Kövér végig roadshow-zza az országot, és minden állomáshelyén mond egy bődületes ostobaságot, mert a sors neki azt a helyet szabta az Orbán-rendszerben, hogy ő legyen a bődületes ostobaságok kimondója. Az úr azonban rendszeresen elfelejti, hogy közben ő az ország egyik közjogi méltósága is, és nem viselkedhet úgy, mint egy bicskás tahó a kocsmából hazafelé kanyargó árokparton.
„Recsk figyelmeztet mindenkit: nincs és nem is lehet alku a szocializmus terrorrendszerével, és ezért nincs és nem is lehet alku a kínzókkal, a börtönőrökkel, sem azok szellemi és politikai örököseivel, sem azokkal, akik bármilyen okból védik, mentegetik őket” – fogalmazott ez alkalommal egy emlékművet leleplezve.
Kövér nyilatkozatával két baj van, ha valakit érdekel. (Nem csodálkoznék, ha sokakat nem érdekelne.) Nem lehet anélkül -- az elképzelhető legsúlyosabb politikai vádat felhozva -- a terror mai örököseiről beszélni, hogy ezt egy házelnök legalább ki ne fejtené konkrétumokban. A terror "örökösei" ugyanis értelemszerűen maguk is a terror hívei lennének, ha lehetőségük volna rá, ám demokráciában ilyet nem hirdethet a politikai ellenfeleiről senki, nem csak egy házelnök nem, vagy ha így tesz, azzal a demokráciát tagadja, és egy alternatív terror nyelvén szólal meg. Nagyon-nagyon alaposan kellene hát indokolnia, ha nem akar egyik hibába sem esni.
Kettő, a nyilatkozata nagyon úgy hangzik, mintha a "terror örököseinek védelmét" rá lehetne sütni mindenkire, aki nem Fidesz- (és Jobbik-) hívő. Való igaz, Kövér úr állama mindent megtett az utóbbi hónapokban annak érdekében, hogy a házelnök véleménye ne tűnjék teljesen a saját agyrémének. De az utóbbit többszörösen szívesebben viselnénk. Szívesebben viselnénk el egy műveletlen, kényszeresen feltűnési viszketeg, agresszív, véresszájú, a konkrét esetben Recsk áldozatainak szellemét is meggyalázó (mert a sorsukat az EU-tag Magyarország közéleti viszonyaihoz hasonlítva bagatellizáló, közben azonban a demokráciánk maradékát a holdkóros ostobaságaival tovább szennyező) házelnököt, úgy is mint egyfajta történelmi tévedést, mint azt, amikor maga az állam kezd el ilyen módon viselkedni, és erre rendezkedik be. Ám nagyon úgy néz ki, hogy ez utóbbit sem ússzuk meg.
