1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Polgári konzervatív blog

2015.05.17. 12:57 HaFr

Lehet-e tenni az oligarchia ellen?

Hilton helped David Cameron shape coalition policies and became a familiar sight at Conservative conferences

Az elit (establishment) természete, hogy ha már valaki a része, akkor az is akar maradni, és a demokráciát az osztályos része elleni veszélyforrásnak tekinti, amely ellen harcolnia kell. Arisztotelésznek nem volt teljesen igaza, amikor az oligarchiát (a korrupt kevesek saját érdekükben gyakorolt uralmát) kizárólag az arisztokrácia (az erényes keveseknek a közjó érdekében gyakorolt uralma) romlásaként értelmezi, hiszen a szemünk előtt látjuk, hogy az oligarchia a (kvázi) demokráciából is létrejöhet (itt az utóbbit nem az arisztotelészi értelemben használom).

A tévedések elkerülése végett Japántól Iránon, Burundin és Oroszországon át, Magyarországtól és Franciaországtól Nagy-Britannián át az Egyesült Államokig se szeri se száma az oligarchikus országoknak, mindössze az oligarchiák nyitottsága/átjárhatósága és a hatalmuk fenntartásának eszközei térnek el. Nyitottságban pl. a Westminster, a Whitehall és a City háromszögében randevúzó brit oligarchia rosszabb helyzetben van, mint a magyar -- oda bekerülni Eton és Oxford érintése, rokoni segítség vagy sok pénz nélkül gyakorlatilag lehetetlen, noha a legutóbbi választások éppen a valamikor igen zárt tory párt leheletnyi megnyílását mutatják a bevándorlók, a színesek és egyéb földi halandók előtt, de ezek számára a normává a létező establishment válik, nem annak megváltoztatása/letörése. Eszközeiket tekintve pedig nyilván vannak egészen rettenetesen véres rezsimek és "egyszerű" elitpárti társadalmi gépezetek.

A társadalmi mobilizáció beszűkülése Magyarországon is mindennapos gyakorlat. A mobilizáció (a felfelé áramlás) hiánya miatt az egyre inkább megmerevedő magyar oligarchia (politikusok, gazdagok, közvéleményformálók) társasága ("a magas társaság") egyformán a demokráciával szembeni ellenállásban érdekelt, és ez az érdekük ideológia és pártállástól függetlenül összeköti őket a többi 9,8 millióval szemben. Az oligarchiába újonnan meghívott vagy bekerülő személyekre jellemző, hogy a létező játékszabályokat próbálják elsajátítani, és az oligarchián belül is védelmezőket választani, akik a belső harcok során akár erősíthetik őket. De az oligarchián belüli harcok mit sem változtatnak azon a tényen, hogy az egész oligarchikus rend egyetért a demokrácia gyengítésében, illetve amely oligarcha "demokratikusabbnak" tűnik, az is csak manipulálja a demokráciát a saját pozícióinak erősítése végett.

Az oligarchia ellen csak forradalommal és felkeléssel lehet tenni, de a forradalom is csak új oligarchiát hoz létre. Így felvetődik, érdemes-e tenni egy nyitott oligarchikus csoport ellen, amelyik alapvetően érdem alapján jön létre és rekrutálódik, és a közjót szolgálja (kvázi arisztokráciaként)? Ez utóbbi nem biztos. Lehet, hogy elég lenne ez utóbbit célul tűzni -- a realitás talaján maradva. Kövér László a "normális emberek lázadásával" nagyjából egyszerre szólalt meg Steve Hiltonnal, Cameron korábbi stratégiai tanácsadójával ("Állampolgárok, fel!"). Ne legyen kétségünk afelől, hogy mind a ketten az oligarchia érdekeit szolgálják, csak most valamiért úgy ítélik meg: demokratikusabban kell játszaniuk. Jó lenne, ha ez a demokratikus játék intézményes és policy megoldásokban is kifejezésre jutna, de egyik országban sem errefelé tartanak a fejlemények. Márpedig a nyitott oligarchikus rendszer csak így érhető el -- olyan, amely nyitva áll bárki előtt, akit az érdemei felemelnek.

26 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr667466742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lexa56 2015.05.17. 13:10:50

Beleolvastam Kövér nyilatkozatába, de nekem az a benyomásom, hogy nagyon mást értünk normális emberek alatt meg az alatt is, hogy azoknak ki ellen kellene lázadniuk. De lehet, hogy belőlem csak a rosszindulat beszél meg a harcsabajusszal szembeni ellenszenv.

integrans 2015.05.17. 14:25:25

oligarcha = törvényeket nem tisztelő, magát azok kívül/főlé helyező hatalmaskodó

Mégis úgy beszélnek róla, mintha törvényes lenne.

Akkor hol itt hiba? Nem azokban, akik a törvénytelent, mégis törvényesnek kezelik?

egyetmondok 2015.05.17. 18:08:48

Mit lehet ilyenkor tenni ? Idézni egy nagy magyar gondolkodót:

"...Ennél sokkal érdekesebb kérdés, hogy milyen modern tartalmakkal tölthetjük meg az államhatalmak elválasztásának elvét, s a modern államélet miféle problémáinak a megoldásához használhatjuk fel. Hogy erre felelhessünk, azt kell megkérdeznünk, hogy a modern államéletben hol fenyegetnek a hatalomkoncentráció új jelenségei, új gócai.

Az első ilyen góc az államhatalom gazdasági kiterjeszkedéséből nőtt ki. Az államhatalom a modern gazdasági fejlődés következményeképpen sokkal szélesebb gazdasági tevékenységet folytat, mint a történeti fejlődés folyamán valaha is. Ez a gazdasági tevékenység mindenekelőtt minden világnézettől függetlenül előidézi az államhatalom gazdaságpolitikai szerveinek anyagi korrumpálódását. Másodszor, s ez talán súlyosabb, magával hozza a gazdasági élet bürokratikus és imperatív megszervezését. Nincs sok értelme, ha mindennek a veszélyeivel szemben olyanfajta rendszereket kívánunk vissza, ahol ezek a veszélyek még nem állottak fenn. Gyakorlatilag ez a visszafejlődés egyszerűen nem lehetséges, és a fejlődés további folyamán minden jel szerint mind kevésbé fog menni. Ellenben felmerül annak a kérdése, hogy miféle szervezetek léteznek vagy létesíthetők, melyek az anyagi és hatalmi korrumpálódással szemben ellensúlyt jelentenek. Ilyen szervezetek a szemünk előtt nőttek nagyra azért, mert az államhatalom gazdasági tevékenysége nem nélkülözheti az egyes termelőknek s a termelők csoportjainak aktív, spontán közreműködését. Különböző, részben önkormányzati, részben szakszerű szervek épültek ki, szakszervezetek, érdekképviseletek, kamarák, szakmai önkormányzatok, üzemi önkormányzatok, szövetkezetek, szövetkezeti központok. Mindezek mindjobban összetömörülnek országos szervekké, ami együttvéve kirajzol valamit, amit nyugodtan nevezhetnénk „gazdasági államhatalom”-nak. S ha ezt megtettük, akkor máris gondolkodhatunk rajta, hogy ezt a hatalmat milyen közjogi formák segítségével lehet „elválasztani” a hatalomkoncentráció politikai gócától, s mindkettőt kölcsönösen megvédeni a másik hatalmának korrumpáló hatásától. " --

írja Bibó 1947(!)-ben.

Tehát nem az a feladat,hogy valamiképpen leharcoljuk,leküzdjük a gazdasági "oligarchiát",ha éppen Hafr,akarod ezt a szót használni,a feladat az, hogy az hatalmak elválasztásának elve mentén,azt folytatva arról igyekezzünk gondoskodni,hogy állam és gazdaság egymástól helyesen elválasztva létezzék,az bármi másnál nagyobb garancia a hatalmi helyzet tényleg kontrollálhatatlan uralmi gócokká alakulása ellenében, mint bármi "szabadásgharc".

Az persze már jó kérdés, hogy az "Emberek,lázadjatok" felszólítás nyomán vajon miféle forradalmi útra lép a közösség: igyekszik minél inkább elválasztani e két hatalmat egymástól,egyébként nem félve e kettő létező (valahogyan mindig is létezett,és a jövőben is létező) hatalmától, vagy éppenséggel (pl.valami kollektivista nemzeti álom okán) olyanná alakítja az államot,amely már meg sem különböztethető a gazdaságtól,amelyben a gazdasági oligarchia a politikaival egy és ugyanaz.

No,a brti társadalomról el bírom képzelni,hogy valami forradalmi úton újra a hatalmak elválasztásáért "száll síkra", hiszen ezt már megtette,ebben van gyakorlata,tapasztalata;

míg a magyar társadalomról...,különösen 2010 nagyívű nemzeti forradalma(i) után alig.

Vannak forradalmak,amelyektől nem kell félni,és azok forradalmi oligarchiájától se, sőt,érdemes elvállalni ilyen forradalmi oligarchikus szerepeket,és vannak álforradalmak,amelyektől jobb félni.

egyetmondok 2015.05.17. 18:11:28

Még annyit az előzőekhez: a probléma tehát nem annyira a demokrácia problémája, mintsem inkább a jogállamiságé.

(Persze illik érteni,hogy egy angol el se tud képzelni más demokráciát,mint a jogállamit...)

program készítő 2015.05.17. 19:25:09

3) Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.(a 200 képviselőnek független kormányt kellene választania)

HaFr · http://hafr.blog.hu 2015.05.18. 07:17:04

@egyetmondok: OK, maxima tisztelet Bibónak, de én pontosan arról a társadalmi-szociológiai képződményről beszéltem, amely az államhatalmak elválasztását illuzórikussá teszi, mert a döntések a formális elválasztás jegyében a hátsó szobákban és a szalonokban születnek. Erről Bibó viszont nem beszélt.

egyetmondok 2015.05.18. 08:18:34

@HaFr:
A hatalmak elválasztása formális.
Ezt kell komolyan venni a politikai erőknek,ha tetszik a politikailag tudatosaknak. És pont itt,nálunk van,virágzik szomorú módon a példa,hogy a hátsó szobák és szalonok döntései előbb-utóbb az államhatalmak elválasztottságának formalitását is kikezdik,a hátsó szobák paktumaiból lesz közjog, "alkotmányos rend".
A state capture.

Ilyenre szerintem nem lehet számítani pl.a briteknél,vagy más,gyakorlott nyugati jogállamokban.

(Igaz,Bibó ebben az írásában a hatalmak elválasztottságának európai történetét veszi,annak fontosságát hangsúlyozza,és nem tér ki arra, hogy mi történjék,ha a "csak" formálisan létező elválasztottságot lendületesen elkezdik felszámolni,mint ez itt megtörtént,történik.)

Én azt hiszem,mindig így gondoltam,hogy az alkotmányosság végsőleg elit-munka,elit-feladat,a hátsó szobák és szalonok munkaköre,nem pedig valami "népi" holmi.
Oda jó esetben,ha el is ér valami olyan társadalmi-szociológiai képződmény (amely mi is lenne Hafr,valami közösségi hajlam a korrupcióra,valami erkölcstelen közösségi politikai alkatiság ?),amely erre veszélyt jelent,kell legyen a szalonok közönségében mindig néhány,aki érti,hogy már rövid távon is veszedelmes a haveriság,a crony-zmus...,akár azon az alapon,legyen így,engem ez sem zavar, hogy kiszorítson,önző módon másokat a szalonból,vagy mert érti,hogy a saját szalon-pozíciója rendülhet meg adott esetben.

egyetmondok 2015.05.18. 08:22:21

@program készítő:
A törvényhozástól független kormány nem illúzió,az USA alkotmányos berendezkedése ilyen,a törvényhozás nem tud kormányt buktatni.

egyetmondok 2015.05.18. 08:51:18

@HaFr:
Oksi,de mi a yes?
És még azért hozzátenném, hogy nem nagyon értem ezt, hogy a formális elválasztás jegyében...
Mi köze van az elválasztott államhatalmaknak ahhoz,hogy pl.egy miniszter,vagy képviselő összeül (akár titokban) egy iparbáróval,és arról tanakodnak,hogy miféle törvény lenne alkalmas...

Ilyen csak a proletárdiktatúrában kizárt,nemde,mert nincsenek olyan iparbárók...,helyettük vannak más,bőven veszedelmesebb báró-félék...,de nem kizárt se a liberális demokráciákban,se egy Szingapúr-féle autokráciában,se egy közép-afrikai gyilkos etnicista törzsi államban.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2015.05.18. 08:55:33

@egyetmondok: yes arra, h éljen a hatalmak elválasztása, de ahhoz, h ez működjön és meghozza a kívánt eredményt, az elitet folyamatosan átjárhatóvá kell tenni

egyetmondok 2015.05.18. 09:03:19

@HaFr:
Hát igen...,és akkor tisztelettel el is érkeztünk forradalom konzervítv embör számára való elfogadhatóságához/nem elfogadhatóságához.

Ha egészen világos,hogy egy adott politikai erő az elit átjárhatatlanságát tekinti célnak,mert őszintén hiszi,hogy az átjárhatóság veszedelmes,hisz olyanok is belekerülhetnek,akik pl. nem a nemzet része,majd ehhez képest kezd el törvényes "rendet" alkotni...,nu kak,csak hogy villogjak a művelt franciák alapkérdésével.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2015.05.18. 09:09:37

@egyetmondok: forradalomról nyilván nincsen szó, viszont az oktatási rendszer javításáról, a gazdasági pluralizmusról, egyéb felhajtóerőkről igen.

egyetmondok 2015.05.18. 09:14:40

@HaFr:
Egy olyan államhatalmi berendezkedésben,amely célként tűzi ki az elit átjárhatatlanságát?
Másként: a felhajtóerők kizárását...
Hogyan is?

HaFr · http://hafr.blog.hu 2015.05.18. 09:16:09

@egyetmondok: ez mér egy másik kérdés -- nyilván a célunk ennek a közegnek a feltörése

egyetmondok 2015.05.18. 09:18:10

@HaFr:
Akkor jó,a feltörés,az nagyon is a pontos kifejezés,és ne tévedjünk el: egy egész államhatalmat kell feltörni,és az azért az már közeg...:-)

Muad\\\'Dib 2015.05.18. 09:21:17

Magyarország egy olyan ördögi körbe került, amiből nagyon nehéz lesz kitörni.
Vegyük például a magyar tulajdonú cégeket. Vezetési és strukturális szinten (tisztelet a nagyon minimális kivételnek) az látszik, hogy nem mernek/akarnak hosszú távra tervezni. A cél, hogy a mindenkori vezető réteg minél több pénzt pumpáljon ki a cégből saját részre. IT fejlesztés, strukturális fejlődés? Minek. Minimalizálják a kiadást, maximalizálják a kilapátolható pénzt, aztán reménykednek, hogy pár évig elvegetálnak így. És itt jön az említett ördögi kör. Ugyanis nem kizárólag a saját ostobaságuk miatt viselkednek így. A politikai szférának, és a ma megyünk három lépést erre, holnap ötöt az ellenkező irányba kormányzásnak hála, semmiféle valós alapjuk nincs arra, hogy egy olyan stabil gazdasági környezetet képzeljenek el, amiben van értelme komoly fejlesztéseket indítani cégen belül. Kik ez alól a kivételek? Azok a cégcsoportok, akik a politikai szféra szinte minden szintjéhez odaédesgették magukat. Ezt pedig sajnos egyféleképpen tudták megtenni. Igen, korrupcióval. Tehát ők ugyan lehet, költenek fejlesztésekre, de kölcsönös függési helyzetbe kerültek olyanoktól, akik miatt az ország globális helyzetének helyes irányba terelgetése lehetetlen számukra. A másik kivételt azok a cégek képezik, akik azonnal külföld felé is nyitnak, ők viszont pont emiatt tudnak nehezen hatni a hazai viszonyokra.
A szomorú az, hogy ez a gondolkodás végiggyűrűzik a társadalmon, és visszahat a jövő politikusaira, akik ebből a körből termelődnek ki.
A kör bezárult. Hogy mi a megoldás sajnos nem tudom, de valamit lépni kell...

gmihaly 2015.05.18. 09:30:41

Hát pölö ettől blabla a dilettánsok által sulykolt "demokrácia" fogalma, mert nem ismerték fel, hogy "kutyából nem lesz szalonna", az osztálytársadalom bizony nem demokratikus. Aki ilyesmit nyomat, az svindler.

álfirkászkamu 2015.05.18. 09:57:23

Ami biztos, az Apró család és a Soros féle oligarcha egészen biztosan nem volt OK.

grani 2015.05.18. 10:14:25

Mivel egy ország oligarcha eltartó képessége véges, ezért soha nem lesz hely mindenkinek "fent". Bekerülni az elitbe, így vagy úgy, evolúciós folyamat. Vannak képességeid, amik felvisznek vagy az őseid biztosították, hogy bekerülj és a te dolgod, hogy bennmaradj. Teljesen mindegy. A "lent" lévők, akik be akarnak kerülni az elitbe, pontosan úgy manipulálják a tömegeket, mint a "fent" lévők. Miért? Mert így akarnak bekerülni az elitbe. Forradalom árán, az elit kiírtása árán, mint a bolsik, vagy a demokrácia meghekkelése árán, mint a nácik. Teljesen mindegy. Az elit van és mindig is lesz. A gond az elit minőségével van. Na, ez az, ami különbséget tesz ország és ország között. Persze, azt az országot, amelyik szar elitet tenyészt ki, azt egy idő után kinyírják.

különvélemény2 2015.05.18. 11:04:48

Az oligarchák legnagyobb ellensége az autokrácia, legnagyobb barátja pedig a liberális demokrácia.

Persze az autokrácia önmagában is legalább olyan veszélyes tud lenni, mint az oligarchák uralma.

Ha elég sokáig van liberális demokrácia, mint például az USA-ban, akkor az oligarchák hatalma szinte megdönthetetlen lesz, mivel autokráciára akkor már semmi esély. Csak a fent említett forradalom marad, ami ellen időben fel kell készülniük. Ebben az USA elég jól áll, lehallgatnak mindenkit, megfigyelnek mindenkit, magánhadseregeket, magán megfigyelő rendszereket hoznak létre, szinte tejhatalmat kapnak a rendvédelmi szervek, stb.

Baszki, nincs már mit ellopni... 2015.05.18. 11:14:16

@különvélemény2:

Ha nem a napi-Orbánt löknéd, még lenne is értelme annak, amit mondasz. De így, baszki...

különvélemény2 2015.05.18. 11:19:29

@Baszki, nincs már mit ellopni...:

Hogy jön ide Orbán?
Mondjuk a profilképedet látva te nyilván szerelmes vagy bele.

Baszki, nincs már mit ellopni... 2015.05.18. 11:22:59

Egyébként pedig már rég el lett kurva a "forradalom" esélye, ugyanis akinél a pénz, annál a (fegyveres)hatalom.

Gondolod hogy egy forradalom esetén a Széles/Simicska/Mászáros/Nyerges nem bérelne fel fegyveres szabadcsapatokat a forradalmáraiddal szemben?! Muhahaha :)))) Ezt már réges-régen elkúrtuk...

Abban a pillanatban, mihelyst a budapesti tüntik elharapóznának, elöször a korábban már gyilkosságért is elítélt "B-közepes"-ek provokálnának, megfélemlítenének, aztán jönne a CÖF serege. Láthatod, hogy van az a pénz. Indulj csak 2006-os bp-i gyújtogatásokból. A maiak minden bizonnyal profibbak lennének. Ebben persze benne lenn már Putyin keze is.

Mondom, túl nagyra hagytátok hízni a Orbánékat. Innen már nincsen visszaút...

borzimorzi 2015.05.22. 12:02:58

Gondoltam, ezt ide beteszem, hátha az oligarchia is megérti, ha erre jár: 444.hu/2015/05/22/oecd-egyenlotlenseg/
A túlzott mohósággal a gazdagok maguk alatt vágják a fát.

Üdv:
b
süti beállítások módosítása