1. A baloldali pártcsoport csak betlizni képes -- vagy a saját tehetsége okán, vagy mert fizetik, ebből a szempontból egyre megy --, semmilyen módon nem szabad hatalomhoz juttatni. Jöjjön akkor inkább az Armageddon. (Nem fog.) Maradjon akkor inkább Orbán Viktor, és végezze el, amit a magyarok megengednek neki. (El fogja.)

Meglehet túlzás, de profi politikai pártok ceteris paribus már a vezetékneve miatt sem nevezték volna egy "világváros" élére Falust. A rossz óment aztán hamar vissza is igazolta a jelölt.

2. A balos értelmiség (az egyszerűség kedvéért az, amelyik a balos pártok nótáját fújja, néha bágyadtabban, néha felismerhetetlen zenei kulcsban, de azért megbízhatóan fújja) minden energiáját arra fordítja, hogy alátámassza "Az írástudók árulásának" minden tézisét. Tóta W-nek teljesen igaza van: "A fideszes tulajdonképpen nem okos állat. Egyik legvisszataszítóbb tulajdonsága, hogy bárkinek képes tapsolni, akkor is, ha tudja róla, hogy hétmérföldes seggfej. Kiáll Németh Lászlónéért, Zsiga Marcellért, Rogán Antalért; elég neki, hogy az ő kutyájuk kölke. Egyértelmű, hogy ugyanezt az igazodást várja a baloldal, amikor ilyen jelöltet indít, ilyen háttérrel. De ha ezt lenyeljük, akkor olyanok leszünk, mint ők, a bárkinek tapsolók. És akkor nincs miért legyőzni őket." 

Ad notam, ma reggel hallottam a Klubrádióban, ahogy a teljesen fékevesztett Dési János gyalázza a fideszes színekben induló Bálint Antóniát. Demokraták? Az ördögöt. Hatalmukat és egzisztenciájukat vesztett szerencsétlen kitartottak. De három kilométerről megismerik, ki az ő kutyájuk kölke. A legfőbb probléma velük mégis az, hogy mint eddig, úgy ezután is a liberális demokrácia megmaradt ethoszát járatják le, mert valamiért elterjedt az a tévhit, hogy ők azok, akik a védelmezésére hivatottak. Hát ez a védelmezés nem sikeresebb, mint a manyup megvédése volt a másik oldalon, csak egy picit nagyobb a jelentősége. Legelőször is ezt képtelenek felfogni. De általában képtelenek a tanulásra, nagy ívben kerülik az erkölcsi normákat, és kb. annyira inspirálóak, mint egy kéthetes nyúltetem. (Tisztelet a kivételnek, azoknak, akik eddig tették, vagy eztán fognak asztalt bontani.)