Orbán Viktor életében már csak hullamosó nem volt. Vannak, akik szerint őriznek róla aktákat Putyin kezei közelében (szemben ugyanis a magyar aktákkal, a Moszkvába küldött másolatokat nem semmisíthették meg a saját embereiket védő aktuális magyar kormányok), tehát valójában a kommunista rendszerben kezdte, de az biztos, hogy radikális liberálisként lépett be a rendszerváltásba, amelyben a "polgári", majd "nemzeti", végül az euroszkeptikus autokrata állapotig jutott -- a jelzők azonban teljesen lényegtelenek a politikai értékrendszere megértése szempontjából, mert az nincs. Orbán Viktor mindig is a hatalmat szerette, ami személyiségi kérdés, és pontosan ez az a személyiség, amelynek kiszűrésére a vegyes vagy liberális demokráciákat valamikor elgondolták. Magyarországon a személyiség győzött (hagyomány ez), a nép fejlett politikai kultúra híján részint tapsol az egymást követő vargabetűknek, részint fonnyad tehetetlenségében.
Orbán a magyar érdekkel takargatja az oroszokkal szembeni "pragmatizmusát", miközben az oroszoknak gyakorlatilag semmi hozzáadott értékük nincs Magyarország jövőjéhez, mert a jövő egyebek mellett az orosz energiahordozók leváltásában van. De Orbán mégis sutba vágná a világ legfejlettebb civilizációjába váltott tagságunkat, ami körülbelül annyira ostoba, mint semmi más. Ezer éves álmunk valósult meg az EU-hoz való csatlakozással, konkrétan szentistvániálom, magyarok, feleim, ezt talán értitek, de mit neki az ezer év! Mondva csinált, parlagi érvekkel megy neki az EU-nak, csak mert az a versenyképességre berendezett, polgári kultúrájával fenyegeti a zavartalan hatalmát. (Nem biztos, hogy Orbán többséget szerzett volna 2014-ben kiegyensúlyozott médiaviszonyok, méltányos választási rendszer és a jogállam körülményei között -- kétharmaddal azonban biztosan nem.) A legócskább, bolsevik trükkökkel nyírja ki a hazai demokratikus intézményrendszert és a politikai ellenfeleit, csak mert azok korlátoznák a hatalmát, ám ami még sokkal fontosabb, kinyírja az első húsz év vitathatatlan eredményét, a Nyugathoz tartozás akarásának egyértelmű társadalmi konszenzusát. Kritikátlansággal vádolja a Nyugat barátait, ami egy részükre -- különösen a balos korrupt részükre -- igaz is, de a vélt kritikátlanságra fundamentális hazudozás a válasz a magyar érdekekről.
A liberális demokráciáról nem lehet többet és frappánsabban elmondani, mint amit Churchill mondott. A legrosszabb rendszer, leszámítva az összes többit. Orbán és kitartott propagandistái megállnak az első mondatrésznél, miközben nap mint nap látjuk a második mondatrész igazát abban, ahogy az oroszok teljesítenek, és legfőképp abban, ahogy Magyarország fokozatosan lemarad, szegényedik, a jövőjét veszti. De ezek az emberek addig nyomják a borzadályt, ameddig csak tudják, az olcsóbbaknak a fontosságuk tudata és egy autó futja belőle, másoknak néhány milliárd, kinek-kinek pedig a bíróság elkerülése. De egytől egyig ócska élősködők.
A magyar nép már most fizet, és még ennél is drágábban fog fizetni a keleties őrjöngésért. Minél tovább csukják be a magyarok a szemüket és várják, hogy egyszer majd elmúlik tőlük a keserű pohár. Minél tovább hiszik azt, hogy személyükben nem felelősek azért, ami itt folyik, következésképp nem is kell tenniük ellene személyesen. Pedig a kollektív magyar érdek, ahogy a túlnyomó többség személyes érdeke is világosan meghatározható: ott van, ahol Orbán nincs. Február 28, du. 4 óra, Budapest, Fővám tér. A polgárság politikai programja. Béndek Péternek, a PKP elnökének nyilvános beszéde.
