki mozgásterüket és a saját ellenzéki tudatukat. Minden rendelkezésükre álló nyilvánosság mellett (ami, bárhogy panaszkodnak, nem csekély -- mondjuk ahhoz képest, hogy a mondanivalójuk semmi, vagy ráfér egy A5-ös papírra, kb. ezerszer annyi embert érnek el hetente, mint a PKP), e nyilvánosság ellenére képtelenek egyről az egy egész egytizedre jutni, de nem okoz gondot számukra, hogy pont ugyanúgy folytassák holnap. A társadalom már világosan elhelyezte őket egy keretben, amelyből talán egy atomrobbanás tudná csak kivetni őket. Nem baj, folytatják ugyanúgy holnap. 

Tehát eleve nagyon (aláhúzom, nagyon) problémás, hogy a megmaradó ellenzéki pártok zöme élén is volt szoci politikus áll. Így objektíve lehetetlen bármit csinálni, amit a Fidesz vagy nem csinál jobban, vagy nem tud lesöpörni. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyszer majd újra lecsúsznak ezek az emberek a szavazók torkán, de nem, nem, és nem. A fő probléma mégis a demokratikus ellenzéki tudatnak a Fidesz által zseniálisan táplált megrekedése, amelyből ezek a formációk is táplálkoznak. A "demokratikus ellenzéki" nyilvánosság mintegy magáévá tette azt a fixációt, hogy akkor lesz tényleg jó (summum bonum), ha mind ezek a pártok, amelyek tulajdonképpen az MSZP spinoffjai (származékai, levált darabjai) egyszer visszatérnek az anyatestbe, sőt ebben az egyetlen esetben lehetséges csak, hogy bármi sikerrel szálljon szembe a gonosz Mogullal ("összefogás"). Nem elég nekik hat év alatt hatvan bizonyíték arra, hogy az MSZP nem ellenzéki, hanem a Fidesszel rendszerszintű szövetséget alkotó párt (megnyugtatásnak szánt eseti kirohanásokkal) -- a paradigmájuk nem változik. MSZP anyácskát csak rosszul vezetik, ettől hangos Bolgár úr műsorától kezdve a baloldali univerzum minden tudatformája (legfeljebb a hangfekvésük más), de egy kis gondolkodással és okos érvektől még megjavulhat. Közlöm, nem javul, mert az oligarchikus, titkosszolgálati, és személyes érdekek nem engedik. Akiknek ezek túl holdkórosnak tűnő fogalmak, fontolják meg ezt: a párt nem véletlenül nem tűnik ellenzéknek a második pillantásra: nem véletlenül, mert nem az. 

A DK-t stb. itt nem elemzem, mert mindenki nagyon megsértődne, és ez a lényeg megértésének útjába állna. A lényeg pedig: nem lesz soha ebben a földi életben baloldali ellenzéki összefogás (MoMa inkl.), amely bármilyen reménnyel indulhatna harcba az ellenzékre vágyó szavazókért, ezért bármilyen reményt jelentene a Fidesszel szemben. Azt is tudom, hogy az a fénytörés -- pontosabban, alapvető tévedés --, hogy mégis, úgy áthatja a baloldali nyilvánosságot, hogy írhatnék én naponta három posztot is erről, úgy sem változna meg tőle. Ez van. Arra meg persze mindenki nagyon vigyáz, nehogy elmondjuk ezt tízszer meg százszor potensebb csatornákban -- még a végén valami értelme volna a nyilvánosságnak.