Kérek mindenkit, hogy ne tartson attól, hogy a PKP valaha is eltántorodna az eddig többször felsorolt alapelveitől és végső értékeitől. Arra is kérek azonban mindenkit, hogy tekintsen körül: miért nem működnek ezek az elvek Magyarországon, és higgye el, ha nem működnek, akkor ennek megvan az oka, akkor az elvek a puszta hangoztatásukkal sem válnak kapósabbá. A PKP feladata olyan politikai implementációs logika kidolgozása, amelynek a végén ezek az elvek a kívánt erőre tehetnek szert. Ez logika részeként egy olyan folyamaton kell végigvinni az országot, amelynek során a lehető legtöbb ember számára válnak elfogadhatóvá ezek (a kapitalizmus, autonómiák, antietatizmus stb.), tehát a lehető legtöbben kerülnek abba a szociális és kulturális helyzetbe, hogy az elveink nem csak jelentenek majd számukra valamit (ma legfeljebb néhány százezer ember számára értelmezhetők, és még kevesebben vannak, akik azonosulnak velük), hanem minden körülmények között meg is tudják védeni őket a mindenféle autokratikus, populista, társadalomellenes törekvésekkel szemben. Az államellenesség csak a sikeres autonómiák lehetőségével fog meggyökerezni. Ehhez a lehetőséghez viszont bizonyosságra van szükségük az embereknek. Épp ez a helyzet paradoxona. A bizonyosságot a jól politizáló pártoknak kell kialakítani a paradoxon átvágásával vagy átformálásával.
A politika és a blog (olvasása), a politikai gyakorlat és az elvek adott esetben különböző képességeket kívánnak a pártunk vezetőitől és kulcsfontosságú tagjaitól is. E képességek megfelelő együttállása és gyakorlása tesz valakit a hazája számára nélkülözhetetlen vezetővé, ami feltételezi azt is, hogy a politikus megfelelően tudjon súlyozni a gyakran összeegyeztethetetlen szempontok között, tudja adott esetben a kitérőkkel járó utat is választani (paradoxon átformálása), ha az egyenessel falba ütközik, és tudja gyakorlatként, esetleg művészetként alkalmazni a politikát, ne olyan tükörként, amelytől elbizonytalanodik, ha nem látja benne visszaköszönni a dogmáit, az értékeit. Sapienti sat.
