Az Orbán nélküli Fideszről nyilván sokan gondolkodnak most a világban, és kétségtelenül meg is van a lehetőségük az ilyesmi iránt elkötelezett nagyhatalmi szereplőknek arra, hogy a rendelkezésükre álló erőforrásokkal és információval egy ilyet kisakkozzanak, illetve kikényszerítsenek. A teljes magyar nemzetállami stratégia -- az energiaellátást egyelőre leszámítva -- nyugati alapokon nyugszik, és nyugati konszenzussal működik. A magyar államadósságtól kezdve a működő tőkén át a domináns kulturális mintákig Magyarország nyugati "kézben" van. Lehet ezt a függetlenség korlátozásaként megélni, csak éppen őrültség. Alternatívája ugyanis nincs, vagy legalábbis anélkül nincs, hogy a nemzet tönkre menne bele. Orbánnak mégis sikerült elindítani minket az utóbbi úton, mert a régóta gyenge magyar társadalmi kompetenciák nem jelezték a veszélyt a nemzet többsége számára. Eddig legalábbis.
Orbánnal vagy Orbán nélkül roppant kis szereplők vagyunk a világhatalmi játszmákban, de a "független" (a nyugati szövetségi rendszeren mégoly apró lyukat ütő) rezsim mégis nem kívánt fejlemény, hiszen veszélyezteti a szövetségi rendszerünk biztonságát és az észak-atlanti érdekeket, esetleg olyan mintákat ültethet el -- még ha ez a veszély nem is valós, és eddig sem vált valósággá --, amelyek az általa okozott károkat meghatványozhatják. Orbán kilátástalan kalandorpolitikája termékeny talajra talált a demokrácia kezdetleges hazai állapotában, a konfliktusos, bosszúálló, és a szó szoros értelmében civilizálatlan (polgárosulatlan) politikai kultúránkban, támogatta a hazai mágnások ostobasággal vegyülő provincializmusa és egoizmusa, a felkapaszkodott ifjútörökök politikai ambíciói, a gyenge és gyáva konzervatív miliő, a kudarcos és korrupt posztkommer baloldal -- és a Nyugat részben önző, részben ignoráns gazdaságpolitikája, amely a versenyképességünket kezdettől belimitálta, és úgy helyezte el az országot a félperiférián, hogy ebből jobb társadalmi produktummal se tudjunk kitörni. 2010-re minden készen állt arra, hogy a nemzet előtt megnyíljon a Vörösmarty által megénekelt sírgödrünk.
A magyar társadalom romlása olyan mértékű, hogy illúzió azt képzelni, hogy egy tisztító vihar majd rendbe tesz itt mindent. A változás csak fokozatosan, fegyelmezett lépésekben, részleges megalkuvások árán, de a végcélt -- a nyugati társadalmak közé integrálódó sikeres, magabiztos Magyarországot -- remélhetőleg nem elvétve ültethető csak át a gyakorlatba. Az Orbán és a szűkebb bandája nélküli Fidesz, külső támogatással megvalósuló kormányzása lehet az első lépés, amellyel féken tarthatók a nácik, megőrizhető a kormányzati legitimitás, megakadályozható a roncsbaloldal visszatérése a hatalomba, ugyanakkor megindulhat egy új politikai osztály képződése, amely 2018-ban kormányra kerülhet.
A címbeli kérdésre a válasz: igen.
