1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Polgári konzervatív blog

2014.11.16. 12:39 HaFr

A szabadság intézményi környezete

Szabadságszerető barátaim sokat beszélnek a szabadság és az individualitás összefüggéseiről, esetleg – ha megengedők -- érintik az önkéntes társulások lehetőségét, de ritkán szólnak azokról az intézményekről, amelyek kényszerrel érnek, de amelyek nélkül mégsem lehetséges a szabadság gyakorlata. A szabadság – más néven – a kényszer körülményei között valósul meg.

Szabadságszerető barátaim jól ismerik azokat a normákat, amelyeket a szabadság elvont fogalma támaszt egy közösséggel vagy más emberekkel szemben annak érdekében, hogy mindannyian a lehető legnagyobb szabadságban élhessünk. A szabadság normái azonban nem egyértelműek. Beszélünk szabadságról mindkét előjellel, a freedom és a liberty értelmében, sőt értelmeiben, beszélünk a szabadság rendszereiről, anarchiától minarchián át a liberalizmus különféle változataiig, beszélünk – beszélek – az autonómia és a szabadság összefüggéseiről. Kevesebbet szólunk viszont – ahogy a bevezető mondatokban megelőlegeztem -- a szabadság tényleges garanciáiról, arról röviden, hogy a szabadság normái tökéletlenek szankciók nélkül – pedig életbevágó ez a kérdés éppen a szabadság gyakorlatában, hiszen azt senki sem gondolja, hogy a normák kivívják önmaguk érvényességét és érvényesülését. A szabadság kényszer nélkül legfeljebb erkölcsi norma lehet. Mi azonban szabadságban szeretnénk élni – ami sokkal bonyolultabb feladatokat ró az állampolgárokra és a társadalmakra, mint pusztán a normákban való megegyezés. Pedig ez utóbbi sem egyszerű.

Mármost a kérdés, amelyről röviden beszélni szeretnék, pont ez: meddig tekinthető a kényszer a szabadság szükséges feltételének, garanciájának, és mettől rombolja a szabadságot? A válaszom a kérdésre – hogy rögvest fellélegezhessenek azok, akik az ún. rövid exegézisekről pontosan tudják, hogy a kelleténél mindig háromszor hosszabbak --, tehát a válaszom az, hogy a kényszer attól válik a szabadság rombolójává, hogy a szabadság korlátozásaként éli meg valaki. Ez a látszólag – de csak látszólag -- körbenforgó érv egy nagyon életszerű igazságon alapul: és pedig azon, hogy a szabadság személyes tulajdon, és személyes kogníció és ítélkezés veszi körül. Más lehet X személy ítélete a saját szabadságáról, mint Y-é, akkor is, ha ugyanolyan objektív körülmények közé tesszük őket. Ez egy nagyon fontos szempont, amikor a szabadság gyakorlati rendszerét kívánjuk koherensen elgondolni. A szabadság személyes minőség. Semmi sem illusztrálja ezt jobban annál, hogy a legtöbb magyar ember ma teljesen szabadnak érzi magát, és nem érti azok nyafogását, akiket aggaszt a szabadságunk korlátozottsága. Ugyanők – a magyar nép nagyobb hányada -- a szabadság libertárius alapú, homogén erkölcsi és jogi rendszerét kényszerként élnék meg, ami az olvasók nagy része számára talán paradoxul hangzik, de attól még így van. Még egyszer: a szabadság személyes minőség.

Éppen emiatt van, hogy én relevánsabbnak tartom az autonómiáról való beszédet – nemcsak a jó társadalmi gyakorlat, hanem a szabadság szempontjából is. A szabadság adott, dizájnos normarendszerének kikényszerítése a gyakorlatban a szabadságtól való elidegenedést vonja maga után, amit kár lenne megélni.

De nem csak ezt állítom. Azt is állítom, hogy potenciálisan sikeresebbek azok a társadalmak, amelyek a versengő autonómiák spontán rendjéből indulnak ki, mint amelyek az elvont, dizájn szabadságra alapoznak. Sikeresebbek azok a társadalmak, amelyek a személyes és közösségi autonómiákban gondolkodnak, a szabadság gyakorlati garanciáit nagyrészt erkölcsi és kulturális normává tudják emelni – ellenben, akik a szabadság terminusaiban gondolkodnak, azok számára a szabadság garanciái mindig külsők, jogiak és politikaiak – és ami a legfontosabb, sérülékenyek, a társadalmak pedig szabadsághiányosak -- lesznek. Lásd Magyarországot az utóbbi 25 évben. Kétségtelenül távol voltunk és egyre távolabb vagyunk attól, hogy libertárius-liberális álomország legyünk, de a szabadságocskánk azért omlott össze 2010-ben, mert nem volt kultúrája és társadalmi gyakorlata, csak jogrendszere.

A konklúzióm éppen ezért az, hogy a szabadság elérhető legnagyobb gyakorlati teljessége – amely, meglehet szűkebb, mint a dizájnolt szabadságok normarendszere – konzervatív társadalmi gyakorlatot kíván. Valójában a mi értelmezésünk szerint, Edmund Burke óta a szabadság politikai gyakorlatának (azaz a szabadságnak-ahogy-van) a konzervativizmus a legadekvátabb kifejeződése, és messzebb jutunk ebben a gyakorlatban, ha a szabadság-egyenlőség-testvériség ideológiai hármasságának ellenében értelmezzük, mintha annak alapján. Talán szörnyen hangzik első hallásra, de a szabadság az egyenlőtlen, versengő autonómiák minarchikus világában tenyészik a legjobban, és bizonyosan nem az egyenlő jogok államelvű normarendszerében, bármilyen kicsi legyen is ez az állam. Maga az állam mérete és kiterjedése ugyanis csak szimptóma. A nagy állam genetikusan az eszköztelen társadalom eredménye, és nem fordítva. Kis államot nem lehet az autonóm közösségek rendje nélkül létrehozni.

Zárásként fel szeretném hívni a figyelmet ennek az álláspontnak a problematikusságára is, amennyiben az így vázolt autonómia-rendszerbe és szubjektivista szabadságkoncepcióba bőven belefér a szabadság nyugati normáinak relativizálása, vagy vaskosabban szólva, gleichschaltolása, végső soron a szabadság redukciója az állam által definiált közösségi normarendszerre, kiirtása az ún. autentikus emberi életből, a végén Rousseau-val és/vagy a totalitarizmusokkal. Úgy vagyunk mi itt, az emberi életben, hogy az elidegenedett, jogias szabadság Szküllája és az autentikus rabság Kharübdisze között vergődünk. Bármilyen állapot a politikai harc aktuális állásától függ. A tanulság, amit le akarok vonni az, hogy a szabadságért kockáztatni, küzdeni, harcolni kell. Az erőfeszítést és a harcot nem úszhatjuk meg. A szabadság kultúrájának erősítése olyan gyakorlat, amelynek nincs önmagán túlmutató értelme, ez maga az emberi élet evilági értelme. Kantot parafrazeálva a jogállam és az alkotmányosság üres e gyakorlat (a szabadság kultúrájának erősítése) nélkül, ám e gyakorlat (a folyamatos kulturálódás) kétségtelenül vak a jogállam és az alkotmányosság keretei nélkül. Az üresség (a napi gyakorlat tartalmatlansága) hajlamos sújtani a liberálisokat, a vakság (a jogállami keretek iránti elkötelezettség hiánya) a konzervatívokat. Mondjuk ezt, kicsit vulgarizálva, tartalomnak és formának. Ha mindkettőt – a napi gyakorlatot és a jogállami kereteket -- rendben tudhatnánk, akkor egyszerre kerülnénk el a szabadság kényszerré válását és elcsökevényesedését is, illetve fedésbe kerülne az autonómia igénye a szabadság normáival. És akkor a Seres Laci együtt piknikezne a Magyar Hajnal elnökségével a Parlament előtti zöld gyepen.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr656905449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Moin Moin 2014.11.16. 13:18:58

Van itt két állítás:
1. A szabadság kényszer nélkül legfeljebb erkölcsi norma lehet.
2. Sikeresebbek azok a társadalmak, amelyek… a szabadság gyakorlati garanciáit nagyrészt erkölcsi és kulturális normává tudják emelni – ellenben, akik a szabadság terminusaiban gondolkodnak, azok számára a szabadság garanciái mindig külsők, jogiak és politikaiak.

Magyarán: kell a kényszer is az erkölcsi norma mellé (gondolom, hogy az tartsa féken az erkölcsteleneket?), de jobb, ha a kényszer mellé megvan az erkölcsi norma is!

De mi van azokkal a társadalmakkal, amelyekben a szabadság nem jelent erkölcsi normát (pontosabban: a szabadság, mint állampolgári autonómia nincs is jelen az adott társadalom erkölcsi világában) – mint amilyen a magyar, vagy az orosz is? Ott jöjjön a kancsuka-szabadság? Vagy nincs érzelme-haszna a szabadságra kényszerítő jognak – hiszen az erkölcsi alapok híján úgyis elsorvad?

Aki gyakorlati politikát akar csinálni a magyaréhoz hasonló társadalomban, annak „forint-fillérre kiszámolt” választ kell adnia ezekre a kérdésekre, nem elég Burke-ot és Kantot idézni. (A megoldást megsúgom: előbb erős és hatékonyan önvédő jogállam – aztán ahogy fejlődik az átlagember szabadságerkölcse, úgy lehet lazítani a gyeplőn. Pl. Dél Koreában elég jól menedzselik ezt. Kérdés. hogy a PKP által korábban sugalmazott megoldási javaslat, azaz a személyre szabott és választható autonómiamennyiség vajon kezelhető-e az egyéni és kollektív szabadság esetében is? Nem vezet-e első- és másodosztályú állampolgárokhoz? Továbbá: ki a fene és hogyan dönti azt el, hogy X már érett a szabadságra, mert „van erkölcse”, Y viszont nem, mert „szabadság-erkölcstelen”? Bizony_ úgy néz ki, hogy itt nem lehet megúszni a „masszaként való kezelést”, sem pedig a gleichschaltolást!)

Seres és a magyarhajnalosok pedig azért nem fognak sohasem együtt piknikezni, mert más a személyiségük: az agyuk másként szelektálja a világból jövő információkat és más reakciókat is ad azokra. Ez pedig kommunikációképtelenné teszi őket egymás felé. Németországban sem piknikeznek a Die Welt publicistái együtt a neonácikkal, de még az AfD-sekkel sem. Nem arra kell vágyni, hogy ezek együttpiknikezzenek, hanem arra, hogy az előbbiek vezessenek és ne az utóbbiak! És persze: a szabadjukra nem engedett elmebetegek mindig is „a szabadság diktatúrájáról” fognak ordítozni.

Deepblue Noir (törölt) 2014.11.16. 15:49:39

de a szabadság az egyenlőtlen, versengő autonómiák minarchikus világában tenyészik a legjobban"

ezzel persze egyetértek, nyilván a jelenlegi kontextusban itt hazánkban az "autonómiák" erősítésére, létrehozására van szükség, ugyanakkor globális szintre tekintve, én magam azt gondolom, hogy szükség lenne egy "világállamra" is, ezalatt értendő egy

szupranacionális, ateista és feminista szemléletű szervezet, erős, emberek mellett részben holt nyelvekkel (pl. óegyiptomi, ószláv, stb) vezérelt harci robotokból ( és min.3 méter magas harckocsikból is) álló hadsereggel, és mely kiképzőitisztjei között a velociraptor mozgásán alapuló stílust művelő, mesterséges raptorkarmokkal rendelkező androgün harcművész-szerzetesek is megtalálhatók.
ez igyekezne biztosítani egy alapvető humanitárius és természetvédelmi rendet ,küzdve a vallás és az elnyomás bizonyos formáival.

az ötlet nem a sajátom, sem a "világállamot" sem annak fent vázolt formáját illetően, ez utóbbit illetően egy olyan internetes fórumozóra támaszkodtam, aki a fent említett világállam hadseregének spiritus rector-a szeretne lenni.
(jelenleg rokkantnyugdíjas skizofrén, de még valóra válhatnak az álmai)

egyetmondok 2014.11.16. 16:21:43

" Szabadságszerető barátaim sokat beszélnek a szabadság és az individualitás összefüggéseiről, esetleg – ha megengedők -- érintik az önkéntes társulások lehetőségét, de ritkán szólnak azokról az intézményekről, amelyek kényszerrel érnek, de amelyek nélkül mégsem lehetséges a szabadság gyakorlata. A szabadság – más néven – a kényszer körülményei között valósul meg. " --

úgy értem ezt,hogy az intézmények kényszerrel érnek meg,vagy érnek fel,de az is tetszene, hogy kényszerrel élnek.

A fogalmak körüli eligazodásban (remélem nem összezavarodásban)pedig természetesen mi más lenne ajánlott irodalom a poszthoz, mint Bibótól a "Kényszer,jog,szabadság" című munka.

mek.niif.hu/02000/02043/html/2.html

Berci Einstein 2014.11.16. 17:03:52

Uraim, jobb lett volna, ha ezen intellektuális hablaty helyett olyan dolgokkal foglalkoznának, amiből a társadalom valamit profitálhat. Ezt a csontot már évszázaddal ezelőtt lerágták. Persze ehhez a történelmet is ismerni kellene. Mivel a társadalom különböző osztályokból, rétegekből áll, abszolut szabadság nem létezhet, a különböző érdekek egymást kersztezik. Ezért különböző korlátokat kell felállítani, mert egyszerre minden réteget nem lehet kielégíteni, és az erőszakos szabadság érvényesítést meg kell előzni.

Carmichael 2014.11.16. 17:45:17

khm... a végére elfogytam intellektuálisan...

A szabadság személyes minőség kérdésében viszont az jutott eszembe, hogy mai átlag életformához a többség láthatóan elég szabadságfokkal rendelkezik, nem is mozdul ennél többért.

Addig a szabadság nem lehet társadalmilag fontos téma, amíg az emberek nem tudnak mit kezdeni vele, mivel nincsenek olyan céljaik az életben (önmegvalósítás, étekteremtés, alkotás, stb.), amelyhez elegedhetetlenül szükségük volna rá.

Ha azt akarjuk, hogy értsék miért fontos, akkor meg kell tapasztalniuk azt, ami hiányzik az életükből, és többet, fontosabb dolgokat kellene akarniuk az élettől, mint ma szokványos.

Egy ország, amelynek nem fontos az egészségügy minősége, ott valójában nem fontos érték az egészség sem...

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.11.16. 18:23:17

@Carmichael: igen, ezek fontos problémák, legfontosabbak

ParaZita2 2014.11.16. 18:32:15

Minarchia!
Oktatás-oktatás-oktatás!

@Moin Moin: "...A megoldást megsúgom: előbb erős és hatékonyan önvédő jogállam – aztán ahogy fejlődik az átlagember szabadságerkölcse, úgy lehet lazítani a gyeplőn..."
Még jó, hogy csak súgod, mert ha kimondanád, nem állná meg a helyét. Dél-Korea mellett említhetnéd
Oroszországot is, ott is elég jól menedzselik a 'szabályozott szabadságot'. (és még számos létező és történelmi példát lehetne sorolni)
Persze, ha az "erős és hatékonyan önvédő jogállam"
alatt a minimális "night-watchman state" fogalmát érted, akkor azzal 1-et tudok érteni.

nevetőharmadik 2014.11.16. 18:39:11

Hát én rohadtul nem értem, biztos hülye libertárius vagyok.

Persze nyilván evidencia, hogy sokkal stabilabb a szabadság, sőt, az intézményrendszere akkor működhet csak 1-2 évtizednél tartósabban, ha a szabadság igénye és méltányolása egy szerves történelmi fejlődés során kialakult belső megtapasztalások összességére épül, és így belső minőséggé válik. Mert ha jól értem (?), szabadság attól lesz, hogy az autonómiák vetélkedése és harca során eljutnak arra a bölcsességre, hogy a szabadság meg egymás tiszteletben tartása meg ki tudja még mi, az jó és védendő.

De ez a szerves fejlődés nem azt jelenti a gyakorlatban, hogy addig püföljük és nyírjuk egymást megpróbálva érvényesíteni a pozitív szabadságunkat, mígnem annyira fáj és akkora veszteségeket szenvedtünk, hogy mind belátjuk: jobb egymást - amennyire lehet - békén hagyni?

Merthogy: az egyenlőtlen autonómiák versengésének mik a határai? Megmondja-e valaki előre, hogy mik ezek a határok? És ha igen, akkor ez a gyakorlatban miben fog különbözni a libertárius, külső, jogi és politikai garanciáktól?

És ha nem, akkor én várjak 200 évet, mire rájön ez a szerencsétlen magyar társadalom, hogy talán mégsem az egymáson taposás a nyerő?

nevetőharmadik 2014.11.16. 18:40:18

Ja igen: és óriásit tévedek-e, amikor HaFr és Moin Moin vitáját tyúk-tojás problémának kezdem látni?

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.11.16. 18:41:58

@nevetőharmadik: Ha én vagyok a tyúk, akkor nem tévedsz.

panelburzsuj 2014.11.16. 18:55:45

@nevetőharmadik:
Bennem több ideje volt a kisördögnek kupálódni: nekem a béka-egér páros ugrott be...

nevetőharmadik 2014.11.16. 19:00:12

@HaFr: :D

Na jó. Csak mert a magam egyszerű módján jelen pillanatban úgy látom, hogy te azt mondod: a szabadság külső keretei (bármik is legyenek azok) nem üzemeltethetők, sőt, talán ki sem alakíthatók anélkül, hogy a szabadság belső minőséggé válna a társadalmat alkotó egyénekben. Moin pedig azt mondja, hogy a belső minőséggé válás nem valósulhat meg anélkül, hogy a külső keretek előzőleg biztosítva lennének.

Szóval így innen nézve úgy tűnik: mind a kettőtöknek igaza van. De ha ebben tévedek, akkor viszont vacsorára grillezett csirkemellet kérek tojássalátával.

panelburzsuj 2014.11.16. 19:00:24

@nevetőharmadik:
Hogy te vársz-e még 200 évet, az a magánügyed.

Hogy a "nemmagyar világ" is vár-e, az közügy.

(Tippem: nem vár. De Moin-ra és HaFr-ra se.)

panelburzsuj 2014.11.16. 19:01:21

@HaFr:
Mindig sokra becsültem az önként jelenkezőket! :)

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.11.16. 19:02:52

:) Moin Moin egy fantaszta, de egérnek jó lesz, pszt...

ParaZita2 2014.11.16. 19:03:31

@nevetőharmadik: ha szabad, akkor úgy vélem, igen is érted. S ha jól értelek, akkor épp a folyamatra is rámutatsz.
Talán annyiban vélekedek másként, hogy nem feltétlen szükséges 200 év egy átalakuláshoz, kulturális szinten sem. (fentebb én 4 szóban jeleztem a saját elképzelésem: Minarchia és oktatás a köbön. :) )
Minarchia: en.wikipedia.org/wiki/Minarchism
(kiindulásként),
oktatás pedig hittan és erkölcs helyett közösség-elmélet oktatása! (jogi egyetem helyett pedig kötelező --autonóm? libertárius?-- érettségi jogból, alapműveltség ) Igen, a "zombirkákat" terelgetni kell. Jelenleg ezt használja ki a szektavezér ov.

panelburzsuj 2014.11.16. 19:06:58

@nevetőharmadik:
(Lehet, hogy ilyesmire találták föl a parlamenti váltógazdaságot. Hogy ne féllábú kenguruként helybenpattogjunk, hanem bal-jobb-bal-jobb csoszogva előrefele haladjunk.)

unionista (törölt) 2014.11.16. 19:44:07

@panelburzsuj:
béndek azt mondja, hogy ne az egyén legyen teljesen szabad, hanem a közösség legyen autonóm. de milyen közösség. ezt meg kellene mondani. moinmoin azt mondja, hogy ő majd kiszámolja. de mit? a mindent? szóval mindenki azt mondja, hogy neki van egy szuperelmélete. csak épp konkrétumot nem mond. előbb válasszák meg. és majd utána.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.11.16. 21:01:49

@unionista: jaj, ne legyél már ilyen kisstílű

unionista (törölt) 2014.11.16. 21:26:43

@HaFr:
van a közösség, amelyik autonóm. de az micsoda? meg kéne mondani. legalább úgy, hogy mint azt, hogy micsoda pompom:

lehet szőrpamacs, paróka, egy ujjas kifordított bundakesztyű, szobafestő pemzli vagy papucs orrán pamutbojt. de leginkább egy szőrsapkához hasonlít, amelyik ül az ágon. egy szép hosszú ágon. föl. le. mivel egy szellő hintáztatja az ágat.

szóval el kell mesélni a nézőgyerekeknek, hogy konkrétan mi is lenne.

ParaZita2 2014.11.16. 22:19:21

@unionista: :)
Van ám igazad.
(alapkérdés persze, hogy az előadó a "nézőgyerekekhez" mi célból akar szólni,
avagy csak az előadótársai számára készít mindig szakmai bemutatót)

Kiindulásnak -konkrétan- en.wikipedia.org/wiki/Autonomy
elegendő sokunknak.

egyetmondok 2014.11.16. 23:01:11

@Berci Einstein:
" Ezért különböző korlátokat kell felállítani, mert egyszerre minden réteget nem lehet kielégíteni..."--

hű,és ki vagy mi az,aki,ami ezeket a különböző korlátokat képes lenne felállítani ? És különböző rétegeket kielégíteni ?

Csak nem az állam,Kedves...Vlagyimir Iljics?

panelburzsuj 2014.11.16. 23:42:21

@unionista:
Én úgy saccolom, hogy a megválasztásukig azért lesz még idejük sokat és sokszor mondani ...

neoteny · http://word.blog.hu 2014.11.17. 02:10:58

"ritkán szólnak azokról az intézményekről, amelyek kényszerrel érnek, de amelyek nélkül mégsem lehetséges a szabadság gyakorlata"

John Hasnas nem nevezhető doktríner libertariánusnak, mégis gondolkodik azon hogy hogyan lehetne a kényszert alkalmazó intézményt (a jogot) "elszemélyteleníteni" hogy minimalizálódjék az embernek ember általi kényszerítése:

The Depoliticization of Law

papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=987829

zenonküp 2014.11.17. 06:23:20

A kapitalizmus legfeljebb még néhány ezer évig tart.
Azt hiszem erre a rövid időre nem érdemes kompromisszumot kötni.)

2014.11.17. 10:23:26

@unionista: "mivel egy szellő hintáztatja az ágat" -- erről eszembe jutott egy buddhista tanítás. A lényege: az ágat nem a szél hintáztatja, hanem a Tudat az, ami mozog.

unionista (törölt) 2014.11.17. 10:47:48

@panelburzsuj:
béndek elképzelései a hitközségek szintjén működnek. szóval ezzel belvárosi önkormányzatai szavazóköröket tudnak megnyerni. ott ahol a zsidó-keresztény kultúra erős.

de nekem erős a gyanúm, hogy egy kültelki cigány kommunában a népek nem polgári konzervativizmust képzelnek el. ilyenkor jön zenonküp és a többi tökfej. hogy százezer évig lesz kapitalizmus. cigányok non-profit kommunákat akarnak. a cigányfiú szereli a mosógépet. a cigánylány mosónő. ohne kapitalizmus. és persze ehhez néhány gépész- és vegyészmérnök kell. akik folyamatosan újraszerkesztik a generikus és lokális mosógépet és a mosóport. aztán lehet hozzá gyártani extrákat. és szerintem ez lehet versenyképes. és az extrákat gyártó helyi vállalkozások számára profitábilis. feltéve, hogy maga a gyártó szállít, raktároz, kereskedik. és kiszorítja a zsidó hipermarketeket. ez egy verseny. legyen szabad-kereskedelmi övezet. de az legyen térben és időben korlátozva. nem nyithat ki vasárnap. és a városnak legyen bankja. az ingatalkezelő civis mellett civis bankház (kantonalbank). és akkor nem lesznek "devizás hajdúk". mert ma azok fognak tüntetni. a zsidók szervezik a belvárosban. de errefelé félig polgárosodott, asszimilálódott többségében kültelki cigányok fognak tüntetni. kifosztották őket a bankok. a zsidók. 2-3 vagy akár 4-5 lakás árát kellene kifizetni ahhoz, hogy élhessenek valahol. az asszimilálódott cigányok asszimilálódott zsidókkal szemben fognak menetelni. és próbálják bevonni a többségi magyarokat a "hajdú" identitással. ez egy törzsi háború.

HellerZ 2014.11.18. 00:15:24

@Péter,

hadd legyek kicsit az ördög ügyvédje.

a szabadság nyilván nem egyenlő mértékben oszlik meg az emberek közt.
vajon ugyanannyi szabadsága / autonómiája van-e a sori dolgozónak, aki mondjuk keres 80 ezret miközben életéből egy hónap telik el, vagy az igazgatónak, aki két és fél millát keres ugyanennyi idő alatt? vagy a befektetőnek aki 1 milliárdot?
az emberek számára elérhető
szabadságpotenciál erősen függ a jövedelmi helyzetüktől (kivéve a kivételek: tudósok, művészek pl ) , vagy a társadalmi poziciójuktól. vajon az amerikai elnök szabadsága ugyanaz a szabadság, ami egy hajléktalané, vagy egy újságkihordóé?
vagy vajon ugyanakkora szabadság elérésére lesz-e képes Surányi György, Lovász László, vagy Béndek Péter vagy Tamás Gáspár Miklós gyereke, mint egy baz megyei faluszéli cigányé?
vajon mi a szabadság a devizahiteles számára? nem lehet, hogy a szabadságot Orbán hozza el neki, mikor lefarag 25%-ot a törlesztőjéből, vagy megakadályozza, hogy a bank elárverezze a lakását? és ha cserébe el kell tűrni a felcsúti stadiont vagy fenékbe kell rúgni az rtl-t meg a tesco-t, hát istenkém…

a rendszerváltáskor átvett jogi intézményrendszer a széles középosztály által meghatározott társadalmakra van szabva, melyekben az emberek nagy részének szabadságpotenciálja egyenlő. ezért nem érezte a magyarok jó része soha a sajátjának. nem volt mögötte társadalmi szerződés, közösen elfogadott normarendszer. a kádári torz „szerződés” élt tovább, a kapitalizmus körülményei közepette, a pénzpiac által hitelekkel megtámogatva. (ez a támogatás veszett el a 2008-as válsággal. )
a kormányok a rendszerváltás óta próbáltak egy új normarendszert kínálni a magyar népnek, mindegyik a maga módján. és a nép mindegyiket visszautasította. Orbán rendszere annyiban tér el, hogy nem fogadja el a magyar néptől ezt az elutasítást, nem törődik bele a legitimitása elolvadásába, hanem az alkotmányos rendszer megerőszakolásával lényegében diktatúrát épít. próbál időt nyerni, hátha jobbra fordul a gazdasági helyzet, és az emberek majd elfogadják az új berendezkedést. addig pedig tesz róla, hogy ne lehessen a hatalomból eltávolítani.
(megjegyzem, ezért az ellenzék hibát követ el, ha nem akarja szánt szándékkal megdönteni Orbán rendszerét, hanem csak annak kudarcára vár. mivel ezzel a sorsa alakítását kiadja a kezéből és rábízza a történelem szeszélyére. most ez történik.)

nem hiszem, hogy fentieket figyelmen kívül lehet hagyni, mikor szabadságról vagy autonómiáról és 2010-ről beszélünk.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.11.18. 03:56:51

@HellerZ: persze, ezzel egyetértek, ha megfigyeled, ez is benne van a szabadság kritikájában fent -- ahol a személyes voltáról beszélek, te meg hozzátetted az objektív különbözéségét is: mindkettő kvalitásra tekintettel javaslom az autonómia dolgát

rs232 2014.11.18. 22:01:32

A poszt gondolataihoz Róna Pétert érdemes lenne idézni:
(egy picit illiberális ugyan;-) )
(Róna Péter - Az erkölcs mozsara)

'... Sürgősnek tűnik tisztázni tehát, hogy miből is áll a közösség, a szabadság és az újraelosztó állam.

Nem vitás, hogy az elmúlt háromszáz év gondolkodóinak fő érdeklődése az egyén, az egyéni szabadság és az ész elemző- és értelmező képességének felmérése körül forgott. Mint ahogy azt Michel Foucault gyönyörűen leírta (Lés choses et les mots), a gondolkodó, cselekvő egyén tudatunk középpontjába került - szerinte kevesebb, mint kétszáz éve -, hogy aztán gyorsan elmossa onnan a történelem.

Ennek az egyén-centrikus gondolatvilágnak a megtestesítője a liberalizmus. A közösség Bauer-féle lesöprésével szemben - miszerint a közösség a kommunizmus melegágya - korunk filozófiai irányzatai nem csak azt mutatták ki, hogy - szemben a liberálisok kifejezett céljával - a közösség elhanyagolása éppen az egyén sérülékenységét növeli. Mivel az egyén érdekeinek védelmét gyakorlatilag a jogrendszer biztosítja, amelyet viszont társadalmi csoportok alkotnak, arra is felhívták a figyelmet, hogy a közösség mint potenciális érdekcsoport szétverése más tömörülések, mint például a gazdasági érdekcsoportok felerősödését eredményezi. (Lásd pl. Jürgen Habermas vagy Eva Fedder Kittay írásait)

Mert az ember életét legalább annyira végigkíséri a sérülékenység, a függőség és a kitettség csecsemőkorától haláláig, mint az akarata megvalósítására irányuló vágy. Ennek a megkerülhetetlen biológiai és erkölcsi állapotnak adott kifejezést Arisztotelész (Nichomachean Ethics VI 1140b 4-6) és keresztény civilizációnk két legnagyobb metaforája, a keresztre feszített Krisztus, és a Madonna, az anya gyermekével képe. Bauer szerint a sérülékenységet a szolidáris állam juttatásai hivatottak enyhíteni, szerintem pedig a közösség mozsarában kimunkált mindennapi erkölcs (Heller Ágnes kulcsfontosságú fogalma), az egymásra utaltság, az egymástól való függőség felismerése és elfogadása az értelmes élet alapfeltétele. Bauer ugyanis ugyanazt az utat járja, mint Rousseau, Fichte, Hegel vagy Kant, akik az egyéni autonómia és szabadság útján haladva elhagyják a közösséget, mint a mindennapi erkölcs műhelyét, hogy aztán a legszörnyűbb diktatúrák szellemi talapzatát megalkossák. Igaza volt a XIX. század talán legérzékenyebb gondolkodójának - ha nem is legnagyobb költőjének -, Heinrich Heinének, amikor 1834-ben (!) figyelmeztette a franciákat a közelgő világégésre, arra, hogy Robespierre nem más, mint Rousseau véres keze, hogy Kant számára a valóság csak jelenségekből áll, és mint olyan elpusztítható, és Fichte fanatikus önmegvalósító akaratára, amely három együttesen romba dönti európai civilizációnkat. (H. Heine Saemtliche Werke, Leipzig, 1911-20. III, vii 294-6). Az elfajult államhatalom előfeltétele ugyanis éppen a magára maradt, atomizált, szuverenitásában és autonómiájában tetszelgő egyén, korlátja pedig a Bauer által megvetett, a mindennapi erkölcs kimunkálására egyedül alkalmas közösség.'

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.11.19. 06:01:31

@rs232: hát, apró filozófiai pontatlanságoktól eltekintve, igen
süti beállítások módosítása