Nem akarok nagyon hosszan alapvetni, ezért csak ennyit: a kereszténység gyökerében egy univerzális hit és embertan áll, nacionalista módon értelmezni, ahogy a bevett egyházak és a Hit Gyülekezete nevű szervezet teszik általában és a muszlim bevándorlás ügyében konkrétan -- hamis tanúság, eretnekség, de minimum ízléstelenség és tudatlanság. Azt jól tudom, hogy az egyházak rendszeres megáldják a tényleges vagy politikai fegyvereket (köztük az ideológiák egyikét, másikát), de ez semmit sem jelent az igazság szempontjából. Az egyházak jó ideje nem az igazságot, hanem a hatalmi, minimum az intézményes szempontokat képviselik, amelyek törvényszerűen nem a szeretet és az igazság szempontjai. (Vö. "Az én országom nem e világból való", illetve "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.") Nem azt mondanom, hogy intézményekre nincs szükség (sőt nagyon is azt gondolom, szükség van rájuk), de ettől még el kell választanunk őket a tanítástól. Amikor az egyházak megnyilvánulnak (láttuk ezt a teljesen ellentmondó nyilatkozatokból), akkor minimum keverednek ezekben a tanítás és a hatalom szempontjai -- győzze csak mindenki elválasztani őket, ezért megtévesztőek.
A valódi keresztény (jézusi) "politika" -- szemben az egyházi gyakorlattal -- nem lehet nacionalista. Sorolhatnék még politika fából-vaskarikákat analógiaként, mert nem ez az egyetlen politikai hazugság, és csak azért nem sorolok, mert ez nem egyszerűen a politika hazugsága, hanem egy sokkal fontosabbé: a kereszténységé mint egyházi-hatalmi intézményrendszeré. Úgy tenni (azt sejtetni, úgy viselkedni), hogy a kereszténység nemzeti alapon áll, sőt, hogy egyáltalán bármi köze van a nemzethez, egyházi gyakorlatnak hazug, amit a mindennapossága se tesz igazzá. Több mint 1500 éves reflex az egyházakban az aktuális politikai-hatalmi leosztáshoz mérni magukat, ezért a mai nemzeties érdekük -- főleg egy posztfeudális országokban, mint a magyar -- csak annyira meglepő, minthogy az eső felülről esik. Ideológiáknak és nemzetállamoknak a tanítást ugyanígy megcsúfolni sokkal kisebb szégyen -- ezek nem tartoznak elszámolással a tanítás tisztáságáért. De az egyházaknak minden pillanatban tiltakozniuk kellene a hamis olvasat és a kereszténység nevében folyó politikai manipuláció ellen.
Az egyházak kétségbeesetten kapaszkodnak a nemzetállamokba -- és annál is jobban egy nacionalista, posztfeudális államba --, mert ettől remélik a megkapaszkodásukat a társadalomban. Ám természetesen pont az ellenkezőjét érik el, ami azonban a legkevésbé sem zavarja a személyes horizontjukon élő prelátusokat. A legnagyobb hibájuk persze a mi szempontunkból: hogy nem kérik ki maguknak, amikor egy nacionalista, autokrata politikus a "keresztény" Európa védelmére szegődik. Kettős hiba ez: egy, mert ahogy az eddigiekből is következik, egy politikusnak esélye nincs Európa keresztény, bibliai maradékának, akár az ilyen hagyományainak a megvédésére -- akkor se lenne, ha komolyan gondolná a küldetését. Ezek a hagyományok nem nacionalisták, sőt nem is politikaiak. Hitbeli, társadalmi és kulturális hagyományok, amelyek védelmére a társadalmakat kell megerősíteni -- aminek a magyar társdalom esetében a Vezér éppen az ellenkezőjét teszi azzal, hogy állami rabszíjra fűzi.
Kettő, amit Európán védeni kell, az nem csak a keresztény és a nemzeti volta (ha már így kapcsolódik össze Vezérünk fejében a végső jó), hanem a humanista, felvilágosodott, kapitalista és polgárosult volta is. Magyarország példája éppen azt bizonyítja, hogy az (állítólagos) kereszténysége tehetetlen a társadalom szervezésében az elmaradt polgárosodás miatt. (Külön érdekesség, hogy a protestantizmus viszont a korai polgárság erkölcsi rendjére ráfűződve, erkölcsteológiaként meg tudta őrizni a hit univerzalitását is, ami a túlnyomórészt protestáns társadalmak nagyobb versenyképességében is megmutatkozott rövidesen.) A nemzetét valóban féltő és segítő politika legalább annyira lenne polgári, kapitalista, demokratikus és emancipatórikus, mint keresztény, nemzeti, vagy konzervatív. Mert ezek mind jelentik Európát.
Bónusz: a muszlim bevándorlás ennek az összesített értékcsomagnak a védelmében is legalább olyan érvénnyel moderálható, az EU ostorozható, ego pedig körbehordozható, mint pusztán prokeresztény nacionalista propagandával. Csak az utóbbival szemben az előbbi értelmes is lenne és némi jövőképességgel bírna.
Az utolsó 100 komment: